Ma Balázsy Panna Szandra és a csajok c. ifjúsági sorozatának harmadik részéről, a Csendháborítás c. kötetről hoztam nektek értékelést, ami a napokban jelent meg a Manó Kiadó jóvoltából. Az írónő most sem okozott csalódást és most, három kötet után ki merem jelenteni, hogy ez lett a kedvenc részem... *-*
Ezekben a vészterhes időkben különösen jól esett egy olyan kötetet a kezembe venni, aminek az írója lenyűgöző, könnyed, humoros stílusban ír, és a történetével pillanatok alatt belopja magát az olvasó szívébe... :3

Főhősnőnk, Szandra a harmadik kötetben tovább éli az iskolások és a tizenkét-tizenhárom ^^ évesek mindennapi életét... Megpróbál jól teljesíteni az iskolában, ám ezt, azok a felettébb randa péntek tizenharmadikák igencsak megnehezítik, ahogy a szülők által megkövetelt sportválasztás vagy éppen a bölcsességfog-műtétek is... Brr... A kislány szabadidejében a barátnőivel chatel, zenét hallgat és az aktuális Insta-csillag, Mark Anastasió nyálas képein lóg... XD Ám az unalmas hétköznapoknak vége szakad, amikor végre új szomszédok költöznek a társasházba, Szandráék fölé. Az új lakók miatt érzett öröm azonban akkor robban igazán nagyot, mikor megtudják, hogy egy család érkezett, és a szülőknek két "sráca" is van: Lotti, a Szonjától - Szandra nővére - egy-két évvel idősebb lány, valamint annak rendkívül helyes bátyja, Ábel, akiért Szonja természetesen már az első pillanattól kezdve odavan...
Szonja természetesen azonnal egy hullámhosszra kerül Lottival, akihez Szandra is igyekszik minél közelebb kerülni. A lány ugyan végtelenül kedves és barátkozó típus, az ő szemében Szandra még csupán egy "minike", aki azonban óriási ötlettel rukkol elő... egy házibuli ötletével, mely, mintegy házavató buliként működne, s melynek szervezésébe mindenki, aki él és mozog, óriási hévvel veti bele magát... Eközben azonban az élet sem áll meg, s míg Szandra egyik barátnője éppen egy mélabús romantika főszereplőjévé lép elő, addig a kislány megejti a cserediákprogram keretén belül élete első görögországi útját, hogy aztán hazaérkezvén egy igazi csendháborításban vegyen részt... ^^ 
A kötet egy rodoszi nyaralással ér véget, ahol nem csupán Szandra fedezheti fel a görög táj szépségeit, de mi, olvasók is láthatjuk lelki szemeink előtt Rodosz minden varázsát...

A Csendháborítás mondhatni pontosan ugyanott veszi fel a fonalat, ahol ez előző kötet abbamaradt és az írónő gyönyörűen szövi tovább Szandra és családja történetét. Ahogy haladunk előre a történetben, és ahogy növekszik, érik és idősödik a lány, úgy lesz egyre talpraesettebb és okosabb, noha még mindig képes számtalan butuska lépést elkövetni. Ám emlékezzünk vissza a gyermekkorunkra, 12-13 éves önmagunkra, arra a csetlő-botló, szárnyait próbálgató kis emberkére, aki mi magunk is voltunk... Megvan? Amennyiben igen, elárulom, e kötet lapjairól mi magunk köszönünk vissza, a rengeteg, az adott életkorból következő butuska lépést elkövető kislány, a nagyfiúnak látszani akaró fiatal srác, az első szerelemre vágyakozó, az életről még mit sem tudó gyerek... 

Imádtam olvasni ezt a kötetet! Szandra mindig képes mosolyt csalni az arcomra, hiszen így, felnőtt fejjel a kislány botladozó lépései már kínosak, az apró problémák pedig, melyek neki a világot jelentik már komolytalanok és mégis, hihetetlen pozitív löketet ad számomra, és felidézi a gyermekkori, boldog emlékeimet, vagy éppen ábrándokba taszít... 


Balázsy Panna rendkívül fiatalos stílusban ír. A szóhasználat, a széles tájékozottság a felhasználói felületek, appok terén, melyeket a mai fiatalok használnak... - egyik mai, kortárs magyar írónál sem tapasztaltam még ennyire a fiatalok nyelvén megszólaló írásmódot, mellyel - remélem - kilóra meg lehet venni és olvasásra buzdítani az ifjúságot. Bevallom, így 30 éves fejjel, hogy a kötetben megjelenő néhány megnevezés számomra teljes homályba vész, nemhogy a leghalványabb fogalmam sincs, mi a fene az, de még a nevét se hallottam soha... XD Így "kényszer-kutatómunkára" küldtem magam, és megnéztem, mi a fene például az a TikTok, és most én kérek elnézést, amiért ilyen sötét vagyok, hogy soha nem hallottam még erről az app-ról. XDXD Meglestem ám a mi Szandránk Instás szerelmét is, akit itt jobbra, fenn láthattok is, de meg kell mondjam, hogy nagyon gyorsan bezártam a böngésző ablakát, mert kezdtem rosszul lenni ettől az értelemtől duzzadó "cukiszőkesráctól"... Ám őt sem ismerem, szóval lehet letett valamit az asztalra. No de mindegy... ^^
Mindent összevetve azonban már csak annyit szeretnék elmondani, hogy nagyon várom a negyedik részt... ;)


Az első kötetről szóló értékelésemet itt olvashatjátok.

Értékelés: 5/5 kávébab

Idézetek

"Egyáltalán nem hiszek a babonákban, mert mégis mi a frász történhetne bárkivel, ha elrohan előtte egy fekete macska, vagy ha nem dörzsöli meg a kabátgombját, amikor szembejön egy kéményseprő?"

"A legromantikusabb babona azért tetszik: a karácsony este, fagyöngy alatt csókolózó párok szerelme állítólag örökre szól."

"Végre vannak fiatal szomszédaink is, nemcsak öreg kukkolós nyanyák meg morgó bácsik."

"– Csak azt nem értem, hogy ha ennyit dolgozol a kirakással, akkor miért dobod vissza az egészet a dobozába, hogy majd egy szép napon az egészet újra kirakd? – értetlenkedett a nővérem.

– Mert az út a lényeg! – győzködtem."

"– Még tart az iskola, ne akarj beszerezni igazolatlan órákat!

– De én nem igazolatlan órákat akarok, hanem igazoltakat! – erősködtem. – Igazoltan fáradt vagyok, ezt te is látod!"

"Azt már a suliban is tanultuk, hogy a nyugati kultúra bölcsője az ókori Görögország volt, ahol csodálatos templomokat, színházakat és stadionokat építettek. Olyan sok idő telt el azóta, hogy már csak a romokban tudtunk gyönyörködni, de megérte."

"A dombra épített Akropolisz esti kivilágításban olyan szép, hogy majdnem elsírtam magam."

"Benyitottam, és ott ült a nővérem a szoba tulajdonosával az ágy szélén. Lotti szobáját egy hatalmas ágy uralta, amit telepakolt mindenféle formájú díszpárnával és plédekkel. Az egyik falat beborították a könyvek, az íróasztala felett pedig apró csíptetőkön mini polaroid képek lógtak, amiken a barátaival pózoltak. Éppen a laptopján nézegettek valamit.

– Öööö, sziasztok! – mondtam félve, és alig mertem a nővéremre nézni.

– Szia, minike…"

"Szonja bepasizott! Hát ezért volt ilyen álomszerű, ilyen puha, nyugodt és békés. Ezt teszi a szerelem."

"– Szóval, ti tudtátok, hogy van köztük valami? De mióta? – kérdeztem.

– Hát, ez még nagyon friss, Szonja folyton ott lógott a kávézóban, Ábel meg úgy tűnik, egyáltalán nem bánta az érdeklődést – fejtette ki Anya.

– Mindenesetre veszek egy puskát, a biztonság kedvéért – poénkodott Apa…"

"Nekem igencsak kattogott még az agyam, egyáltalán nem voltam álmos. Telihold is volt, akkor amúgy is megkergülök, tágra nyílt szemmel fekszem az ágyban, és nem jön álom a szememre."

"Milán barátja, Andris, aki szerintem a leghelyesebb srác volt a pólósok közül a világító kék szemeivel és a szőkésbarna hajával, egyszerre csak odaállt elém.

– Táncolni szeretnék veled – bökte ki Andris."

"Lepasszoltuk a kutyát Nagyinál este, akivel még egy komoly römicsatát vívtunk, mielőtt beestünk az ágyba. Amúgy hagytuk Nagyit nyerni – ez jobban hangzik, mintha azt mondanám, hogy kikaptunk."

"A kétórás út alatt csupán kétszer szorongatta a mellettem ülők kezét a turbulencia miatt. Egy férfit leszámítva, aki pont mellettem állt, mindenki tök nyugodtan ült a helyén… Szegény, azt hiszem, egyedül utazott, és nem volt kinek szorongatnia a kezét."

"Anya a szálláson találta egy angol krimit, pontosabban thrillert, csak azt nem tudom szépen kimondani, csak pöszén. Minden esete ezt a könyvet bújta. Néha felszisszent, mert rettentő izgi volt a történet, senki sem az volt, aminek látszott."