értékelés
generalpress
julieklassen
romantikus
történelmiromantikus
Julie Klassen: A klastrom árnyai - Értékelés
Egy év sem maradhat ki a modern korban élő és alkotó Jane Austen tollából született történelmi romantikus regény nélkül.
A szívemnek egyik legkedvesebb író, Julie Klassen idén újra egy klastrom ódon falai közé kalauzolt el, s tollából oly szívet melengető, gyönyörű történelmi romantikus született, ami az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett.
A klastrom árnyai visszarepített a Klassen által újra és újra megteremtett, letűnt világba, melybe olyannyira vágyom, s megmutatta, hogy lehet még ízig-vérig, a műfajhoz hű történelmi romantikus regényt írni, amiért a műfaj szerelmesei nem lehetnek elég hálásak.
A General Press idén sem hagyott minket Klassen nélkül, s gyönyörű köntösbe csomagolva hozta el az írónő egyik legújabb regényét, mely a második kedvenc Klassen-kötetem lett!
"- Ne feledd, ne add fel!
Amíg élünk, remélünk."
Történetünk főhőse, Rebecca Lane hazafelé tart szülőfalujába munkaadója hintóján. Swanford vidéki, bájos falucska, ahol az ódon apátság kísértetjárta falai között jelenleg szálloda működik, s várja gazdag vendégeit.
Míg Rebecca munkaadója régi barátaihoz érkezik látogatóba - legalábbis a látszat szerint -, addig a lány régi családi házába, a Wilford család vadászlakjába tart, hogy meglátogassa öccsét, akit megkínzott az élet...
Rebecca szülei már nem élnek, öccséről régi cselédjük gondoskodik, ám ez a feladat igencsak hálátlan... Főhősnőnk társalkodónőként keresi a kenyerét, fizetésével írói álmokat dédelgető testvérén igyekszik segíteni, aki rengeteget iszik, napokig kába az ópiumtól, s nem várt meglepetésként eszmélve nővérére, el is küldi őt a háztól.
John egy különleges és korántsem veszélytelen feladattal bízza meg nővérét, aki kénytelen szobát kivenni a swanfordi apátságban.
A szálló vendége a híres-neves író, Ambrose Oliver, aki évekkel ezelőtt ellopta John regényötletét, nyomorúságba döntve ezzel szegény fiút. John arra kéri Rebeccát, hogy juttassa el új regényének kéziratát a csalóhoz, vagy annak kiadójához, ettől remélve életének jobbra fordulását és az igazság napvilágra kerültét. Rebecca nem mond ellent testvérének, képtelen rá, bár megpróbál észérvekkel hatni öccsére - sikertelenül.
A lánynak fogalma sincs róla, miként juttassa el a kéziratot a különc íróhoz, aki senkit sem enged önmaga közelébe, ám hősnőnk ennél komolyabb megpróbáltatások elé néz, mikor újra találkozik gyermekkora viszonzatlan szerelmével, Sir Frederick Wilforddal, aki immár özvegy... Rebecca sohasem tudta elfelejteni a férfit, akit egy gyönyörű és gazdag nő bővült el, míg gyermekkori játszópajtását, akit túl fiatalnak ítélt, magára hagyta...
A szállóban rengeteg vendég száll meg, míg a szállodaigazgató mindent el is követ annak érdekében, hogy a környéken élő emberek értesüljenek Ambrose Oliver otttartózkodásáról, mely sok vendéget és pénzt ígér számára.
Miközben Rebecca megpróbálja végrehajtani a fivére kérését és elrejteni vérző szívét, addig az apátság titokzatos kísértete, az apátnő szelleme is felbukkan, melyet azonban nem csak Rebecca lát...
A napok telnek-múlnak, hőseink sorsa visszavonhatatlanul közeleg, míg egy reggel Ambrose Olivert holtan találják a szobájában...
A gyilkos kilétének leleplezése és az ügy felderítése a rendőrfelügyelőn túl a helyi békebíró, Sir Frederick dolga, kinek legnagyobb bánatára a gyanú árnyéka Miss Lane-re is rávetül, aki iránt bimbózó érzelmek törnek a felszínre sokat szenvedett szívének mélyéről...
Vajon ki lehet a gyilkos, s miért tűnik fel egyre többször az apátnő kísértete?
"A napsütötte falu felett zengett a templom haragja,
és végre eloszlottak a swanfordi apátság árnyai."
A klastrom árnyai egy hamisítatlan történelmi romantikus, ami a műfaj kedvelőinek igazi kincs! Egy gótikus rémregény, egy érdekfeszítő krimi és egy gyönyörű szerelmi történet varázsfőzete, ami mind a romantika rajongóit, mind a krimi szerelmeseit el fogja bűvölni!
Klassen ismét remekbe szabottat alkotott! Visszarepített egy gyönyörű, a rajongásig imádott korba, egy idilli angol falucskába, ami mentes a fényűző londoni báloktól, s az egyszerűségből nyeri a báját.
A történet valóban egy gótikus regény és egy krimi keveréke, hisz ahogy már az írónőtől megszokhattuk, egy rendkívül csavaros nyomozási szállal és titkokkal átszőtt cselekményt kapunk.
A történelmi romantika és a klasszikusok szerelmesei titkon mind rajonganak az ősi klastromokért, ami ha kísértetjárta, még jobb! Ezúttal egy régen meghalt apátnő szelleme kísért, amit a bűntett elkövetői nem félnek fel is használni a maguk céljaira...
Főhőseink ismét szerethető karakterek, akikkel azonosulhatunk, s kiknek sorsáért izgulhatunk. A gyönyörű, kínzóan lassú egymásra találás, az elfojtott, mély érzések, a vágyódás mind-mind Austent idézik. Klassen gyönyörűen bánik a szavakkal, míg olyan módon képes a szereplők lelkének legmélyét is átadni az olvasónak, hogy az olvasás minden perce maga a gyönyörűség. ❤
Rebecca egy okos, talpraesett, ám ha kell, nőies, "gyenge" lány, aki tökéletesen illik az adott korba. Klassen - legnagyobb szerencsémre - még ellenáll a feminizmus történetbe való beleszövésének, s annak a képnek, hogy a női főhősnek sokkalta tökösebbnek kell lennie, aki messze felülmúlja, sőt meg is alázza a férfi főhőst... Nem! Klassen-ben még minden történelmi romantikus-rajongó bátran megbízhat, mert regényeiben a nők nők, a férfiak pedig igazi férfiak.
A klastrom árnyainak férfi főhőse, Sir Frederick talpig úriember, egy igazi gondoskodó, erős férfi, aki megvédi a szeretett nőt, kiáll az igazságért, ám nem szégyelli a tévedéseit, s a lelkét marcangoló kételyeit. Igazi nemes, akit bár egyszer csúnyán megmart az élet és egy olyan társat adott mellé, aki nem érdemelte őt meg, elveszejtve ezzel a férfi nőkben való bizalmát, mégis megmarad bölcs, okos embernek, aki tudja, hogy nem mindenkiben lakozik ugyanaz a gonoszság...
Főhőseink párosa remekül működik a lapokon, Klassen hősei valahogy mindig tökéletesen kiegészítik egymást, s olyan csodálatosan összeillenek, hogy öröm nézni minden vívódásukat, minden féltve őrzött reményüket és önálló vagy közös jeleneteiket.
A krimi szál szintén remekül sikerült; bevallom többször is megpróbáltam kitalálni, ki lehet a gyilkos, s bár néhány szálnál helyesen tippeltem, a leleplezés számomra is teljesen váratlan volt. Mivel nem olvasok sok krimit, nem vagyok jártas az elhintett apró nyomok keresgélésében, de visszagondolva az elejtett szavakra és akkor teljesen jelentéktelennek tűnő korábbi jelenetekre, mindig összeáll a teljes kép és csodálva adózom az írónő zsenialitásának és a minden apró mozaikkocka szépen helyén levésének.
Nem szeretném tovább húzni azonban az értékelést, legyen elég annyi megerősítésként, hogy Klassen ismét bebizonyította, miért is szeretem őt annyira, míg A klastrom árnyai az egyik legújabb kedvencem lett, ahogy Sir Frederick személyében egy újabb kedvenc férfi főhőst is a szívembe zártam.
Klassen-rajongóknak és a műfaj szerelmeseinek szívből ajánlom a kötetet!
Értékelés: 5/5 klastrom
Kedvenc kötet
Idézetek
"- ...Az élő, lélegző családja fontosabb bármilyen arcképnél."
"Olyan volt, mint egy jelenés egy régi romantikus álomból, amelyet igyekezett kiirtani a fejéből."
"Évek óta először történt, hogy bezárt szíve berozsdásodott forgópántjai kísérletképpen recsegni kezdtek."
"- Kisasszony, én nem a kísértetek miatt aggódom, hanem a nagyon is eleven teremtmények miatt."
"- ...Ön olyan számomra, mint a friss levegő, a napfény egy vihar után."
"- Ön szintén színésznő volt?
Az idősebb asszony huncutul felvonta a szemöldökét.
- És ki nem az közülünk?"
"Ambrose Oliver halott volt."
"- ...az emberi emlékezet rövid."
"- Bocsásson meg! Azt hiszem, tiszteletlenség rosszat mondani egy halottról.
- Biztosíthatom, hogy én vagyok az utolsó, aki ezért elítéli magát."
"- ...Ha nincs többé a család... azt nem lehet pótolni."
"És adjuk ehhez az izgalmas híreszteléseket az apátnő kísértetéről. Nos, ez az egész rendkívül kellemes, mint egy gótikus regény, nem gondolja?"
"- Én hiszek abban, hogy ön a szíve mélyén jó és becsületes ember. Bizonyára fontos oka van, hogy nem mondja el nekem az igazat."
"Vajon fognak-e igazságot szolgáltatni Ambrose Olivernek? Az író megvetendő jelleme ellenére Frederick úgy érezte, hogy erre sort kell keríteni."
"- Valami olyasmit mondott, hogy "a legjobb a múltat a múltban hagyni"."
"Amikor imádkozott, Isten hallgatott, és nem érkezett a bűnbocsánat. Talán azért volt így, mert még nem gyónt meg annak az embernek, akit megtévesztett? Annak a férfinak, akit mélységesen csodált, akinek a bizalmából előnye származott, és akinek a bizalmát elárulta?
Egyre jobban nőtt benne a feszültség. Érezte, hogy minden elvesztegetett perccel csak tovább rontja azt, amit tett, és tovább mélyíti a köztük tátongó szakadékot."
"- Gyűlölöm, hogy hazudtam önnek - mondta a lány. - Belül mardos a bűntudat."
"- Maga túl sok romantikus regényt olvas. Egy férfi csodálhatja egy nő erényét vagy elméjét, de a vonzás abból ered, amit lát, persze csak ha nem vak az illető."
"- Ne feledd, ne add fel! Amíg élünk, remélünk."
"- Ne essen kétségbe! Még nem vesztettünk.
(...)
- Erősítse meg a szívét, bátor Miss Rebecca!
Túl késő, gondolta a lány. Már nem tud parancsolni a szívének."
"- És a világos huszár? - kérdezte érdeklődve Thomas. - Remélem, én vagyok az.
- Így van - helyeselt Frederick -, bár a szereped inkább a lóvá tett emberé, mint a gáláns huszáré.
- Lóvá tett alak? - Thomas lebiggyesztett alsó ajakkal tiltakozott. - Te tréfálsz! Én vagyok a megtestesült lovagiasság."
"- ... - Állta a lány tekintetét. - Én igenis kedvelem, Miss Lane. Nagyon is.
Lassan lehajolt és könnyű csókot lehelt a lány arcára. Hallotta, hogy az meglepett lány nagy levegőt vesz. Remélte, hogy nem a visszatetszéstől."
"Frederick fűszer- és biztonságszaga gyermekkori emlékeket idézett fel Rebeccában, és a viszonzatlan szerelmét.
Rebecca mélyen belélegezte ezeket az illatokat, szerette volna lassítani az időt, lepréselni a pillanatot kedvenc könyve lapjai közé..."
"- Nem mindenki tulajdonít nagy jelentőséget az életkornak."
"- Köszönöm. Jobban fogom érezni magam, ha önt a közelemben tudom."
"Az arcát a párnába fúrta, nagyot lélegzett, és rögtön úgy érezte, hogy megnyugszanak az idegei, és felébrednek az érzékei.
Visszaemlékezett fiatalabb napjaira, amikor arról álmodott, hogy megcsókolja Fredericket, és a menyasszonya lesz. Lányos fantáziája ezen nem lépett túl, és nem jutott el például a hálószobáig. De annyira vágyott a csókjára!
Itt, az ágya ölelésében Rebecca elismerte, hogy még most is ez a helyzet."
"- ...Csinos udvarias kisfiú volt - mosolygott a lady -, és még most is az."
"- Isten Önnel, Sir Frederick! - suttogta a lány, amikor a férfi már hallótávolságon kívül volt. Tartott tőle, hogy ez valódi búcsú volt, és azt kívánta, bárcsak ne hangozna olyan véglegesnek."
"- Mondja meg nekem... udvarol magának a fiam?
Rebeccát meglepte a kérdés.
- N... nem - válaszolta dadogva."
"- Frederick felesége első osztályú gyémánt volt, ősi, tiszteletreméltó család leszármazottja. Nagy vagyonuk volt. Maga, Miss Lane, semmiben sem hasonlít rá.
Az özvegy elnézte Rebeccát, és látva megbántott arcát, felemelte a kezét.
- Kedvesem, hiszen ez bók volt!"
"- Mondja, hogy hozzám jön feleségül, és életre keltjük ezt a poros helyet. Én szeretem önt, és meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy jó férje legyek.
(...)
- Kérem, ne mondja, hogy túl öreg vagyok, vagy hogy túl sokáig vártam!
(...)
- Meglehetősen sokáig vártam - ... - De én is szeretem önt. Mindig is szerettem, és szeretni is fogom.
(...)
- Én meg attól féltem, hogy hogy elveszítettem már minden esélyemet.
- Szerencsére Isten kínál második lehetőségeket."
"A szenvedély felforrósította a csókjukat.
Határozottan érdemes volt erre várni."
"A folyosó másik oldalán, a Wilford család padjában Sir Frederick ült, megfordult, a szeme Rebeccát kereste. Összekapcsolódó tekintetük szerelemről és vágyódásról beszélt. Két hónap múlva férj és feleség lesznek, Rebecca Wickworthbe költözik, és kialakítják az otthonunkat az életük további részére."
"A napsütötte falu felett zengett a templom haragja, és végre eloszlottak a swanfordi apátság árnyai."
0 comments