Robico sensei mangája, a My ​Little Monster méltán örvend óriási népszerűségnek széles e világon. Jómagam január végén váltam a történet szerelmesévé, mikor végignéztem a mangából készült animét, ami szintén rendkívül rövid, mindössze 13 epizódot megélt feldolgozása Haru és Shizuku nem mindennapi kapcsolatának. Noha egy teljes hónap sem telt eme újabb szerelem látóterembe kerülése óta, egyszerűen fogalmam sincs, melyik platformon láttam meg a mangát, melynek beszerzését az animétől tettem függővé... ^^ Valószínűleg maga a Bookdepo lehet a ludas a dologban - újfent -, de a január vége és február eleji időszak eléggé összecsúszott a számomra - amire csak egy bölcsességfog húzás adhat mentséget számomra. ^^ 

Robico mangája egy nem mindennapi kapcsolat történetét meséli el... Főhősnőnk, Mizutani Shizuku a tanulás megszállottja - immár pici gyermekkora óta. Barátai nincsenek, senkivel sem beszélget és állandóan tanul. Célja a legjobb pontok elérése, osztályelsőnek lenni, beszédet tartani, majd egy neves egyetemre bekerülni. Bár Shizuku-chan az életét teljes egyedüllétlen tölti, nem érzi a magányt - ugyanis fogalma sincs milyen is lehet ez az érzés... 

A lány élete azonban gyökeres fordulatot vesz, mikor tanárnője megkéri, hogy vigye el a házit történetünk főhősének, Yoshida Haru-nak, aki a felső középiskola első napján verekedésbe keveredett a társaival és azóta nem is mutatkozott az intézményben... 

Shizuku felkeresi lakóhelyén a srácot, aki - amint meglátja, hogy az iskolából keresik - kiugrik az ablakon a 3. emeletről... Miután a srác a mélybe vetette magát - és fülét-farkát behúzva, kétségbeesetten elmenekült - Shizuku annak nagybátyjánál hagyja a tananyagot és hazafelé indul. Ám a szabadban Haru letámadja és maga alá teperi a lányt, majd egy gyors kifaggatást követően első számú barátjává fogadja Shizukut, aki mindezek után képtelen maga mögött hagyni a különc viselkedésű - a külvilág számára nem normálisnak tűnő - srácot...

Haru és Shizuku kapcsolata azonban ezeken a különcségeken túl is rendkívüli mederbe terelődik, mikor Haru - miután Shizuku megvédte őt az állítólagos "barátaitól" - beleszeret a lányba és szerelmet vall neki... 

Mint ahogy már a bevezetőmben is említettem, a manga megvásárlását az animétől tettem függővé - s mint látszik, a történet rabjává váltam. ❤ Most, olvasás után elmondhatom, hogy az anime hűen követi az eredeti történetet, azonban felülmúlni azt nem tudja...

Haru karakterébe egyetlen rész, azaz alig húsz perc alatt szerettem bele... ❤ Ez a különös, nem mindennapi srác, akitől mindenki fél, akit senki nem ért meg - de még mi, olvasók sem -, egy súlyos, vészjósló múltat cipel magával, melyben apja és bátyja is jelentős szerepet játszik... A sötét múlt részleteit azonban az animének már nem volt ideje feltárni, így a karakter megértéséhez valószínűsíthető, mind a tizenhárom kötet ismeretére szükség lesz... 

Haru bár halálosan vicces, oly furcsán, oly kirívóan viselkedik, hogy többször is tökkelütöttnek tűnik - holott egyáltalán nem az... A srác mindent megjegyez és még tanulnia sem kell, hogy osztályelső legyen és a vizsgákon maximális pontszámot szerezzen - amivel természetesen teljesen kiakasztja Shizukut, aki csak a végtelen tanulással képes elérni Haru szintjét... Tettei, gondolatai sokak számára érthetetlenek, s bár néha úgy tűnik, fogalma sincs róla, mit csinál, a végén valahogy minden értelmet nyer, csupán nem a jól megszokott ösvényen éri el mindazt, amit szeretne... Nehezen tudja kifejezni magát és eléggé visszahúzódó, magányos lélek, ám zajos személyisége mindezzel mégis éles ellentétben áll. 

Szerethető főhősünkkel ellentétben áll hősnőnk, Shizuku, aki a mangában sokkalta szerethetőbb, mint az animében - ám így sem vált kedvencemmé. Azt hiszem elmondhatom, hogy soha nem szerettem nála kevésbé női főhőst, ám az "eredeti történet" valóban javított a személyiségén /így, aki az animével kezdi a történet megismerését, ne mondjon le erről a remek sztoriról miatta.../. 

Szerencsétlenségére azonban belép az életébe Haru, akire számíthat, aki mindig mellette áll, aki szeretné felnyitni a szemét arra, hogy ideje lenne élveznie az életét, de ő folyamatosan ellöki magától a fiút, aminek az lesz a következménye, hogy mire végül felismeri, hogy amit érez, az maga a szerelem, addigra Haru már csak egy barátot lát benne... Shizuku nem adja azonban fel a reményt és céljául tűzi ki, hogy a srác újra belé szeressen, ám mire úgy tűnik, ez újra bekövetkezne, addigra a lány megint csak a vizsgáknak él... 

A kötetet az érzelmek hullámzása jellemzi és úgy vélem, nem kevésszer fogok idegbajt kapni, mire ők ketten végül egymásra találnak majd... És ezt a szerelmet nem más lesz, mint Shizuku, aki akadályozza majd... Shizuku valóban végtelenül ellenszenves a maga merevségével és ridegségével, s csak remélni tudom, hogy a személyisége pozitív irányban változik majd a történet során (sajnos az animében ebből még semmit nem láthattunk...). 

A történet szívét-lelkét a humor, valamint a nem mindennapi karakterek adják. ❤ A nyelvezet egyszerű, így a manga könnyen olvasható - ami hatalmas pluszt ad az élményhez, hiszen nem kell a mindennapi életben soha nem használt, különleges idegen szavak jelentésén agyalni.

Maga a kötés azonban borzasztó... A Kodansha végtelenül erős kötést használt a 2000-es évek elején kiadott sorozatainál, melyek bár rendkívül masszívak, s ezzel együtt időt állóak, nagyon sok szöveg hihetetlenül nehezen, vagy egyáltalán nem olvasható, ugyanis a gerincet megtörni nem fogom, hogy kifeszegessem az adott oldalnál, mi a fenét akart oda írni a mangaka... Sajnos ez eléggé elkeserítő, s bár a Kodansha a mai napig un. erős kötést használ, mostanra már lényegesebben olvasóbarátibb kötetek kerülnek ki a nyomdáikból. 

A történetben fontos szerepet kap egy kakas (Nagoya) is, akiről nem szeretnék sokat elárulni - hisz egyszerűen látni és olvasni kell... ^^