Kiss Judit Ágnes Babaróka-könyvsorozatának 8. kötete látott napvilágot tavaly év végén a Pagony kiadó gondozásában. A Babaróka ​cipője tovább szövi kis főhősünk életét, akinek most az óvodai zaklatással és az ijesztő ortopédus doktor bácsival kell szembenéznie.

Nem vitás, Babaróka élete rendkívül nehéz és embert - akarom mondani rókát - próbáló a folytatásban. A kötet tíz rövid fejezetben meséli el a szó szerint szívszaggató történetet, melyet mindenképpen közös családi felolvasásra ajánlok, amit követhet (azaz feltétlenül kövessen!!!) az olvasottak/hallottak megbeszélése...

A Gidóovi óvónénijei kedves, aranyos és barátságos hölgyek, akik szívesen fogadják a kisrókát a csoportban, ám az ovisok túlnyomó része patás állatkölykökből áll... Hiába jár Babaróka barátja, Bekkecs is ide, általában labdajátékokat játszik patás társaival, mely játékokban Babaróka ügyetlen, s kissé csámpás lábainak köszönhetően hamar el is fárad. 

Babróka elég számkivetettnek érzi magát, s bár társai eleinte közömbösen bár, de elfogadják, a kisróka unatkozik. Nincs, aki építőkockázna vele, s egy idő után ez a magányosság érzet arra sarkallja, hogy újfajta elfoglaltság után nézzen. Így lesz főhősünk legjobb barátja egy homokozóban talált játékgereblye, melynek segítségével Babarókában csodálatos mesék születnek meg... 

Babaróka életébe a következő komoly áttörést az ortopédiai vizsgálat és az abból fakadó következmények hozzák. Doktor Oráng rendkívül megrémíti a kisrókát félelmetes kinézetével, így a remélt orvosi vizsgálat sajnos elmarad, ám a döntés megszületik - Babarókának gyógycipőt kell hordania! Ám amikor a cipő elkészül, s a kisróka szembesül vele, milyen ormótlan és nehéz is, pici lelkét elönti a szomorúság, amit egyenes úton követ társai szóbeli bántalmazása is...

Babaróka, patához hasonlító cipője miatt ovis társai céltáblája lesz, akik kegyetlen tréfát űznek főhősünkkel. Babaróka eleinte hallgat, ám a szülőknek előbb-utóbb feltűnik kisfiuk furcsa viselkedése, újabb, furcsa szokásai, s végül az elkeseredettség is utat tör a felszínre...

A Babaróka cipője talán az eddigi legdepresszívebb kötet, amit nem tudtam nem elszoruló szívvel és gyomorgörccsel olvasni. Mint olyan, aki nem egyszer átélte már a bántalmazás különböző formáit, mélyen megrendített és megérintett a kisróka szenvedése. Szerencsére a kreatív feloldás és a dolgok jóra fordulása nem marad el, ám úgy érzem, hogy a 4+ éves korosztálynak elég erősre sikerült ez a kötet.

A problémáról beszélni kell, ezért a kötet azok számára lesz tökéletes, akiknek a gyermeke hasonló cipőben jár... Tökéletes segítőkönyv lehet, hisz megmutatja a bántalmazás borzalmas képét, s bár úgy vélem, hogy alkalmas elrettentő példaként is, hogy a mi gyerekünk még véletlenül se álljon be a gúnyolódok közé, avagy megtanulja, hogyan védje meg magát - egyszerű esti meseként nem alkalmas.

Babaróka a cselekmény 90%-ban magányos, letört és mondjuk ki, bántalmazott, ami természetesen rányomja a bélyeget a lelki állapotára is. A történet - s maga az írónő - az élet egy igen kemény oldalát mutatja be az apró olvasónak, amiben nem csupán az olyan viszontagságok jelennek meg, mint az egyedüllét az oviban, játszópajtások nélkül maradni, gyógyászati segédeszközt használni/viselni, de kegyetlenül szemlélteti, milyen az, mikor a barátunk is a gúnyolódók közé áll és elárul minket (belénk rúg). Kiemelném azonban Babaróka építő és okos kis gondolatait és következtetéseit, valamint a legnagyobb pozitívumot - jólelkű és együttérző tud maradni a legszörnyűbb viszontagságok után is! Ehhez persze meg kell tapasztalnia mindkét oldalt, s szükség lesz a legkisebb királyfi varázscipőjére is, ami csak az igazi hősöknek segít az útjukon, s feltétlenül ki kell emelnem azt is, hogy a rossz elnyeri méltó jutalmát, ahogy arra is fény derül, kiből (és miért) is válhat bántalmazó...