aviragtunderektitkai
értékelés
gyermekkönyv
manókönyvek
mechleranna
mesevilág
Mechler Anna: Nadin és a varázstégely (A virágtündérek titkai 3.) - Értékelés
A virágtündérek titkai harmadik kötetében Mechler Anna tovább szőtte varázslatos tündérvilágát.
A Nadin és a varázstégely 2021 gyógynövényét, a fekete nadálytövet állítja a középpontba, mely őrzőjének személyében egy újabb varázslatos tündért ismerhetünk meg, aki - véleményem szerint - a legvarázslatosabb karakter az egész Tündérpalotában!
A Magyar Gyógynövény Szövetség választásának köszönhetően a harmadik felvonás egy merőben más gyógynövényt mutat be, mint amikkel az előző kötetekben találkozhattunk, s ami, adottságaiból kifolyólag több kaput és lehetőséget adott az írónőnek mesevilága kibővítésére.
Nem titkolom, már az elején be kell vallanom, hogy az én szívemnek legkedvesebb kötetről, történetről és tündérről írok ma, ami és aki az idei évem egyik legnagyobb kedvence! ❤
"- ...Légy a fekete nadálytő gondos őrzője, és ha
kell, állhatatos segítője!"
Egy újabb év telt el a Tündérpalotában és a kinti világban. Történetünk kezdetén felvirrad a nyár első napja, a várva várt virágvarázslat ideje, mikor kiderül, melyik ifjú tanoncból válik a legújabb virágtündér, aki gyógynövényéről gondoskodva éli tovább mindennapjait.
Jól ismert és szeretett virágtündéreink ezen a csodaszép reggelen arról tanakodnak, vajon kit választ majd a varázslat, s melyik gyógynövény lesz az idei kiválasztott, mikor a nyugodt, csendes reggel némaságát egy csetlő-botló kis tanonc zavarja fel...
A fekete hajú tanonc folyton sérüléseket szerez, már-már mondhatjuk, hogy súlyosan veszélyes önmagára. Apró kis balesetei és a csendet felkavaró zörejek miatt társnői a "legszerencsétlenebb" és "legügyetlenebb" gúnynévvel illetik, ami folyamatos szégyent ébreszt a lányban. A reggeli újabb baleset következtében az ifjú tanonc még éppen időben ér a virágvarázslat helyszínére, ahol, a legutolsó sor mögött, egyedül, magányosan állva, fájós végtagjait magához ölelve, önmagába roskadva figyeli a virágvarázslatot.
Herba anyó varázslata idén a fekete nadálytő virágát választja, míg őrzőjének a csetlő-botló apró tanoncot választja, aki a Nadin nevet kapja. Nadin egyszerű, mégis egyszerűségében gyönyörű ruhája mindenkit lenyűgöz, ám természetesen, ahogy Bíborka kiválasztása során, úgy most sem értik, miként is választhatta a varázslat pont a legügyetlenebb tanoncot.
Miután Herba anyó beavatja legújabb tündérkéjét a titkokba, hősnőnk elhagyja a palota védőszárnyait, s az első szárnypróbálgató lépései újabb apró balesethez vezetnek.
Nadin - mint mindegyik virágtündér előtte - kételkedik önmagában, s mikor nem találja a rá bízott virágot, Lelle segítségét kéri, aki kitárt szívvel és hatalmas mosollyal fogadja a lányt, akinek virága a mocsaras részhez közel nő, ugyanis a fekete nadálytő szereti a vizet.
Ahogy korábbi virágtündéreink, úgy Nadin is elindul, hogy megismerkedjen a virágával, amit viharos gyorsasággal vesz birtokba szertelensége és kétbalkezessége végett. Ám a nadálytő közelségében az új virágtündér maga is kivirágzik, s a virága tanulmányozása közben Nadin ellenállhatatlan vágyat érez, hogy szemügyre vegye a növény gyökerét, ami láthatatlan, ám annál ellenállhatatlanabb erővel húzza maga felé. A gyökér érintésétől Nadin kék-zöld foltjai visszahúzódnak és a tündér döbbenten fedezi fel, hogy olyan gyógynövényt kapott, ami eltünteti a zúzódásokat és sérüléseket.
Az ügyetlen tündér bár továbbra is veszélyes önmagára és fizikai sérüléseket szerez, ösztönösen rájön, hogy az ő gyógynövényéből nem teát, hanem kenőcsöt kell készítenie... Erre a kenőcsre pedig valaki másnak is szüksége lesz, ami új kihívás elé állítja a barátokra találó, bájos virágtündért...
"Nadin számára nagyon kockázatosnak tűnt a
terv. Teljes lebukás: két tündér krémes tégelyeket
osztogat az erdőszéli réten..."
A Nadin és a varázstégely egy szívet melengető, bájos történet egy ügyetlen lányról, aki a fekete nadálytő őrzője és gondozója lesz, ami nem is választhatott volna magának jobb segítőt.
A karakterfejlődés talán jelen történetben a leglátványosabb, ám én magam elfogult vagyok a kötet egészével szemben. Nem csupán egy varázslatos, lélegzetelállító mesével lettem gazdagabb, amit Mechler Anna adott számomra, hanem egy káprázatosan szép képi világgal is, amit Láng Anna ebben a kötetben ismét megteremtett, s megálmodta nekem és az olvasóknak legújabb főhősnőnket.
A kötetben Herba anyó ismét nagy szerephez jut, mely jelenetek ismételten bölcsességgel teliek és szívmelengetőek. Herba anyó igyekszik megmutatni új tündérkéjének, mi mindenre is képes, s mennyit is ér ő valójában, ahogy a szemét is igyekszik felnyitni arra, hogy bár néha az intelmek ellen cselekszünk és áthágjuk a szabályokat, egy jó cél érdekében téve ezt, a bűnünk bocsánatos, s talán nem is nevezhető bűnnek...
Nadin és Herba anyó utolsó, közös jelenete és a "fagyöngy-incidens" hatalmas mosolyra és kacagásra fakasztott, ami még jobban megmelengette a szívemet - már ha ez még abban az éteri állapotomban lehetséges volt. :3
A fekete nadálytő új színt visz A virágtündérek titkaiba, hisz míg az első két kötet növényéből gyógytea készül, addig a nadálytő fogyasztásra alkalmatlan, külsőleg felhasználható gyógynövény, ami sebeket gyógyít, sérüléseket tüntet el és a bőrbe beivódva fejti ki jótékony hatását. A bájos, öntudatlan és ösztönösen a növény titkára ráébredő Nadin és maga a jelenet a történet egyik legvarázslatosabb mozzanata, hisz nem csupán a virág és az őrzője közt fennálló rendkívül szoros kapocs mutatkozik meg, hanem a lány mérhetetlen okosságára és ügyességére is fény derül, ami eddig a felszín alatt lappangott.
Lehetséges, hogy Nadin a történet végére sem válik önmagára veszélytelenné, s apró hibái megmaradnak, igyekezete, esze és képességei remek mintaképként szolgálnak, hisz senki sem tökéletes, mindenki hibázik és szerez sérüléseket, a lényeg, hogy lelki vagy fizikai sérüléseket hordozva bár, de továbbhaladjunk az ösvényünkön...
Kedves apró és felnőtt olvasóim! Bontsátok ki szárnyaitokat, vár rátok a Tündérpalota és a gyógynövényekkel teli gyönyörű mező, ahol valamelyik apró virágtündér talán nektek is felfedi magát! Végtére is, "hiszünk a tündérekben!", nemdebár...?
Értékelés: 5/5 fekete nadálytő
Kedvenc kötet
Idézetek
"A tündérek halkan megismételték: Nadin. Milyen furcsa név! Nem olyan légies, mint a Lelle vagy a Kamilla. Persze a tündérlány sem volt valami légies, aki ezt a nevet kapta. Úgy tűnik, megint beigazolódott, amit Herba anyó már annyiszor mondott: a varázslat mindig tudja, kit választ, nincs tévedés! A gyógynövény a megfelelő segítőt kapja, és a segítő a megfelelő nevet. Szóval a lila ruhás, diadémos kislányt mától Nadinnak hívják.
- Örülök, Nadin, hogy ilyen izgalmas feladatot kaptál. Légy a fekete nadálytő gondos őrzője, és ha kell, állhatatos segítője!
Nadin elpirult. Most biztosan mindenki azt gondolja, hogy szegény virág ügyesebb segítőt is kaphatott volna, aki tündér létére nincs tele kék-zöld foltokkal."
"- Hogy én mindig megsérülök!"
"Hát tényleg ekkora szerencséje lenne? Neki, aki mindig megsérül, egy olyan növényt adott a virágvarázslat, ami segít eltüntetni a kék-zöld foltokat, és meggyógyítja a sérüléseket?"
"Az ki van zárva! Az emberek nem ismerik a gyógynövénytündéreket!"
"...Nadin nem válaszolt: a vállát markolászta, majd letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából."
"Nadin azért kesergett, mert úgy érezte: ismét ügyetlen volt, már megint rossz helyen volt rossz időpontban. Ez mindig így lesz? Ő lesz az ügyetlenség tündére? A nebáncsvirág?"
"A fekete hajú tündérleány meg sem tudott szólalni. Lehet, hogy tényleg elfogadják a többiek olyannak, amilyen - akár ügyetlennek, szeleburdinak is? Tényleg nem nevetik ki, ha valamit eltéveszt, nem gúnyolják, ha kék-zöld foltok vannak a testén?"
"Puha ágyikó, finom vacsora, meleg tea és a barátok figyelme, szeretete - mi kell még a boldogsághoz?"
"Nadin számára nagyon kockázatosnak tűnt a terv. Teljes lebukás: két tündér krémes tégelyeket osztogat az erdőszéli réten..."
"Az ijedt tündérkét csak a réten érte utol, egy katáng szirmai közt csücsült, és sziszegve a térdét nyomkodta. Olina azonnal kitalálta, hogy megint nekirepült valaminek, és beütötte a lábát."
"- ...Ugye, milyen jó érzés, amikor jó dolgokra használjuk a varázstudományunkat?"
"- ...Mert mit érne az egész, ha csak magunkat gyógyítanánk?"
"- Persze, beletanul! Az ügyetlenség tündére!"
"A fekete nadálytő tündére elővette a szatyorból a harmadik fehér bogyót, és ahogy készült átnyújtani, megbotlott. A fagyöngy kiesett a kezéből, és repült - egyenesen az ünnepi torta közepébe!
Minden tündér kacagott; végül már a bűnbánóan feszengő Nadin is, akit Herba anyó nagy szeretettel, nevetve ölelt magához:
- Köszönöm, tündérkém! Nagyon kedves, vidám ajándékot adtál!"
0 comments