19 író rövidebb-hosszabb meséje kapott helyet a kötetben, s ahogy a figyelemfelkeltő bubi is hirdeti a címlapon, itt bizony a mai kortárs magyar írók legjobbjaitól olvashatunk ismét szívet melengető történeteket, melyek közt igazi gyöngyszemek rejtőznek, amikből újabb és újabb kedvenceket avathatunk!

Az antológia 7 db három perces, 6 db öt perces és 6 db nyolc perces mesét rejt magában, melyek között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét! Haladhattok az olvasással sorban, de a szíveteknek legkedvesebb írókat előre véve is, a szórakozás garantált!

Mint ahogy már fentebb is említettem, a kötetben mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. 19 mesét részletesen bemutatni azonban nem fogok, hisz a bejegyzésnek még olvasható hosszúságúnak kellene maradnia, amiből én az esetek 90%-ban kilógok. ^^

Az antológiákban elkerülhetetlen, hogy a bennük szereplő szövegek vegyes minőségűek legyenek. Vannak jobb és rosszabb írások, de mindenki számára más a leggyengébb láncszem és más a legragyogóbb drágakő. Én magam mindig is pici fenntartással álltam ezekhez a kötetekhez, hisz kizárt, hogy minden szöveg mindenki tetszését elnyerje, s utána kellett néznem, de maximális pontszámot tőlem antológia még nem kapott.

Jelen kötet esetén azonban megdőlni látszik ez a hitem, legalábbis annyi biztos, hogy megtaláltam "a kivétel erősíti a szabályt"... A 3-5-8 perces állatos mesék szövegei ugyanis bár valóban elég vegyesek, egyiknél sem éreztem azt, hogy "ez nekem ne tetszett volna"... Ilyen nálam még nem volt egy antológia esetében sem, s nem tudom, hogy a remek téma, maga az alapötlet, hogy állatokról szólnak a mesék áll ennek a háttérben, vagy pedig az, hogy valóban a legjobb írók meséit olvashattam, akik ritkán okoznak csalódást számomra. Nem kutatom azonban ennek az okát, legyen elég annyi, hogy ez az antológia bizony teljesen megnyert magának, s csak ajánlani tudom a forgatását!

A 19 író igazán kitett magáért! Rendkívül kreatív ötletek és szerethető szereplők versenyeznek azért, hogy az első számú kedvenceinkké váljanak, s nem is olyan könnyű kiválasztani közülük a legjobbakat. Most én mégis megteszem, s bemutatom nektek közelebbről is a személyes kedvenceimet...

A négy kedvenc mesém Kertész Erzsi, Majoros Nóra, Mrena Julianna és Berg Judit tollából került ki, de szorosan a nyomukban volt Harcos Bálint, Kolozsi László, Vibók Ildi, Dániel András, Mészöly Ági és Wéber Anikó története is. És így, a 19 meséből tízet már ki is emeltem... Hoppá! ^^

Majoros Nóra szavannás-focis meséjén, főleg a legvégén, hatalmasakat kacagtam. Mrena Julianna két eddig megjelent verses meséje magával ragadott, nem volt ez másképp ezzel a történetével sem. Ő az egyik, aki a legújabb tagja lett kedvenc íróim listájának. Berg Judit története szintén rendkívül humoros, az öntelt kecskegida jellemfejlődése pedig rendkívül látványos és szívet melengető. 

Harcos Bálint szintén nem tud csalódást okozni, a fantáziája határtalan. Kertész Erzsi bagolyszereplője pillanatok alatt belopta magát a szívembe ötletes és humoros karakterével. Ebben a mesében is rengeteg a humormorzsa, s a tanulnivaló. Mely utóbbi egyébiránt szinte az összes mesénél jelen van, hisz olyan mondanivalóval rendelkeznek, amiket nem csupán a gyerekeknek, de a felnőtteknek is meg kellene fogadni, s komolyabban elgondolkodni egy-egy témáról...

Kolozsi László szintén új kedvencem, az ifjúsági regényei után a macskás meséje is elvarázsolt. Dániel Andrásról és könyveiről nem sokat olvashattatok még a blogomon, most azonban szeretném kiemelni az ő meséjét is, ami nem csupán fölöttébb szórakoztató, de alkotásra is késztet... ;) 

Vibók Ildi története a békával és az ifjú aranyhalával lett le a lábamról, míg Mészöly Áginál ismét a kreativitást és a humort díjaztam a remeterákok történetében. Wéber Anikó meséje szintén remek mondanivalója miatt került nálam kiemelésre, de az az igazság, hogy a fentebb felsorolt írók mellett valóban kiemelhető lenne mindegyik meséből valami rendkívüli.

Kertész Erzsi Huhogója egy vészjósló bagolyról szól, aki mindig a falra festi az ördögöt, de egy kaland, s némi leleményes turpisság hatására elgondolkodik a folytonos "huhogásáról"... Az öreg üreg meséjében egy megszemélyesített, "élő" üreg lesz a középpontban, aki megvédi újdonsült egér lakóját a gonosz macskától, aki hetedhét határon túl menekül. A szavanna állatait egymás ellen eresztő, nagyotmondó kutyus (Focimeccs a szavannán) története a dicsekvésről és az abból fakadó következményekről szól, ötletes és humoros formában tálalva, aminek a végén, a csattanónál szem nem marad szárazon olvasás közben. Biztos vagyok benne, hogy Nóra ötletes megoldása ráébreszti majd a célközönséget, miként is nem szabadna viselkedni, avagy milyen következményei lehetnek bizonyos szavainknak és tetteinknek... Az öreg bakkecske szemet felnyitó, rövid, ámde célzatos tanításának hála az öntelt kecskegidából igazi hős és vezető válik. Hosszú utat jár be, megbotlik az elején, de a jó úton halad, s nemes tulajdonságokat helyez előtérbe korábbi nagyképűsége helyett. A remeterákok lakáscsereberéjét, annak humoros tálalása és a közben elhangzó "poénok" teszik ellenállhatatlanul bájossá. 

Ezernyi remek ötlet és megvalósítás, 19 kedves és bájos mese. Nem folytatnám tovább azonban a sort, mert a végtelenségig írhatnék még kiemelendő részleteket a kötetből. Mint például a Pók-KER ötletessége, ami szintén felettébb kreatív, bár arról inkább nem beszélek, hogy igyekeztem "csukott szemmel" olvasni a pókillusztrációk miatt. ^^ Inkább azt javasolnám, vedd te kis kezedbe, kedves olvasó a 3-5-8 perces állatos mesék antológiát, s találd meg a te szívednek legkedvesebb mesét/meséket! 

Mielőtt azonban zárnám a soraimat, hadd tegyek még egy rövid említést a kötet illusztrációiról, amiket Grela Alexandra készített. Noha csillagot nem vontam le az illusztrációk miatt, hisz a mesékre koncentráltam, meg kell jegyeznem, hogy a képi világ nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Sajnos ez a stílus igen távol áll tőlem, néhol számomra egész ijesztő ábrázolások voltak papírra vetve, ám nem értem a képek között fennálló ebbéli minőségeltérést, ugyanis példának okáért a béka-aranyhal illusztrációba teljes mértékben beleszerettem (a kötet egyik legszebb képe!!!), ahogy a focizó állatok, a szemétszedő maci a lampionnal, vagy az állati szépségverseny darabokat is imádtam! Az emberek ábrázolása számomra picit ijesztő volt, ahogy néhány állat szeme is, de végszóként le kell írnom, hogy ez is merőben egyéni ízlés kérdése, lehetséges, sőt, holtbiztos, hogy valakik pont az efféle képi világért rajonganak!