Az utolsó, eddig a pillanatig megjelent "virágtündér-kötet", a Cili ​és a varázscseppek a közönséges cickafarkot és gyógynövénytündérét állítja a középpontba. A tavalyi év gyógynövénye némiképp más, mint az előző kötetekben szerepelt virágok, ám a kötet egy-két másfajta különlegességet is tartalmaz.

Az ötödik kötet megjelenéséig már csupán egy hónapot kell várnunk, mely időt az előző kötetek újraolvasásával és lapozgatásával tehetjük kellemesebbé s elviselhetőbbé. 

A virágtündérek és a szürke ruhások egyaránt levertek, s mintha szemernyi varázs és izgatottság sem lenne a levegőben. A tündérek komótosan falatoznak, egyikük sem siet, egyikük sem kész elsőként a trónterembe jutni. Egyetlen szürke ruhás tündérke arcán látható csupán boldogság és elégedettség, ám a borongós, felhős nap mindenkinek kedvét szegi...

A borús hangulat és csalódottság azonban visszatérni látszik, mikor az idei év gyógynövényének a varázs a közönséges cickafarkot választja, amiben "nincs semmi különleges" és úton-útfélen megtalálható... Őrzője nem más, mint az egyetlen mosolygós tanonc lesz, aki a Cili nevet kapja. Herba anyó örül a cickafark sorra kerülésének, s kíváncsian fürkészi az új tündérkét, vajon Cili mennyire örül annak, hogy ő lett ennek a növénynek a tündére?

Herba anyónak azonban nincs oka az aggodalomra, Cili ennél boldogabb már nem is lehetne, s bár nem nagyon emlékszik a tanultakra, s hogy milyen hatásai is vannak a virágnak, örömmel röppen ki a mezőre, hogy megismerkedjen a virágával.

Cili - csakúgy mint korábban Bíborka - szürke ruhás társnői csúfolódásának áldozata lesz, ám a megmentésére siető Cinella elűzi a minden borúban a szépet meglátni képes társnője szomorúságát. 

Cili a mezőn töltött mindennapjai során az embereket is közelebbről szemügyre veheti, akik közül van, aki rombol, s van, aki megőrzi a természet szépségét.

Egy nap aztán Zselyke, a minden történetben nagy szerepet játszó kislány, Cili és Cinella segítségére szorul... Vajon mit tesz a két tündér, akik eddig sohasem merészkedtek az emberek közelébe?

Mint ahogy a bevezetőmben már említettem, a kötet egyik ínyencsége, hogy lerántja a leplet és teljes egészében mutatja be nekünk Cinellét, az eddig még láthatatlan gyógynövénytündért, aki Cili hűséges társa lesz a jelenetek nagyrészében.

Cinella különbözik társnőitől, ő maga még eddig csupán messziről figyelte az embereket, s még Zselykével sem beszélgetett soha. Az eleven, rendkívül fürge, szemnek szinte láthatatlanul gyorsan repülni képes tündér ugyanolyan bosszús tud lenni, mint Lelle, ha az emberek letapossák a virágát. Bár természete és viselkedése sokban különbözik a mindig nyugodt és mosolygós Ciliétől, a zöld szemű virágtündérek pillanatok alatt egymásra hangolódnak és egy új, szoros barátság alakul ki köztük.

Cili szintén szerethető főhősnő, ám a "minden rosszban van valami jó" elvén működő, s valóban, a legkisebb apróságnyi jót is meglátni tudó tündérrel a melankolikusabb olvasók talán nem fognak tudni ugyanúgy azonosulni, mint az eddigi virágtündérekkel, akik felváltva mosolyognak és szomorkodnak, ahogy mindennapjaink során mi magunk is. Cili személyisége ettől eltekintve méltányolható, hisz nem mindenkinek adatik meg egy ilyen varázslatos képesség, mint az övé. A legkomorabb felhők között is meglátni a fényt egy hatalmas adottság, melyre bárcsak mindenki képes volna...

Az én szívemnek legkedvesebb apróbb, de annál jelentőségteljesebb jelenetek azonban minden kétséget kizáróan az a két nyúlfarknyi felbukkanás volt, melyben Nadin szerepelt, bár az ő karaktere egy picit háttérbe szorult a többiekéhez képest, amit nagyon sajnáltam. Remélem, hogy a következő kötetben több szerephez jut ő is, hiszen egészen friss gyógynövénytündér még ő maga is. Az első jelenetben általa megfogalmazott csodaszép gondolat - mondhatni már-már bölcsesség -, miszerint az ünnepnek a szívünkben kell megszületnie, valamint az apró humormorzsa a sérüléséről megmelengette a szívem. ❤

A cickafark és a kamilla egyforma tulajdonsága és az illóolaj készítése e kötet második ínyencsége, hisz most ismételten félrerakjuk a teáscsészét, hogy a szaglószervünket vegyük használatba és elámuljunk, vajon miért is kék ennek a két növénynek az illóolaja? Természetesen Herba anyó most sem marad adós egy magyarázattal...

Elérkeztünk hát a virágtündérek csodálatos világának eddigi záró felvonásához. A gyógynövények további titkainak kifürkészésére még legalább egy hónapot várnunk kell, de addig is szárnyaljatok ki a rétre, fedezzétek fel a körülöttünk zsizsergő, csodás természetet! Márciusban pedig, ne feledjétek, érkezik Gerti és a varázsgömböcskék! Én magam izgatottan várom, hogy megismerkedjek a vadgesztenyével és újdonsült tündérkéjével. Tartsatok majd akkor is velem!