Erna Sassen Egy indián, mint te meg én c. gyermek- és ifjúsági kötetének megjelenéséről a Pagony kiadó oldalán szereztem tudomást. A kötet azonnal felkeltette a figyelmemet, s azt hiszem, aki olvassa az írásaim, annak nem is lesz olyan nehéz kitalálnia, mi is keltette fel pontosan a figyelmemet... Hát persze, hogy az indiánok! Mióta az eszemet tudom - azaz, mióta olvasni tudok ^^ - rajongok az észak-amerikai indiánokért! ❤ Az indiánok iránti szeretetemet nagypapámnak és édesapámnak köszönhetem, akik a kezembe adták Karl May lebilincselő írásait, kinek regényei ma is a könyvespolcom egyik legelőkelőbb helyét foglalják el. ❤
A borító és a fülszöveg alapján tudtam, hogy ez a kötet maximálisan az "én kötetem" lesz és nem is csalódtam...
Az Egy indián, mint te meg én azonban sokkal többet rejt magában, mint azt az ember a fülszöveg alapján elsőre gondolná... Nézzük is meg közelebbről Erna Sassen rendkívüli történetét...
"Hogy lehet mesélni valamiről,
amit az ember maga sem ért?"
Történetünk főhőse Boaz, egy végtelenül okos és szerethető kisfiú, aki rajong az indiánokért. Az észak-amerikai indiánok élete, történelme, a hozzájuk kapcsolódó vadnyugati varázs mind-mind rabul ejti a kisfiút, aki eme mindenek feletti rajongását a nagymamájának köszönheti, aki bevezette a fiút az indiánok világába.
Boaz szereti a csöndet, de ő maga csöndben lenni már nem szeret. Tanítónője rengeteg érdekes feladatot ad a számára a tanórákon, ám hamar kiderül, hogy ezeket a feladatokat csupán a fiú kapja, aki unatkozik az órákon. A kisfiú képességei messze túlmutatnak a kortársaién és Boaz egyedül éli mindennapjait. A fiú magányos, barátai nincsenek - noha szüleitől gyakran kéredzkedik át a nem létező barátaihoz játszani...
Az egysíkú mindennapok azonban hamarosan véget érnek és Boaz életébe hatalmas változás következik be. Egy nap megjelenik az osztályban Aisha, egy valódi indián kislány, akit Boaz mellé ültetnek... A kislány nem beszéli a nyelvet, de gyönyörűen rajzol és megdobogtatja főhősünk szívét...
Noha a kislány egy héten csupán két napot tölt Boaz osztályában, őszinte kötődés és barátság alakul ki a gyerekek között, minek következében Boaz végre úgy érzi, a szívében gomolygó magányosság immár a múlté...
A probléma akkor kezdődik, mikor Boaz édesapja azt szeretné, ha a fia "átugrana" egy osztályt, kinek tanárnője már nem tudja őt több plusz feladattal ellátni, hogy fenntartsa érdeklődését... Boaz azonban nem akar elszakadni Aishától...
"A szíve is elfáradt a veszekedésben."
Mikor a tanárnő közli a kisfiúval, hogy az őszi szünet után új osztályba fog járni, Boaz - szülei fejéhez csúnya dolgokat vágva viharzik ki a teremből és megszökik "otthonról"... Otthonról, ahol apa és anya folyamatosan veszekednek, ahol az apának fogalma sincs a fia magányáról és irritálja őt Boaz indiánszeretete, ahol apának minden csak a munka körül forog...
Boaz képtelen úrrá lenni háborgó gondolatain, ám ahogy leszáll az est és a kisfiú egyedül marad az éjszakában - ahol csupán régi barátai, a pónik nyújtanak neki társaságot -, bármilyen bátor is legyen, a szívére is félelem száll...
A kisfiút végül szeretett nagymamája találja meg, aki ismeri Boaz rejtekhelyét és unokája elkeseredett lépését látva megpróbálja a lehetetlent - meggyőzni fiát, az APÁT, hogy ne szakítsa el húsát és vérét Aishától...
"- A mitológia azokat a történeteket jelenti, amiket egy nép talált ki
a világ teremtéséről és az isteneikről.
Ja, tényleg!
Hiszen van görög mitológia is. Szép történetek istenekről,
akikben régen hittek a görögök."
"- Én is szívesen lennék indián - mondja.
- Ez komoly?
- Nagyi, te viccelsz? Ki nem akar indián lenni?"
Az Egy indián, mint te meg én egy szívet melengető történet, melyben teret kap a képzelet, a vágyálom; megjelenik benne az életünket is meghatározó igaz barátság születése, a magány béklyóba kötő, fájdalmas érzése; ám magában rejti mindennapi életünk gondjait és a világban zajló, a 21. század emberét érintő társadalmi problémák is megjelennek benne...
Nehéz szavakba önteni az érzéseimet és a gondolataimat erről a különleges történetről. Noha nagyon ritkán fordul velő velem, hogy egy-egy olvasást követően a szavak nem akarnak a felszínre törni belőlem - jelenleg ezzel a problémával állok szemben... És ezt az érzést csupán a legjobb könyvek képesek kiváltani az emberből...
Az Egy indián, mint te meg én oly sok gyönyörű gondolatot tartalmaz, olyan mély érzéseket és gondolatokat vált ki az emberből, amiket egyszerűen képtelenség átadni egy értékelés során. Ezt a könyvet gyermeknek, fiatalnak és felnőttnek egyaránt olvasni kellene...! ❤
Főszereplőnk, Boaz egy rendkívül szerethető, aranyos karakter, tele naivitással és ártatlansággal. Egy tiszta lap, egy álomvilágban élő, a világot az önnön sajátos, különleges szemén át látó kisfiú, aki igyekszik megérteni az életet és hihetetlenül sok okos és érdekes meglátása van a világról... Rendkívül okos és visszahúzódó és a szüleivel ellentétben nagymamájával ápolja a legszorosabb kapcsolatot. Ám a történet ismeretének fényében ez egyáltalán nem meglepő... A nagymama karaktere rendkívül fontos a történetben. Ő a kapocs, ami tulajdonképpen összeköti a valódi életet az "álomvilággal", ő a biztos pont és maga a szeretet...
Boaz otthonában ugyanis sajnos koránt sincs minden rendben... Noha anyukájáról vajmi keveset tudunk meg és az apukájáról sem derül ki túlságosan sok minden, ahhoz épp eleget látunk, hogy elöntsön minket a vágy az édesapa erőteljes megrázására, kinek fejében talán az összekutyulódott dolgok végre a helyükre kerülnének...
Boaz édesapja rendkívül ellenszenves figura, akit én a legszívesebben nem egyszer képen töröltem volna és aki elolvassa ezt a történetet, megérti majd, miért írom ezt... A férfiban a saját anyja is elveszítette a hitét, s hogy a feleségét mi tartja még e mellett a féreg mellett - már bocsánat -, azt nem tudom...
Boaz gyönyörű karakterfejlődésen megy keresztül a történet folyamán és végül megtanul kiállni önmagáért. Ebben a változásban játszik óriási szerepet Aisha, az "indián" kislány, akiről nem nehéz kitalálni, hogy valójában teljesen más, mint akinek látszik... Ő a csendes megmentő, a megszabadításra érkezett angyal, aki maga is szenved az élet által elé gördített nehézségek miatt... E két sebzett lélek valahogy megtalálja az utat egymáshoz, s végül Boaz elnyeri kemény munkájának jól megérdemelt gyümölcsét...
"- Aisha nem is indián, ugye?"
Az Egy indián, mint te meg én a holland meseirodalom valódi gyöngyszeme, melyet a Pagony kiadó gyönyörű, igazán minőségi kivitelben hozott el a magyar olvasók számára. A kötetben egyetlen helyesírási hiba sem akasztott meg olvasás közben, a fordítás gördülékeny és minden sorát élvezet olvasni - látszik, hogy kellő időt és gondot fordítottak rá a kiadó munkatársai. A bársonyos borító mondhatni simogatásra készteti a könyvmolyt - melynek köszönhetően a kötetet öröm kézbe venni.
A kötetet szívből ajánlom mindenkinek, aki egy igazán szívet melengető történet részese szeretne lenni - de az észak-amerikai indián kultúrák szerelmesei feltétlenül vegyék kézbe! :3
A könyvet hálásan köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 indián
Idézetek
"Nagyi sem beszél sokat. Ez a jó benne Ha a nagyi kezét fogod, a fejedben is megnyugszik minden."
"- És honnan tudod, hogy indián? - kérdezte anya.
Az anyukák általában nagyon kedvesek, de semmit sem értenek.
Hát az látszik, nem?
Hogy valaki indián?!"
"Minél nedvesebb és melegebb a kaka, annál közelebb vannak a bivalyok."
"Mekkora idióta vagyok! - gondolta Boaz, A lányok nem szeretik a csontvázakat. Tudnia kellett volna.
Nagyi egyszer elmagyarázta neki. Akkor, amikor Boaz megtalálta azt a nyúlkoponyát a dűnék közt, és rögtön odaszaladt vele, hogy megmutassa anyának. Szuper kis koponya volt, jó friss, még látszott a nyúlból is egy kicsi."
"A szíve is elfáradt a veszekedésben."
"És amikor az ember ott áll a sátor előtt, és nézi a fákat és odafönn a csillagokat, furcsa érzés fogja el. Különleges érzés. Az, hogy egyedül van a természetben.
A nyugodt és hideg éjszakában.
És ez nem is olyan félelmetes."
"- Jól van, sünök, most már fogjátok be! Aisha és én nem félünk!"
"A világgá menés nagy előnye:
ha az ember hazamegy, mindenki jobban örül neki, mint valaha.
De máskülönben nem tanácsos.
Húszéves korunk előtt.
(Mondja nagyi.)"
"...a családban mindenki allergiás:
nagyi a diófélékre és a tömegközlekedésre,
apa a tisztítószerekre és a porszívókra,
anya apa titkárnőjére,
és mindhárman a hosszú szőrű állatokra."
"- A mitológia azokat a történeteket jelenti, amiket egy nép talált ki a világ teremtéséről és az isteneikről.
Ja, tényleg!
Hiszen van görög mitológia is. Szép történetek istenekről, akikben régen hittek a görögök."
"Van egy híres író, aki egyszer azt mondta: A felnőttek? Mehetnek a levesbe!"
"Apa nem szeret hinni. Ő biztosan szeret tudni."
"Hogy lehet mesélni valamiről, amit az ember maga sem ért?"
"- Aisha nem is indián, ugye?"
"Én is hiszek a mennyországban.
Hiszek az állatmennyországban.
Ott vannak a koponyáim nyuszijai.
Hiszek a hetedik mennyországban is, mert most ott vagyok."
"- Én is szívesen lennék indián - mondja.
- Ez komoly?
- Nagyi, te viccelsz? Ki nem akar indián lenni?"
0 comments