értékelés
japán
kanaehazuki
manga
sayiloveyou
Kanae Hazuki: Say I Love You. 1. - Értékelés
Kanae Hazuki Say I Love You. c. mangasorozata ezer éve a kívánságlistámon csücsült.
November elején azonban úgy döntöttem, ideje végre megszereznem azokat a köteteket, melyekre régóta vágyom... Noha az olvasásra mindig kevesebb idő jut - főleg egy blog mellett -, mint ahogy azt szeretném, ez az év rádöbbentett arra, hogy nem szabad halogatni semmit sem, amit szeretnénk... 2020 a koronavírustól való rettegés mellett a zseniális mangák évét is jelenti számomra, hiszen annyi nagyszerű történettel gazdagodtam, hogy már most érzem, fogalmam sincs mi lesz velem az év végi Top5 posztok megírásakor... ^^
Kanae Hazuki története világszerte óriási népszerűségnek örvend - teljes joggal! Yamato és Mei története engem is magába szippantott, s nem csupán a történet, de a gyönyörű, retró rajzstílus is azonnal belopta magát a szívembe. ❤ A Say I Love You az idei évem legújabb kedvence! ❤
"Someday I want to make those lips say "I love you.""
Történetünk hősnője a tizenhat éves Tachibana Mei-chan, kinek hangját osztálytársai szinte soha nem hallják... A lányt gyermekkorában óriási trauma érte, melynek következtében hatalmasat csalódott az emberekben és attól a perctől fogva úgy döntött, az egyedüllétet választja a kétszínűség helyett...! Természetesen a lány a rosszindulatú beszólások tárgya, akinek nincsenek barátai, mindig egyedül van és soha nem volt barátja sem...
Történetünk főhőse Kurosawa Yamato-kun, az iskola szépfiúja, akibe minden lány szerelmes... A srác figyelmét főhősnőnkre Nakanishi-kun hívja fel, aki az iskolaudvaron elgáncsolja a lányt. Yamato már akkor érdekesnek találja a furcsa lányt, ám kapcsolatuk ama balesettel kezdődik, melynek során a fiú Mei önvédelmi támadásának áldozata lesz...
Nakanishi rajong a lányokért, de különösen a mellekért és a lányok által viselt rendkívül rövid szoknya alá is igyekszik bekukucskálni, amikor csak teheti... ^^ A srác azonban elköveti azt a hibát, hogy a térdig érő, hosszabb szoknyát viselő Mei bugyiját szeretné meglesni - pusztán tréfából -, mikor a lány előtte és Yamato-kun előtt sétál felfelé a lépcsőn. Nakanishi Mei szoknyája után kap, aki ösztönösen, önmagát védve hatalmasat rúg a mögötte álló fiúba, csakhogy véletlenül Yamato lesz az, akit - Chuck Norrist is megszégyenítő - rúgása eltalál... Ez az esemény adja Mei és Yamato különleges kapcsolatának kezdetét, melynek során a lány képtelen leengedni gondosan felépített pajzsát és szembenézni a világgal és az emberekkel...
"We're just too different."
Az incidens után Yamato folyamatosan a lány nyomában jár és még a telefonszámát is odaadja, amit a lány nem hajlandó elmenteni a telefonjába és a telefonszámot tartalmazó cetlit egyszerűen csak zsebre vágja, majd faképnél hagyja a bosszantó srácot...
Mei iskola után eladóként dolgozik, ahol egy fiatalember is felfigyel a lányra, ám Mei nem veszi észre a férfi érdeklődően figyelő tekintetét. Amikor a lány a sötét éjszakában hazafelé tart, észreveszi, hogy a korábban nála vásárló férfi követi őt és bemenekül egy boltba. Mei nem tudja mitévő legyen, a szülei dolgoznak, barátai nincsenek, s így végső kétségbeesésében nincs más választása, mint felhívni Yamato-kunt, aki azonnal a lány megmentésére siet. A srác a lány barátjának kiadva magát kíséri ki Meit a boltból, elijesztve ezzel a férfit, aki ugyanúgy halálosan megdöbben a szeme elé táruló jelenettől, mint Mei, aki át is éli azt... Yamato minden figyelmeztetés és engedély nélkül megcsókolja a lányt, s csupán Mei vöröslő arcát látva döbben rá, hogy ez volt a lány első csókja...
"Why me? What does he see in me?"
Bár Mei nem vágyik az emberekkel való kapcsolatra és nem érti, hogy az iskola szépfiújának - aki bármelyik lányt megkaphatná -, miért pont ő kell, a jelentételen kisegér, nem tudja figyelmen kívül hagyni gyomra liftezését, mely minden alkalommal jelentkezik, mikor Yamato a közelében van...
A népszerű, mindenki által bálványozott srác miatt természetesen az "ellenség" is felfigyel a lányra a féltékeny lányok személyében, ám megjelenik a színen egy lehetséges leendő barátnő, Asami-chan is, akibe Nakanishi-kun fülig szerelmes - természetesen főként a lány hatalmas mellei miatt ^^ -, s akit "Dinnyeszörnynek" /Melon Monster/ csúfolnak...
Meit folyamatos lelki támadások érik, melyek csak megerősítik ama nézetét és kétségeit, mit is akar tőle valójában Yamato, aki Mei kétségeit látva lerántja a leplet igazi valójáról a lány előtt...
"She's super emo, and she never talks. It's like,
no one's ever even heard her voice."
"Why me... Look at you... you could have anyone
you don't have to settle for me."
A Say I Love You. minden kétséget kizáróan az egyik legromantikusabb manga, melyet valaha olvastam. Kanae Hazuki zseniális alapötlettel dolgozik, bár a történet bizonyos részei kétségtelenül hasonlítanak a Kimi ni Todokera (magányos lány, népszerű srác, barátok nélküli élet, majd a srácnak köszönhetően a barátok szép sorban való felbukkanása, láthatatlanság megszűnése)...
Míg azonban a Kimi ni Todoke szépen-lassan építi egymásra a mozaikdarabkákat, addig a Say I Love You. bizonyos mozzanatokkal meglepően gyorsan halad... Ez által a két manga története jól láthatóan külön utakon halad tovább, s e végett teljesen eltérő hangulatot áraszt.
A Mondd, Szeretlek! /Japán nyelven: Suki-tte Ii na yo - de cukiiiiiii :3/ zsenialitása és varázsa a remek történetben, a különleges atmoszférában és a szerethető karakterekben rejlik... ❤
"I don't want to be kissed by someone with no feelings for me!! You stupid jerk!!"
A Say I Love You. első kötete tökéletes bevezetője a történetnek, melyben megismerjük a fő szálat és a főbb karaktereket. Az események szépen felépítve követik egymást, bár véleményem szerint néhol igencsak gyorsan haladunk és úgy érzem, jó pár jelenet/gondolat nem került kellőképpen kibontásra... Bízom azonban abban, hogy a további kötetek cselekménye minden kérdésemre választ ad majd. :3
Maga a történet világa és a karakterek viselkedése teljes mértékben az újdonság varázsával hatottak rám, ugyanis a manga jó néhány olyan merész részletet/gondolatot tartalmaz, melyet nem szoktam meg a konzervatív Japántól... Kanae Hazuki eredetileg 2008-ban kezdte el írni és rajzolni a történetet, s a fenti véleményem ennek a ténynek a fényében még inkább elgondolkodtató...
Bevallom őszintén, rendkívül furcsának találom azt a tényt, hogy a történetben szereplők számára szinte hihetetlennek tűnik az, hogy egy tizenhat éves lánynak még nem volt barátja és még soha nem csókolózott... Japán rendkívül konzervatív ország, ahol a szerelmesek egymás kezét is alig merik összekulcsolni/megfogni még most is és biztos vagyok benne, hogy 12 évvel ezelőtt ez még ennél is "félelmetesebb" volt számukra.
Visszagondolva a tizenhat éves önmagamra és kortársaimra egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez a tény ennyire szokatlan lenne, mert bár számtalan normális kapcsolatban élő lány és khmm... k**va járkált már az iskola falai között akkor is, a legtöbb lánynak szintén nem volt még kapcsolata... Ez pedig itt a Nyugat, s nem a konzervatív Kelet, szóval ennek kihangsúlyozását kicsit soknak éreztem, mert számomra egyáltalán nem Japánra vall... Persze, mindenhol vannak korán érő típusok, fiúról-fiúra valamint lányról-lányra vándorlók és szexmániások Japánban is, de hogy "mindenki ezt a különös nézetet vallja az az osztályból", hát az pöppet túlzás no... ^^
A kötet erősen szexuális tartalmú, már ami a hangulatot illeti... Kíváncsian várom, vajon mennyi igaz abból, hogy főhősünk rengeteg lánnyal aludt már együtt, s mikor egy rosszakaró "vetélytárs" szintén ezt közli hősnőnkkel, annak vajon mennyi a valóságalapja... Mei gondolata a Yamatoval való kettesben maradás félelméről szintén erősen erotikus töltetű, ugyanis a lány halálbiztos benne, hogy ha kettesben maradna a fiúval, akkor vagy petting vagy pedig szex lenne a vége, ami baromi nevetséges gondolat... Könyörgöm, most ismerte meg, alig csattant el két-három csók, kérlek, ne legyen ennek az a vége, hogy egy hét után új szintre léptek, ami kvázi már a legmagasabb lenne... Kérlek...
A kötet fülszövege, mit ne mondjak - elég nagy baromság... Azt írja ugyanis, hogy főhőseink nem mindennapi barátságba kezdenek a lépcsős incidens után, ám számomra ez már a legelső pillanatban sem volt barátságnak nevezhető, ugyanis a barátaimat nem csókolgatom nap mint nap...
No de legyen elég ennyi ezekről a gondolataimról...
A Say I Love You. mindezek ellenére képes volt azonnal magába szippantani, s még ha a légkör teljesen más is, mint amit a japán történetektől megszokhattam, rendkívül szerethető és a mangaka kiéheztet a folytatásra. A történet kiindulópontja és alapötlete végtelenül érdekes, a humor pedig egyenesen zseniális!
Mei karakterével azonnal azonosulni tudtam, hiszen világ életemben jómagam is magányos farkas voltam. Gyűlölöm a kétszínű embereket, akiknek csak akkor van szüksége a másikra, amikor valamilyen segítségre van szüksége, ám fordított helyzetben már nyomát sem látni. Elegem van a bántásokból, a beszólogatásokból, abból, hogy mert valaki más, már elítélendő... Igen. Tökéletesen megértem a lányt és kíváncsian várom, miként is fog kilépni az erős burokból, amit maga köré épített és milyen emberek is valójában azok a felszínes személyiséggel megáldott osztálytársak, akik - elvileg - végül a barátaivá válnak...
Yamato természetesen a háremem legújabb tagjává vált ❤, akiben véleményem szerint több van, mint ami elsőnek látszik... Kétségtelen, hogy néhány jelenetben felszínesnek, az árral nyugodtan tovaúszónak/sodródónak tűnik, s néha nemtörődöm és közönyös, ám kizárt dolog, hogy a srác csupán egy jóképű bálvány, aki néhanapján bizony már most igazi lovag...
Yamato hihetetlenül jóképű, bár egy kissé nyomulós srác, kinek figyelmét azonnal magára vonja Mei különös személye - és ez végtelenül szerethetővé teszi a karakterét a szememben. Egy srác, aki képes a felszín mögé látni, bár tény, hogy öntelt magabiztosságából egy picikét visszább vehetne, ahogy rámenőségéből is... ^^ Hú, hihetetlenül kíváncsi vagyok, mit rejt valójában magában ez a srác... :3
Kanae Hazuki retró rajzstílusa egész egyszerűen lenyűgöző! Úgy, ahogy van imádom Yamato karakterét, a srác ábrázolását, kinek külseje és stílusa egyetlen más történetben szereplő srácéra sem hasonlít. Lazasága, hanyag testtartása, hajának tökéletesen egyedi és érdekes stílusa mind magával ragadó, az illusztrációkban való elmerülés pedig valóban gyönyör a szemnek! ❤
"I want to start beleiving in people."
Mindent összevetve a Say I Love You. számomra 2020 egyik legnagyobb kedvence lett és izgatottan várom a történet folytatását, valamint főhőseink életének alakulását. Nagyon boldog vagyok, hogy nem halogattam tovább a manga beszerzését, s így év végén részese lehettem valami fantasztikusnak... :3
Értékelés: 5/5 csók
Kedvenc manga
0 comments