Eltelt egy újabb hét, s most itt az idő, hogy újra belépjünk a könyvborítók és történeteik mágikus világába... :) ❤

"Kövesd a fonalat, és rátalálsz a varázslatra."

George MacDonald: The Princess and the Goblin

Princess Irene lives in a castle in a wild and lonely mountainous region. One day she discovers a steep and winding stairway leading to a bewildering labyrinth of unused passages with closed doors - and a further stairway. What lies at the top? Can the ring the princess is given protect her against the lurking menace of the boglins from under the mountain? 

Kiskorom óta hatalmas rajongója vagyok A hercegnő és a kobold címet viselő, örök klasszikus mesefilmnek, ahol Angelika hercegnő és Kófic kalandjait követhetjük nyomon egy varázslatos, izgalmas, remek alapötlettel dolgozó, csodás zenei aláfestéssel rendelkező alkotásban. A mese George MacDonald regényéből készült, magyar-angol-japán koprodukcióban.

A kötet - és folytatása a "The Princess and Curdie" - magyar nyelven is napvilágot látott, azonban a borzasztó fordítás mindig is elrettentett attól, hogy kézbe vegyem. Ettől függetlenül, lehetséges, hogy egy napon beszerzem az anyanyelvemen megszólaló köteteket is, azonban úgy gondoltam, hogy egy alapvetően gyermekeknek íródott regény nyelvezete nem lehet olyan bonyolult, hogy ne értsem meg az eredeti angol nyelvén a jelenlegi nyelvtudásommal. 

A kötet számos borítóval látott napvilágot, azonban én a Penguin Books, Puffin Classics sorozatának borítójába szerettem bele, s rendeltem meg nem sokkal ezelőtt. 

A kötet szeptemberben érkezett meg hozzám. ❤

A kötet borítója sárga és fekete színt használ, utalva ezzel a fényre és a sötétségre, ami a történet egyik legmeghatározóbb sajátja. 

Míg a hercegnő a fényben él, addig a koboldok a föld alatti bánya sötétjében... és az emberek voltak azok, akik száműzték őket a sötétségbe, a föld alá, ahol most a bosszúra készülnek...

A borító felső részében a fenti világ központi helyszíneit láthatjuk. Irene hercegnő az erdőből kijutva megpillantja a várat, ami kellőképpen távol van tőle ahhoz, hogy akár ő, akár mi, olvasók megnyugodjunk, hogy épségben hazaér...
A távolság a biztonságot nyújtó vár és a hercegnő között remekül szimbolizálja az elveszettséget, a veszélyt, s azt, hogy hiába magas és erős a király erődítménye, attól még korántsem bevehetetlen...

A borító alsó részében a bányában élő koboldokat, és a történet szempontjából jelentős folyót és gátat láthatjuk, ahol a sötétség lényei dolgoznak. A koboldok fekete alakja kiemelkedik a bányában gyújtott apró fényforrások - fáklyák - mellett, s a kép felfedi a föld alatt kiépített birodalom egy kis részletét is.

A hercegnőt és a koboldokat vastag földsáv választja el egymástól, a távolság mégsem tűnik oly hatalmasnak.

A borító nemcsak szemet gyönyörködtető és részletes, de a történetet jól ismerők számára számtalan rejtett üzenetet is hordoz magában. 

A kötetet Arthur Hughes gyönyörű, fekete-fehér illusztrációi díszítik. 

George MacDonald

Skót író és költő. Különleges és szívbemarkoló tündérmeséiről ismert, aki számtalan társát inspirálta történeteivel, többek között J.R.R. Tolkient és C.S. Lewist. Utóbbi ráadásul a mesterének tartotta MacDonaldot. 

1824-ben született Skóciában, és művelt, olvasó közösségben nőtt fel, ami abban az időben még rendkívüli ritkaságnak számított. Egyik nagybátyja kelta tudós volt, egy gael szakértő, aki nemcsak a tündérmesék világában volt jártas, de a kelta költészet lelkes gyűjtője is volt. Egy másik nagybátyja pedig Shakespeare-tudós volt, így MacDonaldnak lehetősége volt széles körű ismeretekre szert tenni. 

1845-ben szerzett diplomát kémiából és fizikából az Aberdeeni Egyetemen, majd Londonba ment, ahol egy rövid ideig tanított. Eleinte Mark Twain ellenszenvvel viseltetett iránta, ám később barátok lettek, és valószínű, hogy Twain műveire is hatással volt.