Kazuya Minekura Saiyuki c. klasszikussá vált mangafolyama, mondhatom, hogy tulajdonképpen egész életemben elkísért a számomra kijelölt ösvényen... Amikor 8. osztályos koromban magába szippantott az animék világa, akkor bukkantam rá Minekura mester zseniális alkotására... Az akkori szűkös internet hozzáférés és internetes tartalmak igen csekély bugyraiban csupán az anime törött, hozzáférhető darabkáival és az angol nyelvű kalózfordítással - ha szabad így neveznem a rajongók által készített, korántsem hivatalos fordítást...  - kellett beérnem, melynek hangulatán az anime soundtrackje dobott csak egy egészen picikét... Aztán elkezdtem nőni, az internet pedig egyre szélesebb méreteket öltött, sokkal több tartalom vált elérhetővé, melyek felkutatásába csak az adatkorlátozás szólt közbe... Nosztalgiázásomat ezen a ponton ugyan abbahagyom, ám ahogy nőttem, megtekinthettem az animéket és azok folytatásait, s noha vérzett a szívem, hogy a '90-es években született generáció számára az eredeti, angol fordítás már elérhetetlen, mert elfogyott, vigaszomul szolgált a mozgóképes adaptáció...

2020. áprilisa - Velőtrázó sikítás rázza meg a parányi kertvárost... A hangforrást lokalizálták: egy - általában - csendes, hűvös sarokból ered a tóparti házból, mely otthont ad a zseniális, ámde őrült könyvmolynak, Caledoniának... :3 A sikítás pontos kiváltó oka: A Kodansha díszkiadában újra piacra dobja Minekura mester zseniális mangáját, s így Caledonia, tizenöt hosszú év rajongása után végre kezében tarthatja a hivatalos angol kiadást, amit magával fog vinni a túlvilágra is... ❤


A cselekmény egy egy oldalas visszaemlékezéssel veszi kezdetét. Főszereplőnk, Genjyo Sanzo buddhista szerzetes megmenti a bebörtönzött Son Goku-t, kinek hangja folyamatosan őt szólítja...

Történetünk színhelye Togenkyo, ami csupán névileg jelenti a megtestesült paradicsomot, ám a jelenben maga a pokol... Az emberek és a yokaiok hosszú időn át éltek békében egymással, ám az utóbbi időben a démonok az emberek ellen fordultak és gyakoriak a vérengzések... A démonok megváltozásának hátterében gonosz, titokzatos erő áll, melynek célja Gyumaoh, a legyőzetett, hatalmas yokai feltámasztása. Gyumaoh feltámasztásával a világ ismét vérben ázna, így Kanzeon Bosatsu (a kínai Guanyin) és az istenek négy vándort küldenek Nyugatra, Tenjikuba, kiknek küldetése az emberek védelme, a Démonkirály feltámasztásának megakadályozása, a yokaiok és az emberek közti béke helyreállítása, valamint Tokenkyo korábbi dicsőségének visszaszerzése. Kanzeon Bosatsu a 23 éves buddhista szerzetest, Genjyo Sanzot választja ki erre a feladatra, aki három éve hűséges barátait választja útitársaiul. Barátai és szövetségesei embertestbe zárt yokaiok, kiknek hűsége Sanzo iránt megtörhetetlen. Sanzo, Goku, Sha Gojyo és Cho Hakkai hűséges kis társuk, a parányi sárkány Jeep társaságában - aki dzsippé tud változni ^^ - elindul Nyugatra, hogy teljesítsék küldetésüket...
A négy vándor, útja során számtalan yokai támadásának középpontjába kerül, és titkos küldetésükről tudomást szerez maga Kougaiji is, Gyumaoh fia, aki megesküszik, hogy mindenáron megállítja Sanzo bandáját...

Kazuya Minekura történetfolyama, a Saiyuki tulajdonképpen a japán Nyugati utazás - Vu Cseng-en klasszikus írása, a kínai irodalom egyik legismertebb története.
A Saiyuki története azonban se nem Kínában, se nem Japánban játszódik. 
Togenkyo és a történetben szereplő helyszínek, mind-mind az író fantáziájának szülöttei, s noha több karakternek kapcsolódási pontja van a kínai mester történetében szereplőkkel, természetesen a cselekmény is más, s csupán az alapfelállás egyezik meg... 

Minekura mester egy csodálatos, lenyűgöző világot teremtett, amit érdekes és szerethető szereplőkkel töltött meg. 
A manga masszív shounen. A történet minden pillanatban érdekfeszítő pillanatokat tartogat számunkra. Harc követ harcot, melyek között megtalálhatóak a már jól ismert könnyedebb jelenetek, melyek olvasása megdolgoztatja a rekeszizmainkat.
Főszereplőink bajtársak és barátok, kiket az eltöltött idő kovácsolt egymás iránt lojális csapattá. Ők négyen feláldoznák egymásért az életüket, s bár örökké marják egymást, a lelkük mélyén tudják, hogy a szeretet és a barátság nagyobb helyet foglal el a szívükben, mint a "gyűlölet". 
Sanzo és Goku, valamint Sanzo és Gojyo között különleges kapcsolat alakult ki az elmúlt évek során. Sanzo megmentette a bebörtönzött gyermek "majomkirályt", aki évek óta hűséges társa, és apaként tekint a papra, akit sokszor idegesít ugyan Goku hatalmas falánksága, izgágasága és hangoskodása, ám ő is megszerette a fiút. Gojyo mondhatni elég rossz hatással van Sanzora, aki önmagában is végtelenül nehéz eset. Sanzo tiszta, bűnöktől mentes buddhista szerzetes, mégis úgy káromkodik és kártyázik, mint egy bandita. Gojyo cigizik, iszik, kártyázik és imádja a nőket, akikből az utóbbi időben elég keveset kapott. ^^ Gojyo rosszfiú külseje és viselkedése mögött azonban egy érző szívű yokai lapul, aki mindent megtenne a barátjáért, aki egyszer régen megbízott benne és megmentette az életét... A csapat negyedik tagja Cho Hakkai, a kedvesen tűnő, ám jéghideg yokai, aki habozás nélkül öl a gyengék és ártatlanok védelmében. 
Mindegyik férfi múltja számos titkot rejteget, s mivel a Saiyuki a mester mangafolyamának első alappillére, az olvasó számtalan múltbéli pillanatról csupán a visszaemlékezések során tud meg többet, s ahhoz, hogy a kirakós minden darabja a helyére kerüljön, haladni kell töretlenül előre.
Személyes kedvencem és örök szerelmem maga Genjyo Sanzo, aki már tizenöt évvel ezelőtt levett a lábamról a megjelenésével és a személyiségével. ❤ Imádom, amikor annyira felhúzza magát Goku és Gojyo veszekedésein, hogy elagyabugyálja őket, szeretem az önfeláldozását, azt, hogy mindent megtesz a társaiért és ismeretlen, addig soha nem látott emberekért és még a leggonoszabbnak tűnő yokaiban is felismeri a jót, amit rejtegetni próbál.
A banda fő ellenfele Kougaiji és csapata lesz, akik szintén egytől-egyig igazán szerethető karakterek, akik korántsem olyan gonoszak, mint azt az ember várná - csupán a körülmények áldozatai...

A történet legnagyobb részét a harcok teszik ki, melyek között néha-néha egy-egy vidámabb jelenetnek is a szemtanúi lehetünk. Sanzo és bandája az út során egyre több összetűzésbe keverednek és egyre több ártatlan embernek nyújtanak segítséget.
A cselekmény teljes megértéséhez nem árt, ha ismerjük a Nyugati utazást, illetve jártasak vagyunk a buddhizmus világában, avagy többet tudunk a démonok világáról, ám ezek egyike sem elengedhetetlen feltétele a kötet kézbe vételének. Minekura mester a kötetek végén minden felmerülő kérdésre, érdekességre, kifejezésre választ ad, melyekről mondhatni igen részletes beszámolót írt, így bizonyosodva meg afelől, hogy olvasói a lehető legtöbb információ birtokába jutnak kötetének elolvasása során. :3 

A jelenlegi díszkiadás rengeteg magyarázatot, karakterprofilt és színes képet is tartalmaz, mely egy vérbeli Saiyuki-rajongónak maga a mennyország. Amikor a kötet megérkezett és végre a kezembe vehettem, megmondom őszintén, rendkívül elérzékenyültem... Tizenöt év nagyon hosszú idő, és ha valamit ennyi időn át kitartón, rendületlenül szeretetünk, de fizikailag eddig a pillanatig nem lehetett a miénk, természetes, hogy játszi könnyedséggel érzékenyíti el az embert... ❤

Sajnos Korona-chan most is beleköpött a levesembe, és a májusi második kötet megjelenése augusztusra tolódott, ami nem kicsit bánt, hiszen így az eredetileg tervezett négy kötetből is csupán hármat kapunk idén én pedig szeretnék még tovább és tovább kalandozni Togenkyo földjén... :(

„I'm taking you with me… but only because I have to.”

"I may not believe in any God, but I can believe in myself. And the only one I acknowledge as my master is Sanzo-sama."

"Isn't it lovely? The orange makes the blue even more beautiful."