Elekes Dóra A ​macskagróf és a konyhalány c. meseregénye a Móra kiadó egyik legfrissebb újdonsága. Az érdekes cím és a gyönyörű borító azonnal felkeltette a figyelmem, s kíváncsian vártam, milyen mese ragad majd magával, ha fellapozom a kötetet.

Történetünk főhősének személyéről vitatkozhatnánk. Noha a királylány és maga a királyfi is egyfajta főhősnek tekinthetők, számomra az öreg király volt az, aki főszereplővé lépett elő, s a címben szereplő macskagróf sem tudta letaszítani a trónjáról, annak ellenére sem, hogy a cicusnak bizony "sok helyre elér a keze"...

A Rigócsőr király eredeti meséjével szemben itt az öreg király kapja meg lánya rossz tulajdonságait, s tekint lenézően és ellenségesen leánya kérőire, akinek szépségben és okosságban szerinte nem akad párja az egész világon. A királylány cseperedésével és szépségének növekedésével együtt a kérők száma is megnövekszik, ám az öreg király rendre elutasítja a kérőket, ilyen-olyan hiányosságaikat felhasználva a nemleges válasz megindoklására.

A királylány egy nap azonban megelégeli, hogy az apjának senki sem jó, s mikor az nem adja áldását a Rigócsőr királyfival való házasságra (akibe a lány teljesen beleszeretett), előáll azzal az ötlettel, hogy az első koldushoz megy feleségül, aki az ablak alatt megjelenik...

A macskagróf és a konyhalány egy "kifordított", több szempontból átalakított Rigócsőr király, ami az eredeti mese szerelmeseinek (itt jelentkezem én magam) garantáltan nem okoz majd csalódást a bájával, humorával és ötletes, újfajta megoldásaival.

Elekes Dóra remek átiratot készített, amit megspékelt a kreatív ötleteivel, s nem mondom, hogy nem olvasnék még szívesen a tollából klasszikus meseátiratokat... 

Egyetlen negatívumot azonban megjegyeznék (ezért a fél csillag levonás is, annak ellenére, hogy kedvencnek jelöltem), a mese itt-ott túlságosan modernek hat, ami leginkább a gyermek, szülő elleni lázadásában testesül meg. A királylány nem egyszer nevezi hülyének az apját, ami nem hogy nem illik egy tündérmesébe, de jó példát sem mutat a kicsi olvasónak, aki ebből helytelen viselkedésmintát szűrhet le (tisztelet a kivételnek, de én sajnos nem azt látom a mai világ gyerekein, hogy ne találna be náluk negatív követendő példaként egy-egy ilyen, gondatlanul elejtett mondat/tett). Ezt a sok "hülyézést" nem feltétlenül kellett volna erőltetni, de ha ezen túllendülünk, akkor kár volna kihagyni a mesét, ami tényleg remekül sikerült.

Kiemelném azonban az egyik legnagyobb pozitívumként a mese kezdő sorait és az abban leírt szép gondolatokat (az emberek szépek és okosak), amikkel a későbbiek folyamán sem fukarkodott az írónő. Érdemes felnőttként is kézbe venni, ízlelgetni, ráakadni a lényeges gondolatokra és megfontolni a tanulságokat!

Cicamániásoknak a kötet kifejezetten ajánlott, annak ellenére is, hogy macskagróf nincs kifejezetten túl sokszor a színen.

Megjegyzés: a "firlefranc" szó különösen tetszett! XDXD