Sziasztok!

Mint ahogy múlt héten ígértem, megérkeztem a Makrancoska c. történet folytatásával! :) A mai napon várható még azonban egy mesekönyv értékelés is, a késő délutáni órákban. :)

Makrancoska - Otthon (2)

Július elseje egyre közeledett, és Macketné elkezdte rendbe rakni Ilse ruháit.
- A kötényeket itthon hagyom - mondta Ilse -, úgyse használom őket!
Mégis bepakolták azokat is. Ilse titokban egy másik bőröndbe belerakta a kék ingruhát, a csizmát, egy pórázt és egy üvegben két levelibékát.
Elérkezett az utazás napja. Ilse zokogva búcsúzott Diánától és kölykeitől, majd beszállt a kocsiba. A mamája meg akarta ölelni, de Ilse hátat fordított neki. Papa elkísérte a távoli hegyekben lévő intézetbe. A pályaudvaron Macket úr legnagyobb megdöbbenésére Johann, a kocsis átnyújtotta Ilsének Diána egyik kölykét, Bobot. Ilse cinkosan rákacsintott, hiszen ő maga kérte erre.
Amikor a vonat elindult, a kislány olyan elhagyatottnak érezte magát, mint még soha. Nemsokára papától is meg kell válnia, és egészen egyedül marad azon az idegen helyen. Amikor célhoz értek, Ilse dacos önuralma elpárolgott. Apja nyakába borulva sírt.
- Ó, kicsim - vigasztalta papa -, meglátod, egy év gyorsan elrepül, és nemsokára újra velünk leszel. - Ilse durcásan apja szemébe nézett, és közölte, hogy csak akkor hajlandó az intézetben maradni, ha magával viheti Bobot.

Makrancoska - Ismerkedés az intézettel (1)

Egy kislány nyitott ajtót Raimar kisasszony intézetében. Macket urat és a lányát a vezetőnő nemsokára személyesen fogadta. Ilse kényelmetlenül érezte magát, de apjának tetszett a hely. Biztos volt benne, hogy lánya itt jó kezekben lesz.
Egy fiatal nevelőnő, Güssow kisasszony, a szobájába vezette a kislányt.
- Nellie, bemutatom neked Ilse Macketet - mondta az ablaknál ülő lánynak. Nellie neve tulajdonképpen Ellinor Grey volt, Angliából érkezett. - Viseld gondját, kérlek - szólt a nevelőnő. - Szívesen - mondta Nellie. - Nagyon fogom őt szeretni!
Ilse önkéntelenül elmosolyodott Nellie furcsa kiejtésén. Ezután el kellett búcsúznia papától és Bobtól is, akit nem tarthatott magánál.
Nellie, hogy elterelje a figyelmét, segíteni akart neki kicsomagolni. Ilse azonban egyszerűen a fiókjába hajigálta tiszta, vasalt ruháit, míg végül Nellie nagyot sóhajtott:
- Majd én megcsinálom, te nem értesz hozzá.
Vacsoránál Ilse rögtön elvett négy szelet kenyeret, kettőt-kettőt egymásra rakott, majd az egészet néhány harapással eltüntette. A lányok vihogását nem hallotta, mivel éppen a tejet szürcsölte élvezettel, eközben az asztalra könyökölt, s a csészét két kézzel fogta.
Evés után Nellie kénytelen volt elmagyarázni Ilsének, hogy a szalvétát nem szabad gyűrötten otthagyni, hanem bele kell húzni a gyűrűbe. Itt nincsenek szolgák.
"Sok megpróbáltatás vár még itt rám" - gondolta Ilse.