Kertész Erzsi Az ​elátkozott erdő /Hova tűnt a jókedv?/ c. mesekönyve a görög mitológiát és a modern világot ötvöző tanító mese, mely a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. Főhőse a kecskelábú Pán, a pásztorok istene, aki erdei nimfákkal és különféle varázslatos lényekkel él az erdő mélyén...

Pán egymaga gondoskodik az erdő lakóinak jólétéről, akikhez szoros kapcsolat fűzi. Ő az, aki megoldja társai problémáit, s bár tudja, s bosszantja, hogy társai nem képesek önállóan tenni magukért, mindig segít rajtuk...

Egy nap mogorva öreg hölgy tér be az erdőbe, aki haragosan közli az erdő lakóival, hogy ellopta és elrejtette a jókedvet... A mitikus teremtmények megijednek - mi lesz velük, ha nincs jókedv? A tanács természetesen úgy gondolja, Pán az, akinek fel kell kerekednie és megkeresnie az elveszett jókedvet, míg ők otthon maradnak sopánkodni, s hibáztatni azt, aki tesz is értük valamit...

A történet "főgonosza" Kalapács Károlyné, a mogorva öreg néni, aki egymagában él; morcos, rosszindulatú és tipikusan olyan negatív ember, aki azt vallja és cselekszi - ha neki nem jó, másnak se legyen az... Valójában azonban egy végtelenül magányos lélek, aki a történet folyamán magába néz, s bár az ő gonosz tette lesz az, ami elindítja a cselekményt, ő lesz az is, aki ezzel együtt elindítja a változás folyamatát. Az erdőben, a mitológiai lényekben és saját magában is... Kulcsfigurája az eseményeknek, s a többi szereplővel együtt tanul meg valami igazán fontosat...

Nem csupán pozitív érzelmek léteznek. Rengeteg negatív érzelemmel találkozhatunk nap mint nap, melyek egyike sem kerüli el messzire az embert tartósan. Sokszor diszfunkciót okoz(hat)nak, ám örök igazság az is, hogy öröm nélkül nincs bánat, tragédiák, rossz dolgok nélkül pedig nincs jókedv és boldogság sem... Egyik sem létezik a másik nélkül, ezt nem szabad elfelednünk a legborongósabb napokon sem.

A pozitív és a negatív érzelmek egyensúlyára kell törekednünk, hogy ne lépjenek fel működési zavarok, mint némely szereplőben is... Vicces, de ha nem tud nevetni a megtréfált személyen az, aki alapvetően kárörvendő és mindig "megvicceli" a másikat, mert eltűnt a jókedv, ami nélkül már az egymással való kiszúrás sem az igazi, az éppolyan probléma, mintha a saját gyávaságunk tart minket vissza attól, hogy helyesen cselekedjünk, bátran viselkedjünk... Az elátkozott erdő nem csupán a helyes és pozitív érzelmekre, tulajdonságokra és viselkedési formákra hívja fel a figyelmet, de bemutatja az élet árnyoldalait, valamint az ellenpólusokat is, kerekedjenek abból bármennyire is mulatságos tények, mint a fentebb említett is...

Az erdő és a város éles kontrasztot alkot, majd tulajdonképpen eggyé válik, legalábbis az ott élők által minden bizonnyal, s megmutatja, milyen jól elférnek egymás mellett a különbözőségek - a régi és az új dolgok... A történet sokkalta nagyobb mélységekkel rendelkezik, mint azt eleinte gondolnánk, s mivel többrétegű, rengeteg beszélgetésindító témát találhatunk benne. Mindezek mellett pedig egy bájos meseként is megállja a helyét a legkisebbek számára. 

A tartalmas, követendő gondolatokkal teletűzdelt mesét Káposztás Judit gyönyörű illusztrációi keltik életre. A látványvilágban a természet színei, a kék, zöld és lila árnyalatai dominálnak, míg a városba érve a színek játéka is megmutatja az eltérő környezetet és értékeket. Egy "teljesen másik világban" találjuk magunkat, amint megjelenik a sárga szín, s a lapokról a mindenkori nyüzsgő élet szele köszönt ránk. Külön tetszett a rengeteg mitológiai utalás a hátterekben, a múzeum falán lógó alkotások képében, a szobrok között. A teljes oldalas, aprólékosan kidolgozott illusztrációk végett a kötet bátran adható a kisebbek kezébe, akik egyszerű, kalandos meseként követhetik végig az eseményeket, míg a nagyobbakkal már elkezdhetünk "dolgozni", s a felszín alá tekintgetni...

Pán fölöttébb szerethető főhős, aranyos, bátor, önmagában olykor-olykor kételkedő és esendő hős, aki nem fél bevallani, ha valamit nem tud, mégis bátran szembenéz az ismeretlennel. Bizonytalan, magában puffog, ha az élet úgy hozza, mégis olyan hős, akire felnéznek a társai, s akiért tűzbe is mennének. Erre azonban nekik maguknak is rá kell jönniük, ám amikor ez megtörténik az maga lesz a varázs, mely megmutatja milyen fontosak is a barátok az emberek életében. A történetben, még ha csupán egy icipici hangyányit is, de a romantika is megjelenik, ami még több bájt ad a történetnek.