Kétszer két szó... Zseniális történet... Végtelen szerelem... ❤

A démoni kultiváció nagymestere észrevétlenül, apró, parányi lépésekkel kúszott be az életembe, és tette varázslatossá ezt a rettegéssel teli, borzalmas évet. Fénnyel és örömmel töltötte meg a napjaimat, messzire kergetve a fejem felett gyülekező komor, sötét felhőket... és ezért nem lehetek elég hálás! ❤ Ez a történet egy valódi csoda, az első betűjétől az utolsóig egy tökéletes fantasy, melynek keszekusza szálai a végén kristálytisztán kirajzolódnak, a mozaikdarabkák a helyükre kerülnek, s mi nem csupán egy epikus történet, de egy halhatatlan, gyönyörű szerelem szemtanúi is lehetünk! ❤

Mint ahogy a bevezetőmben is említettem, a kötet mindössze 272 oldalt számlál és a három előző kötethez képest rendkívül nyúlfarknyi. 

Vékonyságával ellentétben a beltartalom azonban hihetetlenül tartalmas és eseménydús, s olvasás közben nem győztem kapkodni a fejem a történet alakulása és lezárása láttán! Az írónő szépen elvarrja a történet szálait, rengeteg rejtélyre ad magyarázatot s még olyan titkok is napvilágra kerülnek, melyekre egyáltalán nem számítottam! A kötet olvasása közben a szívem őrült hevességgel vert, s nem csupán Lan Zhan és Wei Wuxian szerelmének beteljesülését, de Jin Guangyao végét és a múlt tisztázásának jeleneteit is izgatottan vártam... 

A kötet cselekménye rendkívül erősen indít. Lótuszrév egy olyan titok felfedésének színhelyévé válik, amin nem tudtam nem hangosan felkiáltani... Az aranymag! Az aranymag te jó ég! Wei Wuxian aranymagja Jiang Cheng testében él tovább, s immáron új megvilágításba kerül mindazon múltbéli jelenet, melyben Wei Wuxian kardjáról és a sötét ösvény választásáról esik szó, de ama szörnyű igazság is nyilvánvalóvá válik, hogy Wei Wuxiannak nem volt más választása, mint a démoni kultiváció ösvényére lépni, hogy kultivátor maradhasson! Ó, te jó ég! Én magam is olyannyira megdöbbentem, mint maga Jiang Cheng, és nem tudtam nem percekig ülni és magam elé nézni, ahogy a már ismert jelenetek újra és újra leperegtek előttem. Wei Wuxian egy igazi testvér és egy hihetetlenül jólelkű személy, ehhez szemernyi kétség sem férhet... 

Aki nyomon követ, talán még emlékszik, hogy már a legelején gyanakodtam a történet legyezős kreténjére, Nie Huaisangra is, és nagyon úgy fest a dolog, hogy ebben is igazam volt... Noha a fiatal férfi egy igazi nyámnyila, töketlen alak, a háttérből remekül manipulálta a szálakat és az emberéleteket!!!, csak a drága lelkem olyan hülye és nemtörődöm, hogy magasról tett arra, hogy ki sérül majd meg az ő kis bosszúhadjárata során... És még csak meg se lett büntetve, vagy buksikocogtatva, hogy helyrerázódjanak parányi agyában a dolgok... Pffff... Az én kezem közé ha kerülne ez a legyezős vadbarom, én tuti kinyírnám...  

Mindent összevetve azt kell mondjam, elégedett vagyok a történet lezárásával, ennek ellenére azonban hiányolom azt a hiányzó 128 oldalt... A mai nap folyamán elkezdem az extra kötet olvasását és remélem, hogy abból még további információk birtokába kerülök, mert sajnos a múlt néhány részlete még egészen homályos.... Példának okáért nem tudom, hogyan is zajlott tulajdonképpen a Luanzang-domb ostroma, ám ami a legfontosabb - akkor most pontosan hogyan is halt meg Wei Ying? Hisz a kötetben felvázolt összes alternatíva megcáfolásra került... Wei Ying azt mondta, nem Jiang Cheng keze által halt, de az általa teremtett holttestek sem zúzták porrá, a teste mégis megsemmisült... Kiderül ez valaha, vagy örök homály fedi a történet ezen részét? Kíváncsi vagyok továbbá, hol szerepel az a történetben, hogy Lan Zhan tizenhárom éven át a citerájával kereste Wei Wuxian lelkét? Hogy Jin Zixuan azért nem bízott eleinte A-Liban, mert az apja nőügyei miatt egyetlen nőben sem bízott? Lehetséges, hogy ezeket csupán az írónő nyilatkozta bizonyos interjúk során? Lehetséges... Interjúk közelébe azonban bizonyos, hogy én magam nem megyek, mert a Harry Potter és Rowling óta tudom, hogy ott átírásra kerül minden, amit már egyszer leírtak és sokszor a rajongók által kikényszerített vagy a "már az író sem tudja jó dolgában mit találjon ki" orbitális baromságok láthatók a válaszmezőkben, amik számomra csak elrontják a történetet... Egyszóval, maradtak bennem kérdések, de mégis elégedett vagyok... Fantáziám pedig határtalan, így a homályos foltokat a nekem tetsző gondolatokkal és ötletekkel is kitölthetem, s akkor bizonyos, hogy nem tépem ki a hajam egy ostoba teória láttán... ^^ A szívem pedig garantáltan elolvad az én személyes teóriáimtól... Hehe...

Főhőseink tragikus múltja és a teljes történet olvasása után azonban el kell mondanom, elég rosszindulatúnak tartom az olyan megjegyzéseket, amik Wei Ying ellen irányulnak... Fel nem fogom miért kell példának okáért "Homály Yingnek" szólítani a férfit, hiszen a történtek fényében főhősünk nem tudhatta, hogy Lan Zhan mennyire szereti őt... Voltak erre utaló apró, parányi jelek, ám Lan Zhan hűvös, távolságtartó viselkedése, érzelmei magába temetése bárkit meg tudtak volna téveszteni... Hisz "a világ számára" is csupán az Ezüsttanácskozáson történtek után vált nyilvánvalóvá a Wei Wuxian iránt érzett szerelme, míg Jin Guangyao világ életében híresen jó megfigyelő hírében állt és nem meglepő, hogy a manipuláció nagymestere azonnal levonta a következtetéseket és átlátott az álcán... Felháborítónak tartom hülyeként, tudatlanként utalni rá, hiszen valóban úgy tűnhetett számára, hogy Lan Zhan csupán egy démoni utat járó, idegesítő "kultivátortársat" lát benne, azt pedig, hogy Wei Wuxian nem emlékszik a mészárlás utáni napok történéseire, csupán mindennek a végén és kezdetén derül ki... A regényfolyam cselekményét olvasva én magam is csupán azért láttam némely jelenetben Lan Zhan valódi érzelmeit, mert tudtam, hogy az bizony ott van benne mélyen eltemetve... Egyszóval igazán nem kellene így bánni vele és rosszindulatú megjegyzéseket tenni rá...