Jarvis Medve és Madár könyvsorozatáért nem túlzás azt állítani, hogy sok-sok ország olvasóközönsége szó szerint rajong! A Pagony kiadónak köszönhetően pedig piciny hazánk is megismerhette ezt a két bolondos-bűbájos, szerethető párost, akiknek kalandjait immár a harmadik kötetben követhetjük nyomon! A ​kaland és más mesék az egyik legropogósabb újdonság a könyvpiacon, mely pillanatok alatt rabul ejt! Medve és Madár-rajongóknak kötelező vétel!

 

 

A kötet, mint azt már megszokhattuk négy mesét tartalmaz. Négy új, humoros, aranyos, szívet melengető és kacagtató mesét, melyek éppúgy leveszik az olvasót a lábáról, mint az előző kötetek történetei. Felbukkan egy új szereplő is Vakond személyében, aki természetesen eleinte a konfliktus forrása lesz...

A semmi c. első mesében Madár nem érzi valami jól magát... Medve igyekszik őt felvidítani, de Madár beteg, így "A tánc", amit Medve ad elő sem használ. Végül győz a semmit nem csinálás, amiben Medve nagyon jó, a barátságuk pedig kristálytisztán ragyog át a lapokon.

A következő történet A lyuk címet viseli, melyben főhőseink kalandozni, túrázni mennek. Főszerepet játszik a nap során egy lyuk, amibe nem szabad belebújni, s a felhők, amik közül Medve szívesen elkapna egyet. Vajon melyikük néz bele a lyukba, amibe nem volna szabad, s mi lesz ennek a vége? 

A vakond c. következő mesében bemutatkozik Vakond, a vicces-tréfás állat, aki úgy tűnik, nagyon egy hullámhosszon van Medvével, s akivel vicceket mesélnek egymásnak. Madár felesleges harmadiknak érzi magát, a vicceken kényszeredetten nevet, s elhatározza, hogy visszaszerzi Medvét. Elvégre ő a legjobb barátja... Ám a féltékenység sokszor őrült és buta tettekre sarkall...

A kaland zárja a kötetet, melyben Medve, Madár és Vakond már jó barátok és csónakázni indulnak a tavon, ahol kalózokkal és egyéb mesebeli teremtményekkel vívnak ádáz csatát, de csak miután kiszabadulnak a hínárok fogságából... A tengeri kalandozás azonban igen fárasztó, s a nap végén jólesik egy kis pihenés...

A mesék közt találhatunk szívből kacagtatót, melynek direkt a szórakoztatás a célja, de a mélyebb, komolyabb témák is megjelennek, amikből szintén mindig tartalmaznak valami újat a kötetek. Itt a betegség és a barátság összetartó ereje jelenik meg, valamint a féltékenység csúnya, zöldszemű szörnye üti fel a fejét, így a kacagás mellett a szívszorító pillanatok és az izgulás főhőseink sorsáért sem maradnak el. Imádom, ahogy Jarvis játszik a képekkel és az elejtett szavakkal, amiknek mintha semmi komolyabb, mélyebb jelentése nem lenne, ám a mese végére igenis kikerekedik, miért is írta-rajzolta oda azt, amit.

Személyes kedvencem jelen kötetből A lyuk c. mese lett a maga őrületesen humoros történetével, a visszhanggal, Madár megsínylett kobakjával, amin égnek merednek a tollak, a belső monológjaival és az elkapott felhőcskével. ^^ A mese párja lehetne tulajdonképpen az első kötetben olvasható "A virág", melynek cselekménye rendkívüli hasonlóságot mutat ezzel, mégis egyedi és frappáns mindkettő.

A szerethető történetek mellett a látványvilág továbbra is elvarázsol, öröm elveszni és böngészni a rajzokban. Várom a pillanatot, hogy eltáncoltassam "A táncot" az apró olvasóimmal, ilyen kreativitás és humoros képsorok mellett biztos vagyok benne, hogy a gurgulázó nevetés garantált! Azt nem tudom, hogy felhőt sikerül-e fognunk, de megpróbálkozunk majd azzal is...

"- Hát, akkor azt hiszem, itt az ideje, hogy... eltáncoljam neked A Táncot!"