balázsypanna
előolvasás
értékelés
manókönyvek
Balázsy Panna: Csokiszuflé (Szandra és a csajok 4.) - Értékelés
Balázsy Panna Szandra és a csajok c. gyermek- és ifjúsági könyvsorozata már az első kötettel a szívemhez nőtt.
Imádom az írónő humorát és azt az írói hangot, amivel ifjú olvasóközönségét megszólítja... Írásait felnőtt fejjel is hihetetlenül élvezem, történetei mindig pillanatok alatt beszippantanak és kiragadnak a komor valóságból, amiért nem lehetek elég hálás... ❤
Szandra "tinis"-történeteinek harmadik része, a Csendháborítás épp a karantén kellős közepén jelent meg, míg a negyedik kötet, a Csokiszuflé várhatóan szeptember 10-én lát napvilágot a Manó Könyvek kiadó jóvoltából.
Mivel már tűkön ülve várom a hivatalos megjelenést, bűnöztem egy kicsit és kéréssel éltem a kiadó munkatársai - és a kollégáim - felé. :3
Az előolvasás lehetőségét ez úton is köszönöm a Manó Kiadónak! ❤
Mivel már tűkön ülve várom a hivatalos megjelenést, bűnöztem egy kicsit és kéréssel éltem a kiadó munkatársai - és a kollégáim - felé. :3
Az előolvasás lehetőségét ez úton is köszönöm a Manó Kiadónak! ❤
"...valahogy úgy képzeltem, mint a hollywoodi horrorfilmekben: egyre dagad a láthatatlan vírus, feltekeredik a villamosra, behatol a boltokba, bármihez is érünk, ő ott várja, hogy ránk ragadhasson. Időnként beszélgettem vele, próbáltam meggyőzni, hogy kopjon le, ne akarja behálózni az egész világot. Biztonságos megoldásnak tűnt a lakásunk, oda soha nem fogjuk beengedni!"
Történetünk a home office, a karantén és a digitális oktatás kellős közepén veszi kezdetét. Hősnőnk, Szandra éppen egy riksán utazik, amikor egy különös hangra lesz figyelmes... A furcsa "zaj" a kislány laptopjából szól és kísértetiesen hasonlít az osztályfőnök hangjára... Szandra ráébred, hogy elaludt az osztályfőnöki óra közben kényelmes ágyában és álmában Indiában járt... A lány szégyelli magát, amiért ekkora baklövést követett el, de nincs mit tenni, ami történt, megtörtént...
Ezt követően Szandra szemén át láthatjuk mindazt, amit márciustól júniusig mi magunk is átéltünk...
Szandra és családja összezárva próbálja meg túlélni a karantén nyomasztó időszakát, ám szerencsés állattartók lévén gyakorta alkalmuk adódik kinyújtóztatni végtagjaikat és friss levegőt szívni... Ezen időszak legnagyobb nyertese minden kétséget kizáróan Szandra kutyusa, Bebi, akinek naponta több alkalma is nyílik a sétára...
"Még jártunk suliba, ő meg dolgozni, de már lehetett tudni, hogy napok kérdése, és leáll az élet."
"Mindig arra vágyunk, ami nincs, hiába, ez egy elég igaz mondás."
Főhősnőnk és családja eleinte ugyanúgy élvezi egymás társaságát és a karanténnal járó előnyöket, mint mi magunk. A kislány szereti a szüleivel, valamint a konyhában sütögetéssel tölteni az idejét, és boldog, amiért reggelente nem kell kapkodnia, hogy időben beérjen az iskolába. A távoktatásnak és a home office-nak kétségtelenül megvannak a maga előnyei, ám egy idő után a család kezdi belátni, hogy sokszor zavaró is tud lenni az összezártság... Amikor Szandra énekórája miatt apukája munkatársai akaratlanul is célközönséggé válnak, vagy amikor apának ki kell költöznie a konyhából a nappaliba, mert anya főzni szeretne, nos... mindezek a dolgok nem csekély kellemetlenséggel járnak...
Szonja - Szandra nővére - nem találkozhat a barátjával, aki barista állását is "elvesztette", Szandrának hiányoznak a barátai, és még szeretett nagymamájukkal sem találkozhatnak, s csupán az emeleti ablakból körülményesen leengedett süti az, amit megengedhetnek maguknak...
Szonja - Szandra nővére - nem találkozhat a barátjával, aki barista állását is "elvesztette", Szandrának hiányoznak a barátai, és még szeretett nagymamájukkal sem találkozhatnak, s csupán az emeleti ablakból körülményesen leengedett süti az, amit megengedhetnek maguknak...
Ám egyszer a karantén ideje is lejár, az iskola megtartja virtuális tanévzáróját s mi leutazhatunk a Balaton partjára, ahol régi barátok találkoznak újra és megcsillan a felhők mögött rejtőző napsugár...
"– Végre tudunk együtt kirándulni – mondta boldogan Anya, bár azt hiszem, Apa abban reménykedett, hogy ismét lesz ideje olvasni.
– Fontos a rendszeres testmozgás – bólogatott Apa –, ahogy az is, hogy a tornyokban álló könyveimmel is haladjak."
"Megjelent Ábel is az ajtajukban, és úgy nézte egymást a két szerelmes, mint Rómeó és Júlia, csak most Rómeó lefelé bámult Júliára, nem pedig fordítva. Ez volt a modernizált változat, gangos kivitelezésben."
A Csokiszuflé cselekménye mondhatni teljesen aktuális. Ugyan a karantén ideje lejárt, s mi újra szabadon járhatunk-kelhetünk az érvényben lévő szabályok szigorú betartása mellett, a folyamatosan emelkedő esetszámok fényében soha nem lehet tudni, mi vár még ránk az év hátralévő részében...
Balázsy Panna ismét egy igazán izgalmas, érdekfeszítő és teljesen hiteles regényt írt. A kötetben Szandra szemén keresztül találkozhatunk a maszk- és kesztyűhasználat köztudatba kerülésével, a helyes kézmosás fontosságával és a nagyszülők megóvásának jelentőségével... Láthatjuk a család lelkiismeretességét, amint igyekeznek betartani a szabályokat, de szemtanúi lehetünk a két végletnek - a nemtörődömség pusztító erejének és a túlzott óvatosság nevetségességének - is...
Kétségtelen, hogy Szandráék szomszédja, a gázálarcos néni a regény egyik fénypontja, ám a Szentesi család WC-papír felhalmozásán, valamint az idősáv mindennapi életre gyakorolt hatásán is jóízűen felnevettem... ^^ ❤
"Ilyenkor a legjobb lenne megállítani az időt, hogy az ilyen varázslatos esték örökké tartsanak."
Balázsy Panna ismét egy igazán izgalmas, érdekfeszítő és teljesen hiteles regényt írt. A kötetben Szandra szemén keresztül találkozhatunk a maszk- és kesztyűhasználat köztudatba kerülésével, a helyes kézmosás fontosságával és a nagyszülők megóvásának jelentőségével... Láthatjuk a család lelkiismeretességét, amint igyekeznek betartani a szabályokat, de szemtanúi lehetünk a két végletnek - a nemtörődömség pusztító erejének és a túlzott óvatosság nevetségességének - is...
Kétségtelen, hogy Szandráék szomszédja, a gázálarcos néni a regény egyik fénypontja, ám a Szentesi család WC-papír felhalmozásán, valamint az idősáv mindennapi életre gyakorolt hatásán is jóízűen felnevettem... ^^ ❤
"Az interjúkban minden alkalommal elmesélte, hogy nem nagyon kapott levegőt a gázálarcban, azért vásárolta, mert úgy volt vele, hogy ez háborúba való, és most háborúban állunk egy láthatatlan ellenséggel."
A balatoni nyaralás felszabadító érzése, a napsütés, a görögdinnye, a kellemes csobbanások, a barátokkal való újratalálkozás és a fiúk iránt érzett gyengéd érzelmek megjelenése friss levegőt juttatnak az olvasó tüdejébe, s ahogy a szereplők, úgy mi is fellélegezhetünk egy kicsit...
Minden mozaikdarabkát a helyére téve úgy vélem, hogy a Csokiszuflé a sorozat egyik legkiemelkedőbb kötete, nem csupán a téma aktualitása, de a tálalás miatt is. Bevallom, számomra sokat jelentett visszautazni a múltba, és felidézni a karantén pillanatait, mely az örökös aggódáson túl számomra rengeteg pozitívumot is tartalmazott...
Szandra egy életvidám, erős lány, akit nagyszerű barátok vesznek körbe, ezért tökéletesen megértettem, miért volt számára ez a bezártság egy idő után megterhelő. Én, antiszociális ember lévén rendkívül jól éreztem magam a karantén ideje alatt, amikor nem kellett emberekkel találkoznom, s csupán az internet segítségével és telefonon tartottam a kapcsolatot a kollégáimmal is. ^^ Ifjonti, iskolás éveimre nézve én nagyon örültem volna régen egy ilyen karanténnak, hiszen nem kellett volna látnom a bunkó osztálytársaimat, ám így, felnőtt fejjel is előnyöm származott a helyzetből, hiszen elkerülhettem a cigifüsttől bűzlő, zajongó, vonaton utazó utastársakat, akiket sajnos már nap mint nap látnom kell... XD
"Már nem voltunk teljesen gyerekek, de még nagyon messze voltunk attól a nagy ijesztő valamitől, amit felnőttkornak hívnak. Tinik vagyunk, döbbentem rá."
Egy szó mint száz, szívből ajánlom a Csokiszuflét mindenki számára, aki szeretne egy zseniális, a karantén ideje alatt játszódó, a mindennapi életünket felidéző regényt olvasni, míg Balázsy Panna- valamint a Szandra-sorozatok rajongóinak a kötet egyenesen kötelező és kihagyhatatlan! :3
Értékelés: 5/5 szalmabála
Idézetek
"– Hahó, kisasszony! – szólt ismét a hang, most már sokkal hangosabban. Mint akibe villám csapott, kinyitottam a szemem, és döbbenten meredtem a képernyőre. Farkasszemet néztem Andor bával, az osztályfőnökömmel.
– Vége az osztályfőnöki órának, most már felébredhetsz! – mondta vigyorogva, én pedig csak pislogtam, és próbáltam megfejteni, mi történhetett.
Hogy kerülhettem egyik pillanatról a másikra egy forgalmas indiai utcáról ide, a saját budapesti szobámba?"
"Anya szerint öt perccel az órám előtt felébredni skandalum, ami asszem, elég nagy balhét jelent. Ő úgy véli, a felkelés egy hosszas rituálé, amit ő úgy kezd, hogy iszik egy nagy pohár citromos vizet, aztán jógázik, kávét készít, lezuhanyozik, elmosogatja az este még stikában elfogyasztott ételek és italok után hagyott tányérokat és poharakat, ebédet főz, berak egy mosást és beágyaz. Szerintem meg az a skandalum, hogy ez még csak a reggele."
"Ő az első, aki kiszúr egy elírást egy szövegben, és pufog, hogy nem vették észre a nyomdában a hibát."
"Utáltam bekenni a kezem, főleg a tenyerem, mert utána semmihez sem lehetett érni, minden ragacsos és foltos lett."
"Egy néni lépkedett felfelé, de amikor meglátott minket, szorosan a falnak lapult, és igyekezett a lehető legnagyobb távolságot tartani kettőnk között."
"– Egy, kettő, három – számoltam egészen lassan magamban. A koronavírus tanított meg rendesen kezet mosni: alaposan mindkét kézzel, habos legyen a szappan, mossuk meg az ujjak között is, ne feledkezzünk meg a körmeinkről sem, de akármilyen lassan csináltam, nehezen jutottam el húszig a számolásban. Ezek szerint régebben elintéztem a kézmosást kábé három másodperc alatt. Éreztem, hogy a bőröm enyhén égő, csípős érzéssel reagál az újabb sikálásra, ezért megadóan ismét bekentem a kezem a zöld tubusban lévő krémmel."
"– Vajon ha lenne egy láthatatlanná tévő köpenyem, akkor látnám azt, ami most láthatatlan? – gondolkodtam hangosan. – Olyan fura, hogy nem látjuk ezt a vírust, ami rajta lehet a cipőm talpán, a
tejeskartonon, a kilincsen, vagy egy barátnőm arcán, amikor puszit adok neki. – Egy víruslátó szemüveget kéne készíteni, ami rögtön kiszúrja ezeket a tüskés gömböket – ábrándoztam tovább. – A kezemben lévő fertőtlenítő sprayjel lefújnám őket, és azonnal elpusztulnának."
"Végül is semmiben nem különbözünk a kiparodizált családoktól. Az internet tele van WC-papír-felhalmozós mémekkel, értetlenkedve, miért pont a WC-papírból tankoltak fel az emberek a járvány kezdetén. Ha benézek a kamránkba, a lehető legnagyobb kiszerelésű csomagból kettő is terpeszkedik a festékes vödrök tetején, ez számításaim szerint 48 gurigát jelent."
"Még jártunk suliba, ő meg dolgozni, de már lehetett tudni, hogy napok kérdése, és leáll az élet."
"– Hogy bírjátok a bezártságot? – kérdezte kedvesen.
Eddig még soha nem gondoltam így a lakásunkra.
Oké, nem volt a legjobb egész nap bámulni a képernyőt, meg nem talizni a barátaimmal, de én szeretek itthon lenni."
"Megjelent Ábel is az ajtajukban, és úgy nézte egymást a két szerelmes, mint Rómeó és Júlia, csak most Rómeó lefelé bámult Júliára, nem pedig fordítva. Ez volt a modernizált változat, gangos kivitelezésben."
"Szegények! Én itt nyavalygok, hogy hiányoznak az Áfonya Pandák, őket meg egy emelet választja el egymástól, és mégsem tudnak együtt lenni."
"– Megint elfelejtettem, hogy még csak fél 10 van – mondta letörten –, és hiába növesztem a ráncaimat meg az ősz hajszálaimat, még odébb van a nyugdíjazás."
"A bezártság idején az egyik kedvencünk a szemben lakó fura néni bevásárlási rituáléja volt. A karantén kihirdetése utáni első napokban a ház lakói magukra zárták az ajtót, és tényleg csak akkor tették ki a lábukat, ha muszáj volt. Ezzel mi is így voltunk.
A szomszéd hölgyemény a karantén legelején elrohant otthonról bőrkesztyűben, sapkában és az orra-szája elé kötött sálban, hogy beszerezze a védőfelszerelést.
Először egy gázálarcot vásárolt. Mocsárzöld színe volt, két gülüszemmel és egy nagy, előrenyúló szeleppel. Bebi ijedtében úgy megugatta a gangon, hogy a néni majdnem leesett a lépcsőn. Ha nem volt senki a lépcsőházban, akkor sem vette le a gázálarcot a fejéről, ami egyre lilább lett az erőlködéstől, ha felfelé jött, bevásárlószatyrokkal a kezében.
– Nem hiszek a szememnek – szörnyülködött Szonja egyik nap –, az Instám tele van szomszédnéni-fotókkal!
Mindannyian odarohantunk, hogy együtt gyönyörködhessünk a látványban.
Valaki készített egy fotót egy furcsa néniről, aki éppen gázálarcban vásárolgatott az egyik nagy élelmiszer-áruházban.
– Vírusként terjed a szomszédunk az interneten – poénkodott a nővérem..."
"– Miért lenne érdekes az, hogy milyen védőfelszerelésben járok bevásárolni? – nézett értetlenkedve Szonjára.
– Gondolom, azért, mert nem sokan járnak gázálarcban a boltba – válaszolta Szonja, és már rég megbánta, hogy ebbe az egész ügybe belekeveredett."
"– Világéletemben arra vágytam, hogy szerepeljek az újságban – mondta nagy boldogan. Ekkor Szonja megértette: nemhiába gondoltuk róla, hogy meglehetősen szokatlan."
"Az interjúkban minden alkalommal elmesélte, hogy nem nagyon kapott levegőt a gázálarcban, azért vásárolta, mert úgy volt vele, hogy ez háborúba való, és most háborúban állunk egy láthatatlan ellenséggel."
"...Apa otthon maradt olvasgatni és szunyókálni, mert nagyon boldog volt, hogy végre egy kicsit egyedül lehet. El sem tudom képzelni, abban mi lehet a jó. Én imádom, ha szól a zene, dumcsizunk a konyhában, sül valami finomság a sütőben, és fel-alá rohangászik a kutyusunk.
Apa viszont szereti a csendet, a gondolkodást és az olvasást, és persze minket is nagyon szeret, de Anya szerint ő úgy töltődik, ha mindenki békén hagyja.
Érdekes! Én úgy töltődöm, ha sok ember vesz körül, buli van és barátok."
"Ezzel a lihegéssel kezdenem kell valamit, elég ciki, hogy nem vagyok formában."
"– Jé, de jól néz ki ez a farönkre festett női arckép! – csodálkoztam rá egy kivágott fa csonkjára rajzolt Madonnára. Elképzeltem, hogy erre sétált egy művész, akit megihletett a facsonk, és másnap már hozott magával megfelelő ceruzát, hogy megalkossa az erdei hölgyet, sokunk örömére. Ki is raktam az Instára."
"Amikor visszaértem, negyedóráig Szonja leszúrását kellett hallgatnom, ami elsősorban arról szólt, hogy miért nem jutott eddig eszébe Ábellel a kutyasétáltatás fedőtevékenysége alatt találkozni. Erre Anya egészen logikus választ adott:
– Azért, mert nem bírnátok ki, hogy ne öleljétek meg egymást, hogy a puszilkodásról már ne is beszéljek!"
"– Másodszor is, a szerelem kábé három év alatt elmúlik, olvastam! – szóltam közbe.
Mindhárman döbbenten rám néztek.
– Szandra, ami engem illet, én még mindig szerelmes vagyok Apádba! – vigyorgott Anya.
– Jézusom – szörnyülködött Szonja –, ezt nem is akarom hallani! Hogy jutottunk ide egy sima kutyasétáltatásról szóló beszélgetéssel?"
"– Bocsánat, édesem, csináltam egy kis karanténpogácsát! Sajtos! – tette hozzá Nagyi."
"...mert valahogy úgy képzeltem, mint a hollywoodi horrorfilmekben: egyre dagad a láthatatlan vírus, feltekeredik a villamosra, behatol a boltokba, bármihez is érünk, ő ott várja, hogy ránk ragadhasson. Időnként beszélgettem vele, próbáltam meggyőzni, hogy kopjon le, ne akarja behálózni az egész világot. Biztonságos megoldásnak tűnt a lakásunk, oda soha nem fogjuk beengedni!"
"– Szerintetek meddig kell még így együtt senyvednünk nulla-huszonnégyben? – hisztizett Szonja.
– Sajnálom, hogy neked ez egy szenvedés, de megértem, hogy jönnél-mennél, mint a távirat – mondta Apa."
"– Én nem akarom ezt siettetni, és nem adok akárkinek puszit – mondtam határozottan –, csak annak, akivel iszonyatosan imádjuk majd egymást, annyira, hogy örökre együtt maradjunk.
– Hallottam egyszer a rádióban, hogy van ilyen, de azt is mondták, a tiniszerelmek nem szoktak nagyon sokáig tartani – mesélte Juci."
"A konyha kezdett úgy kinézni, mintha felrobbant volna egy bomba, de egyelőre senki nem jött kuktáskodni, azaz mosogatni helyettem. Sajnos. Ha egyszer gazdag leszek, akkor is fogok főzni, de tuti szerzek egy segítőt a konyhába, mert ez így elég munkás."
"...egy világjárvány kellős közepén új osztálytársat kaptunk, akit még egy darabig csak a képernyőn láthatunk, mint egy híres influenszert vagy sztárt. Misi volt olyan jó pasi, mint mondjuk Mark Anastacio, de ő legalább nem a világ másik felén tartózkodott, hanem itt a közelünkben."
"Mindig arra vágyunk, ami nincs, hiába, ez egy elég igaz mondás."
"– Végre tudunk együtt kirándulni – mondta boldogan Anya, bár azt hiszem, Apa abban reménykedett, hogy ismét lesz ideje olvasni.
– Fontos a rendszeres testmozgás – bólogatott Apa –, ahogy az is, hogy a tornyokban álló könyveimmel is haladjak."
"– Mindig meséled, mennyi helyes fiúnak tetszettél, meg hogy már jártál a tengerentúlon – folytattam a felsorolást.
– A helyes fiúkról nem akarok hallani! – jegyezte meg Apa, és egy pillanatra felnézett a könyvéből."
"Apa úgy hívta ezt az időszakot, hogy óvatos szabadság."
"Szonja elképesztően büszke volt, mert saját házat kapott. Képzeljetek el egy aprócska házikót, ami teljesen külön állt a kertben, de valójában egy szobácska volt az egész. Azzal is elkülönült a nagy háztól, hogy volt saját mini terasza, rajta egy pici asztal két székkel. Szonja, amikor csak tehette, ott üldögélt. Néha azért leereszkedett hozzánk, és átsétált a diófa alá, ilyenkor mindig boldogan fogadtuk."
"A strandon nem látszott, hogy járvány van, elég sokan voltak, és hosszú sor várakozott a hamburgeres stand előtt. Ledobtuk a cuccainkat, és berohantunk a vízbe, csobbanni. A Balcsi vize pont olyan hűvös volt, mint ahogy elképzeltem, és ahogy tempósan úsztam befelé, éreztem azt a fajta szabadságot, amit csak a nyári vakáció adhat."
"Ilyenkor a legjobb lenne megállítani az időt, hogy az ilyen varázslatos esték örökké tartsanak."
"Ezt a délutánt soha nem fogom elfelejteni. Végre együtt lehettem a legjobb barátnőimmel, és a véletlennek köszönhetően pontosan azokkal a fiúkkal, akik fontosak voltak az életünkben."
"Már nem voltunk teljesen gyerekek, de még nagyon messze voltunk attól a nagy ijesztő valamitől, amit felnőttkornak hívnak. Tinik vagyunk, döbbentem rá."
0 comments