Mondhatnám - rekordsebességgel hoztam el Kanae Hazuki mangasorozatának, a Say I Love You. második kötetének értékelését, melyet az első kötet után azonnal kézbe kellett vennem, hisz a történet olyannyira magával ragadt, hogy ki voltam éhezve a folytatásra. ❤ Most, eme sorokat írva el is gondolkodtam, mennyire nem vagyok normális, hogy ilyen hosszú ideig halogattam a manga megvásárlását... ^^ Szeretnék kiállni az erkélyre és egyszerűen világgá kiáltani, milyen fantasztikus is ez történet, mennyire is szeretem Yamatot ❤, de úgy vélem, hogy bár a tó elég messzire vinné a hangomat, de az emberek ama következtetést vonnák le a hangból, hogy bizony itt egy őrült nő lakik, aki mindenféle különös szavakat kiállt ki a világ azon tájára, ahol az emberek 90%-a azt sem tudja, mi az a manga... ^^ LOL

A második kötet cselekménye a tengerparton veszi kezdetét, ahol Mei, Yamato, Asami és Nakanishi együtt tölti a hétvégét. Mei aggódik, hiszen ez lesz élete első olyan éjszakája, amit nem otthon tölt s noha fél kettesben maradni Kurosawa-kunnal, felkészült arra, hogy megvédje magát... ^^ 

Gyönyörű napunk van, a nap szikrázik az égen és Nakanishi ismét jókora adagot veszít nyálából, mikor meglátja a falatnyi bikiniben szaladgáló Asamit. Az újdonsült fiatal pár be is rohan a tengerbe, hogy kettesben hagyják főszereplőinket, ahol azt látjuk, hogy Mei a középiskolai mindent takaró úszódresszét viseli egy hatalmas úszógumival a dereka körül, a lány ugyanis nem tud úszni... Miközben Mei a boldogan, önfeledten játszó társait nézi, gondolataiba merül, melyből megismerhetünk egy szeletet a lány múltjából, amiből megtudjuk, mi vagy ki is formálta a lány személyiségét... Mei nem veszi észre, hogy egyre beljebb és beljebb sodródik a tengerben és már vészesen távol jár a strandrészről, mikor Yamato őrülten dobogó szívvel indul a lány megmentésére, aki természetesen halálosan megrémül... Miután Yamato megmenti Meit és mindenki megnyugszik, leszáll az éj és Asami-chan annak reményében hagyja magára a lányt, hogy az Yamatoval töltheti az éjszakát... Asami és Nakanishi a fiúk szobájában szépen összemelegszik s végül Yamatonak nincs más választása, mint Meijel tölteni az éjszakát, aki határozottan tudatosítja a srácban, hogy hacsak egy ujjal is hozzányúl, felveri az egész hotelt a riasztóval, amit magával hozott... ^^ 

Mivel Mei kétségek között gyötrődik és a kényszeres összezárásnak köszönhetően alkalma nyílik beszélgetnie Yamatoval, felteszi neki "A kérdés"t, miszerint igaz-e, hogy a srác lefeküdt Aikoval... Yamato nehéz szívvel fedi fel Mei előtt az igazságot és a válasza egy igen lesz... Mei szíve egy kissé darabokra törik és Yamato is bánja korábbi tettét, majd egy gyönyörű pillanatnak lehetünk szemtanúi, melyben Mei és Yamato feltárja legmélyebb érzéseit ezzel a súlyos témával kapcsolatban... 

A tengerparton töltött napokon túl főhőseink visszacsöppennek az iskolai mindennapok világába, majd megjelenik a színen Hayakawa-kun, az iskola egy másik szépfiúja, aki minden éjjel más lányt visz az ágyába, s akivel Yamato összetűzésbe kerül... 

Érezhető azonban, hogy még csupán a történet elején járunk, és a mangaka igyekszik bemutatni az olvasónak minden olyan szereplőt, aki a történet szempontjából a későbbiek folyamán még fontos szerephez jut majd. A kötet nagyobb része éppen ezen okból kifolyólag Hayakawa-kunról és az őt titokban szerető gyermekkori barátnőjéről, valamint Aiko múltjáról szól, melyek megismerése bár elengedhetetlen a történet szempontjából, mégis soknak éreztem a jelenlétüket... Ez az érzés leginkább azért törhetett elő belőlem, mert mindkét karakter végtelenül ellenszenves számomra, kiknek jellemét nem csupán visszataszítónak, de szánalomra méltónak is találom... Hayakawa-kunt leginkább egy durcás kisgyerekhez tudnám hasonlítani, aki nem tud mit kezdeni az életével és önmagával, hajszolja az élvezeteket, érzelmek nélküli egyéjszakás kalandokba bonyolódik és ott rúg bele másokba, ahol tud... Aiko vele szemben nem csupán egy végtelenül kiüresedett, önmagát a lelke mélyén gyűlölő, rosszindulatú ribanc, aki mindenkivel ágyba bújik, akivel csak teheti, de titokban csak Yamatora vágyik, aki már évekkel ezelőtt látta milyen is ő a felszín alatt, s egetlen célja, hogy megszerezze magának a srácot, aki láthatóan nem érez iránta semmit... Aiko mellett feltűnik a színen Masashi-kun is, akivel a lány szintén annyiszor fekszik le, ahányszor csak megteheti, de míg a srác őszintén szereti a lányt, addig Aiko nyála csak Yamato-kun után csorog... 

Előző értékelésemből sajnos kimaradt, most azonban pótlom észrevételem a manga nyelvezetéről, ami a második kötet feléig bizony egy mangához képest elég nehéznek tűnt számomra... Ennek az érzésemnek oka valószínűleg abban rejlik, hogy nem ismerem ilyen mélyen az effajta angol szlenget, amit itt a mangaka (ill. az angol fordítója) használ, de párom segítségével a második kötet felétől már szépen ráéreztem a rövidítésekre és a különlegesebb szavak használatára és azok jelentésére. :3 

A kötet számtalan szívemnek kedves jelenetet tartalmazott... :3 Yamato úriember viselkedése, mely több jelenetben is látható, küzdelme a szerelméért, a Mei védelmére kelő bátor férfi, aki megverekszik a lányért, akit megbántottak, a megmentésre siető lovag mind-mind szívet szorítóan gyönyörű jelenet, ám a szívem legmélyéig hatoló, legkedvesebb jelenet mégis az első, egymás karjaiban alvós éjszaka volt, ahol Mei és Yamato őszintén beszélnek legmélyebb érzéseikről. ❤ Erkölcsös, okos gondolataival Mei karaktere még inkább nőtt a szememben, és el sem tudom mondani, mennyire tetszett, mikor elmondta, hogy csupán akkor szeretné majd Yamatonak adni magát, mikor szerelmük már a legmélyebb, s ők ketten feltétel nélkül bíznak egymásban, hiszen a szeretkezés egy érzelmekkel és szerelemmel átitatott gyönyörű "valami" - egy csoda -, aminek különlegesnek kell lennie mindkettejük számára! Ahwwww :3 Köszönöm Kanae Hazuki!! Emellett halálosan tetszett Yamato őszinte megbánása, hogy Mei előtt már lefeküdt egy másik lánnyal, ami nem jelentett számára semmit, s Mei szavait hallgatva rájön, hogy a lánynak tökéletesen igaza van és megérti, sőt elfogadja a lány álláspontját! Na kérem szépen, ez már valami... ❤