Én magam mindeddig nem igazán igyekeztem, hogy sort kerítsek az egyébiránt régóta várólistámon lévő kötetre, azonban a január első hetében a Netflixre felkerülő musicalt izgatottan vártam. Mondanom sem kell, hogy a musical, a szereplők, a történet mind-mind teljesen rabul ejtett, s így már nem halogathattam tovább az eredeti történet olvasását sem, amit annak rendje és módja szerint sikerült be is habzsolnom.

A Matilda egy rendkívül olvasmányos, pillanatok alatt magába szippantó, bájos történet, melyben a rendkívül hihetetlen dolgok mellett jelen van az olvasás és a könyvek szeretete, egy ragyogó lángelme minden okossága és ártatlan bája, s a lefegyverző humor, amely átitatja az egyébként igencsak búskomor történetet... Nem kertelek, nem egyszer szorult görcsbe a gyomrom a musical megtekintése és a történet olvasása közben is, hisz nem csupán Matilda szülei, de a borzalmas Miss Trunchbull viselkedése és tettei is szívfájdítóan, rettentőn rémesek... No, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg gyorsan, miről is szól ez a történet.

Főhősünk, az ötéves Matilda igazi zseni, aki önállóan tanul meg olvasni, s mire iskolába kerül, addigra már régen túl van számtalan klasszikus olvasásán - Jane Eyre, Nicholas Nickleby, A Gyűrűk Ura és a sort még hosszan folytathatnám. 

A kislányt nem szeretik a szülei, bosszantó, láb alatt lévő kis bogárkának tartják, s nem értik, miért olvas ahelyett, hogy a tévét bámulná velük együtt... Szülei elképesztően ostoba, kicsinyes emberek, ráadásul az apa nem is törvényes úton jár a munkája során, s ott bántják a kislányt, ahol csak tudják. Matildának nem kenyere ez a fajta bánásmód, ezért, amikor csak teheti, ügyes, apró kis bosszúságokat talál ki szülei megfélemlítésére és megleckéztetésére...

Mikor Matilda bekerül Miss Truncbull (Dorong kisasszony) iskolájába (Crunchem Hall - Roppancs Általános Iskola) egy varázslatos világ kapuja tárul ki előtte - már ami a tanulást illeti... Tanítónője, a végtelenül kedves és bájos Miss Honey (magyar fordításban Czukor Janka kisasszony brrrr...) rögtön felismeri a kislány nem mindennapi képességeit, akinek a felső tagozatban lenne a helye, nem pedig az elsősök között, akik most tanulják az "abc"-t. A fiatal és szerény tanítónő akaratlanul is felhívja a kemény igazgatónő figyelmét a kislányra, aki nem hajlandó megtörni és engedelmeskedni a kegyetlen bánásmód alatt...

Ha mindez nem lenne elég, Matilda igazságérzete azt sem hagyja, hogy a volt kalapácsvető igazgatónő elképesztően durva módon kínozza a gyerekeket, s a végtelenül kedves tanárnőt, akinek a múltja fájdalmas titkokat rejteget...

Dahl zsenialitásához kétség sem férhet! Az író már a Boszorkányok c. regényével levett a lábamról, s ebben a történetben is bebizonyította élénk fantáziájának rendkívüliségét. Mindazonáltal úgy vélem Dahl eléggé vonzódik az erőszakhoz, legalábbis hősei mindig szenvednek a velük történő folyamatos kegyetlenségek sorától, elég ha csak a boszorkányok gyerekkínzására, vagy Miss Trunchbull fülnyújtó akcióira és förtelmes büntetéseinek egyikére gondolunk. Ez a fajta kegyetlenség nem is biztos, hogy nincs eltúlozva, avagy itt-ott, felnőtt fejjel is úgy érzem, hogy az író néhány jelenetben bizony elvetette a sulykot. Bár a történet 10 éves kortól ajánlott, nem vagyok benne biztos, hogy ez a regény a "legfiatalabbak" kezébe való... Lehetséges, hogy én magam vagyok túlérzékeny, de a borzalmas görcsbe rándulás és a számtalan kegyetlenség - ami mélyen megérintett - végett biztos, hogy csak szülői felügyelettel, okosan adagolva, de leginkább érettebb korban javasolt a kötet kézbe vétele és megismertetése a gyerekekkel. 

A musical feldolgozás természetesen a mai világ képére formálta a történetet és a szereplőket, s az eredeti "fehér" szereplőgárda itt sem maradhatott meg, s a történet legfontosabb, s egyik legnagyobb üzenete ez által más fénybe került... Nem tudom nem látni, hogy ez az üzenet átcsapott egy, a gonosz, fehér nő bántalmazta fekete mostohalány uszításba, ami mellett nem mehetek el szó nélkül, hisz nyilvánvaló indulatkeltés a célja, ugyanis a filmkészítők pontosan tudják, mennyire elege van már rengeteg embernek ebből a fajta indulatkeltésből és "feketére mosásból". Lashana Lynch bája és megnyerő, kedves alakítása végett jelen esetben belőlem nem váltott ki szemernyi ellenvetést sem a csere, de olyan emberként, aki kimondja az őszinte véleményét, s akinek elege van ebből a politikából, ki kell mondanom - le kell írom, s nem mehetek el szó nélkül ezek mellett az apróságok mellett, hisz nagyon erős, az eredeti üzenetet még egy negatívabb színben feltüntető üzenetet hordoz így a képi megvalósítás, amire nem feltétlenül lenne szükség, hisz az indulatok már így is jócskán elszabadultak a világban...

Mindent összevetve mind a könyv, mind a musical a szívemhez nőtt, Miss Honeyt és Matildát is a szívembe zártam, sőt, a filmbéli könyvtáros hölgy is a szívembe lopta magát. Remek történet, páratlan fantázia, szerethető, elnyomott főhősök, akiknek a jósága és okossága végül felülkerekedik a rosszon és a kegyetlenségen - ez mind a Matilda, s még ennél is több! De vigyázat, a történet egyes jelenetei egészen durvák, s brutálisak...!!!