Noha a Briliáns banda nem annyira szerethető, mint az Ötös fogat, Enid Blyton most sem okozott csalódást. A történet egy picit döcögősen és nehezen indult, a szereplők túlontúl gyerekesek voltak számomra, és komolyan aggódtam, hogy nem fogom megszeretni sem őket, sem a történetet. A 4. fejezet azonban meghozta az áttörést. Amint beindultak az események, a rejtély, a nyomozás, és ahogy feltárultak előttem a gyerekek egyéni személyiségjegyei úgy faltam a sorokat, és maximális elégedettséggel zártam be a kötetet, egy újabb kalandra éhesen. :)

Egy megjegyzést azonban engedjen meg nekem a Kolibri, és minden más kiadó is... Ha ebben a kötetben minden gyerek és felnőtt neve maradhatott az eredeti angol, akkor mégis mi a fészkes fenéért kell a többi kötetben változtatni? Itt miért maradt, az Ötös fogat pedig miért kapott magyar neveket? Egyszerűen fel nem tudom fogni... Egyébként én vagyok asszem a leghálásabb, hogy nem magyar neveket kellett olvasnom egy külföldi regényben, de akkor is megyek egy régészfelszerelésért, és elkezdek nyomozni, porolni, mert ez az igazi nagy rejtély a számomra... ^^