Valerie Tripp The ​Adventures of Tom Sawyer c. meseregénye Mark Twain klasszikus ifjúsági regényének átdolgozott változata. Az átdolgozás célja, hogy már kisebb korban megismertesse a gyerekekkel Tom Sawyer és Huckleberry Finn világhírű kalandjait. A kötet 7 éves kortól bátran ajánlott, hisz a célközönség nyelvén, mesésebb formában tárja a gyerekek elé a történetet, melyből kihagyja a "durvább" részeket...

Történetünk főhőse Tom Sawyer, egy felettébb leleményes, agyafúrt, csintalan kis fickó, aki mindig bajba keveredik. Polly nénikéjével és féltestvérével, valamint unokatestvérével él. A családhoz tartozik még Jim, a néger szolga is. Polly nénin kívül ez a feldolgozás minden utóbbi karaktert kihagyja - nem véletlenül (erről a későbbiek során írok még).

Történetünk a Mississippi mellett, 1840 körül játszódik. 

A cselekmény kezdetén Tom ismét Polly néni kamrájában dézsmálja a lekvárt, aki ötletes büntetést talál ki a fiú számára, aki - úgy tűnik - semmiből sem tanul. Rábízza a kerítés festését, ráadásul egy szombati napon, amit Tom páratlan agyafúrtsággal kerül el... Talán erről már mindenki hallott (vagy nem???).

Az események pedig szépen sorban zajlanak. Új lány érkezik a városba, Becky Thatcher, akibe Tom azonnal fülig beleszeret, ám a lány barátságát nem is lesz olyan könnyű elnyernie, mint gondolta.

A gyerekek kirándulni mennek és Tom, valamint Becky eltévednek egy barlangban, ahol három napot töltenek el élelem és víz nélkül. 

Bár az ilyen apróságoknak íródott könyvek nyelvezete viszonylag mindig egyszerűbb, jelen esetben az angol nyelv egy picit színesebb, nem túlságosan leegyszerűsített, hanem inkább fennköltebb formáját használják, mely annak a ténynek a tudatában, miszerint az 1840-es években járunk, nem is olyan meglepő. A régies szavak használata egészen természetes, sőt üdvözítő is, hisz csodás leírások formájában továbbadhatjuk azt a célközönségnek, s így nem vesznek majd el.

Az átirat gördülékenyen olvasható, s az eredeti ismeretének fényében természetesen nem picit hiányos, de élvezhető és remek felvezető Tom és Huck világába. Világhírű jelenetei - a fentebb már említett sötétebb jelenetek és témák kivételével - mind megjelennek benne, s ugyanúgy mosolyt csalnak az arcunkra. 

A kötet nagyobb betűvel és sortávval szedett, így könnyen lehet vele haladni, s mesésen élettel teli, teljes oldalas illusztrációk és kisebb képek gazdagítják, mely mesefilmszerűen jeleníti meg a történetet a szemünk előtt. 

A Rosalia Radosti által készített illusztrációk tökéletesen illenek Mark Twain történetéhez, a karakterek legfőbb jellemvonásai remekül ábrázoltak, Tom példának okéért egy az egyben az a komisz, szeretnivaló kis lurkó, akit egész gyermekkoromban elkísértem a kalandjaira. 

Mivel az első kötet mindig is Tomra koncentrált, így a kedvenc szereplőm, Huck itt még kevesebb teret kap, ezért reménykedem, hogy a kiadó egyszer folytatja a sort a Huckleberry Finn kalandjaival is, hisz a két gyerek kalandjai korántsem értek itt véget!

Tim Collins Sherlock ​Bones és a fáraó maszkja c. regénye a Pagony kiadó egyik legfrissebb újdonsága! A Sherlock Bones második kötete Egyiptom csodás földjére repíti el az olvasóját, ahol ősi sírokat fedezhetünk fel, titkos társaságok gyűlésébe lopódzhatunk be, lehajózhatunk a Níluson és megnézhetjük egy fáraó halotti maszkját, amin átok ül...

Sherlock Bones és Catson nyaralni mennek! De nem is akárhová - Egyiptomba utaznak, El Kand Urba, a Nílus-parti nagyvárosba, ahol gőzhajóra szállnak, hogy lehajózzanak a Níluson és megtekintsék a nemrég megtalált Tutenkandur fáraó halotti maszkját és múmiáját! 

Bonest és Catsont utóbbi régi barátja várja a nyüzsgő főtéren. Hastings azonban óva inti őket úti céljuktól, ugyanis a szóbeszéd szerint a maszkon átok ül... 

A helyes kis gőzösön - melyet Lajla vezet - főhőseink társaságot is kapnak Hippolita da Gonya úrnő, a víziló, a bölény Teddy, a Bunadkirály, az oroszlán Walter, valamint Annabella és Gerald, a pandapáros személyében. 

Már most, értékelésem elején szeretném kiemelni Demény Eszter páratlanul zseniális fordítását, ami még szerethetőbbé, humorosabbá és egyedibbé teszi a történetet! A magyar fordítás olyannyira kiemelkedő, hogy a szöveg sokkalta jobban működik és élvezetesebb piciny hazánk nyelvén, mint eredetiben - erre még a későbbiek során ki fogok térni...

Sherlock Bones és hűséges segédje, Catson a tavalyi évben lopta be magát a szívembe. Tim Collins ötletes, humorban gazdag, interaktív és izgalmas története olyannyira rabul ejtett, hogy az őszi szezonban futó könyvklubomnak is ez lett az egyik feldolgozandó olvasmánya, s legnagyobb örömömre a könyv több kis olvasóm tetszését is elnyerte!

A Sherlock Bones és a koronaékszerek esete után végre meg is kaptuk a folytatást, ami még kidolgozottabb, mesteribb, szórakoztatóbb és ötletesebb, mint elődje, ami szintén egy páratlan Sherlock Holmes-feldolgozás volt.

Hőseink ebben a kötetben sem hazudtolják meg önmagukat. Bones kalandvágyó, merész és csavaros eszű, Catson pedig hozza a mellette néha gyáva, sokszor a félelemtől bajuszremegő segédnyomozó figuráját, akik most ketten együtt csöppennek bele az egyiptomi "nagykalandba"...

Collins nem sokat várt és nem húzta a Sherlock Holmes-rajongók idegrendszerét sem, az első kötet végén belengetett nemezis, Moriratty már ebben a kötetben testet ölt - nem is akárhogyan! Erről azonban természetesen nem rántom le a leplet, olvassátok el ti magatok! ;)

Collins könyvei odakinn már az ötödik résznél járnak, s bevallom, elgondolkodtam, hogy beszerzem a folytatásokat angolul, mert évi egy kötettel kínzó lassúságúnak érzem a megjelenést, s szívem szerint most azonnal habzsolnám a folytatást, amire valószínűleg még a jövő évig várni kell. Beleolvasva az angol példányokba azonban azt kell mondjam, hogy bár teljesen beszippant, mégis hiányzik a magyar fordítás elképesztő zsenialitása és humora, a beszélő és szellemes nevek, amikkel Demény Eszter teletűzdeli a szöveget. Bár a könyvsorozat elsősorban a 7-10 éves korosztálynak ajánlott, nem tudom, hogy nevetnek-e annyit és rájönnek-e a rejtett utalásokra és elnevezésekre úgy, mint egy felnőtt - őszintén, erősen kétlem.

Geronimo Stilton Nyomozni hív Sherlocco könyvsorozatának harmadik kötete, az Éjsötét ​köd nemrégiben látott napvilágot a Kolibri kiadó gondozásában. Az ötletes, humoros és izgalmas rejtélyekben gazdag könyvsorozat a tavalyi év folyamán vett le a lábamról, s a harmadik kötet sem okozott csalódást. Barátaink jelenlegi nyomozását egy parányi misztikum lengi körül, mely tökéletesen alkalmas arra, hogy az olvasót is homályban tartsa az elkövető személyének kilétéről egészen a tetőpontig... 

Mióta Geronimo Stilton utoljára betette a lábát Sherlocco hazájába, Cindon a rettegés földjévé változott... Az eső áztatta, köd borította város hangulatára ezúttal a rettegés is rányomja a bélyegét, ugyanis napok óta gyakorta megmagyarázhatatlan, sűrű, sötét köd telepszik a városra, mely amilyen gyorsan érkezik, olyan gyorsan távozik is. Ám amíg jelen van, halálra rémíti a lakókat, s természetesen a bűnesetek száma is megnő...

Stilton érkezése napján testközelből tapasztalhatja meg a különös jelenséget, s a félelem annak rendje és módja szerint kúszik be főhősünk bőre alá... Az életveszélyes szituációból Sherlocco menti meg barátunkat, majd a főhadiszállásra kíséri, ahol már kígyózó sorban várnak az elkeseredett személyek arra, hogy a híres nyomozó fogadja őket...

Sherlocco a sor legvégén álló, kissé megtépázott urat fogadja először, akinél komoly esetet szimatol. Cal Carat ékszerész valóban izgalmas üggyel érkezik, mely felkelti a nagy nyomozó figyelmét. A világhírű énekes, Shock Slager menyasszonyának készített ékszer, a Tündérek Álma, egy gyönyörű rózsaszín gyémánt - eltűnt! Az ékszert a köd leereszkedtekor rabolták el a megrendelőnek szállító furgonból...

Sherlocco lelkesen veti bele magát a nyomozásba, s egy olyan lebilincselően izgalmas ügyet sejt a háttérben, melynek szálait korántsem olyan egyszerű felgöngyölíteni, mint azt elsőre gondolnánk. Ám Stiltonnak és az olvasónak még sokat kell tanulnia a legendás koponyától, aki pillanatok alatt átlátja ezt a csavaros, misztikus ügyet... 

Cinton városában mindig történik valami! Az apróbb-cseprőbb bűnesetekkel és pitiáner tolvajokkal azonban a nagy nyomozó sosem foglalkozna, így az igazán izgalmas és kellőképp bonyolult esetek azok, amikkel mi magunk is találkozhatunk, ha kézbe vesszük a nagy Sherlock Holmes leszármazottjáról szóló könyvsorozatot!

Az Éjsötét köd a nyomozás izgalmán túl humorban is gazdag, melynek nagy része magától a címszereplőtől származik, aki zseniális agya és páratlan logikája mellett Stilton barátunkat is újra és újra kiképzés alá veti, hogy nyomozósegédje fejlődjön... Stilton hozza a szokásos figuráját, bár talán ebben a részben egy picit kevésbé esetlen és sokkalta szerethetőbb is, mint eddig.

A kedvencem továbbra is Sherlocco, aki újra és újra meg tud lepni. Emellett imádom a kötetek látványvilágát és ezt a rágcsálókkal benépesített világot, ami oly sok ember szívét rabolta már el világszerte. Kíváncsian, epekedve várom a folytatást - remélem, az éven legalább még egy kötetet kapunk magyar nyelven a kiadótól...

Geronimo Stilton nem vitás, a gyerekek kedvence! A kissé kétbalkezes rágcsáló számtalan kiadói sorozatot - s ezzel együtt rengeteg kalandot - tudhat már a háta mögött. Az alap sorozaton túl vehettünk már részt időutazáson, ellátogathattunk az űrbe, kalandozhattunk a Fantázia Birodalmában, s mindezeken túl lehettünk szuperhősök, olvashattunk igazi klasszikusokat egeres-rágcsálós átírt formában, s most itt van "Doyle klasszikusa"!

A Nyomozni hív Sherlocco első kötete, a Pofonegyszerű, ​Stilton! idén tavasszal látott napvilágot a Kolibri kiadó gondozásában, melyet most ősszel villámsebesen követett a második kötet, A ​Vérmacska pecsétje is! Bár engem már az első kötet is megnyert magának, kedvencem és igazi rajongásom tárgya a jelen értékelésben szereplő második felvonás lett, melyből egy saját példányt feltétlenül szeretnék a polcomon tudni a jövő év folyamán! :3 

Történetünk mesélője Geronimo Stilton, bár arról, hogy ő-e a főhős, szerintem vitatkozhatnánk... 

Nyomozósegédnek állt barátunk újra Cindon eső áztatta utcáit járja, ahová barátja, s egyben nyomozótársa - vagy épp "felettese" - szólítja... A nagy nyomozó, Sherlocco ötórai teára várja a kissé ügyetlen "Watsont", melyet hősünk annak rendje és módja szerint le is késik...

A Fondor utca 13. szám alatt álló nyomozóiroda ajtaján egyszer csak csöngetnek. A szobába egy rágcsálóhölgy lép, s jövetele célja sem titok - fel kívánja fogadni a híres nyomozót, akinek mindenképpen fel kell göngyölítenie egy misztikus rejtélyt!

Sherlocco természetesen már tisztában van a hölgy mondanivalójával. Cindon utcáin egy műkincsrongáló jár! A vandál teliholdas éjszakákon csap le, s hagyja ott "kézlenyomatát" a megrongált műtárgyakon! Az elkövető állítólag egy vérmacska, mely rettegésben tart mindenkit, aki ezzel a különös bűntény sorozattal foglalkozik. Maga Geronimo Stilton is megijed, ám Sherlocco szerint vérmacskák természetesen nem léteznek...

A rongáló azonban kétségtelenül igen, s többek között már be is tört a Cindoni Nemzeti Múzeumba, a Várkastélyba és a Hangszermúzeumba, s nagyon úgy fest, hogy a következő kiszemelt műemlék a világhírű festmény, a Cini Lisa lesz...

Noha Sherlocco egy az egyben maga Sherlock Holmes, annak minden rigolyájával és furcsaságával együtt, a modern kor technikai vívmányainak köszönhetően mégis más. Nem vitás azonban, éppoly zseniális nyomozó, mint elődje!

A Geronimo Stilton-könyvek legújabb címsorozata nyomozni hívja az olvasót! Magát az ifjú célközönséget, de természetesen a felnőtteket is! A bűntények megoldását Sherloccoval együtt mi magunk is kideríthetjük, ám természetesen nyomozó legyen a talpán, aki nem sül bele a gyanúsítgatásba, mint maga Stilton... ^^

A Vérmacska pecsétje sokkal összetettebb és bonyolultabb bűntényt tár elénk, mint a könyvsorozat felvezető kötete a Pofonegyszerű, Stilton!, minek következtében a folytatás sokkalta kidolgozottabb, szerethetőbb, olvasmányosabb és ínycsiklandozó rejtélyekben gazdagabb is lett!

Míg a Pofonegyszerű, Stilton! rejtélye voltaképp pillanatok alatt kitalálható, A Vérmacska pecsétjének leleplezendő elkövetője már keményebb dió, annak ellenére is, hogy a Sherlocco által, az olvasó figyelmét a nyomokra terelő információk segítségével a rejtély tulajdonképpen pofonegyszerűen megoldható, ha résen van az olvasó! Bár én magam is jó úton haladtam, s magát az elkövetőnek a személyét is sikerült pillanatok alatt kitalálnom, még a történet kezdetén, az író azért okozott meglepetést a cselekmény végén - nem is keveset! A történet korántsem olyan lezárást kap, mint amire az ember elsőre gondolna, ezért még egy plusz pont jár a remek csavarért! 

Felnőtt fejjel, nem egy krimivel a hátam mögött egy gyermekeknek szánt bűntényt valóban könnyebb volt kinyomoznom, mint egy gyereknek, akik közül azonban biztos, hogy lesz olyan, aki maga is rátalál a megfejtésre, ha nem is teljes egészében, csupán részleteiben. Nehéz azonban a nyomokra koncentrálni, mikor a történet beszippant és a nyomozás izgalma visz előre, de higgyetek nekem, érdemes alaposan áttanulmányozni a Sherlocco által megadott nyomokat...

A Vérmacska pecsétjét átitatja a misztikum. Cindon múzeumainak dolgozóit egy, csak teliholdkor felbukkanó különös lény tartja rettegésben, akiről természetesen már az elején sejthető, hogy valóban nem egy természetfeletti teremtmény, hisz a könyvsorozat megpróbál a realitás talaján maradni, már amennyire ezt kell és lehet egy rágcsálókkal benépesített világban... ^^

Személyes véleményem szerint maga a főhős Sherlocco, aki bár az első kötetben talán túlságosan is negatív képet kapott saját maga fontosságának tudatában és orrának fennhordozása végett, a második kötetben sokkalta árnyaltabb képet adott róla az író, aki azonban ismeri Doyle eredetijét, bizton nem akad majd fenn a karakter személyiségjegyein.

Személyes kedvencem egy pillanatig sem tagadom, nekem maga a zseniális nyomozó, aki mellett Stilton gatyába sem rúghat, de több ponton egyenesen fárasztó is csetlő-botló viselkedésével, ám a történet végére sikerül esetlenül aranyos és szerethető figurává avanzsálnia, aki korántsem olyan idegesítő, mint némelyik másik Stilton-sorozatban.

és a sort még folytathatnám...

Garay Zsuzsanna Hetedhét ​ország /Játék és kaland a honfoglalás korában/ c. kötete a Móra kiadó (N)agykaland című, friss kiadói sorozatának egyik bevezető darabja. A történelem és anyanyelv alkategóriában szereplő kötet egy időutazásos kalandtörténet, melyben az olvasó maga a főhős, s "ő" dönti el azt is, merre megy tovább a cselekmény során.

Természetesen, mint minden főhős, te is megszeppensz az elején - miért is pont te volnál az, aki kiment majd egy varázslót a pácból és helyreállítja a múltbéli események láncolatát?

Ám túlzott gondolkodásnak és akadékoskodásnak helye nincs, s pillanatok alatt Levédiában találod magad, ahol megismerkedsz a régi magyarokkal, láthatod Emese álmát, ott lehetsz a vérszerződésnél, sámánoktól tanulhatsz, s a történelem és az emberek emlékeinek helyreállítása közben rengeteg régi hiedelem, szólás és közmondás jelentését érted meg, vagy jössz rá mai szavaink korabeli megfelelőjére és létrejöttének körülményeire.

Soha nem volt még ilyen izgalmas a történelemtanulás! Legalábbis a mai kor gyermekének biztosan szüksége van már az efféle segítségre is, ami úgy enged bepillantást a letűnt korok világába, hogy közben egy modern, de nyitott "főhős" - azaz mi magunk - fejével gondolkodik, de a rengeteg különös cselekvést és gondolatot látva felébreszti a kutatás vágyát az olvasójában.

Az biztos, hogy a Hetedhét ország izgalmasabb, mint egy száraz törilecke. S elárulom, hogy a történelem nagy szerelmeseinek is tud újat mondani! Én például imádom őseink történelmét és a honfoglalás korát, de mind a mai napig tudnak újat mondani és mutatni számomra az írók és a történészek. Most sem volt ez másképp. Garay Zsuzsanna történetéből nagyon sokat tanultam felnőtt fejjel is, s ha belegondolok, hogy ezeket az információkat csak most, 30+ éves fejjel szereztem meg, elgondolkodom, hogy mi a fityfenét tanítottak nekünk annó az iskolában, s hogy ilyen szuper izgalmas részleteket miért felejtettek el közölni...

A történet egy szürke, szokásos estével veszi kezdetét ki-ki maga otthonában, ahol feltűnik a színen Oguz, a varázsló. Ezt követően, miután a múltba utaztunk, s miután Oguz elmondja a szabályokat, magunkra maradunk, s a már meglévő tudásunkat hasznosítva és előszedve a kobakunkból járjuk végig az utat, ami többfelé ágazik és többféle látnivalót és "megoldást" kínál. 

Az írónő a történetet nem a teljesen "tudatlanoknak" írta. Azaz, számít arra, hogy az olvasó egy már meglévő tudással rendelkezik az adott korról, viszont nyitva hagyta a lehetőségét annak is, hogy az olvasó még teljesen zöldfülű és semmit sem tud a régi magyarokról. Éppen ezért, már az elején külön utakat járhat be két különböző olvasó: egy még a korról mit sem tudó, egy pedig a már olvasott ösvényre léphetünk, de azt garantálhatom, hogy bármelyik ösvényre is lépjünk rá, mindkettőből rengeteget tanulhatunk. Aki nem ismeri az adott kort, annak nemcsak alapot, de érdekes tudást is ad, míg a kor szerelmesének rengeteg többletinformációt, vagyis a száraz, régi leckék helyett igazi ínyencségekkel szolgál.

Ezekre és még rengeteg kérdésre választ kaphatsz, ha elolvasod a kötetet, amit nem csupán egy úton járhatsz be! Egy-egy ösvény bejárását követően érdemes visszakanyarodni, s a halászat helyett például a vadászokkal tartani, s megnézni, miként ejtik el a vadat. Eközben azonban azt se felejtsd el, hogy segítened kell az embereknek emlékezni, hisz az idegenek el akarják törölni az emlékeket, s ezzel együtt a történelmet.

Egy fél csillag levonást a gyors befejezés miatt vontam le. A történet és a kaland tulajdonképpen picit függővéges, hisz nem zárja le az "emlékrablók" szálát, legalábbis én vártam volna némi háttér információt (és esetleg találkozást) ezzel a "természetfelettivel" kapcsolatban.