Sophie Schoenwald Álmodik ​az állatkert c. bájos meséje néhány nappal ezelőtt látott napvilágot a Manó Könyvek kiadó gondozásában. 

A 2019-ben megjelent A ​nagy állatkerti fogmosás után - mely méltán nagy népszerűségnek örvend az olvasók körében - ez a második Sophie Schoenwald-kötet, mely megjelenik piciny hazánkban. 

Az állatkertre leszáll az est és Menta Márton, a parányi sündisznó éppen nyugovóra térni készül. Míg az állatkert igazgatója, dr. Száy Lehel pillanatok alatt durmolni kezd, Mártonnak sajnos nem lesz ilyen szerencséje... A sündisznó bár sünfáradt ^^, különös zajra lesz figyelmes, és otthagyja kellemes, puha ágyikóját, hogy megtalálja a zaj forrását...

Főhősünk első küldetése az alvajáró elefánt, Antal megsegítése, aki beleesett a fókák tavába... Márton visszakíséri az elefántot a helyére, ám nemsokára újabb zaj kelti fel a figyelmét.

A sörényes hangyász, Edgár az, aki mérhetetlenül fáradt ugyan, de képtelen elaludni. Márton azt javasolja, számoljon szurikátákat, attól biztosan elalszik, s ez a terv be is válik... Edgár az egyes számnál kidől... ^^

Főhősünk az éjszaka folyamán számtalan bajba jutott társa segítségére siet, akik ilyen-olyan okokból kifolyólag nem tudnak elaludni... A kisfarkast a szépséges, ragyogó Hold tartja ébren, de egy napszemüveg talán mindent megoldhat, nem igaz? (Halálos epizódja a történetnek LOL) Az egész nap lustálkodó lajhár vajon álomba merül a munka gondolatára? Mi az a félelmetes teremtmény, ami halálra ijeszti az oroszlánt? A kismacinak vajon csak egy kis mézre van szüksége, hogy álomba merüljön? És vajon mi történik az apró denevérrel, aki rettenetesen fél a sötét barlangban...? 

 

Márton egy végtelenül kedves, jótét lélek, tele törődéssel és odafigyeléssel társai irányába. Olyan állatka, aki félreteszi saját igényeit és szükségleteit és a bajba jutottak segítségére siet... Kreatív ötleteivel képes bármiféle problémát megoldani, míg végül, jól megérdemelt jutalmaképp elnyeri a megpihenés díját. A csattanó azonban legyen bármily fájdalmas és "kegyetlen" is hősünkre és fáradalmaira nézve, ugyanolyan rekeszizmokat megdolgoztató, szellemes és komikus is, amin képtelenség nem szívből jövően, hangosan kacagni... ^^

A kis süni, ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre fáradtabbá. Kezdetben Márton még csupán sünfáradt, aztán sünelefántfáradt, aztán már sünelefántfókahangyászsünszurikátafáradt és a sort még sorolhatnám végtelenbe nyúlóan... ^^ Ez, az egész köteten átívelő "mellékfőnévlánc" rendkívül kreatív és megmosolyogtató, ami nem csupán Márton fáradalmait hivatott jelölni, de találkozhatunk benne minden bajba jutott állattal is, akiket a sündisznó kisegít a bajból.