Swift

Astrid Lindgren: Karácsony ​Lármafalván - Értékelés



Astrid Lindgren Karácsony ​Lármafalván c. meséje a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. Az eredetileg 1963-ban íródott történet most először olvasható magyar nyelven Patat Bence fordításában. Mivel a történet több mint hatvan éves, szó szerint igaz rá, hogy a régi karácsonyok csodáját rejti magában...

"- Tudjátok, én mit szeretek? - kérdeztem én. - A karácsonyt.
- Jó, hát persze - felelte Lasse. - A karácsonyt mindenki szereti."

Lármafalva egy egészen apró közösség, s csupán Felsőlakból, Középlakból és Alsólakból áll, ami három házat takar. Ebben a házban élnek főhőseink, a gyerekek, akik jó barátai egymásnak. Testvérek és barátok, családok készülődnek a karácsonyra, melyben az olyan elengedhetetlenül fontos házi teendők, mint például a tüzifa vágás keveredik a szánkózás-korcsolyázás és mézeskalácssütés boldog időtöltésével.

Házimunka és ünnepi készülődés kettőse alkotja a történetet, majd felvirrad karácsony napja...


A Karácsony Lármafalván lapjain egy rövid, régi karácsonyi történet elevenedik meg a szemünk előtt, melyben nincs semmiféle bonyodalom és nyakatekert cselekmény. Egy aprócska falu és az ott élők mindennapjait láthatjuk, akik ugyanúgy készültek régen a karácsonyra, mint mi a mi időnkben...


A kötet nem rejt magában véresen komoly, összetett történetet. Ez csupán egy tündéri lak aranyos gyerekeiről szól, akik játszanak, házimunkát végeznek, segítenek a szüleiknek és várják a karácsonyt. S mivel - ahogy fentebb is említettem - az 1960-as években íródott, igazi klasszikus, régmúltbeli illusztrációkkal, amik a mai gyerekek számára biztosan furcsák lesznek, hisz az én gyermekkoromban is kissé ódivatúnak számított már ez a stílus. Felnőtt szemmel szemlélve azonban számomra egy meseszép képi világgal rendelkező kötet, amiben a gyerekek mára már divatjamúlt, képekről mégis ismerős ruhákat hordanak, hajviseletük is teljesen a hajdani korokat idézi, s érdemes elidőzni a Ilon Wikland készített illusztrációkban és felfedezni a régi hintaszékeket és bútorokat, a még hatalmas hóval fedett táj szépségét, a száradó konyharuhákat felaggatva a konyhában, s az elektronika mintegy teljes hiányát...

A történet és a képek is egy szebb és boldogabb gyermekkort mutatnak be, mely bár dolgosabb, mint a mai gyerekeké, mégis tartalmasabb. Vannak emberi kapcsolatok, barátságok, játék a természetben, emberekkel együtt töltött idő. Meghittség és szeretet árad a lapokról, s annak ellenére, hogy nem tartalmaz mást, mint cselekvések egymásutánját, amit mi magunk is elvégzünk a karácsonyi készülődés során, mégis érezhető a régi karácsonyok szelleme és a teljesen más hangulat...

A kötetben együtt zajlik a karácsonyfa-díszítés, a gyerekek maguk is részt vesznek a fák kiválasztásában és kivágásában, így amelyik háztartásban a kis Jézus, vagy az angyalka hozza a fát - avagy legyen bármely más ettől eltérő hagyományotok, ami szerint ünnepeltek - azoknak felejtős, hacsak nem akartok más szokásokkal is megismerkedni. Külföldi kötetről lévén szó természetesen az ajándékokat is Karácsonyapó hozza szenteste, így ezt is fontosnak tartom kiemelni, mielőtt meglepetés ér titeket. Tudom, hogy vannak olyan szülők, akik erre nagyon odafigyelnek, s nem szeretik - mi befogadók vagyunk, s érdekelődünk mindenféle szokás iránt. 

A kötet legnagyobb varázsát számomra a korhű illusztráció és az ezekből áradó korabeli hangulat adta. Jól eső érzéssel merültem el a lovak húzta szánkó és a vénséges nagypapa szerethető karakterének látványában, ahogy a tartalmasan, szeretetben együtt töltött idő ábrázolása is megmelengette a szívemet.

Egyszerű, mégis nagyszerű mesekönyv, ami időgépként szolgál és kalauzolja el az apró és a felnőtt olvasót az 1960-as évek teleire és karácsonyaira. Izgalmas utazás, mindenképpen javallott felcsapni a keménykötést és belépni egy letűnt kor emlékképei közé!


A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 régi karácsony

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images