Ben Miller Egy ​karácsonyi manó naplója a Móra kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet egy új sorozat első része, melyben megismerjük főhősünket és első igazi, nagy kalandját! A naplóbejegyzésekből összeálló történet pillanatok alatt magába szippantott, s kíváncsian várom Tógi további kalandjait is! 

Ne féljetek, a varázslatos karácsonyi történet tökéletesen lezárt, teljes egész, ám egy olyan világ kapuit nyitja meg számunkra, melybe érdemes lesz évről-évre visszatérni...

Történetünk főhőse Tógi, a kissé balsorsú, ám annál nagyobb szívvel megáldott manó, aki még mindig a szüleinél lakik, ugyanis nem sikerült munkába állnia. Márpedig a manóvilágban ez óriási szégyen. Tógi 160 éves (emberi években számolva 16), munkanélküli, s egyetlen nagy álma, hogy karácsonyi manó legyen, mint ahogy álmában már azzá is vált. Karácsony apónak dolgozni, szorgos kis segédnek lenni, játékokat készíteni maga lenne a varázslat, ám a levél a felvételi vizsgára sehogy sem akar megérkezni...

Tógi életében az áttörést egy váratlan, ám annál szívhez szólóbb esemény indítja el. Húga, Szilvia elveszíti kedvenc plüssállatát, Oszkárt, a játék makit, ami nélkül létezni sem tud, ezért Tógi úgy dönt, újat varr az elveszett helyett. Az új játék teljesen egyedi - kicsit csálé, kicsit ütődött, kicsit fura, de legfőképp: határtalanul mókás! Tógi minden erejét és tudását (könyvtárban végzett kimerítő kutatást az állatról) beleadja a gyűrűsfarkú maki elkészítésébe, ami tulajdonképpen el is indítja hősünket a karácsonyi manóvá válás útján, hisz a maki olyannyira egyedi lesz, hogy Szilvia minden osztálytársa rendelést ad le rá, s végül - Karácsony apó lánykájának közbenjárásával - a várva várt levél is megérkezik Karácsony apó műhelyéből!

Tógi rendkívül szimpatikus, szerethető főhős, akinek minden kezdeti, bukdácsoló lépésével, majd egyre kiteljesedő, önmagát elfogadó, önbizalmát megdobó tettével együtt tud érezni az olvasó - a jövőjét kilátástalannak látó felnőtt (felnőttkorba lépő ifjú). Bizony, ez a történet nem csupán egy aranyos karácsonyi mese, amin a gyerekek nagyokat nevethetnek és láthatják, milyen az, mikor az élet rögös ösvényein más is bukdácsol, hisz a 9+ éves ajánlott korosztály még korántsem ezeket látja majd meg a történetben...

Maga a történet nem túlságosan hosszú, a szöveg szellősen tagolt, így az olvasás gördülékenyen, gyorsan halad. A mesét Daniela Jaglenka Terrazzini bájos-kedves illusztrációi gazdagítják, amik a szemünk előtt keltik életre a történet hőseit - a kedves Tógit, a bölcs Karácsony apót, az "élettelen", ámde rendkívüli jelentőséggel bíró makiplüsst...

A fentebb leírt, mély, felnőttek számára elgondolkodtató tartalmon túl kiemelném még a börtönviselt, tetovált manók figuráját, amin halálosan jól szórakoztam - az ötlet fenemód találékony és frappáns, s ami legfontosabb, azt hirdeti, hogy mindenkinek jár egy második esély... Persze, nem mindenki él ezzel a lehetőséggel, s láthatjuk azt is, milyen az, ha valakinek a szívét a gonoszság és a bosszúállás rejti rabul.