Mamoru Aoi My ​Girlfriend's Child c. mangája az idei évem egyik legerősebb darabja. A manga komoly témát dolgoz fel, melyben két tizenéves fiatal élete változik meg egyik pillanatról a másikra, mikor kiderül, hogy gyermeket várnak... A fiatalok a Japán középiskola második évét tapossák...

A Seven Seas gondozásában megjelent kötet a 15+ korosztályt jelöli meg célközönségnek, hisz a főszereplők is ilyen idősek (16). Komoly téma, torokszorító atmoszféra, s rengeteg olyan döntés, felelőtlenség és következmény, ami ebben az életkorban végzetes lehet...

Torokszorító olvasmány, ami akár elrettentésként is szolgálhatna a célközönség korosztályának, de azért ez a téma és kérdés ennél sokkalta mélyebb, s biztos, hogy mindenki másképp vélekedik róla... Én magam mindenesetre teszek egy 18+ felhívást a posztra, a jelenleg érvényes jogszabályok miatt. 

A két fiatal minden lehetőséget megragad arra, hogy együtt legyenek, amikor lehetőségük nyílik rá, s szóba kerülnek osztálytársaik és barátaik kapcsolata is, ahol megjelenik a szexbe hajszoló fiú, a szüzességet csak veszítse már el lány és hasonló kaliberű típusok és problémáik képe is.

Ezeknek az "apró" hibáknak a következménye Sachi egyre gyakoribb rosszulléte, fáradékonysága, sokszor túlevése, amik szépen lassan építkeznek egymásra. Sachi egy nap úgy dönt, vásárol egy terhességi tesztet, hogy megbizonyosodjon felőle, nincs semmi baj, biztosan nem terhes...

El sem tudom mondani, milyen gyomorszorító érzés volt olvasni ezt a történetet. Mamoru Aoi remekül megragadta a hangulatot, ért a feszültségkeltéshez, s gyönyörűen ábrázolja a Sachiban zajló érzelmi viharokat. Mikor az első oldalak kedves, idilli szerelmespár mindennapi képein túl az olvasó tudja, mi lesz ennek az egésznek a vége, úgy nehéz elvonatkoztatni attól, milyen aranyos is együtt a főszereplő páros...

Mert Sachi és Takara valóban bájosak és esetlenek együtt, de még gyerekek... Most nem mennék bele mélyebben a témába, mit gondolok az ebben a korban való szexuális kapcsolatokról, inkább szorítkoznék a tényekre, amik ebben a kötetben is gyönyörűen bemutatásra kerülnek.

Sachi és Takara az én szememben sem elítélendő, mert szeretkeznek. Számomra azért, mert szeretik egymást, a jövőjüket együtt képzelik el, szeretnének majd összeházasodni a tanulmányok befejezése után és békésen élni, családot alapítani. Ez a családalapítás azonban, legalábbis annak "normális" sorrendje kisiklik az élet pályáján. 15+ életkort már nem illik gyereknek hívni, de nem lehet máshogy tekinteni rájuk, mint felelőtlen, sete "kölykökre", akik csak úgy tessék lássék módján védekeznek, lesz ami lesz alapon, s álmukban sem gondolnák, hogy egy kis szakadás a gumin végzetes lehet...

Sachi a történet előrehaladtával egyre jobban magába zuhan, nem kér segítséget, nem is tudja, mit tegyen. Ezt döbbenetesen fájdalmas látni. Ugyanilyen elemi erővel hat Takara azonnali támogató magatartása a szerelme iránt, ami roppant szívet melengető. A fiú támasza lesz a lánynak, bár ugyanúgy ledöbben, de Sachi egyelőre egyedül akar lenni.

A kötet azzal ér véget, hogy Sachi felkeres egy távoli klinikát, hogy megbizonyosodjon arról, valóban terhes-e, s ha igen, elvetesse a gyermeket... De vajon képes lesz rá? A válasz nyilvánvaló, nem is kell elolvasni a folytatást, tudjuk, hogy a gyereket biztosan megtartják majd, s ezzel örökre meg is pecsételik a sorsukat. Sachi nem fogja tudni (avagy milyen módon lesz rá lehetősége...) elvégezni a középsulit, letenni következő évben a vizsgát és felvételezni a főiskolára. Vajon mennyi részt enged majd Takarának magára vállalni, hagyja-e, hogy a fiú mellette álljon és lemondjon az álmairól???

Ezer és egy kérdés áll előttünk megválaszolatlanul, melyekre csak a következő kötetek adhatnak választ.