A Sherlock ​Holmes londoni esetei a nagy detektív nyomozásaiból tartalmaz egy csokorra valót. Az eredetei novellák története nem sérül, ám a fiatal olvasók számára is élvezetes, korhű és könnyedebb nyelvhasználattal kerül terítékre - modern szavaktól mentesen, amit én magam végtelenül fontosnak tartok, hisz lehet a fiatalok nyelvén írni (és fordítani) úgy is, hogy közben tiszteletben tartjuk a 1800-as évek végének, 1900-as évek elejének világát... Nincs is rosszabb annál, mintha oda nem illő, modern szó kerül a szövegbe, ám feltétlen ki kell emelnem - a Manó kiadó Sherlock, Lupin és én-fordításait korántsem illethetik efféle panasszal, Todero Anna ismét kitett magáért!

A korábbi kiegészítő kötetekhez hasonlóan az eredeti novellákat itt is közrefogja az "írónő" által megteremtett világ és annak eseményfolyama. Az eredeti Doyle-novellák a Mila által továbbmesélt történet kellős közepén helyezkednek el, mely jelen esetben Sherlock Holmes születésnapjához kapcsolódik. Természetesen az apróbb talány és nyomozás ebben a két keretfejezetben sem maradhat el, s miközben Mila a saját, Holmes által feladott rejtvényén töpreng, visszarepül az időben, s átadja a teret a múlt történéseinek, melyek közül sikerült ismét egy olyan válogatást összeállítani az olasz szerzőknek, hogy az olvasó nem tud mást tenni, minthogy falja egymás után a sorokat.

A kötet Doyle klasszikusa rajongóinak sem okoz majd csalódást, s mint ahogy az előző kötetek értékelésénél is írtam, arra is tökéletes, hogy felkeltse a figyelmet az eredeti írások iránt. Kicsi és felnőtt Holmes-rajongóknak is kötelező darab, előbbieknek a Holmes-univerzum megismerése és kitágítása szempontjából, utóbbiaknak pedig egyféle nosztalgiaként szolgálhat.

A kötet 8 novellát tartalmaz, melyek közül mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Van itt ármány, emberrablás, különös, gyógyíthatatlan betegség, számos megoldatlan rejtély, melyek megoldását Holmes aranytálcán kínálja az olvasónak. Személyes kedvencem A lakatlan ház, A ferde szájú, Az eltűnt menyasszony és A görög tolmács c. novellák voltak, de természetesen Holmes-rajongóként azt kell mondjam, egyik novellában sem csalódik majd az olvasó. A történetek hamisítatlan Holmes-hangulatúak - az első pillanatban magával ragadják az embert, aki maga is megdolgoztatja agytekervényeit olvasás közben, ahogy próbál rájönni a megoldásra. Sokszor a rengeteg, összefüggéstelennek látszó szál is szorosan kapcsolódik egymáshoz, de máskor csupán azt a célt szolgálják, hogy félrevezessék az olvasót. 

A Sherlock, Lupin és én továbbra is egy zseniális ifjúsági sorozat, melynek írói - véleményem szerint - ügyesen alakítják a szálakat, s egy olyan külön univerzumot teremtettek, ami a modern, fiatal olvasókat Doyle klasszikusai felé terelheti. Az ezekben a kiegészítő kötetekben olvasható novellák történetein keresztül kristálytisztán látszik, milyen zseniálisak is az eredeti Holmes-történetek, melyek teljes egészében való megismerése feltétlen ajánlott a sorozat rajongóinak!