Rádai Andrea Rókazsolt ​a Margitszigeten c. mesekönyve a nyári Pagonyfeszt egyik legfrissebb és legropogósabb újdonsága. 

Az írónő a tavalyi év folyamán megjelent Tündérek a tajgán c. ifjúsági regényével engem már megnyert magának, így kíváncsian vártam az eggyel kisebb korosztálynak írt kötetét is, ami rendkívül olvasmányos, kalandos és bájos lett. A mesekönyv képi világát ezúttal Sipos Fanni teremtette meg, akinek ez az első megjelent, könyves illusztrációja. 

A kiadó a kötetet 5-10 év közötti gyerekeknek ajánlja. A mesésebb, cukibb cselekmény miatt én magam úgy gondolom, hogy az ovis korosztály lesz az, akiket igazán magával ragad majd Rókazsolt története, ami egyébiránt felnőtt fejjel is remekül élvezhető olvasmány.

Főhősünk Rókazsolt, a Margitszigeten él takaros kis odújában, a Palatinus strand közelében álló fenyőfában. A róka gyönyörű helyen él, ám nyáron, mikor beköszönt a strandszezon napközben nem szeret kibújni az otthonából, hisz a sziget tele van emberekkel, akik sikítoznak, hangoskodnak, s megijednek, ha rókát látnak. Igen ám, de ezeken a nyári napokon sem kuksolhat mindig az odújában (a föld alatt húzódó hatalmas barlangrendszer ellenére sem), ezért néhanapján bozontos szőrmebundába bújik, amiben az emberek kutyának nézik...

Rókazsolt és a lányok összebarátkoznak, s még az otthonában is meglátogatják a rókát, aki rengeteg talált tárgyat tart az odúban, "valamire még jó lesz" alapon. Hogy a kaland (és a nap) pedig teljes legyen, Joli alvókáját, a plüsszsiráfot is haza kell juttatni a városba...

Rókazsolt azonban nem él egyedül ezen a tágas, magyar szigeten. Barátai, Sárkánybori, a légy méretű sárkány, valamint Varjúsanyi jóban-rosszban vele tartanak. A barátok rengeteg kalandot élnek át együtt, melyekhez immár Sári és Joli is csatlakozik. 

Rádai Andrea szépen építi fel Rókazsolt nem mindennapi meséjét. 

Bár gyermek hőseink is kedvelhető, aranyos karakterek, a hangsúly természetesen az állatokon van, akik közül egyértelműen Gólyagézabácsi és az ő meghitt, negédes, bús-szomorú, s mégis reményteli története lett a kedvencem. A szívemhez nőtt továbbá Macskabalog karaktere is, aki szeretett felesége elvesztésén bánkódik (a feleségéről készült képpel való összegömbölyödött alvást ábrázoló illusztráció például az egyik legnagyobb kedvencem a kötetben, nincsenek rá szavak mennyi érzelmet áraszt az az oldal...).

A gyönyörű illusztrációkat Sipos Fanninak köszönhetjük, aki remekül debütált a mesekönyvek világában. Karakteres, egyedi szereplőket teremtett meg Rádai Andrea elbeszélése alapján, de a természet szépsége és szeretete is megelevenedik a képein, hogy az elrejtett, apró részletekről már ne is szóljak. Érdemes hosszasan böngészni a teljes oldalas illusztrációkat. A fentebb említett Macskablogos oldalon túl a kedvencem természetesen Gólyagézabácsi történetszálának illusztrációi voltak, de meg kell említenem a Varjúsanyit ábrázoló képeket is, amik mind-mind első osztályú minőségűek voltak számomra.

Russell Punter Rain, ​Rain Go Away c. kötetével a Bookdepon való barangolásom során találkoztam, mikor Halloween témájú könyveket kerestem. Noha a kötetnek semmi köze a kelta ünnephez, azonnal megragadta a figyelmem a gyönyörű illusztráció no meg a róka... E kettős kombináció pedig őrületes erővel döntött le a lábamról - minek következtében ez a bájos lapozó landolt a kosaramban az előre betervezett, ijesztgetős kötettel ellentétben... ^^ Mit mondhatnék. A Rain, Rain Go Away jött és tarolt! :3

Az erdei állatok boldogan élvezik a napsütést, mikor hirtelen elkezd esni az eső. Rókák, nyuszik, mókusok, sünik, egérkék, kukacok és még számtalan gyönyörű erdei élőlény próbál meg elmenekülni az eső elől. Lábacskáik, tappancskáik sárosak, fáradtak és fáznak és rendkívül bosszúsak az esőre, amiért az nem akkor esik, amikor ők éppen száraz és védett helyen vannak. 

Ám hirtelen megjelenik a bölcs bagoly, összetereli elcsigázott hőseinket és megtanítja nekik, miért is hasznos az eső - miért is fontos, hogy essen és ne legyen szárazság... Megtanítja, hogy az esőnek köszönhetjük a természet virágzását és a termés növekedését és e rengeteg információ hallatán az erdei állatok elkezdik más szemmel szemlélni az esőt... 

Kaszás György humoros és rendkívül kreatív sorozatának legújabb kötete a héten jelent meg az Animus Kiadó gondozásában. Az, Amit ​a rókákról feltétlenül tudni kell címet viselő kötet a kedvenc állatomról, a rókáról rántja le a leplet - a sorozat többi kötetéhez hasonlóan teljesen agyament módon. ^^

Kaszás György sorozatával a tavalyi Könyhét alkalmával találkoztam először, amikor az Animus standján megvásároltam az, Amit ​a mókusokról feltétlenül tudni kell c. kötetet. Akkor, abban a pillanatban még egy boldog tudatlan voltam, akinek sejtelme sem volt arról, milyen könyvet is tart a kezében, és mit is rejt magában a cuki borító...

2018. augusztus 19-én vesztettem el a "Kaszás György-szüzességemet", azóta tart az érdeklődésem az író művei iránt, ám ez a "szerelem" korántsem felhőtlen. ^^

A kötet tényeket közöl... Ismert és kevésbé ismert tényeket a rókákról - mindezt rendkívül szórakoztató formában, az író egyedi stílusával megspékelve.
Azonban ha valaki extra, eddig még soha napvilágot nem látott információk halmazát képzeli el, melyekről most, olvasás közben hull majd le a lepel - az nagyot téved... ;)

Hogy néz ki a róka? Hol él? Mivel táplálkozik? - Ezekre és hasonlóan egyszerű kérdésekre ad választ Kaszás György kötete, melynek olvasása közben észrevétlenül felkúszhatnak azok a bizonyos kockák a hasunkra... ;) A kötet számos szóviccet, kreatív ötletet és fergeteges "baromságokat" tartalmaz, melyek olvasása közben a rókák még közelebb kerülnek az olvasóhoz...


Noha alapvetően egy humoros írásról van szó, az író fekete humora és a valóságtól való elrugaszkodása helyenként picit sok... Mégpedig annál a pontnál, amikor igyekszik humorosan előadni, hogy a pénzéhes és multimilliomos libák, ribancok, nők - prémként is viselhetik a rókákat... Ez sajnos igaz, hiszen rengeteg állatot lelőnek, hogy aztán ezek a műkörmös, agyonszolizott, a világ minden jólétét élvező, ostoba nők magukon viseljék a prémüket! Tényt közöl - ám ez a tény korántsem humoros, s ha ez nem lenne megjelenítve a kötetben, azt mondanám, hogy egyetlen pillanatra sem görbült le a szám széle olvasás közben. De ez nem igaz... A rókák megöléséről és az elhunyt állatok sorsáról szóló részeket véleményem szerint ki kellett volna hagyni a kötetből, hogy az olvasó öröme és szórakozása felhőtlen legyen... Hisz mit is várunk el egy ehhez hasonló kötettől? Humort, kikapcsolódást - új információk birtokunkba jutását... Ebbe azonban nem tartozik bele a gyilkosság és az értelmetlen erőszak...

A kötet - a fentiektől eltekintve - levett a lábamról, hiszen egy jól felépített, aranyos írással van dolgunk. Elek Lívia illusztrációi aranyosak, humorosak, ahol pedig kell, megfelelően megrázóak és tökkelütöttek. Tökéletesen kiegészítik az író sorait, így a kettő egésze adja ki a megfelelő összképet. A poénok sziporkázóak, ám a negatív töltetű tényeket máskor a legjobb lenne hanyagolni...
Ettől függetlenül természetesen ajánlom minden rókabarát, állatbarát és a humort nem megvető ember számára a kötetet, hiszen az olvasás 90%-ban rendkívül jól fogja érezni magát! ;)


Idézetek

"Szóval akkor. A róka egy többnyire vörös színű, lompos farkú és erkölcsű állat, amelynek a hírneve annál is rosszabb, mint amilyen rossz. Hiába is próbálnánk megvédeni fogadatlan rókátorként. Esélytelen."

"A nagyon fiatal rókák még esetlenek. 
Kivéve, ha lepottyannak valahonnan, mert akkor esettek."

"Valami bűzlik Dániában, mondja egy Marcellus nevű orrtulaj egy bizonyos Hamlet nevezetű, búvalvert királyfiról szóló színműben. 
Na, ez a bűzlő valami is egy dán róka lehetett. Mi más?"

"Az is megesett egyszer, hogy egy róka nevelt fel két csecsemőt: Rókuszt és Rókuluszt. Egyikük idővel várost alapított, Róka néven. (Később ismeretlen okból a név Rómára módosult, ami nagy kár, mert így semmi értelme sincs.)"

"Állítólag a Titanic is egy róka miatt süllyedt el. A koma fellopódzott a hajóra,* aztán az óceán kellős közepén hirtelen megharapta a kormányost, aki ijedtében jéghegynek vezette a hajót.
*Potyautasként kívánt Eurókából Amerókába eljutni."

"Rókánkat ne engedjük be a mikróba, 
mert mikróka lesz belőle."

"HOL ÉL A RÓKA?
Az északi féltekén szinte mindenfelé megfordul. Különösképpen ott, ahol már nem tud továbbmenni. Ott mindig megfordul."
"Szó sincs róka."

Értékelés: 5/5 róka

Sziasztok!

Ma a Cerkabella Kiadó egyik újdonságáról hoztam nektek értékelést, mégpedig a Mészöly Ágnes tollából született, Róka útra kel c. kötetről. 

A kötet rendkívül rövid, és nem sok szöveget tartalmaz, azt is mind, csupa nagybetűvel, tekintve, hogy a könyv az 5-8 éves korosztályt célozza meg, és célja az olvasás gyakoroltatása és népszerűsítése. 

A történet egy rókáról szól, aki egy végtelenül piszkos házikóban tengeti a napjait, és már elege van a káoszból, amiben él. A padlón eldobott csirkecsontok hevernek, amik felett legyek köröznek, a plafonról pedig egy méretes pók ereszkedik alá, amitől én kétszer is szívinfarktust kaptam - pókiszonyos révén, a gyönyörű és élethű illusztrációnak köszönhetően, amit Hanga Réka készített... ^^

A róka elhatározza hát, hogy kitakarítja a házat, és a legjobb barátjától, Borztól kér felszerelést hozzá. A nap végére a ház ragyog, főhősünk teljesen kimerült, és végtelenül boldogtalan a ragyogó otthonában, így elindul, hogy új házat keressen magának...

A történet vége aranyos és megmosolyogtató, de picit úgy érzem, hogy rossz színben tünteti fel ezeket a csodás állatokat. :(

Az illusztrációk - mint fentebb említettem - rendkívül élethűek, és nagyon aranyosak, a történet pedig könnyen befogadható, tökéletesen lekötheti a gyermek figyelmét, hiszen rövid és várakozással teli, vajon megtalálja-e a róka a szívének oly hőn vágyott, tökéletes kuckót? 

Kisgyermekek számára mindenképpen ajánlom! :) 

Értékelés: 4,5/5 róka

Illusztráció: 5/5 róka

Nőnap reggelén megláttam a 2. kötetet, majd hirtelen ötlettől vezérelve levettem a polcról, így nem hagyományos módon a 2. kötettel kezdtem az olvasást. Ezt követően rábukkantam az első részre is, így az is sorra került. 

Első benyomásom: gyönyörűek az illusztrációk. 

Második benyomásom: számomra túl tudományos, száraz. 

Harmadik benyomásom: az iskolai tananyag kisgyerekeknek szóló, leegyszerűsített változata. 

A mesekönyvek tartalmazta adathalmaz minden bizonnyal érdekes a kisgyermekeknek, és ugyan számomra is tartalmazott érdekes információkat, de nem az én korosztályomnak íródtak. Ezen felül ilyen mélységben már nem érdekel az univerzum, mégis jó volt újra elmerülni benne. 

Fő kérdésem: Miért nem jutott még nekem eszembe, hogy leírom az iskolai tananyagot kisgyerekeknek, és veszik majd a könyvem, mint a cukrot? :) 

Az ironikus mondaton túl azonban egyértelműen az egyik legszebb gyerekkönyv, ami ma a piacon kapható, és az érdeklődő, kíváncsi kis lelkek odáig lesznek értük.

Idézetek: 

"– És a Hold miből van? Hiába fényes, nem érzem, hogy melegítene. 

– A Holdat a nap világítja meg éjjelente. Még ha tőlünk nézve olyankor nem is látszik. Kicsit olyan a Hold, mintha a Föld kistestvére lenne. …

Még mindig nem értem, hogyan lehet a testvérem a Hold, vagy a Nap, ami az égen világít. Egyáltalán nem hasonlítok egyikre sem!"

"– Képzeld el a Napot úgy, mint egy téli tábortüzet az erdőben. Ha túl közel mész hozzá, megperzseli a bundádat. Ha pedig messziről nézed, nem ad meleget, csak a pislákoló fényét láthatod a sötét fák között. A Föld pont jó helyen van, megfelelő távolságra a forró Naptól."

"És a többi bolygón is olyan rókák élnek, mint mi? …

De ha a világűr ilyen hatalmas, akkor miért nincsenek rókák mindenhol?"

"A galaxisok hatalmas csillagvárosok, amikben csillagok és bolygók, holdak és meteorok örvénylenek szüntelen, akár a víz folyóban."

"Minél messzebb nézünk a világűrbe, annál korábbi állapotra tekintünk vissza. Ha a nap fénye egyszer csak kialudna, akkor mi itt a földön csak nyolc perc múlva vennénk észre – olyan sokat kell utaznia a napsugaraknak!"

Történet: 4 róka
Illusztráció: 5 róka

A 3. kötet az Első könyvem a téridőről - Mitől lassul az idő? - címet viseli, és kisróka szövegbubija alapján hamarosan megjelenik. 😄