Mészöly Ágnes Fekete ​nyár c. regénye szeptember végén jelent meg a Tilos az Á Könyvek kiadó gondozásában s amint elolvastam a fülszöveget tudtam, hogy ez a könyv nekem való! 

Mészöly Ágnes számomra egy igazi kortárs író istennő, kinek munkásságát nyomon követem és bármit is ír, azt nekem olvasnom kell. A Fekete nyár fülszövegében olvasható kimonó, haláldémon, Con szavak egy animés/mangás lány füleinek igazi dallamként csengnek, természetes volt hát, hogy egyetlen pillanatig sem haboztam a könyv beszerezésével. 

A Fekete nyár a halálról és önmagunk kereséséről szól, de úgyis fogalmazhatnék, hogy az elmúlás regénye - több szempontból is... A kötet rendkívül gyorsan beszippantott, magával ragadott és hangos kacagásra késztetett, ám a háromnegyed részénél sajnos történt valami... Valami, ami megakasztott, valami, ami elvette a reményem, valami, ami összetörte a hitem, valami, amivel soha nem tudtam - és soha nem is fogok tudni - azonosulni, valami, ami a legjobb könyvet is tönkreteszi a szememben... 

Történetünk főhőse Pamuk Fanni, a Baranyi Géza Ökumenikus Gimnázium harmadéves diákja, aki lázadó személyiségével folyamatosan bajba kerül. Fanni egy rendkívül öntudatos és makacs, egészen rendkívüli személyiséggel megáldott lány, aki rajong a japán kultúráért, szeret olvasni, s annak ellenére, hogy egy vallásos gimnáziumba jár - nem hisz Istenben... Fanni az emberek szemében egy különc, engedetlen lány, aki folyamatosan bajba kerül az iskolában, ahová szülei kényszerítették. Az intézmény egész szemlélete éles ellentétben áll a lány személyiségével, aki minden erejével ellenáll az őt átnevelni akaró pedagógusoknak... 

A lány két barátnője másik gimnáziumba jár, így Fanni csupán tanítás után tud velük lógni a pláza tetején. A történet elején Fanni feketére festi barna fürtjeit, mellyel újra kivívja maga ellen a sorsot, ám a lánynak nyomós oka volt a drasztikus változtatásra. Anime rajongó lévén a lány megőrül Urara karakteréért és feltett szándéka, hogy a nyári conon cosplayelni fogja őt. /Szerk.: a cosplay tulajdonképpen a japán jelmezbe való öltözést jelenti, mikor egy szeretett karakter bőrébe bújunk. Nálunk ilyen a Farsang, ám Japánban ennek sokkal mélyebb jelentése van és nem évszakhoz/ünnephez kötött./ Urara egy japán haláldémon, aki a Harmóniát szolgálja és története a regényben párhuzamosan fut Fanni történetével. A lány azonban hiába vágyik Urara jelmezére, nincs pénze a legolcsóbb varrógépre sem, arról nem is beszélve, hogy varrni sem tud...

Mint már fentebb is említettem, főhősünk Fanni életének történései mellett párhuzamosan fut a lány kedvenc karakterének meséje is, mely fejezetekből megismerhetjük Urara teljes történetét is.

A fejezetek az alábbiak szerint épülnek fel: 1. az Urara történetét elmesélő anime egy epizódjának leírása - 2. Fanni és Helga néni története - 3. Fanni naplója, mely az aktuális fejezetben olvasottak mellett mintegy extraként szolgál, melyből számtalan érdekességet, személyes gondolatot megtudhatunk a lányról és a fő fejezetből kimaradt, de megtörtént eseményekről. Ez a három pont ad ki egy fejezetet, mely felépítés engem rendkívül megnyert magának és izgalmasnak találtam, hogy ez által tulajdonképpen két főhősnőt is kapunk, kinek életéért és sorsáért izgulhatunk. 

A kedvenc szereplőm Grünwald tanár úr és Zádor lett, ám ki kell emelnek Taka karakterét is az animéből (melyen egy ponton elgondolkodtam, vajon létező történetről van-e szó, vagy teljes egészében az írónő képzeletének terméke - ám elárulom, hogy ez utóbbiról van szó...).

Fanni karaktere eleinte végtelenül szimpatikus volt számomra a látásmódja miatt, ateista mivoltja, anime és görög mitológia szeretete miatt pedig könnyen azonosulni tudtam vele, aztán megismertem az igazi jellemét és sajnos azt kell mondjam, hogy hatalmas csalódást okozott... /Magyarázatot lsd. lentebb./

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy figyelemmel kísértem a kiadó online könyvbemutatóját, ahol a témavezető hölgy sajnos spoilereket is elejtett, amiért igencsak haragszom! Így tudtam meg, hogy a regényben bizony szó lesz a szüzesség elvesztéséről is, és bevallom, miután megismertem a szereplőket és mindenki a színre lépett, gyomorgörccsel olvastam tovább, mert bekövetkezett az, amitől féltem...

A kötet elején Fanni egyedülálló, nincs barátja, ugyanis az első nagy szerelmének hitt sráccal jó néhány hete szakított már, mégpedig azért, mert a fiú mindenáron le akart feküdni vele. Fanni nem érezte, hogy készen állna erre a lépésre, és nem akart szexelni a fiúval, akit azóta is visszataszítónak talál. Ezzel szemben jön egy - a cselekmény szempontjából - halálértelmetlen szüzesség elvesztés Skóciában Helga néni unokájával, ami számomra nem volt más mint egyszerű dugás - érzelmek nélkül... Kristof, a magabiztos, tapasztalt srác - aki a legelső perctől kezdve unszimpatikus volt számomra - természetesen teljesen rámozdul Fannira, aki fekete lyukat érezve a gyomrában, tudva, hogy semmi sem lesz a kapcsolatból - amit én még barátságnak sem neveznék -, odaadja magát a srácnak Skóciában. Kavar egy kicsit, de tudja, hogy nem szereti a srácot, aki jó néhány kör után halálosan megkönnyebbül, hogy a lány nem is akar tőle távkapcsolatot és kész! Sajnálom, de ez az egész förtelem a szememben, főleg azon tény tudatában, hogy otthon várja a srác, aki inkább megérdemelte volna az első alkalmat, ja és persze szereti is őt, ahogy a lány is, csak még nem jött rá, de nem baj... Miután a skóciai eset megtörténik és Fanni végül összejön a szerelmével, gondolatai nem forognak máson, csak a szexen, és olyan dolgok hangzanak el, hogy a szűk egy hete lévő kapcsolatot ideje lenne új szintre emelni és lefeküdni Helga néni kanapéján, a szobájában, vagy éppen akárhol, csak csinálják már, mert az milyen jó dolog is már. 

Tehát... Adott egy a regény elején erkölcsösnek tűnő lány, aki képes tiszta fejjel gondolkodni és tudni, hogy az első barátja, csak szexet akar, de képes odaadni magát egy jóképű fiúnak, akitől egy kicsit is megbizsereg a gyomra... Őszintén, ezen a ponton már vártam a regény végét és akartam, hogy vége legyen, ugyanis a csalódás mellett dühös is voltam... Nem várom el, hogy bárki megértse a problémámat ezzel kapcsolatban és tudom, hogy a mai lányok 90%-a ilyen, amit elkeserítőnek is találok, de a regény legelején megjelenő okos, érdekes lánytól nem ezt vártam volna... Nem akarok olyan karakterekről olvasni, akik a való életben is köröttem járnak-kelnek, hiszen pontosan ezért olvasok, hogy kiszakadjak ebből az elkorcsosult világból... 

Te pedig Zádor, hihetetlenül hülye voltál, hogy nem szóltál Fanninak az érzelmeidről, mert egyértelmű volt, hogy a lány olyan vak az érzéseidre, hogy önmagától nem fog rájönni arra, mit érzel iránta... Komolyan, sokszor szeretettem volna helyrerázni a szereplők agyát a cselekmény során, hogy térjenek már észhez...

Pontosan ezen okokból kifolyólag nem szeretek a mai mocskos világban játszódó történetet olvasni, de igyekszem próbálkozni, és a legfőbb nyomós érv, ami a kötet elolvasása mellett szólt, az Mészöly Ági neve, ami garancia a minőségre... A regény ezen szegletét azonban elrontotta... Az viszont biztos, hogy soha a büdös életben meg nem hallgatok még egy könyvbemutatót, mert nem akarok még egy spoilerbe belefutni... 

Amennyiben túlteszem magam az "erotikus" részeken, akkor is mélységesen elítélendőnek tartom a mai fiatalok gondolkodásmódját. Helga néni halálos ágyán ugyanis Fanni érzéketlenül azt kívánja, legyen már vége ennek az egésznek, ez neki sok, haljon már meg a néni és ő mehessen vissza a versenyére... Morbid és lelketlen kérés ez mindazok után, amiken együtt keresztülmentek, amit megtett a néniért és amit az tett meg érte... Tudom. Ilyenek a fiatalok, ilyenek voltak már az én fiatalkoromban is és egy tizenhat éves lánynak nem szabadna a halál terhét hurcolnia. Megértem. De nem szabad elfeledni, hogy a legnagyobb álma valósult meg az idős néninek köszönhetően... 

Mivel nagypapám szintén rákban halt meg, fogalmam sem volt róla, miként is fogja a lelkem érinteni ez a kötet és ez a téma, ám úgy tűnik, tíz év elteltével sikerült lezárnom magamban mindent, ugyanis nem sírtam. Egyetlen jelenetet könnyeztem meg spoiler Taka halálát, amire egyáltalán nem számítottam spoiler vége. Azonban abban, hogy a könnyek csak nem akartak jönni, óriási szerepe volt Fanni lelketlen szavainak is, ugyanis leginkább dühöt éreztem szomorúság helyett a végső a pillanatokban... 

Fanni egyik csodaszép gondolata, mely a skóciai út után minden varázsát elvesztette a szememben és a lánynak sikerült megcáfolnia saját gondolatait és a porba tiporni saját erkölcsös személyiségét...

Fanni gondolata Zádorról. Igen, az... Már azelőtt is az volt, hogy erre rájöttél volna, még ha kicsit kretén is a lelkem, mert csendben hallgat és nem szól, pedig vagány srác ám... Kicsit későn jöttél rá Fannikám...

[EP 1]

I. Urara

Transitional Realms, Heiszei 6