czernákeszter
értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
pagony
rátkaikornél
recenzió
Czernák Eszter: A második félév (Sárkánysuli 2.) - Értékelés
Czernák Eszter nagy sikerű Sárkányovi könyvsorozata után, tavaly ősszel, mint derült égből a villámcsapás érkezett meg a Sárkánysuli első kötete, Az első félév, melyben a Szivárvány Óvoda kis ovisai beültek az iskolapadba, s elkezdődött számukra egy új élet.
A Kincskereső Iskola megnyitotta főhőseink előtt egy új világ kapuját, s főhősünk, a háromfejű kissárkány, Zoé többek között új barátokat szerezett és megtanulta, hol élnek a betűk.
A második félév címet viselő folytatásban visszaülünk az iskolapadba, s folytatjuk a tanévet, melynek végén hőseink elvégzik az első osztályt, s belépnek a várva várt papucsszezonba...
"Veletek is történt már olyan, hogy nem történt veletek
semmi? Ugye, hogy igen. Néha mindenkivel előfordul..."
A második félév cselekménye tulajdonképpen ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt. Kis elsőseink továbbra is a betűk és a számok világában élnek, valakinek meggyűlik a baja az olvasással, míg mások gördülékenyen veszik az akadályokat, s Dzsinn tanár bácsi segítségével számtalan új dolgot is megtanulnak.
Az írónő rögtön a kötet elején egy új tanórával ismerteti meg olvasóját, ami nem más, mint "a szükség órája", melyen Zoé és barátai megtanulják hogyan lépjenek kapcsolatba a Megmentőszolgálattal, s mit mondjanak abban az esetben, ha egy társuk bajban van és orvosra/elsősegélyre van szüksége.
A fontos, lényegi dolgok mellett olyan "apró-cseprő" problémák is felütik a fejüket az osztályban, minthogy ki mellé üljön Zoé, hogy figyeljünk és koncentráljunk az órai anyagra, ha mindhárom fejünk másfelé figyel, s amikről kiderül, hogy nem is biztos, hogy olyan pici problémák ezek ott, az adott pillanatban, ám annál könnyebb megoldást találni rájuk.
Jankának az olvasással gyűlik meg a baja, minek következtében lelkesedése is alábbhagy, s bizony rá is telepszik a mélabú, ám mire valók a barátok, ha nem arra, hogy átsegítsék őt ezen a nehéz helyzeten?
Olvashatunk továbbá a kötetben arról, milyen az, mikor "nem történt semmi", de az a valami mégis kérlelhetetlenül nyomja a szívünket, s amit apadoktor rendkívüli találékonysággal és ötletességgel hoz felszínre és old meg. Részt vehetünk Kende, az unikornisfiú születésnapi partiján is, ahol igazi nyomkeresésnek lehetünk szemtanúi, majd a "Mi leszek, ha nagy leszek" nap keretén belül megismerkedhetünk a szülőkkel és az ő foglalkozásaikkal, munkájukkal, melynek keretén belül kis elsőseinkben számtalan kérdés fogalmazódik meg.
A kötetnek ezzel azonban még koránt sincs vége, ugyanis kirándulást teszünk a Varázstörténeti Múzeumba is, ahol megtanuljuk, mi a "múlt", majd elkezdünk készülődni a nyárra, papucslistát írunk, míg végül Zoé egy kedves levelet ír valakinek, akit mi mindnyájan (igen, mi olvasók is) nagyon szeretünk... Ez pedig magában hordozza egy izgalmas folytatás ígéretét...
"- Szeretném, ha hozzáadnátok a papucslistátokhoz,
hogy elolvastok a nyáron egy-egy könyvet."
A második félév talán még tartalmasabb és izgalmasabb lett, mint az első rész. Tele bájjal és kreatív ötletekkel, szívet melengető, vagy épp mosolyra fakasztó jelenetekkel teli kötet ez, amiben éppúgy olvashatunk a hétköznapi iskolás élet problémáiról, mint a Czernák Eszter elméjéből kipattant csodakreatív varázsiskola kuriózumairól...
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. A kötet éppúgy felhasználható a kis elsősök mindennapos gondjainak feldolgozására, mint ahogy a varázsvilágban való elmerülésre és barangolásra, a szürke hétköznapok egyhangúságából való kiszabadulásra.
Felhasználható a "nem történt semmi"-esetek feldolgozására, mikor látjuk, hogy valami bántja csemetéinket, de a szavak benn szorultak kis mellkasukban. Megmutathatjuk nekik, milyen egy szülő-gyerek nap az iskolában, hogy mennyiféle foglalkozás van a világban, s azok milyen szépségekkel rendelkeznek. De a kötetnek nem csupán ezeknek a hétköznapi problémáknak a feldolgozása az egyetlen célja, hisz eltekintve a célközönség iskolai gondjaitól, egy remekbe szabott, szívet melengető mesegyűjteményt kapunk, ami tovább szövi hőn szeretett főhőseink sorsát. Ismét elmerülhetünk a sárkányok, trollok, manók, sellők, jetik és mindenféle különleges teremtmény lakta világban, ahol újra ezernyi kalandot élhetünk át.
Személyes kedvenceim minden kétséget kizáróan a Megmentőszolgálat intézménye, "a szükség órája", apadoktor megoldása a "nem történt semmi" problémára, no és természetesen a "Mi leszek, ha nagy leszek" nap egyik ínyencsége voltak, mely egy új kedvenc karaktert is adott számomra az öreg, ötfejű Vörössárkány doktor személyében, aki számomra a kötet legizgalmasabb jelensége volt.
Czernák Eszter szinte észrevétlenül tanítja komoly és jelentőségteljes dolgokra meséivel apró olvasóit. Jelen esetben mesés formában találkozhatunk az elsősegélynyújtás részleteivel és annak fontosságával, a baktériumok bemutatásával és a kórházakban zajló munkafolyamatokkal, s ezek a komoly témák megfelelő arányban vannak jelen a kincskeresős-kalandos-vármúzeumos-bohókás kirándulások és mindennapok mellett. Nem válnak töménnyé, figyelemfelkeltő módon, korántsem unalmas formában tálaltak, s kellően felcsigázhatják a fantáziát arra, hogy akár mélyebben el akarjon merülni a gyermek egy-egy témában.
A kötet illusztrátora a hőn szeretett Rátkai Kornél, aki most sem okoz csalódást illusztrációival, amiket nem lehet nem szeretni! Sárkányai különösen kiemelkedőek, rajzai szinte életre kelnek, s ha becsukod a szemed, miközben elmerülsz egy-egy illusztrációban, akár még ott is találhatod magad lélekben a Kincskereső Iskola kis elsősei mellett. De vigyázz, lehet igencsak meglepődnek majd egy ember láttán! ;)
Kiemelném még Dzsinn tanár bácsi magyarázatát Janka olvasási problémáinak megértésére, amit szintén rendkívül ötletesnek tartottam, de az írónő most valóban ezernyi, érdekesebbnél érdekesebb és kreatívabbnál kreatívabb megoldással élt, amikből nem is lehetséges kiemelni csupán egyet. Helyette azt mondanám, olvassátok A második félévet és válasszátok ki a nektek leginkább tetsző fejezetet és ötletes magyarázatot! Most pedig nincs más hátra, mint várni a következő kötet megjelenését, amiben Zoé és kis barátai vélhetően rengeteg új kalandba csöppennek majd!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 bennszorult érzelem
Idézetek
"Megkezdődött a második félév a Kincskereső Iskolában. A kis elsősök egyre jobban belejöttek a tanulásba. Már ügyesen tartották az ujjaik között a háromszögletű ceruzát, felismerték a betűket a Trollkodók - ahol a barlangnak is füle van lapjain, és megtanultak főnix nyelven köszönni meg bemutatkozni."
"A következő órán az öreg dzsinn felnyitotta feneketlen utazóládáját, és kivett belőle egy nagy, aranykeretes tükröt. Négy sarkát négy apró rajz díszítette: egy vízköpő, egy repülő sárkánydoktor, egy trollkatona és egy tündér."
"Három fejjel nagyon nehéz ám csak egy dologra figyelni!"
"- Tanár bácsi, nekem sehogy sem megy az olvasás! Én olyan buta vagyok! - bökte ki lesütött, könnyes szemmel a kis manó.
- Már hogy lennél buta, Janka? - csodálkozott az öreg dzsinn.
- De akkor a többieknek miért megy, és nekem miért nem? - kérdezte a manólány szomorúan.
- Ezt nehéz megmondani. Valahogy úgy tudod elképzelni, mintha egy manófutár szállítaná a betűket a szemedtől az agyadig, ami majd összeolvassa őket. Csakhogy amíg a többiek futárai a lehető leggyorsabb és legegyenesebb úton igyekeznek menni, a tiéd egy kicsit csintalan - magyarázta a tanár bácsi. - Úgy is mondhatnám, nagyon-nagyon kíváncsi természetű, és folyton elbóklászik. Úttalan utakon zötykölődik, és nézelődik, mindent fel akar fedezni. És eközben jól összerázza a szállítmányt. Így mire az agyadba jutnak a betűk, már nem jó sorrendben állnak, hiába és próbálod összeolvasni őket."
"Veletek is történt már olyan, hogy nem történt veletek semmi? Ugye, hogy igen. Néha mindenkivel előfordul. És olyan történt már veletek, hogy egyszerűen túl szomorúak voltatok ahhoz, hogy elmondjátok, mi történt, és inkább azt mondtátok, hogy nem történt semmi? Ez is megesik. De valamiért az anyukák és apukák - legyenek akár trollok, jetik, vagy éppen sárkányok - mindenáron tudni akarják, hogy mi az a semmi, ami történt."
"- Zoé, mondd csak, van valami, amit tegnap még nem tudtál, de ma már tudsz?
A kissárkány nagy szemeket meresztett, aztán összeráncolta az összes homlokát:
- Igen. Nem tudtam, hogy ma ilyen fáradt leszek iskola után, és még te is nyaggatsz majd engem - morogta rosszkedvűen.
Anyasárkány nagyot sóhajtott, és feladta. Talán tényleg nem történt ma semmi.
Apasárkány azonban gyanút fogott: talán az a semmi, ami meg sem történt, mégiscsak rosszulesett a sárkánylánynak, azért ilyen harapós."
"- Értem. Akkor most meghallgatom a mellkasodat... - Vegyél nagy levegőt! Most sóhajts még egyet! Nem. Nem jó. Mintha megakadna valamiben - ... - Hm. Talán elakadt néhány odabent. Ez igen komoly dolog, nagyon tudja nyomni a sárkány mellkasát, ha beragadnak a szavak. Nem volt ma valami, amit el akartál mondani, de nem tudtad?"
Szalad, pedig nincsen lába,
Elnyel, pedig nincsen szája,
Locsog, pedig nem is beszél,
Tudod, mi az? Ügyes legyél!
Zöld erdőben jártam,
Vadalmafát láttam,
Kosár lógott róla,
Bárcsak lejjebb volna!
"- ...Hiszen az ajándék nem szalad el - és ha mégis, majd együtt elkapjuk!"
"- Finnyamm, finnyamm - csomcsogta Zoé, a háromfejű kissárkány -, sájkányfűjízű nyinycs?"
"- Bizony-bizony. Az orvosok minden egyes nap láthatatlan hadseregekkel veszik fel a harcot. Olyan ellenségekkel, akik a rejtőzködés és a megtévesztés mesterei. Ők nem küldenek hadüzenetet, nem tisztelik a határokat, és nem tartják be a hadászati szabályokat. Nincs tűzszünet, nincs békekötés, csak folyamatos hadkészültség - nézett Teofilra Vörössárkány doktor mind az öt fejével, és a nyomaték kedvéért közben élénken hadonászott a botjával. - A mi ellenségeinket úgy hívják, kórságokozók. Annyira picik, hogy a trollkatonák szemének, de még a sárkánydoktorok szemének és láthatatlanok. Mégis fel kell vennünk velük a harcot. Minden egyes nap egy új kihívás. Reggel végigjárjuk a kórházat, szemrevételezzük a hadállásokat, aztán a kórház vezérkara összeül, és kidolgozza a haditervet. Ha kell, egyszerre száz fronton harcolunk."
"- ...Én foglak végigkalauzolni titeket a múzeumban és az időben. Amikor ugyanis beléptek ezen a kapun, elkezdtek visszafelé sétálni az időben..."
"- ...Mivel közben eltelt két óra, most már ezek a képek is a múltat örökítik meg..."
"- Szeretném, ha hozzáadnátok a papucslistátokhoz, hogy elolvastok a nyáron egy-egy könyvet."
"Pénteken már csak búcsúzkodni és játszani mentek be az osztályba, ahol a táblán ott állt végre a teljes szó: PAPUCS. Hiszen ahogy kilépnek az iskolából, megkezdődik a papucsszezon! De kaptak még egy utolsó feladatot Dzsinn bácsitól: írjanak egy levelet valakinek, és meséljék el, milyen volt az első év a Kincskereső Iskolában. Zoé nem töprengett sokáig, kinek írjon. Azt viszont már sokkal nehezebb volt eldönteni, mit írjon neki: hogy már tudja, hol laknak a betűk? Vagy hogyan kell felhívni a Megmentőszolgálatot? Esetleg meséljen a mazsolaavatásról? Mutassa be az új barátait, Emmát és Danit? Vagy meséljen arról, mi történt a régi barátaival? Hogy Kende megnyerte az iskolai futóversenyt? Vagy hogy Teofil már sehová sem megy az új főnix szótára nélkül? Végül csak ennyit írt:
Kedves Boszi néni!
Ugye hiányoztam neked?
Mert te rettentően hiányoztál ám nekem!
Meglátogathatlak, hogy mindent elmeséljek, ami történt velem?
Ugye igen?
Puszi, puszi, puszi
Zoé"
0 comments