Sziasztok!

Elég későn, de jelentkezem az e heti Mesevilág-posztommal, ami picit rendhagyó lesz, még hozzám képest is. :) 

Szeretnélek megismertetni titeket egy nagyon régi, kedvenc mesémmel, amit részletekben fogok nektek közölni, itt az oldalon. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ismeri-e közületek valaki ezt a rövid, ám annál nagyszerűbb történetet, ami az Álommanó mesél 365 napon át c. kötetben volt olvasható, még az én gyermekkoromban, sok-sok évvel ezelőtt. :) 

A történet legvégén természetesen meghozom az elmaradhatatlan értékelést is, ám addig is szeretnék nektek jó szórakozást kívánni a meséhez, és annak első részletéhez! :) 

Makrancoska - Otthon (1)

Ilse élénk kislány volt. Édesapjával, Macket jószágigazgatóval élt birtokukon. Ilse nagyon kedvelte a tanyát és az állatokat, de mindenekfölött az apukáját szerette. 

Egy éve azonban valami beárnyékolta a tizenöt éves kislány felhőtlen boldogságát. Papa újra megházasodott, és a feleségét nyugtalanította Ilse vad, féktelen természete. Mégis szerette a kislányt, és jó anyja akart lenni. Ilse azonban makacsul hadakozott ellene, amióta csak a házba került, mert nem akart hölgyként viselkedni, ahogy mama szerette volna. Legszívesebben egy agyonmosott, kék ingruhában és piszkos csizmában futkosott. A tanulás nem nagyon foglalkoztatta, szívesebben töltötte az idejét az állatokkal. Az, hogy Diána kutyának kölykei születtek, sokkal jobban érdekelte, mint az, hogy ismét felmondott egy nevelőnő. 

Mint minden reggel, Ilse most is egyenesen az istállóból érkezett a reggelihez. Anélkül, hogy előtte megmosakodott volna, leült enni. Egyik kezében a kenyeret, másikban a kolbászt tartotta. Gondtalanul fecsegett a lovakról és a szénáról, és nem vette észre szülei felhős arcát. 

Olyasmit közöltek vele, amitől torkán akadt a falat: július elsejétől beíratták egy leánynevelő intézetbe. 

Ilse a mamára meredt. Ezt csakis ő tehette - papa soha nem tenne ilyesmit! Dühében sírva fakadt, és szó nélkül kirohant a szobából. 

Folytatása következik....