értékelés
juliadonaldson
manókönyvek
mesevilág
pagony
Apró gondolatok - Nyúlfarknyi (könyv)értékelések - 2022/2.
Meg is érkeztem a rövid értékelések második felvonásával, melyben négy kötet értékelése kapott helyet.
Tetszik ez a bejegyzésforma és az, hogy most már minden kötetről meg tudom osztani valamilyen formában a gondolataimat és annak is örülök, hogy ennek következtében a blog tartalma is gyakrabban frissül. :3
A második bejegyzés legtöbbje egy-egy Julia Donaldson-kötet lesz, amikre az utóbbi időkben igencsak rákaptam, ám azt hiszem, hogy ez a zseniális fordításoknak köszönhető...
Julia Donaldson: Az öt csúfság
Az öt csúfság egy merőben más gyermekkönyv, mint a többi... Nem is tudom, olvastam-e valaha ehhez hasonlót, mikor az író felköti a gatyáját, összeszedi a bátorságát és olyan dolgokról ír, amiről senki más nem... Teszi mindezt szerethető, halálosan humoros formában, s közelebb hozza az olvasóhoz és a gyerekekhez a megfelelő látásmódot.
Mert mi is történik ebben a verses mesében? Találkozhatunk öt nem túl szép, nem túl kedves és életmódját tekintve, nem túl gusztusos állattal, akiktől mindenki elborzad, hacsak meglátja őket... Holott a szépség és a csúnyaság merőben relatív fogalom, hisz mint a történet végén is látható, van olyan, akinek az a leggyönyörűbb, aki másnak a legcsúnyábbak egyike...
Szívet melengető, aranyos történet, melynek olvasása közben a hasamat fogtam a kacagástól, s mélyen meg is érintett.
"Mennyi gyönyörűség - vagy ez csupán a látszat?"
"Azt mondani, csúnya, nagyon enyhe lenne."
"- Hú, de csúnya vagyok! Förtelmes, belátom!
A legcsúnyább állat vagyok a világon!
Aki lát, mind sajnál, és egyet ért abban,
Hogy a rondaságom felülmúlhatatlan."
"És mi egyáltalán nem látunk csúnyának.
Gyönyörűek vagytok! Öt nagyszerű állat!"
Julia Donaldson: A bandita patkány
Talán a "leggyengébb", vagyis inkább a legkevésbé szerethető Donaldson-mese, melynek főhőse rendkívül ellenszenves és rengeteg csúnya dolgot csinál... Mert hát adott egy sárga fogú, végtelen agresszív patkány, aki rabol és kínoz és fal, s noha a végén végül pórul jár, egy pillanatra sem lehet megszánni, sőt, talán még rosszabbat is érdemelt volna...
"A nevem Bandita,
Bandita, Bandita..."
"Nagy volt az úton a szomorúság,
Lefogytak az állatok,
A patkány még akkor is csak zabált,
Mikor már rég jóllakott."
Julia Donaldson: Boszi seprűnyélen
A molyok és Donaldson-rajongók második kedvenc kötete... amit megint csak nem értek, hisz ez sem olyan kiemelkedő, mint ahogy A majom mamája sem az. Megszoktam már, hogy a nagy átlag ízlésétől eltér a véleményem, de mindig rácsodálkozom, mit tart a többség a "legjobbnak"... Nem értem! LOL
Adott egy cuki boszi, egy zseniális fordítás és négy aranyos állat, no meg egy klasszikus sárkány, akik bár egy fergeteges történet részesei lesznek, melynek olvasását felettébb élveztem, mégsem éreztem azt a varázst, mint a többi Donaldson-könyvnél.
A kötet legnagyobb pozitívuma a sárkány megjelenése és félelme, valamint tovább állása volt, ám valami hiányzott. Túlságosan is elkapkodottnak éreztem a történetet, s sokat gondolkodtam, mi lehetett a probléma, míg végül arra a következtetésre jutottam, hogy bár a vége megfelelően lezárt és maga a konfliktus és halálosan cuki, az eleje mégis túlságosan is "in medias res"...
No mindegy, azért nagyon szeretjük ezt a verses mesét is! ^^
"- Én egy gonosz sárkány vagyok.
Aki sose viccel,
És ötórai teámhoz
Boszit eszem csipsszel!"
Tóth Krisztina: Fogjunk verebet! (Malac és Liba 4.)
Ismét egy fergeteges Malac és Liba-kötet! Imádtam minden egyes sorát! Komolyan mondom, ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre jobb és jobb minden mese! A Húsvét és a tavasszal megérkező szerelem és fészekláz-történet is a szívembe lopta magát, nem is tudnék kedvencet választani közülük! ❤❤❤
Malac és Liba most is hozza a kissé kelekótya, ámde halálosan szerethető formáját, valamint a hatalmas bölcsességeket, melyek csak úgy a semmiből röppennek ki a szájukból, megörvendeztetve ezzel az olvasót. :3
"- Valami baj van? Felvidítsalak? Meséljek valami röfejeset?
- Szerintem nagy igazságtalanság, gá-gá, hogy húsvétkor mindig a Nyúl jön. Miért a Nyúl?! Miért nem a Liba vagy a Malac?! Belegá-gá-gázolnak a többi állat lelkébe..."
"- Te Malac! Mi lenne, ha kitépném két hosszú farktollamat?
- Miért tépnéd ki, Liba?! Röfidebb lenne a farkad, de attól még nem leszel Nyúl!"
"Malac felsóhajtott:
- Figyelj, liba! Ahhoz, hogy valaki a húsvétra készülődjön, nem kell Nyúlnak lennie. Ugrabugrálnia meg pláne nem kell! Elég röfejesen festenék két tollal a fejemen... Képzeld csak el! Mint egy indián! Nézd meg, Gáborkának sincs hosszú füle, és nem ugrál, mégis készülődik..."
"- Liba, te a pingpongasztalra gondolsz! Röftön meghalok..."
Orrom turpi, köszönöm,
látni magam nagy öröm,
kerek pocak, formás csülök,
én is húsvétra készülök.
Hírből soha nem elég.
Legszebb madár a veréb.
Verebek közt az a legszebb,
kinek fénylik minden tolla.
Azért írtam ezt a verset,
hogy szépségét felsorolja.
Kicsi madár, de erős,
a veréb igazi hős.
Csillog szeme, mint a kavics,
csipogása sose hamis,
mindent tud, mert nagyon okos,
akkor is szép, hogyha poros,
szép, ha ugrál, szép, ha lép:
legszebb madár a veréb.
Mert én hízott Liba vagyok,
talpaim is milyen nagyok,
ő meg, látod, kecses, pici,
könnyű szél a szárnyán viszi!
Ha szeretem is, hiába,
rá se nézne egy libára!
Ugyan Liba, a szerelem
nem akad fenn részleteken!
Te magas vagy, ő alacsony,
szerethet még attól nagyon.
Madarak közt ez a szép nász:
ő fenn repked, te lenn sétálsz.
Nem kell sok a boldogsághoz,
ő csiripel, te meg gágogsz!
"- A szerelem akkor szép, ha viszonozzák!"
"...ele-gá-gá-gáns, tollszmokingos!"
"- Olyan fehér vagy, mint egy hattyú!"
"Délután Cica jött látogatóba Malachoz és Libához.
Liba tőle is azt kérdezte, hogy neki melyik veréb tetszik a legjobban.
Cica rövid ideig tűnődött, aztán azt válaszolta, hogy neki természetesen a legkövérebb. Nyilván az a leglassúbb, azt a legkönnyebb megfogni."
"- Te, Malac, ha ő is szeret, és én is szeretem, akkor azt honnan fogjuk tudni egymásról? - érdeklődött Liba. - Mert én, ugye, tudom, hogy szeretem, hiszen érzem. Itt, bent - mutatott a begyére. - És ha ő is szeret, márpedig az akáclevél azt mutatta, hogy szeret, akkor nyilván ő is érzi, hogy szeret. De ha így van, akkor én ezt honnan tudom meg?
- Hát... az akáclevélről, nem? - ásított Malac."
Szép a galamb, szép a nagy tyúk,
szép madarak még a hattyúk,
de a legszebb mégis Liba,
akiben nincs semmi hiba.
Szép a nyaka, ahogy tartja,
ékessége a lúdtalpa,
fehér tolla, sárga csőre,
a lélegzet eláll tőle.
Költészeted lényegre tör.
Érzem, téged is vágy gyötör.
Minden sorod szép és igaz,
sóhajodra itt a vigasz!
"Repesett a szíve, ha arra gondolt, micsoda köröket fog leírni a habokban, miközben a kedvese felette röpköd majd."
Boglárka, viola, kikerics,
Libának szépségben párja nincs,
tolla is, csőre is csoda,
kikerics, boglárka, viola.
Kikerics, boglárka, viola,
bizony, a szerelem nagy csoda,
kékebb lett felettem fenn az ég,
szívemben itt repked egy Veréb.
"Mire a tóhoz értek, Veréb csinos kis csokrot gyűjtött a csőrébe.
Amikor Liba vízbe szállt, fölé repült, és virágesővel hintette be szíve választottját. A színes szirmok ott lebegtek a tó tükrén, Liba pedig egy hatalmas szívet rajzolt a vzre. A szív elmosódott a hullámokon, de odafentről a napocska látta. Még szélesebben mosolygott, még messzebb nyújtóztatva meleg, sárga sugarait."
0 comments