Rádai Andrea Rókazsolt ​a Margitszigeten c. mesekönyve a nyári Pagonyfeszt egyik legfrissebb és legropogósabb újdonsága. 

Az írónő a tavalyi év folyamán megjelent Tündérek a tajgán c. ifjúsági regényével engem már megnyert magának, így kíváncsian vártam az eggyel kisebb korosztálynak írt kötetét is, ami rendkívül olvasmányos, kalandos és bájos lett. A mesekönyv képi világát ezúttal Sipos Fanni teremtette meg, akinek ez az első megjelent, könyves illusztrációja. 

A kiadó a kötetet 5-10 év közötti gyerekeknek ajánlja. A mesésebb, cukibb cselekmény miatt én magam úgy gondolom, hogy az ovis korosztály lesz az, akiket igazán magával ragad majd Rókazsolt története, ami egyébiránt felnőtt fejjel is remekül élvezhető olvasmány.

Főhősünk Rókazsolt, a Margitszigeten él takaros kis odújában, a Palatinus strand közelében álló fenyőfában. A róka gyönyörű helyen él, ám nyáron, mikor beköszönt a strandszezon napközben nem szeret kibújni az otthonából, hisz a sziget tele van emberekkel, akik sikítoznak, hangoskodnak, s megijednek, ha rókát látnak. Igen ám, de ezeken a nyári napokon sem kuksolhat mindig az odújában (a föld alatt húzódó hatalmas barlangrendszer ellenére sem), ezért néhanapján bozontos szőrmebundába bújik, amiben az emberek kutyának nézik...

Rókazsolt és a lányok összebarátkoznak, s még az otthonában is meglátogatják a rókát, aki rengeteg talált tárgyat tart az odúban, "valamire még jó lesz" alapon. Hogy a kaland (és a nap) pedig teljes legyen, Joli alvókáját, a plüsszsiráfot is haza kell juttatni a városba...

Rókazsolt azonban nem él egyedül ezen a tágas, magyar szigeten. Barátai, Sárkánybori, a légy méretű sárkány, valamint Varjúsanyi jóban-rosszban vele tartanak. A barátok rengeteg kalandot élnek át együtt, melyekhez immár Sári és Joli is csatlakozik. 

Rádai Andrea szépen építi fel Rókazsolt nem mindennapi meséjét. 

Bár gyermek hőseink is kedvelhető, aranyos karakterek, a hangsúly természetesen az állatokon van, akik közül egyértelműen Gólyagézabácsi és az ő meghitt, negédes, bús-szomorú, s mégis reményteli története lett a kedvencem. A szívemhez nőtt továbbá Macskabalog karaktere is, aki szeretett felesége elvesztésén bánkódik (a feleségéről készült képpel való összegömbölyödött alvást ábrázoló illusztráció például az egyik legnagyobb kedvencem a kötetben, nincsenek rá szavak mennyi érzelmet áraszt az az oldal...).

A gyönyörű illusztrációkat Sipos Fanninak köszönhetjük, aki remekül debütált a mesekönyvek világában. Karakteres, egyedi szereplőket teremtett meg Rádai Andrea elbeszélése alapján, de a természet szépsége és szeretete is megelevenedik a képein, hogy az elrejtett, apró részletekről már ne is szóljak. Érdemes hosszasan böngészni a teljes oldalas illusztrációkat. A fentebb említett Macskablogos oldalon túl a kedvencem természetesen Gólyagézabácsi történetszálának illusztrációi voltak, de meg kell említenem a Varjúsanyit ábrázoló képeket is, amik mind-mind első osztályú minőségűek voltak számomra.