Úgy gondoltam, hogy idén, a Molyra fel nem vezetett könyvértékeléseimet bizonyos időnként egy csokorba szedem és megosztom a blog felületén.

Mivel nem szeretnék minden kötetnek egy teljes, önálló blogbejegyzést szentelni, de szeretném a gondolataimat megosztani egy-egy kötetről; mivel szeretnék néhány év elteltével is emlékezni egy-egy olvasmányra, de nem szeretném, hogy állandóan belém kössenek, ezért létrejön ez a posztsorozat... Könyvekről, amiket szerettem; könyvekről, amiket nem annyira szerettem és könyvekről, amik így-vagy úgy, de kényes témákat is "tartalmaz(hat)nak"...

Lássunk is neki...

A csillagozást a Moly profilomon lehet megtekinteni.

A kötettel már a megjelenés óta szemeztem és tudtam, hogy el szeretném olvasni, azonban azt is tudtam, hogy én erre a kötetre nem adok ki egyetlen fillért sem... Miért is? Nos, lássuk csak...

Szeretem Bölecz Lilla illusztrációt és a Diótörőcske képi világa is lenyűgöző volt a legtöbb képen, de idegbajt kaptam a néger kislánytól. 

Maga a történet aranyos, olvasmányos, de nem egy kiemelkedő darab, ám ez nem róható fel olyan téren negatívumként, hogy ez nem egy szöveges mese - ez egy színdarab szövegkönyve, ami kézzel fogható kötet formájában soha nem tud maximálisan élvezhető lenni, ahogy pl. a Rumini hatodik kötete, vagy a Harry Potter-színdarabok sem.

Hogy ez a kötet mekkora csalódás volt, el nem tudom mondani... A fordítás szörnyű, a rímet a szöveg hírből sem ismeri, s ez által döcögőssé válik. Bugyuta kis történet volt, de gyanítom, hogy a félrement fordítás az, ami kiverte nálam a biztosítékot. Mást nem mondanék erről...

Ha valaki Julia Donaldson nevét mondja, mindenki ettől a kötettől van elájulva és hasra esve... Hát engem nem nagyon nyűgözött le. Persze, aranyos, kedves, oltári cuki és nagyon vicces, hogy a pillangó sosem találja el, ki lehet a kismajom anyukája, de ezen kívül nem egy akkora szám a mese, hogy ez legyen az etalon. Véleményem szerint Donaldson-nak számos kiemelkedőbb kötete fellelhető a piacon, amik magasan kenterbe verik ezt és az illusztrációk sem varázsoltak el túlságosan. A póktól halálra rémültem példának okáért... XD

Hatalmas piros pont jár azonban a szerethető rímekért és a pazar magyar fordításért! Lehetséges, hogy amennyiben a nagy hype nem lenne körülötte és ez nem teszi magasra a mércét, nekem is jobban megtetszik.