Az előző kötet, a Csokiszuflé - mely tavaly nyár végén jelent meg a Manó Könyvek kiadó gondozásában - rendkívül magasra tette a mércét és a tavaly tavasszal karanténban töltött idő viszontagságaiba, valamint egy csodaszép nyárba engedett bepillantást. 

Kétségtelen, hogy a Csokiszuflé a könyvsorozat legkiemelkedőbb kötete, ám az első három rész is rekordsebességgel a szívemhez nőtt. Izgatottan vártam hát, mit is tartogat számomra az ötödik rész, mi történik majd főhősnőnkkel és az írónő milyen formában szövi bele a mindennapi életünket meghatározó történeseket az írásába...

Főhősnőnk, Szandra egy újabb barátnő bemutatásával kezdi történetét, majd vidáman újságolja, hogy hosszú idő után végre újra iskolába járhat. Tavaly ősszel az iskola ismét megnyitotta a kapuit, így bár gondosan, óvatosan, szigorú szabályok és maszkviselés mellett, de főhősnőnk újra találkozhatott osztálytársaival, akik annyit változtak, mióta a lány utoljára látta őket, hogy némelyiküket igazán nehéz felismerni - amin természetesen a maszk sem segít... ^^ 

Noha nem veszélytelen, az osztályok engedélyt kapnak arra, hogy osztálykirándulásra menjenek, ahol Szandra végre közelebbről megismerkedhet Misivel, akibe Juci halálosan beleesett. Az osztálykirándulást követően azonban érkezik a feketeleves, miszerint a lány legjobb barátnőinek osztályából többen elkapták a koronavírust, így az osztálynak karanténba kell vonulnia... Miközben Szandra barátnői otthon lábadoznak, addig főhősnőnk a hetedikes lányok mindennapi problémáit éli... Szandra barátaival, az internet segítségével tartja a kapcsolatot, ahol megismerkednek a sminkelés alapjaival is, s noha több-kevesebb sikerrel, de elkészülnek az első "mosómaci"-sminkek is... ^^ Egy frizuraigazítást, egy furcsán induló, ámde jól végződő "nemrandit" és bandázást követően Szandra szülei úgy döntenek, hogy a lány ismét távoktatásban folytatja az iskolát a vírus veszélyei miatt, így a család újra összezárva éli a mindennapjait... 

Balázsy Panna Szandra és a csajok c. gyermek- és ifjúsági könyvsorozata már az első kötettel a szívemhez nőtt.

Imádom az írónő humorát és azt az írói hangot, amivel ifjú olvasóközönségét megszólítja... Írásait felnőtt fejjel is hihetetlenül élvezem, történetei mindig pillanatok alatt beszippantanak és kiragadnak a komor valóságból, amiért nem lehetek elég hálás... ❤

Szandra "tinis"-történeteinek harmadik része, a Csendháborítás épp a karantén kellős közepén jelent meg, míg a negyedik kötet, a Csokiszuflé várhatóan szeptember 10-én lát napvilágot a Manó Könyvek kiadó jóvoltából.
Mivel már tűkön ülve várom a hivatalos megjelenést, bűnöztem egy kicsit és kéréssel éltem a kiadó munkatársai - és a kollégáim - felé. :3
Az előolvasás lehetőségét ez úton is köszönöm a Manó Kiadónak! ❤

Történetünk a home office, a karantén és a digitális oktatás kellős közepén veszi kezdetét. Hősnőnk, Szandra éppen egy riksán utazik, amikor egy különös hangra lesz figyelmes... A furcsa "zaj" a kislány laptopjából szól és kísértetiesen hasonlít az osztályfőnök hangjára... Szandra ráébred, hogy elaludt az osztályfőnöki óra közben kényelmes ágyában és álmában Indiában járt... A lány szégyelli magát, amiért ekkora baklövést követett el, de nincs mit tenni, ami történt, megtörtént...

Ezt követően Szandra szemén át láthatjuk mindazt, amit márciustól júniusig mi magunk is átéltünk...

Szandra és családja összezárva próbálja meg túlélni a karantén nyomasztó időszakát, ám szerencsés állattartók lévén gyakorta alkalmuk adódik kinyújtóztatni végtagjaikat és friss levegőt szívni... Ezen időszak legnagyobb nyertese minden kétséget kizáróan Szandra kutyusa, Bebi, akinek naponta több alkalma is nyílik a sétára...

Főhősnőnk és családja eleinte ugyanúgy élvezi egymás társaságát és a karanténnal járó előnyöket, mint mi magunk. A kislány szereti a szüleivel, valamint a konyhában sütögetéssel tölteni az idejét, és boldog, amiért reggelente nem kell kapkodnia, hogy időben beérjen az iskolába. A távoktatásnak és a home office-nak kétségtelenül megvannak a maga előnyei, ám egy idő után a család kezdi belátni, hogy sokszor zavaró is tud lenni az összezártság... Amikor Szandra énekórája miatt apukája munkatársai akaratlanul is célközönséggé válnak, vagy amikor apának ki kell költöznie a konyhából a nappaliba, mert anya főzni szeretne, nos... mindezek a dolgok nem csekély kellemetlenséggel járnak...
Szonja - Szandra nővére - nem találkozhat a barátjával, aki barista állását is "elvesztette", Szandrának hiányoznak a barátai, és még szeretett nagymamájukkal sem találkozhatnak, s csupán az emeleti ablakból körülményesen leengedett süti az, amit megengedhetnek maguknak...

Értékelés: 5/5 szalmabála

Idézetek

"– Hahó, kisasszony! – szólt ismét a hang, most már sokkal hangosabban. Mint akibe villám csapott, kinyitottam a szemem, és döbbenten meredtem a képernyőre. Farkasszemet néztem Andor bával, az osztályfőnökömmel.
– Vége az osztályfőnöki órának, most már felébredhetsz! – mondta vigyorogva, én pedig csak pislogtam, és próbáltam megfejteni, mi történhetett.
Hogy kerülhettem egyik pillanatról a másikra egy forgalmas indiai utcáról ide, a saját budapesti szobámba?"

"Anya szerint öt perccel az órám előtt felébredni skandalum, ami asszem, elég nagy balhét jelent. Ő úgy véli, a felkelés egy hosszas rituálé, amit ő úgy kezd, hogy iszik egy nagy pohár citromos vizet, aztán jógázik, kávét készít, lezuhanyozik, elmosogatja az este még stikában elfogyasztott ételek és italok után hagyott tányérokat és poharakat, ebédet főz, berak egy mosást és beágyaz. Szerintem meg az a skandalum, hogy ez még csak a reggele."

"Ő az első, aki kiszúr egy elírást egy szövegben, és pufog, hogy nem vették észre a nyomdában a hibát."

"Utáltam bekenni a kezem, főleg a tenyerem, mert utána semmihez sem lehetett érni, minden ragacsos és foltos lett."

"Egy néni lépkedett felfelé, de amikor meglátott minket, szorosan a falnak lapult, és igyekezett a lehető legnagyobb távolságot tartani kettőnk között."

"– Egy, kettő, három – számoltam egészen lassan magamban. A koronavírus tanított meg rendesen kezet mosni: alaposan mindkét kézzel, habos legyen a szappan, mossuk meg az ujjak között is, ne feledkezzünk meg a körmeinkről sem, de akármilyen lassan csináltam, nehezen jutottam el húszig a számolásban. Ezek szerint régebben elintéztem a kézmosást kábé három másodperc alatt. Éreztem, hogy a bőröm enyhén égő, csípős érzéssel reagál az újabb sikálásra, ezért megadóan ismét bekentem a kezem a zöld tubusban lévő krémmel."

"– Vajon ha lenne egy láthatatlanná tévő köpenyem, akkor látnám azt, ami most láthatatlan? – gondolkodtam hangosan. – Olyan fura, hogy nem látjuk ezt a vírust, ami rajta lehet a cipőm talpán, a
tejeskartonon, a kilincsen, vagy egy barátnőm arcán, amikor puszit adok neki. – Egy víruslátó szemüveget kéne készíteni, ami rögtön kiszúrja ezeket a tüskés gömböket – ábrándoztam tovább. – A kezemben lévő fertőtlenítő sprayjel lefújnám őket, és azonnal elpusztulnának."

"Végül is semmiben nem különbözünk a kiparodizált családoktól. Az internet tele van WC-papír-felhalmozós mémekkel, értetlenkedve, miért pont a WC-papírból tankoltak fel az emberek a járvány kezdetén. Ha benézek a kamránkba, a lehető legnagyobb kiszerelésű csomagból kettő is terpeszkedik a festékes vödrök tetején, ez számításaim szerint 48 gurigát jelent."

"Még jártunk suliba, ő meg dolgozni, de már lehetett tudni, hogy napok kérdése, és leáll az élet."

"– Hogy bírjátok a bezártságot? – kérdezte kedvesen.
Eddig még soha nem gondoltam így a lakásunkra.
Oké, nem volt a legjobb egész nap bámulni a képernyőt, meg nem talizni a barátaimmal, de én szeretek itthon lenni."

"Megjelent Ábel is az ajtajukban, és úgy nézte egymást a két szerelmes, mint Rómeó és Júlia, csak most Rómeó lefelé bámult Júliára, nem pedig fordítva. Ez volt a modernizált változat, gangos kivitelezésben."

"Szegények! Én itt nyavalygok, hogy hiányoznak az Áfonya Pandák, őket meg egy emelet választja el egymástól, és mégsem tudnak együtt lenni."

"– Megint elfelejtettem, hogy még csak fél 10 van – mondta letörten –, és hiába növesztem a ráncaimat meg az ősz hajszálaimat, még odébb van a nyugdíjazás."

"A bezártság idején az egyik kedvencünk a szemben lakó fura néni bevásárlási rituáléja volt. A karantén kihirdetése utáni első napokban a ház lakói magukra zárták az ajtót, és tényleg csak akkor tették ki a lábukat, ha muszáj volt. Ezzel mi is így voltunk.
A szomszéd hölgyemény a karantén legelején elrohant otthonról bőrkesztyűben, sapkában és az orra-szája elé kötött sálban, hogy beszerezze a védőfelszerelést.
Először egy gázálarcot vásárolt. Mocsárzöld színe volt, két gülüszemmel és egy nagy, előrenyúló szeleppel. Bebi ijedtében úgy megugatta a gangon, hogy a néni majdnem leesett a lépcsőn. Ha nem volt senki a lépcsőházban, akkor sem vette le a gázálarcot a fejéről, ami egyre lilább lett az erőlködéstől, ha felfelé jött, bevásárlószatyrokkal a kezében.
– Nem hiszek a szememnek – szörnyülködött Szonja egyik nap –, az Instám tele van szomszédnéni-fotókkal!
Mindannyian odarohantunk, hogy együtt gyönyörködhessünk a látványban.
Valaki készített egy fotót egy furcsa néniről, aki éppen gázálarcban vásárolgatott az egyik nagy élelmiszer-áruházban.
– Vírusként terjed a szomszédunk az interneten – poénkodott a nővérem..."

"– Miért lenne érdekes az, hogy milyen védőfelszerelésben járok bevásárolni? – nézett értetlenkedve Szonjára.
– Gondolom, azért, mert nem sokan járnak gázálarcban a boltba – válaszolta Szonja, és már rég megbánta, hogy ebbe az egész ügybe belekeveredett."

"– Világéletemben arra vágytam, hogy szerepeljek az újságban – mondta nagy boldogan. Ekkor Szonja megértette: nemhiába gondoltuk róla, hogy meglehetősen szokatlan."

"Az interjúkban minden alkalommal elmesélte, hogy nem nagyon kapott levegőt a gázálarcban, azért vásárolta, mert úgy volt vele, hogy ez háborúba való, és most háborúban állunk egy láthatatlan ellenséggel."

"...Apa otthon maradt olvasgatni és szunyókálni, mert nagyon boldog volt, hogy végre egy kicsit egyedül lehet. El sem tudom képzelni, abban mi lehet a jó. Én imádom, ha szól a zene, dumcsizunk a konyhában, sül valami finomság a sütőben, és fel-alá rohangászik a kutyusunk.
Apa viszont szereti a csendet, a gondolkodást és az olvasást, és persze minket is nagyon szeret, de Anya szerint ő úgy töltődik, ha mindenki békén hagyja.
Érdekes! Én úgy töltődöm, ha sok ember vesz körül, buli van és barátok."

"Ezzel a lihegéssel kezdenem kell valamit, elég ciki, hogy nem vagyok formában."

"– Jé, de jól néz ki ez a farönkre festett női arckép! – csodálkoztam rá egy kivágott fa csonkjára rajzolt Madonnára. Elképzeltem, hogy erre sétált egy művész, akit megihletett a facsonk, és másnap már hozott magával megfelelő ceruzát, hogy megalkossa az erdei hölgyet, sokunk örömére. Ki is raktam az Instára."

"Amikor visszaértem, negyedóráig Szonja leszúrását kellett hallgatnom, ami elsősorban arról szólt, hogy miért nem jutott eddig eszébe Ábellel a kutyasétáltatás fedőtevékenysége alatt találkozni. Erre Anya egészen logikus választ adott:
– Azért, mert nem bírnátok ki, hogy ne öleljétek meg egymást, hogy a puszilkodásról már ne is beszéljek!"

"– Másodszor is, a szerelem kábé három év alatt elmúlik, olvastam! – szóltam közbe.
Mindhárman döbbenten rám néztek.
– Szandra, ami engem illet, én még mindig szerelmes vagyok Apádba! – vigyorgott Anya.
– Jézusom – szörnyülködött Szonja –, ezt nem is akarom hallani! Hogy jutottunk ide egy sima kutyasétáltatásról szóló beszélgetéssel?"

"– Bocsánat, édesem, csináltam egy kis karanténpogácsát! Sajtos! – tette hozzá Nagyi."

"...mert valahogy úgy képzeltem, mint a hollywoodi horrorfilmekben: egyre dagad a láthatatlan vírus, feltekeredik a villamosra, behatol a boltokba, bármihez is érünk, ő ott várja, hogy ránk ragadhasson. Időnként beszélgettem vele, próbáltam meggyőzni, hogy kopjon le, ne akarja behálózni az egész világot. Biztonságos megoldásnak tűnt a lakásunk, oda soha nem fogjuk beengedni!"

"– Szerintetek meddig kell még így együtt senyvednünk nulla-huszonnégyben? – hisztizett Szonja.
– Sajnálom, hogy neked ez egy szenvedés, de megértem, hogy jönnél-mennél, mint a távirat – mondta Apa."

"– Én nem akarom ezt siettetni, és nem adok akárkinek puszit – mondtam határozottan –, csak annak, akivel iszonyatosan imádjuk majd egymást, annyira, hogy örökre együtt maradjunk.
– Hallottam egyszer a rádióban, hogy van ilyen, de azt is mondták, a tiniszerelmek nem szoktak nagyon sokáig tartani – mesélte Juci."

"A konyha kezdett úgy kinézni, mintha felrobbant volna egy bomba, de egyelőre senki nem jött kuktáskodni, azaz mosogatni helyettem. Sajnos. Ha egyszer gazdag leszek, akkor is fogok főzni, de tuti szerzek egy segítőt a konyhába, mert ez így elég munkás."

"...egy világjárvány kellős közepén új osztálytársat kaptunk, akit még egy darabig csak a képernyőn láthatunk, mint egy híres influenszert vagy sztárt. Misi volt olyan jó pasi, mint mondjuk Mark Anastacio, de ő legalább nem a világ másik felén tartózkodott, hanem itt a közelünkben."

"Mindig arra vágyunk, ami nincs, hiába, ez egy elég igaz mondás."

"– Végre tudunk együtt kirándulni – mondta boldogan Anya, bár azt hiszem, Apa abban reménykedett, hogy ismét lesz ideje olvasni.
– Fontos a rendszeres testmozgás – bólogatott Apa –, ahogy az is, hogy a tornyokban álló könyveimmel is haladjak."

"– Mindig meséled, mennyi helyes fiúnak tetszettél, meg hogy már jártál a tengerentúlon – folytattam a felsorolást.
– A helyes fiúkról nem akarok hallani! – jegyezte meg Apa, és egy pillanatra felnézett a könyvéből."

"Apa úgy hívta ezt az időszakot, hogy óvatos szabadság."

"Szonja elképesztően büszke volt, mert saját házat kapott. Képzeljetek el egy aprócska házikót, ami teljesen külön állt a kertben, de valójában egy szobácska volt az egész. Azzal is elkülönült a nagy háztól, hogy volt saját mini terasza, rajta egy pici asztal két székkel. Szonja, amikor csak tehette, ott üldögélt. Néha azért leereszkedett hozzánk, és átsétált a diófa alá, ilyenkor mindig boldogan fogadtuk."

"A strandon nem látszott, hogy járvány van, elég sokan voltak, és hosszú sor várakozott a hamburgeres stand előtt. Ledobtuk a cuccainkat, és berohantunk a vízbe, csobbanni. A Balcsi vize pont olyan hűvös volt, mint ahogy elképzeltem, és ahogy tempósan úsztam befelé, éreztem azt a fajta szabadságot, amit csak a nyári vakáció adhat."

"Ilyenkor a legjobb lenne megállítani az időt, hogy az ilyen varázslatos esték örökké tartsanak."

"Ezt a délutánt soha nem fogom elfelejteni. Végre együtt lehettem a legjobb barátnőimmel, és a véletlennek köszönhetően pontosan azokkal a fiúkkal, akik fontosak voltak az életünkben."

"Már nem voltunk teljesen gyerekek, de még nagyon messze voltunk attól a nagy ijesztő valamitől, amit felnőttkornak hívnak. Tinik vagyunk, döbbentem rá."

Ma Balázsy Panna Szandra és a csajok c. ifjúsági sorozatának harmadik részéről, a Csendháborítás c. kötetről hoztam nektek értékelést, ami a napokban jelent meg a Manó Kiadó jóvoltából. Az írónő most sem okozott csalódást és most, három kötet után ki merem jelenteni, hogy ez lett a kedvenc részem... *-*
Ezekben a vészterhes időkben különösen jól esett egy olyan kötetet a kezembe venni, aminek az írója lenyűgöző, könnyed, humoros stílusban ír, és a történetével pillanatok alatt belopja magát az olvasó szívébe... :3

Főhősnőnk, Szandra a harmadik kötetben tovább éli az iskolások és a tizenkét-tizenhárom ^^ évesek mindennapi életét... Megpróbál jól teljesíteni az iskolában, ám ezt, azok a felettébb randa péntek tizenharmadikák igencsak megnehezítik, ahogy a szülők által megkövetelt sportválasztás vagy éppen a bölcsességfog-műtétek is... Brr... A kislány szabadidejében a barátnőivel chatel, zenét hallgat és az aktuális Insta-csillag, Mark Anastasió nyálas képein lóg... XD Ám az unalmas hétköznapoknak vége szakad, amikor végre új szomszédok költöznek a társasházba, Szandráék fölé. Az új lakók miatt érzett öröm azonban akkor robban igazán nagyot, mikor megtudják, hogy egy család érkezett, és a szülőknek két "sráca" is van: Lotti, a Szonjától - Szandra nővére - egy-két évvel idősebb lány, valamint annak rendkívül helyes bátyja, Ábel, akiért Szonja természetesen már az első pillanattól kezdve odavan...
Szonja természetesen azonnal egy hullámhosszra kerül Lottival, akihez Szandra is igyekszik minél közelebb kerülni. A lány ugyan végtelenül kedves és barátkozó típus, az ő szemében Szandra még csupán egy "minike", aki azonban óriási ötlettel rukkol elő... egy házibuli ötletével, mely, mintegy házavató buliként működne, s melynek szervezésébe mindenki, aki él és mozog, óriási hévvel veti bele magát... Eközben azonban az élet sem áll meg, s míg Szandra egyik barátnője éppen egy mélabús romantika főszereplőjévé lép elő, addig a kislány megejti a cserediákprogram keretén belül élete első görögországi útját, hogy aztán hazaérkezvén egy igazi csendháborításban vegyen részt... ^^ 
A kötet egy rodoszi nyaralással ér véget, ahol nem csupán Szandra fedezheti fel a görög táj szépségeit, de mi, olvasók is láthatjuk lelki szemeink előtt Rodosz minden varázsát...

A Csendháborítás mondhatni pontosan ugyanott veszi fel a fonalat, ahol ez előző kötet abbamaradt és az írónő gyönyörűen szövi tovább Szandra és családja történetét. Ahogy haladunk előre a történetben, és ahogy növekszik, érik és idősödik a lány, úgy lesz egyre talpraesettebb és okosabb, noha még mindig képes számtalan butuska lépést elkövetni. Ám emlékezzünk vissza a gyermekkorunkra, 12-13 éves önmagunkra, arra a csetlő-botló, szárnyait próbálgató kis emberkére, aki mi magunk is voltunk... Megvan? Amennyiben igen, elárulom, e kötet lapjairól mi magunk köszönünk vissza, a rengeteg, az adott életkorból következő butuska lépést elkövető kislány, a nagyfiúnak látszani akaró fiatal srác, az első szerelemre vágyakozó, az életről még mit sem tudó gyerek... 

Imádtam olvasni ezt a kötetet! Szandra mindig képes mosolyt csalni az arcomra, hiszen így, felnőtt fejjel a kislány botladozó lépései már kínosak, az apró problémák pedig, melyek neki a világot jelentik már komolytalanok és mégis, hihetetlen pozitív löketet ad számomra, és felidézi a gyermekkori, boldog emlékeimet, vagy éppen ábrándokba taszít... 


Balázsy Panna rendkívül fiatalos stílusban ír. A szóhasználat, a széles tájékozottság a felhasználói felületek, appok terén, melyeket a mai fiatalok használnak... - egyik mai, kortárs magyar írónál sem tapasztaltam még ennyire a fiatalok nyelvén megszólaló írásmódot, mellyel - remélem - kilóra meg lehet venni és olvasásra buzdítani az ifjúságot. Bevallom, így 30 éves fejjel, hogy a kötetben megjelenő néhány megnevezés számomra teljes homályba vész, nemhogy a leghalványabb fogalmam sincs, mi a fene az, de még a nevét se hallottam soha... XD Így "kényszer-kutatómunkára" küldtem magam, és megnéztem, mi a fene például az a TikTok, és most én kérek elnézést, amiért ilyen sötét vagyok, hogy soha nem hallottam még erről az app-ról. XDXD Meglestem ám a mi Szandránk Instás szerelmét is, akit itt jobbra, fenn láthattok is, de meg kell mondjam, hogy nagyon gyorsan bezártam a böngésző ablakát, mert kezdtem rosszul lenni ettől az értelemtől duzzadó "cukiszőkesráctól"... Ám őt sem ismerem, szóval lehet letett valamit az asztalra. No de mindegy... ^^
Mindent összevetve azonban már csak annyit szeretnék elmondani, hogy nagyon várom a negyedik részt... ;)


Az első kötetről szóló értékelésemet itt olvashatjátok.

Értékelés: 5/5 kávébab

Idézetek

"Egyáltalán nem hiszek a babonákban, mert mégis mi a frász történhetne bárkivel, ha elrohan előtte egy fekete macska, vagy ha nem dörzsöli meg a kabátgombját, amikor szembejön egy kéményseprő?"

"A legromantikusabb babona azért tetszik: a karácsony este, fagyöngy alatt csókolózó párok szerelme állítólag örökre szól."

"Végre vannak fiatal szomszédaink is, nemcsak öreg kukkolós nyanyák meg morgó bácsik."

"– Csak azt nem értem, hogy ha ennyit dolgozol a kirakással, akkor miért dobod vissza az egészet a dobozába, hogy majd egy szép napon az egészet újra kirakd? – értetlenkedett a nővérem.

– Mert az út a lényeg! – győzködtem."

"– Még tart az iskola, ne akarj beszerezni igazolatlan órákat!

– De én nem igazolatlan órákat akarok, hanem igazoltakat! – erősködtem. – Igazoltan fáradt vagyok, ezt te is látod!"

"Azt már a suliban is tanultuk, hogy a nyugati kultúra bölcsője az ókori Görögország volt, ahol csodálatos templomokat, színházakat és stadionokat építettek. Olyan sok idő telt el azóta, hogy már csak a romokban tudtunk gyönyörködni, de megérte."

"A dombra épített Akropolisz esti kivilágításban olyan szép, hogy majdnem elsírtam magam."

"Benyitottam, és ott ült a nővérem a szoba tulajdonosával az ágy szélén. Lotti szobáját egy hatalmas ágy uralta, amit telepakolt mindenféle formájú díszpárnával és plédekkel. Az egyik falat beborították a könyvek, az íróasztala felett pedig apró csíptetőkön mini polaroid képek lógtak, amiken a barátaival pózoltak. Éppen a laptopján nézegettek valamit.

– Öööö, sziasztok! – mondtam félve, és alig mertem a nővéremre nézni.

– Szia, minike…"

"Szonja bepasizott! Hát ezért volt ilyen álomszerű, ilyen puha, nyugodt és békés. Ezt teszi a szerelem."

"– Szóval, ti tudtátok, hogy van köztük valami? De mióta? – kérdeztem.

– Hát, ez még nagyon friss, Szonja folyton ott lógott a kávézóban, Ábel meg úgy tűnik, egyáltalán nem bánta az érdeklődést – fejtette ki Anya.

– Mindenesetre veszek egy puskát, a biztonság kedvéért – poénkodott Apa…"

"Nekem igencsak kattogott még az agyam, egyáltalán nem voltam álmos. Telihold is volt, akkor amúgy is megkergülök, tágra nyílt szemmel fekszem az ágyban, és nem jön álom a szememre."

"Milán barátja, Andris, aki szerintem a leghelyesebb srác volt a pólósok közül a világító kék szemeivel és a szőkésbarna hajával, egyszerre csak odaállt elém.

– Táncolni szeretnék veled – bökte ki Andris."

"Lepasszoltuk a kutyát Nagyinál este, akivel még egy komoly römicsatát vívtunk, mielőtt beestünk az ágyba. Amúgy hagytuk Nagyit nyerni – ez jobban hangzik, mintha azt mondanám, hogy kikaptunk."

"A kétórás út alatt csupán kétszer szorongatta a mellettem ülők kezét a turbulencia miatt. Egy férfit leszámítva, aki pont mellettem állt, mindenki tök nyugodtan ült a helyén… Szegény, azt hiszem, egyedül utazott, és nem volt kinek szorongatnia a kezét."

"Anya a szálláson találta egy angol krimit, pontosabban thrillert, csak azt nem tudom szépen kimondani, csak pöszén. Minden esete ezt a könyvet bújta. Néha felszisszent, mert rettentő izgi volt a történet, senki sem az volt, aminek látszott."

Sziasztok!

A mai napi első posztomban folytatom 2019 évértékelését, melynek keretében elsőként a gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriába sorolható három kedvenc olvasmányomról rántom le a leplet. Ahogy látni fogjátok, mindhárom kötet megkapta a maximális csillagot, a sorrend felállítása mégis rémesen egyszerű volt... Ha tovább olvastok, meg is látjátok, miért. ;)
El kell mondanom, hogy különböző módon, de mindhárom kötet a szívemhez nőtt, és közülük kettő kedvenc olvasmánnyá/kötetté is vált. Amennyiben felmerült bennetek a kérdés, miért nem öt könyvet hoztam, mint ahogy eddig is tettem és 90%-ban ez után is fogom, elárulom, hogy ebben a kategóriában csupán ez a három írás emelkedett ki a társai közül, míg a többinél nem éreztem azt a plusz varázst, amivel helyet szerezhettek volna maguknak ebben a listában.

Balázsy Panna gyerekeknek szóló Szandra és a 3.B. sorozatához olvasás szempontjából nem volt szerencsém, ám a nagyobbaknak szóló új sorozatindító kötettel - melyben főhősnőnk is felső tagozatba lép -, már megpróbálkoztam. És milyen jól tettem! A részletes értékelésemben - mely legnagyobb örömömre az írónő tetszését is elnyerte -, részletesen kifejtem a kötet erősségeit. Íme, egy kis ízelítő a poszt tartalmából.

"Szandra azonban egyáltalán nem idegesítő... Sőt! Végtelenül aranyos, jópofa gondolatokkal megáldott lány, aki könnyen belopja magát az ember szívébe. Annak ellenére, hogy az előzményköteteket nem olvastam, egyáltalán nem éreztem azok hiányát. Szandra jellemét és stílusát könnyen átéreztem, és egy igazán szerethető, cuki főhőst kaptam, aki ugyan teljesen ártatlan és nagyon sok esetben naiv - mégis ez adja lénye báját."

2. helyezett - Ezüstérem - Fekete András: Tüsi ​és Lobonc megmenti Bam Bandit

Értékelésem: 5/5*

Könyves kollégám, András meseregénye az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt, melyet bizonyosan többször is újra fogok még olvasni. :) Az újabb fokozott érzelemnyilvánítás elkerülése végett olvassátok el a kiragadott véleményemet, vagy kukkantsátok meg a részletes értékelést: itt.

"Fekete András zseniális meseregényt és világot alkotott. Főszereplői mind igazi egyéniségek, akik egytől-egyig különlegesek, így mindenki megtalálhatja a maga kedvencét az olvasás során. A történet lassú kibontakozása és a több szálon futó cselekmény mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, míg az őrült poénok és a mesebeli lények jelenléte tovább emelik a meseregény fényét. A történetet Mayer Tamás gyönyörű illusztrációi teszik teljessé, kinek rajzai részletgazdagok, ahol kell humorosak, ahol kell aranyosak, és ahol kell, őrültek.
Az én kedvenc szereplőm egyértelműen Lobonc lett, aki már a borítón elvarázsolt, majd megismerve a személyiségét - a vagányságát - menthetetlenül elrabolta a szívemet. ❤ Ódákat tudnék nektek zengeni Tasziló bácsi igazi, aranyos nagypapa-jelleméről, Vasfülű Bubu zakkantságáról, a rendőrök csekély értelmi képességeiről, a szerelmes tanárnéniről, de őszintén nem tudnám nektek átadni ezeknek a szereplőknek a zsenialitását, csupán karcolgatnám a felszínt. Éppen ezért ajánlom jó szívvel és bátran a kötet beszerzését, hiszen a történet méltán emelkedik ki társai közül. Humoros, vagány, összetett, érdekfeszítő meseregény a mai kor emberének, legyen az pöttöm, vagy 60 éves..."

A dobogó legfelső fokát nem volt kérdés, melyik regény nyeri el. Stefanie Höfler könyve a tavaszi (és egyben éves) olvasmányaim közül az első, mely teljesen megérintett és magával ragadott. Olvassátok el a részletes értékelésemet itt, majd szerezzétek be a regényt! Higgyétek el, nem fogjátok megbánni... 

Ne menjetek messze, mert jövök még ma érdekességgel, bár előtte aludjatok még egyet, én is azt fogom tenni! ;) 

Balázsy Panna Szandra sorozatával "ügyfélszolgálatos életem" során találkoztam először, hiszen a kötetek rendkívül nagy népszerűségnek örvendnek a fiatalok körében, és folyamatosan érkeznek az utánnyomások. Jómagam Rippl Renáta gyönyörű illusztrációi miatt figyeltem fel a kötetekre.
Noha a Szandra és a 3.B. sorozatból egyetlen kötetet sem olvastam, a Szandra és a csajok sorozat első kötetére nem mondhattam nemet. :)

A Csini?! címet viselő kötetben főhősünk, Szentesi Szandra tinikorba lép, s bár elkezdődik 6. évfolyamos iskolai kálváriája, az iskolán kívüli életéről sokkal többet olvashatunk a kötetben. :)
Az előzménysorozatot nem ismerem, így az írónő stílusát sem, mindazonáltal úgy vettem észre, hogy picit csapongtunk az események között.


Szandra, nyári vakációjának egyik részletével indítja beszámolóját, mely után gyorsan az "iskolapadban" találjuk magunkat, ahol kiderül, hogy a kislányt sajnos elválasztják barátnőitől és másik osztályba kerül - egyedül. Míg három barátnője egymás mellett maradhat, Szandrára a barátkozás cseppet sem várt feladata hárul. Szerencsére a kislány könnyedén veszi az akadályokat, ám új osztálytársait jelenleg csak a haveri körbe helyezi, és napjait szomorúan és magányosan tölti.

Sok ideje azonban nem marad az önsajnálatra, mert egyrészt édesapja és nővére kirángatja a való világba, hogy futással vezesse le a feszültségeket, másrészt "durván" beköszöntenek kamasz évei, minek következtében megtapasztalja a pattanásokkal járó feszültséget, megtanulja a pattanások eltüntetésének alapjait, megváltoztatja a hajstílusát - mindezek közben pedig próbálja nem kikészíteni saját magát és környezetét. ^^

Szandra azonban egyáltalán nem idegesítő... Sőt! Végtelenül aranyos, jópofa gondolatokkal megáldott lány, aki könnyen belopja magát az ember szívébe. Annak ellenére, hogy az előzményköteteket nem olvastam, egyáltalán nem éreztem azok hiányát. Szandra jellemét és stílusát könnyen átéreztem, és egy igazán szerethető, cuki főhőst kaptam, aki ugyan teljesen ártatlan és nagyon sok esetben naiv - mégis ez adja lénye báját.

A kötetben Szandra életének több részletére is rálátunk. Elkísérhetjük első londoni útjára, és láthatjuk a cuki, göndör fürtökkel megáldott Brúnó iránti első szerelmének néhány mozzanatát is.


A Csini?! (Szandra és a csajok 1.) egy olvasmányos, szórakoztató, humoros sorozatindító kötet - melynek ugyan főszereplője a célközönség számára nem ismeretlen, mégis a történetben Szandra életének egy új fejezetébe nyerhetünk bepillantást.
A kiadó a 9+ éves korosztálynak ajánlja könyvét, s bár jómagam egy picit feljebb húznám meg a korosztályt, kb. 10-11 éves kornál, a mai világban rohamosan fejlődő fiatalok miatt lehetséges, hogy már a fiatalabb olvasók is azonosulni tudnak majd a tini Szandrával.

Értékelés: 5/5 polaroid
Idézetek

"Tájékoztatásul a diplomata az, aki nem akar senkit se megsérteni, de azért saját hazája (ebben az esetben magamat értem ez alatt) érdekeit képviseli úgy, hogy a másiknak és neki is jó legyen."

"– Persze, majd szólok, mi a helyzet! – bólintottam, és folytattam a Bori és az új fiú című könyv olvasását elalvás előtt."

"Olyan lehettem, mint a katonák, akik vágják a centit, hogy mikor mehetnek már végre haza a háborúból."

"Mostantól csak kéthavonta kell befáradnia ide a centrumba, ahol otthon beadható injekciót kap, ami aztán szétárad a testében, hogy aztán a sejtjei összebeszéljenek, és nagy egyetértésben azt csinálják, amit kell. Mondjuk, én nem fogok odanézni, amikor beadja magának a szurikat."

"Azzal elszelelt, és vitte magával azt a cuki rakoncátlan fürtjét."