Juhász Bálint A kapu c. ifjúsági regénye magánkiadásban látott napvilágot a tavalyi év folyamán. Jómagam a kötet létezéséről Farkas Nórinak köszönhetően szereztem tudomást, aki április hónapban Bálint "írótesója" volt, ami egy remek kezdeményezés. Az ÍróTesókat megtalálhatjátok a Facebook-on, de röviden ismertetem, miről is van szó.
Az ÍróTesók tulajdonképpen azért alakult, hogy a kortárs magyar írók segíthessék egymást, ami leginkább a marketing területén fontos. A szervezők minden hónapban sorsolnak és párba osztanak két írót, akik ezt követően egy teljes hónapon át egymással dolgoznak, s kvázi reklámozzák egymás könyveit a saját oldalukon, ezáltal is segítve, hogy még több emberhez eljusson a kötetek híre.
Mint az én esetemben is látszik, a kezdeményezés működik, hisz ha nincs ez az "írótesósdi", én sem hallok erről az egyébként remek kötetről, amit most közelebbről be is mutatok nektek.
Elsőnek azonban szeretném megköszönni Bálintnak a bizalmat és a felkérést, hogy értékeljem a könyvét, valamint Nórinak az összekapcsolást! ❤
"- Tudjátok az embereknél nagyon erős a múlt nyomása
a jelen idő felé és legtöbbször ez az, ami meghatározza
az életüket. Ha pedig nem a múlt félelme, akkor a jövő
bizonytalansága az, ami vezeti őket, illetve gátolja. Ez
annyira elhomályosítja a látásukat, hogy nem vesznek
tudomást arról, hogy nem ott élnek, ahol élniük kellene."
Bálint regénye elsőre meseregénynek tűnhet, én azonban az érettebb, 12+-os korosztálynak ajánlanám az összetett, komoly témája miatt.
A kapu egy ifjúsági, s egyben fantasy regény, ami egy egészen különleges világot mutat be számunkra.
Főhősünk, Boncor egy pixin, egyfajta erdei manó, aki bár ebben a világban éli mindennapjait, ám egy teljesen más síkon...
Bálint a kötet elején rögtön in medias res kezdéssel indít és belecsap a lecsóba, megpedzegeti, hová is jutunk a történet végén, s ez az indítás kellően fel is csigáz a cselekmény iránt. Természetesen ez a bevezető csupán a mézesmadzag, hogy fúrja az oldalunkat a kíváncsiság, hisz rögtön vissza is megyünk az elejére, oda, ahol minden elkezdődött...
Boncor tehát a mi világunk mellett egy másik síkon létezik, míg főhősünk szála mellett nyomon követhetjük a saját világunkat és azon belül is egy család "mindennapjait"... A Föld beteg, s ennek nyoma immár a varázslattal teli világban is megjelent, amit már a pixinek is megéreztek... Az emberek ugyan még nem tudják, ám nekünk, olvasóknak hamarosan világossá válik, hogy ezek a furcsa lények lesznek azok, akiknek segíteniük kell az emberiségnek.
Boncor különleges küldetést kap. Ő lesz az, akinek kapcsolatba kell lépnie a kiválasztottal, aki a mi síkunkon él, ám hogy ki is ez a személy, az a történet végére sem derül ki, csupán sejtéseink lehetnek róla...
Boncort útján legjobb barátja, Zorgo segíti, aki oroszlánrészt vállal abban a hatalmas utazásban, melyre hősünk indul, s eme út során mindkét fiatal pixin hatalmas utat jár be... A két pixin nem csupán a világuk elrejtett gyöngyszemeit fedezik fel, de számos különféle lénnyel is megismerkednek, s rengeteget tanulnak önmagukról és az emberekről...
"Ahogy beléptek, Boncort ugyanaz a kellemes érzés fogta
el, mint már annyiszor, amikor itt járt. A falakon körbe-körbe
mindenütt polcok húzódtak, amelyek roskadásig tele
voltak színes, régi könyvekkel, a padlótól a mennyezetig. Az
embernek itt olyan érzése támadt, hogy már egy könyvvel többet
sem lehetne ide besuvasztani."
Bálint regénye szépen felépített, s a világ, amit megteremtett, rendkívül összetett. Érdemes nyitott szemmel járni, s nagy odafigyeléssel olvasni a sorok közt, hisz az író számtalan olyan dolgot rejt el a szövegben, ami igencsak aktuális...
Hisz milyen ez a világ?
Boncor és Zorgó varázsvilága akár idilli is lehetne (tulajdonképpen történetünk kezdetéig az is volt), ám az emberiség folyamatosan pusztítja a Földet, a légkört, a környezetszennyezés rendkívüli méreteket öltött, s ez már a másik idősíkban is gondot okoz...
De nem csupán ezt az aktualitást szőtte bele az író a történetbe... Ebben a különleges "pixinvilágban" mintha minden pontosan az ellentéte lenne a miénknek. Példának okáért rendkívül jól mulattam az iskolarendszer felépítésén, ami éles ellentétben áll a mai oktatás világával... Itt láthattam egy szabad, gördülékeny oktatási rendszert, ahol a játékos tanuláson van a hangsúly, "nincs házi", a gyerekek imádják az értékelési rendszert, s minden sokkal könnyebb. Nyilván itt sincs cukorból a kerítés, s nem is mennék bele részletesen az efféle problémákba, amiket ma folyamatosan élünk, ám tudj róla, kedves olvasó, mi mindent is kapsz, ha kezedbe veszed A kaput, ami sokkal mélyebb tartalmat rejt magában, mint azt elsőre gondolnád!!!
Bálint érezhetően sokat töltött el a világa felépítésével. A regény rendkívül kidolgozott, s rengeteg apróságot mutat be. Olyan lenyűgöző élőlényekkel ismerkedhetünk meg, mint a träd-ok, akik a fák őrzői (bár mások, mégis az enteket juttatták eszembe), s az ő nemzetségükből való Khaal, az egyik legkülönlegesebb élőlény, s egyben egyik legutolsó sarja is nemzetségének. Láthatunk egy csodálatos csillagvizsgálót az ágai közt, aminek a termeiben biztos vagyok benne, hogy mindenki szívesen elveszne, de kiemelhetném Boncor egyik feladatát és az annak a megvalósításához vezető lépéseket is, amik mind-mind logikusan épülnek egymásra és felettébb kidolgozottak.
Boncornak a történet folyamán el kell készítenie a botját, s ennek a nemes feladatnak köszönhetően mi láthatunk viharsziklákon való átkelést, szürke tündékkel való "barátságháló" szövést, mocsaras területeken való áthaladást, s nem utolsósorban olyan emberekkel és azok kultúrájával való megismerkedést, akik már nem a mi világunkban élnek, hisz valamilyen módon átkerültek a másik síkra...
A kötet címe, A kapu, mely Boncor másik nagy küldetésévé és feladatává lép elő, hisz a "kapu" nem lesz más, mint az a varázslat, aminek a segítségével főhőseink kapcsolatba lépnek a kiválasztottal. Bálint egyébként a legjobb helyen hagyja abba a történetet, tehát nem árt felkészülni a függővégre!
Mindezeken túl kiemelném még a szeszélyes kis tavacskák területét (és fejezetét) is, ami szintén nagyon elnyerte a tetszésem, mert fantáziadús és ötletes természeti csoda volt számomra. Az íráson érződik a természet szeretete, s az, hogy nagy gonddal készült, ám nem csupán az aktuális problémákra való felhívás a szép benne, hanem az a rengeteg, mély gondolat is, amiknek a megrágásával érdemes eltölteni egy kis időt. A pixinek és az emberek különbözőségei, a saját életünket megnehezítő körülmények, amiket mind-mind önmagunknak teremtünk mind górcső alá kerülnek, s olyan szemszögből mutatnak be egy-egy példát, ami elgondolkodtat és megállít olvasás közben. Megállít, mert el kell róla gondolkodni, átrágni az adott témát, akár önmagunkkal, akár közösen a családdal. Ezek a gondolatok sokszor humoros körítést kapnak, amik mosolyra fakasztanak az elmélkedés mellett, máskor pedig egyszerűen csak halálosan komolyak, s ennek rendje és módja szerint alaposan be is találnak...
Példának okáért az egyik kedvenc részletem álljon most itt a könyvből, amin amellett, hogy hatalmasat kacagtam, el is gondolkodtatott, hisz milyen igaza is van Zorgónak ebben a jelenetben...
"- Én ezt egyáltalán nem értem, miért kellene reggel bárkit is felébreszteni? - kérdezte értetlenkedve a pixin.
- Nézzük csak, ha például időben fel akarunk kelni, akkor az ébresztőóra igencsak hasznos lehet - válaszolta a bácsi.
- Hát nem akkor akarunk felkelni, amikor felébredünk? Ha magunktól nem ébredünk fel, akkor talán ez azt jelenti, hogy nem is akarunk felkelni. Vagy nem így van? - kérdezősködött tovább a manó.
- Ööö, valóban így van, de mi van akkor, ha előbb fel akarunk kelni, mint ahogy felébrednénk?
- Ha előbb fel akarunk kelni, mint ahogy felébrednénk, akkor az azt jelenti, hogy nem aludtuk ki magunkat és akkor egész nap fáradtak leszünk. Ez miért jó nekünk?"
Bálint regényében a rendkívül kidolgozott varázsvilág, az aktuális problémák mesébe szövése, a főhősök szerethető karaktere, az okos humor és a mondanivaló volt az, ami rabul ejtett, de ne felejtkezzem el az illusztrációkról sem, amikből elviseltem volna többet is, annyira szépek voltak! ;) (Az illusztrációk Papp Norbert munkái.)
Kifejezett negatívumot nem tudnék mondani.
Egyetlen dolgot említenék egy esetleges utánnyomás, illetve a folytatás kapcsán, a szöveg tagolása lehetne szellősebb, s a margókat lehetne egy picit beljebb húzni, a könnyebb olvashatóság végett, ám ez tényleg csak nekem, szemüvegesnek okozott egy pici gondot, hogy olvastam volna bár tovább és tovább, mikor kezembe vettem, de rövidebb léptekben tudtam csak vele haladni a tördelés miatt, amit nem szokott meg a szemem.
S végezetül, kiknek ajánlom a regényt?
Természetbolondoknak és fantasyrajongóknak, s mindazoknak, akik szeretnének tenni valamit a jövőnkért... a Föld és az emberiség jövőjéért egyaránt!
A recenziót köszönöm az írónak!
Értékelés: 5/5
Idézetek
"- Hát persze, hiszen mindenki ért a szív nyelvén!"
"Ahogy beléptek, Boncort ugyanaz a kellemes érzés fogta el, mint már annyiszor, amikor itt járt. A falakon körbe-körbe mindenütt polcok húzódtak, amelyek roskadásig tele voltak színes, régi könyvekkel, a padlótól a mennyezetig. Az embernek itt olyan érzése támadt, hogy már egy könyvvel többet sem lehetne ide besuvasztani."
""Menj, amerre utad visz!
Utóirat: vigyél magaddal iránytűt!'
""A tavak mozgását nem lehetett előre meghatározni, mert arra mozognak, amerre akarnak."
Előfordult, hogy valaki túl könnyen eljutott oda, ahová menni akart és megint mások pedig csak nagyon nehezen. Valószínűsíthető, hogy a tavak egyfajta szimpátia alapján döntötték el, hogy kinek törnek éppen borsot az orra alá, de olyan vélemény is akadt, amely úgy tartotta, hogy a tavak fejlett, pajkos humorérzékkel rendelkeznek."
"- Tudjátok az embereknél nagyon erős a múlt nyomása a jelen idő felé és legtöbbször ez az, ami meghatározza az életüket. Ha pedig nem a múlt félelme, akkor a jövő bizonytalansága az, ami vezeti őket, illetve gátolja. Ez annyira elhomályosítja a látásukat, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy nem ott élnek, ahol élniük kellene."
"- Az út pedig majd megmutatja magát!"
"- Én ezt egyáltalán nem értem, miért kellene reggel bárkit is felébreszteni? - kérdezte értetlenkedve a pixin.
- Nézzük csak, ha például időben fel akarunk kelni, akkor az ébresztőóra igencsak hasznos lehet - válaszolta a bácsi.
- Hát nem akkor akarunk felkelni, amikor felébredünk? Ha magunktól nem ébredünk fel, akkor talán ez azt jelenti, hogy nem is akarunk felkelni. Vagy nem így van? - kérdezősködött tovább a manó.
- Ööö, valóban így van, de mi van akkor, ha előbb fel akarunk kelni, mint ahogy felébrednénk?
- Ha előbb fel akarunk kelni, mint ahogy felébrednénk, akkor az azt jelenti, hogy nem aludtuk ki magunkat és akkor egész nap fáradtak leszünk. Ez miért jó nekünk?"
"...még jó párszor elismételte a Körhúr ünnep hagyományos köszöntését. Ezt a pixinek egymásnak szokták kívánni a jeles napon és ami egyszerűen csak így hangzik:
- Te boldogj én boldog!
Így a manók ugyanannyiszor kívánnak maguknak is boldogságot, mint amennyiszer másnak teszik. Szokták is mondani: ha szeretni akarsz másokat, akkor ezt elsőként jómagaddal kell kezdened!"
"- Így van, a félelem az egyik leggyakoribb dolog, amit el téríthet a célodtól..."
"Nincs itt és nincs ott, nincs tegnap, nincs holnap, várok rád most, azért mert itt vagy!
Nincs itt és nincs ott, nincs tegnap, nincs holnap, várok rád most, azért mert itt vagy!"
0 comments