A Könyvbe illő szerelem után május 21-én úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a következő koreai doramával, melyet a Netflix folyamatosan felajánlott nekem. Ahogy életem legelső koreai sorozatának esetében is történt, itt is ugyanazon elveket követtem. Próbáljuk meg, és ha nem tetszik, még mindig kikapcsolhatom. Ha valaki olvasta a Könyvbe illő szerelemről szóló értékelésemet, az talán még emlékszik, mit mondtam: hogy valószínűleg nehéz lesz megugrani az első dorama szintjét és olyan sorozatot találni, ami még ennél is jobb... Nos, A szerelem siklóernyőn érkezik (사랑의 불시착 Crash Landing on You / Love's Emergency Landing / Breakdown of Love / The Crash of Love) mindent elsöpört, és nem csupán vette az akadályokat, de mélységesen le is alázta az elődjét... 

"– Ajándékként pottyantál az életembe. Annyira hálás vagyok ezért.

– Én is."

A szerelem siklóernyőn érkezik egy nem mindennapi történet. Történetünk két helyszínen veszi kezdetét és a sorozat teljes időtartama alatt a cselekmény párhuzamosan fut egymás mellett. Női főszereplőnk, a szemtelenül gazdag és ettől a ténytől, valamint a sikerességétől teljesen beképzelt Yoon Se-Ri (Hivatalos magyar átirat: Yoon Se Ri, Kiejtés: Jon Szeri) Szöül-ban, Dél-Koreában éli mindennapjait, míg Ri Jeong-Hyeo parancsnok (Hivatalos magyar átirat: Ri Jung Hyuk, Kiejtés: Ri Dzson Hjo) a történet kezdetén a 38. szélességi fokon átfutó demilitarizált zóna őrségét látja el csapatával.  

Míg Yon Se-ri a felső tízezer tagja, addig a kegyetlen Északon Ri Jeong-Hyeo a túlélésért küzd társaival... A bonyodalom ott veszi kezdetét, amikor Yon Se-Ri maga akarja tesztelni a cége által forgalmazni kívánt siklóernyő egy új típusát, ám egy váratlanul kialakuló tornádó magával ragadja... A nő egy óriási fa tetején tér magához a demilitarizált zónában, ahol a tornádó után épp terepszemlét tartó Ri Jeong-Hyeo talál rá. A férfi jeges, tartózkodó viselkedése megrémíti a nőt, aki igyekszik bátornak mutatkozni és cserfességét, magabiztosságát, nagyképűségét kihasználva próbál meg segíteni magán. Mikor Ri Jeong-Hyeo közli vele, hogy a DMZ-be érkezett és Észak-Koreába sodródott, a nő mindenáron meg akar tőle szökni. Mikor a férfi aknára lép, Se-Rinek alkalma nyílik a szökésre, melynek útvonalát, a déli katonai helyőrséghez vezető pontos vonalat Ri Jeong-Hyeo őszintén megoszt vele. Se-Ri azonban nem bízik a férfiban, így az elágazásnál jobb helyett balra fordul...
Mikor Ri Jeong-Hyeot a katonái megmentik, a csapatával együtt indul a lány nyomába, aki az északi zónában "fut az életéért". Se-Rit üldözőbe veszik a katonák, aki nem érti, miért rohannak lélekszakadva a nyomába azt ordítva, hogy nem jó felé tart. A nő végül a katonák szeme láttára ugorja át a szögesdróttal megjelölt határvonalt és a Nép Paradicsoma nevű északi katonai városba sétál, ahol Ri Jeong-Hyeo és emberei bújtatják el. A férfi nem bízik az északi védelmi erőkben és nem adja a nőt az ellenszenves és agresszív Cho Cheol-Gang (Hivatalos magyar átirat: Jo Cheol Kang) kezére, aki azonban egy házkutatás alkalmával rálel Se-Rire... A katonai parancsnok Cho Cheol-Gang mindenáron Ri Jeong-Hyeo vesztét akarja, kinek bátyjával, Ri Mu-Hyeokkal már sok-sok évvel ezelőtt titokban végezett... Ri Jeong-Hyeo minden követ megmozgat, hogy épségben hazajuttassa Se-Rit, és kezdetben ellenséges, rideg kapcsolatuk lassan szerelembe fordul... 

Mindeközben Szöül-ban mindenkit megráz a nő eltűnése, ám Se-Ri édesapján, mostohaanyján és alkalmazottain kívül senki sincs különösebben lesújtva. Se-Ri a család vállalatának örökösnője, ám bátyjai nem nézik jó szemmel húguk tündöklését... A nő fiatalabbik bátyjától - s így a vállalattól is - időközben egy szép summát emelnek el, és a csaló Gu Seung-Jung az alvilág embereinek segítségével maga is Észak-Koreába érkezik, hogy ott várja ki a bűncselekmény elévülésének idejét... Se-Ri bátyja pedig álnok felesége oldalán minden mocskos eszközt bevet ahhoz, hogy megpróbálja Észak-Koreában tartani a húgát, kinek hollétéről időközben tudomást szerez... 

A háttérben kitartóan szálakat mozgató és ezernyi gyilkosságért felelős Cho Cheol-Gang pedig minden követ megmozgat, hogy főhőseinket eltegye láb alól...

A cselekmény rendkívül szerteágazó és a sorozat rengeteg szereplőt vonultat fel. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik világossá minden korábban elejtett apró szónak a jelentése, és a részek végén található különleges jeleneteknek köszönhetően az ember agyában a mozaikdarabka szépen, magától kezdi el felépíteni önmagát. A részek végén látható jelenetek különlegesek, hiszen az adott részben látható egy-egy jelenet más szemszögből való megtekintését engedi meg számunkra, vagy éppen plusz, zseniális, a részből mondhatni kimaradt képkockákat tár elénk. :3
A sorozat cselekménye őrülten összetett és a romantikán túl komoly kérdéseket feszeget. Az ellenség kegyetlenségeitől összeszorul a torkunk, az északi foglyokkal szemben mutatott déli titkosszolgálat emberségessége ámulatba ejt, míg az apránként elénk tárt, kulcsfontossággal bíró múlt emlékképeinek csepegtetései közben csak pislogni tudunk - mennyire jól átgondolt és gondosan felépített történettel is van dolgunk. Együtt sírunk, nevetünk és lélegzünk a szereplőkkel, és ezt csak egy nem mindennapi történet tudja kiváltani az emberből... Minden apró mozzanat a helyén van, minden jelenet fontos valamilyen szempontból a történetben, nincsenek felesleges pillanatok és ha megtanulunk a sorok közé nézni és összpontosítunk, látni fogjuk, mi miért is történt...
A sorozat erőssége a zseniális, izgalmas cselekményen és a szerethető főhősökön túl a gyönyörű zene, mely átitatja az egész történetet. A Ri Jeong-Hyeo által írt gyönyörű zongorajáték - melyet a férfi a bátyjának írt - felveszi a versenyt a klasszikusokkal... 

A sorozatot mondhatni négy nap alatt daráltam le, ám ez a kifejezés nem éppen pontos, hiszen nagyon figyelmesen néztem, több szívfacsaró jelenetet újranéztem még mielőtt továbbmentem volna, idézeteket írtam ki stb. stb. Vasárnap este még két rész volt hátra a sorozatból, de mindazon érzelmi megrázkódtatás és hullámvasút után nem akartam megvárni a hétfőt, meg kellett néznem a befejező epizódot is, amit annak rekord hosszúsága miatt fél egykor, azaz hétfőn fejeztem be. Most, e sorokat is remegő kézzel és bensővel írom. Egész éjjel a sorozattal álmodtam, forgolódtam, tépelődtem, miért, miért kapott ilyen befejezést, és miért is vagyok egy picit csalódott ennyi izgalom után... Nem sokat aludtam, de ha igen, Koreában jártam... Remegett kezem-lábam és mindenem legbelül, s mikor felkeltem, muszáj voltam kisírni magam a párom vállán. Miért??? Miért így lett vége? Ennyi szenvedés után miért csak ennyit érdemelnek? De haladjunk szépen sorban... 

Mint a bejegyzésem elején is említettem, a sorozat messze túlszárnyalta a Könyvbe illő szerelmet, ami az én első koreai sorozatom volt. Maga az alapötlet, a demilitarizált zónában kezdődő cselekmény, az Észak-Koreában uralkodó állapotok mind-mind rendkívül kíváncsivá tettek, és mindamellett, hogy A szerelem siklóernyőn érkezik egy gyönyörű, romantikus és szívet facsaró történet, amellett kőkemény katonai mozi is, melyben központi szerepet játszik a katonaság, a háború, az Észak és Dél között feszülő ellentétek, a hatalmi játszmák, az árulások, zsarolások, kegyetlenségek, melyekből a sorozat első felében kapunk a legtöbbet, hiszen akkor még Északon járunk...

Ri Jeong-Hyeo parancsnok személyében ismét egy tökéletes, gondoskodó, talpig becsületes és oly végtelenül jólelkű férfit kaptam a sorstól, aki ebben a világban soha nem fog létezni, csupán a forgatókönyvíró fantáziájában... Ilyen férfiak az életben sajnos nem léteznek, ahogy a könyv lapjain élő és lélegző férfi főhősök sem... Sajnos... :( Ri parancsnok egy visszahúzódó, komoly, végtelenül szomorú és magányos férfi, aki hű a hazájához és az elveihez, mindenáron megvédi és maga elé helyezi a nőt, akit szeret, ahogyan az embereit és a családját is... Északon, a korrupciótól bűzlő világban sokan nem nézik jó szemmel a magabiztosságát és a tiszta módszereit, ám még Délen, a titkosszolgálat emberei is felismerik milyen igaz emberrel is van dolguk... 

Főhősnőnk, Yoon Se-Ri eleinte igencsak ellenszenves volt számomra a beképzeltsége és a stílusa miatt, ám ahogy jobban megismerjük hányattatott élete történéseit, nincs olyan ember, aki ne zárná őt is a szívébe. Igaz az általános igazság, miszerint a pénz és a gazdagság nem boldogít, és Se-Ri maga sem tudja milyen üres volt az élete, mielőtt megismerte álmai férfiját. A nőnek javára válik a "kaland", amelybe sodródott, hiszen magába néz, megváltozik és elismeri mások értékeit...
Ri parancsnok emberei (Pyo Chi Su, Park Kwang-Beom, Kim Ju-Meok, Geum Eun-Dong és a spicli Jung Man-Bok) is megérdemelnek pár szót, ugyanis a történet humorát és színfoltját mondatni ők adják. Esetlenségük, hatalmas szívük, értetlenkedésük vagy éppen szerencsétlenkedésük mindig a megfelelő időben érkezik, egy-egy szívszorító jelenet vagy halálközeli élmény után, így a néző egy picit mindig fellélegezhet.
A jelenetek, amik közben a szívem sokszor a torkomban dobogott, amikor beszélgettem a monitorral, amikor hangosan felszisszentem, vagy amikor éppen alig kaptam levegőt a sírástól, mind-mind az emlékezetembe vésődtek, ahogyan azok a humorral átitatott jelenetek is, melyektől sírás közben hangosan felnevettem és picit megkönnyebbültem. 

A szerelem siklóernyőn érkezik mondhatni minden pillanatban izgalmas meglepetéseket, nem várt fordulatokat tartogat a néző számára, és egy olyan csodálatos, időn és teren átívelő gyönyörű szerelmi történetet tár elénk, ami a legacélosabb szívet is megmelengeti... 

Minden örömön és könnyön- és mindazon percen túl, mikor a sorozattal együtt éltem és lélegeztem kíváncsian, epekedve és tűkön ülve vártam a történet lezárását. Happy end lesz - happy endnek kell lennie, máskülönben a rajongók szétszedik a forgatókönyvírót. De hogyan fogják megoldani, hogy az egymással ellentétes nézeteket valló és szigorúan elzárt Észak- és Dél-Koreában élő két szerelmes egyesülhessen mindörökre? Voltak tippjeim... Voltak vágyaim, álmaim... Az egyik legerősebb tippem az volt, hogy Ri Jeong-Hyeo apja megoldja, hogy fia a 11. különleges és titkos osztagba kerüljön, és ez által visszatérhessen Dél-Koreába. Abban is reménykedtem, hogy Yoon Se-Ri visszamegy a faluba, ahol mindenki olyan szeretettel bánt vele, lemond a vagyonáról és ott telepednek le... Mivel - természetesen - sokkalta jobban szerettem a falusi életmódot, ennek még jobban is szurkoltam. Sajnos egyik tippem sem jött be... 
A történet egy igencsak életszerű lezárást kapott, ami felnyitja az ember szemét arra a tényre, hogy Észak- és Dél-Korea ellenségessége oly hatalmas, hogy ezt a szakadékot átlépni mondhatni lehetetlen.... DE!!!!! Könyörgöm, ez egy romantikus koreai dráma, nem hiszem el, hogy nem tudtak volna kitalálni valami mást, vagy meglépni a lehetetlent... S bár életszerű, de ha valóban életszerű lenne, akkor már a második részben agyonlőtték volna a lányt és a parancsnokot is, de akkor vége lett volna a sorozatnak... Ri Jeong-Hyeot felmentik a katonai szolgálat alól és belép a koreai zeneművészek közé, akik fellépéseik végett elhagyhatják az országot. Visszatér Svájcba, ahol ugyan együtt lehet Se-Rivel, de nem lehet örökké ott, zenélnie kell és a lány is ingázik Szöül és a szerelme között, ami inkább tűnik egy távkapcsolatnak, ami ennyi nehézség után,  amit ők ketten legyőztek, számomra nem elég! Igen! Legalább együtt vannak, de szeretném, ha úgy lennének együtt, hogy minden reggel egymás mellett ébredhessenek! Nem házasodhatnak össze, maximum titokban... Összeházasodnak? Lesz gyerekük? A jövő, amit elképzeltek, legalább egy picit megvalósul? És miért nincs rajtuk a karikagyűrű (ígéretgyűrű), amikor Se-Ri megígérte, hogy sose veszi le!!! Ezekre a készítők jobban is figyelhettek volna, ugyanis ez hatalmas csalódás volt számomra, hiszen az utolsó részt annyira elhúzták, hogy az leírhatatlan. Sejtettem, hogy minimum egy év lesz, mire kitalálnak valamit, mire történik valami, és újra együtt lehetnek, de három év - három hosszú évet vártak az újra találkozásra és csak Svájcban lehetnek együtt. Az élet igazságtalan - és a forgatókönyvírók is!!! :( 
Igazságtalannak érzem Gu Seung-Jung halálát is, aki egyáltalán nem volt olyan rossz ember, hogy ezt a sorsot érdemelje, és magára hagyja a nőt, akit szeretett, s akivel a kapcsolatuk el sem kezdhetett kibontakozni... Egyszerűen nem értem ezt a lezárást, nem és nem... 
Spoiler vége!!!

Hányingerem van még mindig, ahogy most írom ezeket a sorokat is, annyira a sorozat hatása alatt vagyok. Ezerszer izgalmasabb volt a motoros üldözés, a harcok, a határon való átszökések torokszorító pillanatai és annyival szebbek, romantikusabbak a búcsúk vagy az egyszerű jelentek, mint a lezárás, ami bár happy end, de azért mégse... Legalábbis valami hiányzik... :( És ez borzasztóan elszomorít és sajnálom. :(
Most hogy befejeztem, üresnek érzem az életem, mint egy jó könyv után. :( 

Értékelés: 4,99/5 siklóernyő (A befejezés miatt...)

Idézetek

"– Magából egyszer remek férj és apa lesz.

– Nem is tudom. Nem szoktam a jövőre gondolni.

– Miért nem?

– Mert ha valami másképp alakul, akkor csalódok."

"Csak az idejüket vesztegetik. A súlyom 90%-át a számon lévő lakat teszi ki. Ezért nem fognak engem szóra bírni."

"Pasiztam, mert nem tudtam, hogy az igazim északon van."

"Volt egy bátyám. Nagyon szenvedtem, amikor elveszítettem. Ezért eldöntöttem valamit. Úgy akartam élni, hogy senkit se veszíthessek el. Úgy döntöttem, hogy nem fogok szórakozni. Úgy döntöttem, úgy fogok élni, hogy nem ábrándozom a jövőről. És azóta… nem volt egy nyugodt éjszakám, nem viccelődtem, nem játszottam zongorán, és nem szerettem senkit. Míg egy nap az égből a karjaimba nem pottyantál. Ilyen életet éltem. De megváltoztam. Még ha attól is kell félnem, hogy elveszítelek, azt akarom, hogy az életem része légy. És ha bele is szakad a szívem, hogy tudom, nem lehetünk együtt, akkor is egy közös jövőről álmodom. Ezért kérlek, hogy maradj életben! Maradj életben, és hallgass meg! Még annyi mindent… nem meséltem el… neked."

A gyönyörű fanartot készítette: Nikka Maxino-Bagasan