babaróka
értékelés
gyermekkönyv
kissjuditagnes
mesevilág
pagony
Kiss Judit Ágnes: Babaróka kövecskéi (Babaróka 7.) - Értékelés
Kiss Judit Ágnes Babaróka könyvsorozatát a gyermekirodalom szerelmeseinek nem kell bemutatnom.
A sorozat legújabb részeként, néhány nappal ezelőtt látott napvilágot a Babaróka kövecskéi címet viselő hetedik kötet, melyben Babarókának számos nehézséggel kell szembenéznie...
A rókacsalád immár négy tagú, a legtöbb figyelem pedig a legkisebb tag, Apróka felé irányul, amitől Babaróka magányosnak és kevésbé szeretettnek érzi magát. Ha mindez nem lenne elég, főhősünk a Kisdedóvóba kezd járni, ahol teljesen más az élet, mint a Kölyökőrző volt... Babróka hirtelen változni kezd, magába zárkózik, nem akar lefeküdni és sír. Mindeközben pedig kitör a járvány és apa "hómofiszba" kerül...
Kiss Judit Ágnes ismét egy rendkívül tartalmas és szerethető kötetet rakott össze nekünk, melynek egyes fejezeteiről érdemes külön-külön is szót ejtetnünk.
"Hogy lehet azt elmondani, hogy megint szeretne
kisbaba lenni, a szülei egyetlen Kisrókája, akit ölelgetnek,
ölbe vesznek, dédelgetnek? Nem mintha őt nem szeretgették
volna. Csak nem eleget. És nem ugyanúgy, mint Aprókát."
A Babaróka kövecskéi négy nagy fejezetből áll.
A hordozókendő c. részben Babaróka szomorúan veszi tudomásul, hogy ő bizony már nagyfiú, s Mamaróka kevesebbet foglalkozik vele, mint a kistestvérével. Aprókának igen jó dolga van. Szinte egész nap a hordozókendőben pihenhet mama vállán, aki kisrókájával a hátán süt, főz, mos, takarít...
Természetesen Babaróka szívében is felgyullad a féltékenység mindent felőrlő érzése, s azt kívánja, bárcsak ő is kicsi lenne, hogy a szülei ugyanannyit dédelgessék, mint előtte. A kisrókát apa sajnálja meg, aki úgy dönt, kirándulni mennek és felveszi a hátára nagyobbik gyermekét. Igen ám, de apa ülőmunkát végez és a kirándulásnak egy jó nagy derék- és hátfájás lesz a vége... ^^
Mikor apa már fel sem tud kelni és munkába sem tud menni, akkor már Babaróka is megijed. Talán Kígyószisz doktor tud rajta segíteni...
Babaróka pedig megtanulja, hogy ő bizony már túlságosan is nagy és nehéz egy hordozókendőhöz...
A Kisdedóvó c. fejezetben beköszönt az ősz és Babaróka beiratkozik a Kisdedóvóba, ahol azonban egyik gyereket sem ismeri. Mivel azonban ő már nagyfiú, bátran ugrik fejest az ismeretlenbe. A Kisdedóvóban azonban különös, furcsa szabályok uralkodnak...
Nem lehet például olvasni, mikor játékos feladatokkal kell az agyunkat tornáztatni. Feküdni és aludni kell, mikor mondják és nem szabad felkelni az ágyból. Bár a gyerekek kedvesek, soha nem szabad semmi mást csinálni, mint ami az előírás, s Babaróka egy idő után már nem is mer kezdeményezni...
A Kisdedóvó alapjaiban változtatja meg főhősünket, aki egyre magányosabbá és nyűgösebbé válik. Már anyát sem húzza-nyúzza, egyedül játszik, ám amikor vacsorára és lefekvésre kerülne a sor, akkor jön az időhúzás, a sírás és a hiszti...
De biztosan hiszti ez? Nincs valami szörnyen nagy baj, ami miatt Babaróka sír, nem akarja, hogy vége legyen az estének, nem akar aludni és nem akarja, hogy másnap reggel legyen?
A Kisdedóvó egy szörnyű hely... Ellenszenves és azt hiszem, minden felnőtt érteni fogja, mit is hivatott ábrázolni... Babaróka szenvedéseinek a járvány vet véget!
"Szóval ezt jelenti a beilleszkedés. Hogy csinálja,
amit mondanak neki, és egyedül játszik
egész nap. És ez rendben van."
A járvány c. részben kitör a járvány, Mamaróka maszkot vesz fel a vásárláshoz és Babarókának nem kell a Kisdedóvóba járnia! Mamaróka fél, hogy a család megbetegszik és egyre többször veszekszik apával, mikor rakják őt is végre "hómofiszba"...
Babróka megijed, nem tudja, szülei miért olyan idegesek és miért aggódik a mama, de nem akarja, hogy apát arra a különös helyre tegyék...
Majd minden értelmet nyer, mikor apa végre otthon kezd dolgozni, s levesz némi terhet mama válláról, aki a kimerültségtől egyre többször rosszkedvű és házsártos.
No igen ám, de apának dolgoznia kellene, hogy pénz keressen... Hogy birkózik meg a családfenntartó a "hómofisszal", ha két gyermeke lóg rajta napközben?
A kistesó címet viselő, utolsó részben Babaróka és Apróka kapcsolata, némi viharfellegek után, de ismét megerősödik. A kistesó mindig a lehető legrosszabb helyen van, gőgicsél, nem tudja, kimondani mit szeretne, de Mamaróka és Babaróka minden gondolatát kitalálja. Apróka persze törni-zúzni is szeret, főleg Babaróka nagy gonddal felépített építőkockáit...
Mamaróka azonban közbe lép és Babaróka megérti, hogy bizony ő is volt aprócska és akkor ő is ugyanezt csinálta... Apróka pedig nagyon szereti a testvérét, hiszen az első szava is az ő neve volt (na jó, csak az első szótag...^^)!
Babaróka szeret Aprókával játszani, de a kistesóra mindig figyelni kell. Mikor Apróka lenyel egy követ, Mamaróka annyira megijed, hogy Babarókát teszi felelőssé és torkolja le... Babaróka nagyon szomorú, amiért a mama már többször leszidta és kiabált vele, mert ő segíteni akart... A békülést és enyhülést apa hozza el a család számára!
Otthon lenni és együtt lenni, boldogságban és egészségben azonban a lehető legjobb!
"- Emberbaba, fuss el, jönnek a törökök,
sós kútba tesznek, onnan is kivesznek,
hómofiszba tesznek, onnan is kivesznek..."
A Babaróka kövecskéi egy szívet melengető, ámde több komoly témát boncolgató kötet lett, melyben megjelenik a család mindent összetartó ereje, a legkisebbek körüli gondok, a mindennapi életünk részét képező járvány és a rossz nevelési intézmények káros hatása is...
Babaróka szépen cseperedik, ám a növekedéssel és a kistesó érkezésével egyre több gond jár... Kicsi főhősünk sokszor rendkívül magányos, noha tudja, hogy szülei szeretik; visszasírja az időt, mikor hárman voltak, mikor kicsi volt, s noha nagyon szereti a kistestvérét, elhanyagoltnak érzi magát. Mint minden első, ill. nagyobb gyermekben, az ő lelkében is megjelenik a féltékenység csúnya érzése, mely problémákat szül (jelen esetben apa derékfájását), ám az okos kisróka gyönyörűen összerakja a részleteket, amiket lát és hall és megtanulja a helyén kezelni a negatív érzéseket.
Kedvencem:
- a "hómofisz-mondóka" (Halálos! ^^) /Bár ezt így fonetikusan látva leírva ugyanolyan muris és harminc éves énemnek kissé OMG, mint az ímél LOL/
- Kígyószisz
Babarókára igencsak rájár a rúd a kötetben... A Kisdedóvó c. fejezet olvasása közben az ember gyomra görcsbe rándul, főleg, ha pontosan tudja, milyen érzés olyan helyen lenni, ahol nem szeret és milyen érzés húzni az időt lefekvés előtt, mert nem akarja, hogy reggel legyen. Nagyon szerencsés az az ember, aki soha nem tapasztalta meg ezt a kínt!
"- Anya! Apa!
- Mi az? - fordult hozzá Mamaróka.
- Semmi, csak... csak azt szerettem volna mondani,
hogy jó, hogy mi négyen vagyunk a család!"
Kiss Judit Ágnes ismét remek érzékkel állította össze ezt a kötetet is, olyan problémákkal és mindennapi élethelyzetekkel megspékelve azt, ami most pont kapóra jön az apró olvasók számára, akiknek remélhetőleg az olvasottak segítséget nyújtanak majd hasonló gondjaik feldolgozásához és például a járvány és a maszk viselésének megértéséhez.
A kötetet ismét Egri Mónika gyönyörű illusztrációi díszítik, amiket öröm nézegetni. A kötetben számos kedvenc jelenetem illusztrált változatában volt szerencsém gyönyörködni, ami még élvezetesebbé tette számomra az olvasást. :3
A kötet Babaróka-rajongóknak kötelező, ám emellett szívből ajánlom mindazoknak, akik nem szeretnek óvodába járni, akiknél kistesó érkezett és a nagy féltékenységet érez iránta, mert már nem ő áll a középpontban, s azoknak is, akik a járvány néhány hozadékáról szeretnének beszélgetni a csemetéjükkel!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 kövecske
Idézetek
"Babaróka már nem is emlékezett, milyen volt, amikor Mamaróka vagy apa a hátán cipelte a hordozókendőben."
"Babaróka nagyon szerette volna, ha Mamarókának több ideje jut rá, úgyhogy állandóan ott sündörgött körülötte..."
"- Én csak segíteni akartam!"
"- Cápika jön velünk, anya!"
"Hogy lehet azt elmondani, hogy megint szeretne kisbaba lenni, a szülei egyetlen Kisrókája, akit ölelgetnek, ölbe vesznek, dédelgetnek? Nem mintha őt nem szeretgették volna. Csak nem eleget. És nem ugyanúgy, mint Aprókát."
"Mégiscsak jobb egy egészséges apa, mint egy földön fekvő! Pláne egy földön fekvő és nyögő."
"- A viszontlátásra! - integetett utána Babaróka.
- Vissszontlátás? - fordult vissza a doktor. - Még csak az kéne! A jó orvos sikere, ha többé nem látja a betegét!"
"Babaróka sóhajtott. Majdnem elsírta magát, de sikerült visszafojtania a könnyeit. Ő már nagy, nem baba, aki sír az anyukája után csak azért, mert egy fél napra másokkal hagyja. Nem egyedül!"
"Szóval ezt jelenti a beilleszkedés. Hogy csinálja, amit mondanak neki, és egyedül játszik egész nap. És ez rendben van."
"Babaróka erre kétségbeesetten sírva fakart, szívet tépően zokogott, alig lehetett megvigasztalni - és még később került ágyba. Maga sem tudta, miért csinálja, csak azt érezte, nem akarja, hogy legyen az estének, nem akar elaludni, rosszakat álmodni, aztán reggel felkelni, és elindulni Mamarókával a Kisdedóvóba.
Az estéknél már csak a reggelek voltak nehezebbek. Nyűgösen, pityeregve ébredt..."
"- Ez meg mi? - képedt el Babaróka.
- Maszk.
- De hát azt a szemünk elé tesszük!"
"- ...Mások maszkja pedig engem véd. Ha mindenki felteszi, elmúlik a járvány."
"Babaróka nem tudta, mi az a hómofisz, de kicsit ijesztően hangzott. Akármi is az, Babaróka nem akarta, hogy apát beletegyék."
"- Emberbaba, fuss el, jönnek a törökök, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, hómofiszba tesznek, onnan is kivesznek..."
"- Se-e-mmi bajom - vont vállat Bakkecs. - A Gidóoviban lettek be-e-etegek hárman. Nagyon me-e-egfáztak. És most mindenkinek otthon kell maradnia. Karatéban.
- Karanténban - javította ki Babaróka.
Bakkecs nekirúgta a labdát a ház falának.
- Me-e-egint mindent neked kell jobban tudni?"
"- Akkor olvass valamit!
- Még nem tudok olvasni!
- Ha megtanulnál, sosem unatkoznál - vágta rá Mamaróka, aki egyfolytában olvasott valamit, ha csak tehette. És olyankor elvárta, hogy békén hagyják."
"Babaróka felnevetett. Ilyesmit csakis viccből mondhatnak a szülei! Még hogy harapni meg karmolni?! Hiszen a legkisebbek is tudják, már Apróka is, hogy azt nem szabad!"
"A kistesóval rengeteg baj volt."
"Apróka akkor még csak gügyögött, nem tudott tiltakozni mással, mint a könnyeivel."
"Ő még nem érti, hogy Mamaróka csak meg akarja védeni, azért zárta be!"
"...Babaróka emlékezett rá, hogy a kistestvére első szava az ő neve volt. Persze csak az elejét tudta kimondani: Ba! De közben őrá mutatott, nehogy félreérthető legyen. És ez Babarókának nagyon jólesett."
"- Majd bolond lenne beszélni, ha így is megértitek!"
"- De igen, teljesen direkt volt! - kiabálta Babaróka. - Még nevetett is. Apróka gonosz és utálom!"
"- ...A kicsik szeretnek rombolni."
"- ...A kavics ugyanúgy ki fog jönni Aprókából, mint minden más, amit lenyelt.
- Kikakilja? - nevetett Babaróka a könnyein keresztül.
- Szerintem igen - mosolygott rá apa."
"- Anya! Apa!
- Mi az? - fordult hozzá Mamaróka.
- Semmi, csak... csak azt szerettem volna mondani, hogy jó, hogy mi négyen vagyunk a család!"
0 comments