Garay Zsuzsanna Hetedhét ​ország /Játék és kaland a honfoglalás korában/ c. kötete a Móra kiadó (N)agykaland című, friss kiadói sorozatának egyik bevezető darabja. A történelem és anyanyelv alkategóriában szereplő kötet egy időutazásos kalandtörténet, melyben az olvasó maga a főhős, s "ő" dönti el azt is, merre megy tovább a cselekmény során.

Természetesen, mint minden főhős, te is megszeppensz az elején - miért is pont te volnál az, aki kiment majd egy varázslót a pácból és helyreállítja a múltbéli események láncolatát?

Ám túlzott gondolkodásnak és akadékoskodásnak helye nincs, s pillanatok alatt Levédiában találod magad, ahol megismerkedsz a régi magyarokkal, láthatod Emese álmát, ott lehetsz a vérszerződésnél, sámánoktól tanulhatsz, s a történelem és az emberek emlékeinek helyreállítása közben rengeteg régi hiedelem, szólás és közmondás jelentését érted meg, vagy jössz rá mai szavaink korabeli megfelelőjére és létrejöttének körülményeire.

Soha nem volt még ilyen izgalmas a történelemtanulás! Legalábbis a mai kor gyermekének biztosan szüksége van már az efféle segítségre is, ami úgy enged bepillantást a letűnt korok világába, hogy közben egy modern, de nyitott "főhős" - azaz mi magunk - fejével gondolkodik, de a rengeteg különös cselekvést és gondolatot látva felébreszti a kutatás vágyát az olvasójában.

Az biztos, hogy a Hetedhét ország izgalmasabb, mint egy száraz törilecke. S elárulom, hogy a történelem nagy szerelmeseinek is tud újat mondani! Én például imádom őseink történelmét és a honfoglalás korát, de mind a mai napig tudnak újat mondani és mutatni számomra az írók és a történészek. Most sem volt ez másképp. Garay Zsuzsanna történetéből nagyon sokat tanultam felnőtt fejjel is, s ha belegondolok, hogy ezeket az információkat csak most, 30+ éves fejjel szereztem meg, elgondolkodom, hogy mi a fityfenét tanítottak nekünk annó az iskolában, s hogy ilyen szuper izgalmas részleteket miért felejtettek el közölni...

A történet egy szürke, szokásos estével veszi kezdetét ki-ki maga otthonában, ahol feltűnik a színen Oguz, a varázsló. Ezt követően, miután a múltba utaztunk, s miután Oguz elmondja a szabályokat, magunkra maradunk, s a már meglévő tudásunkat hasznosítva és előszedve a kobakunkból járjuk végig az utat, ami többfelé ágazik és többféle látnivalót és "megoldást" kínál. 

Az írónő a történetet nem a teljesen "tudatlanoknak" írta. Azaz, számít arra, hogy az olvasó egy már meglévő tudással rendelkezik az adott korról, viszont nyitva hagyta a lehetőségét annak is, hogy az olvasó még teljesen zöldfülű és semmit sem tud a régi magyarokról. Éppen ezért, már az elején külön utakat járhat be két különböző olvasó: egy még a korról mit sem tudó, egy pedig a már olvasott ösvényre léphetünk, de azt garantálhatom, hogy bármelyik ösvényre is lépjünk rá, mindkettőből rengeteget tanulhatunk. Aki nem ismeri az adott kort, annak nemcsak alapot, de érdekes tudást is ad, míg a kor szerelmesének rengeteg többletinformációt, vagyis a száraz, régi leckék helyett igazi ínyencségekkel szolgál.

Ezekre és még rengeteg kérdésre választ kaphatsz, ha elolvasod a kötetet, amit nem csupán egy úton járhatsz be! Egy-egy ösvény bejárását követően érdemes visszakanyarodni, s a halászat helyett például a vadászokkal tartani, s megnézni, miként ejtik el a vadat. Eközben azonban azt se felejtsd el, hogy segítened kell az embereknek emlékezni, hisz az idegenek el akarják törölni az emlékeket, s ezzel együtt a történelmet.

Egy fél csillag levonást a gyors befejezés miatt vontam le. A történet és a kaland tulajdonképpen picit függővéges, hisz nem zárja le az "emlékrablók" szálát, legalábbis én vártam volna némi háttér információt (és esetleg találkozást) ezzel a "természetfelettivel" kapcsolatban.