Dirk Rossmann Tintoretto ​és barátai c. kötete a Manó Könyvek gondozásában látott napvilágot. A mesekönyv egyik legnagyobb érdekessége - legalábbis számomra -, hogy írója a Rossmann drogérialánc alapítója, aki egyébiránt nem ismeretlen a könyvpiacon, hisz jelent már meg könyve, ami magyar nyelven is elérhető, azonban az üzletember eddig a krimi vizein hajózott, míg jelen esetben egy végtelenül tündéri, bájos víz alatti világ lakóiról mesél.

Főhősünk, Tintoretto, a tintahal új lakóként érkezik történetünk színhelyére, az öbölbe, ahol békésen sétálgat a tengerfenéken - természetesen jól elrejtőzve a cápák elől. ^^

Főhősünk rögtön egy nem mindennapi alak útjába sodródik, s Tintoretto megismerkedik Zozóval, a beszédhibás medúzával, aki kengurunak véli az új jövevényt... A medúza dalára dugja ki fejét kő alatti otthonából Terka, a tarisznyarák is, aki egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy egy kengurut ismert meg. Terka, a bohókás, hiszékeny rákocska lakótársává fogadja a mélytengeri kengurut, kinek kilétéről és valódi személyazonosságáról Duplakatt, a delfin rántja le a leplet. Pedig Mala, a színpompás mandarinhal is megpróbálta meggyőzni a rákot, hogy itt valami nem stimmel, de a végére minden a helyére kerül.

Tintoretto és újdonsült barátai kártyapartit játszanak a tengerfenéken, aminek szabályait az ár-apály változása határozza meg, s ennek eredményeképp igencsak nehéz eldönteni, ki csal éppen; részt vehetünk Duplakatt születésnapi zsúrján is, ami az anyukája szerint nem teljesen úgy alakul, mint várta; láthatjuk mi történik, mikor Terka egyik ollója egy műanyagpalackba szorul, minek következtében hőseink kitakarítják a tengert, s visszaszolgáltatják az embereknek az "elhagyott" szemeteket...

Bekukkanthatunk egy fakitermelésbe is, amit egy "rémmese" kísér, megismerkedhetünk Nanuk úrral, aki imád krillpartit szervezni, csakhogy az északi jégtáblák olvadnak, s úgy nehéz bármilyen lakomát is tartani, ha a popó alól eltűnik a jég..., de láthatunk egy igazi mentőakciót is a zsilipnél, míg végül együtt ünnepelhetjük Tintoretto egy éves évfordulóját is, hisz az öbölbe érkezése óta már egy év eltelt...

Noha a természetvédelem, az emberek hanyagsága, a tengereket ellepő "szemétcunami", a jégsapkák felolvadása, s ezzel együtt a vízi világ ellehetetlenítése kulcsfontosságú a kötetben, mégsem szájbarágós, száraz módon kerül bemutatásra a téma, hanem a mesékbe beleszőve, megoldandó problémaként, olykor-olykor kalandként van jelen, melyben közösen összefog a tengermélyi világ és megtisztítják a tengert, vagy kreatív megoldást találnak egy-egy halaszthatatlan problémára.

Ezek az azonnali megoldások tudjuk, hogy időszakosak, s ahhoz, hogy minden rendben legyen, sokkal többet kell tennünk, gyereknek és felnőttnek, az egész emberiségnek egyaránt össze kell fognia, hogy a bolygónk továbbra is élhető legyen.

Fontos téma mesébe ágyazva, mely szinte észrevétlenül hívja fel ezekre a SOS-kérdésekre és problémákra a célközönség figyelmét, s biztos vagyok benne, hogy nem egy gondolat fogalmazódik majd meg bennük, s tesznek fel kérdéseket ezekkel kapcsolatban szüleiknek.

Karaktereink mind igazi egyéniségek, akik közül személyes kedvencem Terka, a kis tarisznyarák lett, a maga szeleburdiságával, hiszékenységével, virgoncságával és életörömével. Jó volna mindig úgy bulizni, ahogy ez a pici piros rák teszi, de kiemelném még az epizódszereplő pirájákat is, akik úgy vélem, szintén Pásztohy Pankának köszönhetik, hogy ennyire cukik lettek. Merthogy ne menjünk ám el szó nélkül a képi világ mellett sem, amiben a teljes oldalas illusztrációk mellett a kisebb, gömbölydedebb formájú képek is megjelennek, s tökéletesen megelevenítik az olvasottakat. 

Az illusztrátor remek "karaktert" adott a szereplőknek, mindegyiküket eltalálta, imádom Zozót, a medúzát és a krillmániás jegesmedve urat, ahogy a tengermélyi élővilágot is. A kulcsszó az élővilág, ami szinte megelevenedik a lapokon a bűbájos, élettel teli illusztrációknak hála.