Történetünk főhőse az ötödik osztályos Leó, aki élete egyik legnehezebb időszakát éli. Apukája a kórházban vár életmentő szívműtétjére, ami bár az orvosoknak "rutinoperáció", az operált személy családtagjainak maga a pokol...

Ezen a szomorú, vészterhes napon Leó osztálya, osztályfőnökük, a kedves, sokat csicsergő Viola néni és maga Leó vezetésével úton van a fiú nagybátyjához, Szegedi Balázshoz, aki éppen a Lánchíd négy oroszlánjának restaurációs munkálatait végzi... Miközben a férfi érdekes információkat igyekszik megosztani az osztállyal a kőoroszlánokról, addig ki nem mondott-szép vonzalom ébred közte és Viola néni közt, míg Leó alig bírja már szó nélkül régi barátja, a mára teljesen megváltozott, lökött gyerekként viselkedő Roland örökös gúnyolódását...

Miközben Balázs kikíséri az osztályt, Leó a műhelyben marad - s várja a híreket édesapjáról -, ám ebben az egyedüllétben hamarost különös dolog történik... A kőoroszlánok megszólalnak!

Tamás Zsuzsa történetében életre kel a múlt, melynek szomorú-melankolikus eseményei a jelenben is zajló, tépelődő és búskomor hangulathoz tökéletesen passzolnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy mélyen depressziós történetet rejtenének a lapok, mielőtt bárkit is elrettentenék ezzel a véleményemmel...

Leó éppen olyan, mint bármelyik ötödik osztályos tanuló, azzal a különbséggel - bár gyanítom, hogy sokan még ezzel is azonosulni tudnak vele -, hogy édesapja kórházban van, s a fiú feje felett olyannyira megsűrűsödtek azok a bizonyos fekete felhők, amiket már egy ilyen korú gyermek egymaga képtelen eloszlatni...

Segítségre van szüksége, melyet - természetesen - egyrészt a fantáziája, másrészt szeretett rokonai adnak meg számára. A fiú felső tagozatra egyedül maradt az osztályban, abban a korban, mikor minden nyálas, ami romantikus és pőre; s mikor volt legjobb barátját már mások verbális - és akár fizikai - bántalmazása elégíti ki... No, természetesen lehet, hogy annak a fiúnak sincs minden rendben az életében, s ezért viselkedik úgy, ahogy, ám Leó és Roland különböző fejlődéstörténetéből szépen levonható a következtetés, kire miként hathatnak különféle negatív élettapasztalatok és történések...

Szerencsére a két fiú remek osztályfőnököt kap Viola néni személyében, aki bár elsőre úgy tűnik, sokat beszél, de édes-bájos, szerethető személyisége és remek útmutatásai vonzó és követendő példaképpé tehetik őt, aki tudja, miként gyakoroljon hatást tanítványaira. Ám Viola néni kedves személyisége nem csupán a "gyerekeire", de Leó nagybátyjára is rendkívül erős hatást gyakorol...

Szegedi Balázs restaurátor ideje nagy részét a kőoroszlánok társaságában tölti, s szoros kapcsolatot ápol unokaöccsével is. Leó így maga is közel kerül az oroszlánokhoz, akik igazi színfoltjai a regénynek.

Leó negyedik, hallgatag oroszlánjának története a regény egyik központi, mély szála, mely elválaszthatatlanul összefonódik a jelen eseményeivel. Ez a II. világháborús történet mélyen megindító, szépen felépített, szívet melengető szál, ami meghatja az olvasót. Értelemszerűen erről nem árulok el többet, fedezzétek fel ti magatok!

Egyetlen negatívum számomra a kötet képi világa, melyet Radnóti Blanka készített. Sajnos az illusztrátor munkásságát sosem szerettem, s bár a montázsban látható néhány olyan jelenet, ami kifejezetten elnyerte a tetszésemet és külön kiemelem Viola néni bájos megjelenítését, egyszerűen számomra félelmetesek és csúnyák ezek az emberalakok, akikre nem esik jól ránéznem. :( 

Külön öröm volt számomra Dalma igazgató néni megjelenése - sajnos nagyon ritkán találkozom a nevemmel könyvben, váratlanul ért és nagy mosolyt is csalt az arcomra! 

"A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa."

A harmadik kötet után természetesen villámgyorsan meg is érkeztem a következő felvonás értékelésével! Julian Gough Rágcsaszörnyek ​éjszakája c. kötete a Nyúl és Medve könyvsorozat 4. része, mely szintén a Scolar kiadó gondozásában látott napvilágot.

A történetek gyönyörű kronológiai sorrendben követik egymást, melyről később még részletesen is mesélni fogok. Jelen kötet az egyik legtökéletesebb őszi olvasmány, mely már a borítóból is sejthető, ám az őszi erdő varázsa és a télre való felkészülés, mely megjelenik a kötetben minden kétséget kizáróan alkalmassá teszi őt erre a címre.

Történetünk kezdetén Nyúl félelemmel vegyes aggódással ront rá barátjára annak barlangjában, s teszi fel a kérdést: "Hová mennek a fák télen???".

Hamarosan kiderül azonban, hogy Nyúlnak valamilyen szempontból igaza volt, ugyanis Medve vakargászófája és az erdő mézben gazdag, Mézelő Méhek Fája is nyomtalanul eltűnt reggelre... 

Nyúl akkor pánikol be végképp, mikor felfedezi egy méretes szörnyeteg foglenyomatát az egyik eltűnt fa ottmaradt rönkjén, majd egy picit megkönnyebbül, mikor látja, hogy Harkály fája még áll...

Harkály épp vándorútra készül, a telet melegebb éghajlaton szeretné tölteni, mikor fája hirtelen dőlni kezd, s magával rántja őt a mélybe! Harkályt a patakból, fája alól Medve húzza ki, ám elszörnyedve veszik észre - farktollai elvesztek, s barátjuk pucér fenékkel kénytelen átvészelni a telet, minek okán költözni sem tud... (hisz repülésre képtelen)

A történet érezhetően ugyanolyan erős és nem fáradt el, ám a három előző kötet maximális csillagához képest itt egy fél csillag levonást már eszközöltem, mégpedig a számomra rendkívül ellenszenves új karakter és annak viselkedése miatt...

Mint ahogy már a bevezetőben is említettem, a kötetekben szereplő történetek gyönyörű körforgást képeznek. A szó szoros értelmében véve boldogság látni, mennyire átgondolt is a könyvsorozat felépítése, melyben az évszakok gyönyörűen követik egymást, s melyben mindig az adott évszakhoz köthető történések, jellemzők és ismeretterjesztő anyag áll az olvasó rendelkezésére. Mindez természetesen a képi világban is visszaköszön, hangulatosan megteremtve és érzékeltetve az év melyik szakaszán járunk épp.

Soha nem gondoltam, hogy valaha le fogom írni, de van bosszantóbb és utálatosabb karakter Nyúlnál! Ebben a kötetben Nyúl egész szerethető, s barátaival ellentétben ő szolgáltatja a józan ész hangját! Meglepő, ugye? Még Medve is csökkent a szememben mostani viselkedésével, mikor is a bölcs mackó esze fölött a pocakja vette át az irányítást... 

Az új történet központi karaktere és az erdő új jövevénye Castor, a tudós-építész hód, aki egész életében fejlődésre vágyik. Jobbá, szebbé, hasznosabbá tenni valamit... amivel nem is lenne probléma, ám a jószág kegyetlenül átgázol mindenkin és nincs tekintettel a kisebb, általa jelentéktelennek és butának tartott élőlények érzéseire és életére...

Hód terepátrendezési szenvedélye természetes, hogy a jó célt szolgálja, hisz különböző területek elárasztásával, a korhadó részek megszüntetésével gazdagabb és jobb lehet az élet az erdő egyes részein. Nem kér azonban engedélyt, "pusztít", kidönti a fákat, elárasztja a kicsi állatok üregeit, akiknek így magasabb és távolabbi helyre kell költözniük. S az általa felvázolt élelemben gazdag terület kedvérevaló lesz mind Medvének, mind Harkálynak, akiket egy pár perc elejéig az sem érdekel, hogy ennek következtében Nyúl ürege megsemmisülhet, míg Pocok és Vakond otthona máris lakhatatlanná vált...

Ekkor Nyúl némi személyiségfejlődésről tesz tanúbizonyságot, mikor is felnyitja barátai szemét, miszerint egy-egy fejlesztési ötlet nem jó mindenkinek... S ezzel ez is érkeztünk a kötet egyik mélyebb mondanivalójához...

Természetesen Medve és Harkály végül barátjukat választják, s javaslatokat tesznek Hód számára, aki konokul ellenáll... Nem csoda, hisz világ életében egyedül volt, a munka az élete és fogalma sincs róla, mi az a félelmetes dolog, amit mosolynak hívnak... Ő hétvégén csak piheg a koszos-nyirkos lakhelyén egymagában, hogy aztán kezdődjön minden elölről. Főhőseinket azonban nem olyan fából faragták - hehe -, akik hagyják magukat eltiporni, s megmutatják Hódnak, mi az a barátság...

Semmi kétség nem fér hozzá, a Rágcsaszörnyek éjszakája érdekeket és véleményeket ütköztet össze, s valóban az egyik legnagyobb problémát boncolgató kötet, melyben nem csupán a kisebb testű-nagyobb testű, hasznos és "haszontalanabb" állatok érdekei ütköznek össze, de megjelenik benne a magány, a társas kapcsolatok és a barátok hiánya és annak kihatása az egyén életére, s ismét beszélhetünk benne a közösség összetartó erejéről is! A segítségnyújtás, mikor az otthonunkat elveszítjük; 

mind-mind olyan horderejű téma, amiről nem árt beszélgetni a célközönséggel, de minden életkorban elgondolkodtató is...

Kíváncsian várom milyen karakterré fejlődik Castor a következő kötetekben, de titkon remélem, hogy nem kap majd még efféle hatalmas "szerepet"...

Végezetül pedig ismét szeretném kiemelni a Jim Field által készített gyönyörű képi világot, melynek színvilága most a narancssárga-barna-fekete színekben pompázik. Varázslatos őszi kötet, bátran vegyétek kézbe a könyvsorozat minden darabját!

Julian Gough Nyúl és Medve c. könysorozata még 2022-ben vett le a lábamról! (A korábban megjelent kötetek értékeléséért kattints a kék színű linkre a szövegben!) 

Sajnos a tavalyi év folyamán nem jelent meg új kötet a sorozatból, így nem is számítottam már arra, hogy tovább olvashatom majd bájos-lökött főhőseink kalandjait. A Scolar kiadó idén azonban folytatta a könyvek kiadását, s rögtön egyszerre két új részt is a kezünkbe vehettünk! 

Történetünk kezdetén Medve és Nyúl éppen a tóban úszkálnak, s Nyúl kijelenti - ez a világ legjobb napja! 

Mivel se Medve, se Nyúl nem tudja, mi lehet ez a bolyhos gombolyag, s egyedül abban értenek egyet, hogy talán egy madárról lehet szó, Harkály keresésére indulnak, hátha ő tud segíteni nekik.

Ám amikor Nyúl meghallja, hogy a különös teremtmény egy bagoly, ami nyulakat eszik, s egészben emészti meg őket, csúnyán összevész Harkállyal, majd felveri az egész erdőt és dutyiba zárja az alvó-pihegő baglyot, aki ébredéskor rácsok mögött találja magát...

Julian Gough mit sem vesztett lendületéből! Medve és Nyúl világát egyre több érdekes élőlénnyel bővíti, akikről korábbi szereplőinkkel egyetemben új információkkal is gazdagodhatunk, mely által meseregényei nem csupán szórakoztató olvasmányok, de remek ismeretterjesztő könyvek is.