értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
mészölyágnes
pagony
Mészöly Ágnes: Barni titkos barátai - Értékelés
Mészöly Ágnes Barni titkos barátai c. könyve a Pagony kiadó jóvoltából került a látószögembe. Mivel Mészöly Ági neve már önmagában garancia a jó könyvre, már nagyon vártam a kötet megjelenését. Az írónő mellett a kötet illusztrátora, Horváth Ildi neve is az igazi minőséget foglalja magában, így kétségem sem volt afelől, hogy a végeredmény csodálatos lesz. Megérzéseim most sem csaltak meg...
A Barni titkos barátai egy igen komoly témával foglalkozik, nevezetesen a gyászfeldolgozással... Szeretteink elvesztése - legyünk bármely életkorban-életszakaszban -, sohasem könnyű, a feldolgozás, a veszteség és a hiány érzése pedig még a felnőttek számára is megterhelő, amit fel kell dolgozni. Egészen egyértelmű és sajnos általános igazság, hogy egy felnőttet is megvisel a gyász, legyen harminc vagy hatvan éves... Nekünk azonban már sokkalta több eszközünk és lehetőségünk van arra, hogy könnyítsünk a lelkünkön és segítsük feldolgozni magunkban a traumát.
De mi a helyzet akkor, mikor egy kisgyermek veszít el valakit? Mit tehetünk akkor, ha egy öt éves kisfiú elveszíti az édesapját és nem érti, miért nem jön vissza hozzá soha többé?
A kisfiú nem ismeri a „halál” fogalmát és egyaránt ijesztő számára az „örökre” és a "megváltoztathatatlan" kifejezés. Mit tesz egy gyerek, hogy megértse, mi történik körülötte?
Erre a válaszra keresi a kérdést a Barni titkos barátai és meséli el nekünk, hogyan is dolgozza fel a kisfiú édesapja elvesztését...
"- Tudod, akkor lennék a legboldogabb, ha megint
a ház előtt parkolna a sötétkék Opel! - mondta
épp anya. Barni elpityeredett, mert eszébe jutott apa,
aki anya szerint nem jön haza többet, sem az autó,
amiben olyan sokat utaztak ők hárman,
mert ugyanúgy összetört, mint apa..."
A kötet rendkívül erős bevezetővel indul.
Adott egy öt éves kisfiú, Barni és az anyukája, aki a munkahelyén, az irodában mókás rajzokat készít. Barni nagycsoportos óvodás és minden nap reggeltől délutánig - addig a pillanatig, míg az édesanyja érte nem megy - egy széken áll az ablakban és nézi az arra elhaladó járműveket és gyalogosokat. Vár valamire... Egy kék Opel felbukkanására, amivel édesapja minden nap érte jött ovi után és hazavitte. Csakhogy apa egy reggel elment a kék Opellal és azóta sem jött vissza... Miért?
Talán megunta, hogy az örökké kíváncsi kisfia kérdéseire válaszoljon? Valamivel felbosszantotta volna, amiről nem tud?
Anya mindaddig magába roskadva, lehajtott fejjel sétál, míg az óvoda közelébe nem ér. Ott aztán felemeli a fejét és mosolyog. Csak épp azt nem tudja, hogy Barni mindezt látja az ablakból...
Barni tudja, hogy anya szomorú, és ő is az...
Egy nap, óvoda után az utcákon hatalmas „szemétrengeteg” tűnik fel. Anya szerint lomtalanítás van és az emberek azokat a holmikat pakolták ki az utcára, amik már nem kellenek nekik. Barni egyszer csak két hangra lesz figyelmes és beletúr a „szemétbe”... A kisfiú egy doboz mélyén egy víziló és elefántforma plüsst talál, akik beszélnek hozzá és azt mondják, egész nap rá vártak! Barni szeretné hazavinni a plüssöket, de anya hallani sem akar róla. A plüssök magukra maradnak, Barni pedig egész este duzzog. Mikor este megérkezik Böbe, anya barátnője, Barni veszekedést és ajtócsattanást hall, majd álomba sírja magát. Másnap reggel a kitisztogatott, megszépült plüssök az ágyáról figyelik őt, s megkezdődik hosszú barátságuk, melynek során Barni megpróbálja megfejteni, miért nem jön vissza apa és elkezd nyitni barátai felé...
"Pedig, ha visszajönne, elmondhatná azt is, hogy miért épp
a sötétkék Opellel ment arra a messzi, nagyon messzi helyre."
A Barni titkos barátai egy szívet melengető történet egy öt éves kisfiúról, aki nagyon várja haza az édesapját. Mélyen megindító és szívet tépő történet, amit ember legyen a talpán az, aki kibír sírás nélkül...
Őszintén leírom, többször tört el a mécses nálam olvasás közben. Mindaz, aki veszített már el valakit, aki az élete központja volt, aki elképesztően fontos volt az életében biztos vagyok benne, hogy mélyen elérzékenyülve fogja olvasni a történetet. Egy érző szív kell hozzá és Mészöly Ági története a lélek legmélyére hatol...
"- Menjünk haza rögtön! De nem csak a szállodába,
hanem haza! Nem akarok ennyi halott medúzát látni!"
Barni rendkívül aranyos kisfiú, aki gyönyörű fejlődésen megy keresztül a történet folyamán. Egy gyógyulás története ez, amiben rengeteg a bukkanó és a fájdalom, de az idő minden sebet begyógyít. Barni anyával együtt gyógyul, csupán más-más eszközök segítségével lépnek túl a veszteségen.
Barni a titkos barátai segítségével mer kezdeményezni az óvodában és nyitni a társai felé, ledobni a láncait és beszélgetni a körülötte lélegző világgal. Ez a két - sokszor „fel nem ismerhető alakot öltött” - barát az, ami gyógyírt hoz a kisfiú életébe, akik a gyermeki fantázia művei bár, mégis elképesztő elemi erővel bírnak...
Horváth Ildi csodaszép illusztrációi nem csupán elkápráztat és kiegészíti a történetet, de sokszor igazi tőrdöfés is az ember szívének egy-egy megjelenített jelenet (pl. a kék Opel-gyurma), hisz a szöveg és a kép együttesen még nagyobb erővel üti szíven az olvasót.
"- Most figyelj, Böbének biztosan elmondja,
mire vágyik! - figyelmeztette Elek, a vízilóforma.
- És akkor már csak meg kell vennünk,
de nyugi, van háromszáz forintunk!"
Egyetlen szóval szeretném jellemezni a kötetet: zseniális! Mind a történet, mint az illusztráció, amit teljes szívből ajánlok mindenki számára!
Hagyd, hogy a történet beszippantson, könnyekkel töltse meg a szemed és egy kis szomorúságot csempésszen a szívedbe, mert hidd el, a végén mindig kisüt a nap!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 elefánt vagy víziló
Idézetek
"Anya harmincéves volt, foglalkozására nézve kreatív munkatárs egy cégnél (ez azt jelentette, hogy reggeltől estig mókás dolgokat rajzolhatott a számítógépen). Barni elmúlt már ötéves, és nagycsoportos volt a Rózsa utcai Csicsergő Óvodában. Ez azt jelentette, hogy reggeltől estig játszhatott és mókás dolgokat rajzolhatott... volna, ha akar, de Barni mostanában inkább egy kisszéken ácsorgott az ablakban, és nézte a jövés-menést a Rózsa utcán."
"Ugyanazok az autók és emberek jöttek-mentek nap mint nap, de Barni csak egyetlenegyet várt, apa sötétkék Opeljét, amivel apa pár hete elment, és azután nem jött többet vissza. És Barni képtelen volt megérteni, miért ment el és hova, hiába mondta el anya újra meg újra..."
"Vállai közé húzott nyakkal, lehajtott fejjel tipegett az óvoda felé... Aztán amikor anya odaért az ovi elé, kihúzta magát és elmosolyodott, és ebből Barni tudta, hogy anya megint szomorú, de nem akarja, hogy kisfia lássa rajta a bánatot."
"- ...De hát kik vagytok? - csóválta a fejét Barni.
- A titkos barátaid!"
"...emlékezett még arra, hogy apától sem köszönt el, mikor azon a reggelen elindult valahova nagyon messzire a sötétkék Opellal. És azután már soha többet nem látta apát, csak egy fadobozt látott, amit beástak a földbe, és ami körül mindenki sírt, és a felnőttek azt mondták, hogy apa abban a dobozban van.
De Barni ezt sosem hitte el. Ezért nem is sírt, sem a fadoboz mellett, sem azóta, soha... Most viszont sírva fakadt, de csak csendesen, hogy anya ne vegye észre..."
"Nagy-Hegyi Attila a csoport legrettegettebb banditája volt. Megcibált copfok, kékre rúgott sípcsontok, összedöntött homokvárak szegélyezték útját."
"- Butaságot tanácsoltatok! - korholta kifele nézve Eleket és Benőt. - Lolka sosem lesz a párom! Egy ilyen nyápicnak, akit a többiek védenek meg?!"
"- Miért, ti minek öltöztök be?
- Nem mondhatjuk meg, a farsang lényege a titok! - nevetett a kis titkos barát."
"Anya közben Böbével, a barátnőjével pusmogott arról, hogy Barni hónapok óta nem volt ilyen felhőtlenül vidám."
"Anya és Barni ugyanis egy napon születtek. Szokta is mondogatni anya, hogy neki a fia a legnagyobb ajándék, de ennek ellenére tavaly meg tavalyelőtt, jól emlékezett még Barni, kapott valami meglepetést apától. Ebben az évben viszont, mivel apa nem sokkal azután, hogy Barni nagycsoportos lett, a sötétkék Opellel együtt elment valahová messzire, úgy látszott, hogy anya szülinapi ajándék nélkül marad. Barni persze ott lesz neki most is, de egy kisfiút mégsem lehet becsomagolni vagy virágos zacskóba tenni!"
"- Bizony, a nagymama is mondta, hogy te vagy a férfi a háznál, szóval szedd össze magad! - tódította Benő.
- De én csak egy ötéves kisfiú vagyok - tiltakozott Barni. - Vagyis négy nap múlva már hat, de akkor is..."
"- Négy nap múlva lesz anyával a Közös Szülinapunk! És tudom, hogy anyának senki nem ad igazi meglepetést! Mert tudjátok, apa elment a sötétkék Opellal. Anya szerint örökre. Én még mindig remélem, hogy visszajön, de nem hiszem, hogy épp ezen a héten.
Bori megértően bólogatott. Az ő anyukája is elment tavaly, igaz, ő csak Pomázra egy másik bácsihoz, és nem Opellal, csak két bőrönddel, de pontosan tudta, miről van szó."
"- ...Vagy írj a karácsonyi angyalkáknak - ... - Ilyenkor nincsenek szolgálatban, de talán segítenek.
- Butaság! - csóválta a fejét Lolka. - Szerintem ki kell találnod, mi az, amire anyukád igazán vágyik.
Barni megjegyezte a tanácsokat (bár fogalma sem volt, hogy léphetne kapcsolatba az angyalokkal), aztán elszaladt játszani."
"- Most figyelj, Böbének biztosan elmondja, mire vágyik! - figyelmeztette Elek, a vízilóforma.
- És akkor már csak meg kell vennünk, de nyugi, van háromszáz forintunk!"
"- Tudod, akkor lennék a legboldogabb, ha megint a ház előtt parkolna a sötétkék Opel! - mondta épp anya. Barni elpityeredett, mert eszébe jutott apa, aki anya szerint nem jön haza többet, sem az autó, amiben olyan sokat utaztak ők hárman, mert ugyanúgy összetört, mint apa..."
"Rémes dolgok jutottak az eszébe. Lehet, hogy anya nem is fog örülni az ajándéknak. Mert nem az autó hiányzik neki sem, hanem apa."
"Pedig, ha visszajönne, elmondhatná azt is, hogy miért épp a sötétkék Opellel ment arra a messzi, nagyon messzi helyre."
"A kisfiú mégis megijedt, ugyanis anya elkezdett sírni. Elpityeredett hát ő is."
"- Még mindig mindennap várom, hogy beálljon az ovi elé az Opel - sóhajtott Barni.
- Én is sokszor hiszem azt, hogy hazajött apa, amikor a szomszéd Rózsika néni elmegy az ajtónk előtt. De szerintem ezzel nincs semmi baj... mert ez csak azért van, mert nagyon szerettük őt. És ő is nagyon szeretett minket."
"...a nagy szomorúság mellett valami kicsi megkönnyebbülés-félét érzett, hogy soha, de soha többet nem kell felállnia az oviban az ablak előtt a székre, és hogy akármilyen rossz is, hogy biztosan nem jön érte többet apa a sötétkék Opellel, legalább most már biztos benne, hogy nem azért nem jön, mert nem akarja többet elmagyarázni a karburátort vagy az élesztőt."
"- Mégis jobb egy játszótéren unatkozni, mint egy lakásban!"
"...Barni érezte, hogy valami hiányzik: gyerekek nélkül nem az igazi a játszótér."
"- Az unatkozás nem rémes! - ... - Csak ügyesen kell csinálni!"
"- Miért, mi dolgod van? - kíváncsiskodott Barni.
- Unatkozom! - vágta rá büszkén az."
"Amikor beléptek a hatalmas és csillogó repülőtérre, hátrébb húzódtak a rossz gondolatok. Felszállásig nem is jöttek elő újra, de amikor Barni meglátta a felhőket felülről, eszébe jutott, hogy Rózsika néni egyszer azt mondta, hogy aki meghal, a felhők fölé kerül. De akárhogy meresztette a szemét, nem látott semmit, csak végtelen hófehér tejszínhabot.
- Lehet, hogy nem jól tudja az a vén boszorkány - okoskodott Barni.
- De az is lehet, hogy itt vannak, csak nem látjuk őket - csitította Elek."
"- Menjünk haza rögtön! De nem csak a szállodába, hanem haza! Nem akarok ennyi halott medúzát látni!"
"- Oda kerülnek, ahol apa is van? - nyelt nagyot Barni.
(...)
- Tudod, aranyom, a csillogás az tovább él. Benned, meg az én emlékeimben. Hogy soha nem felejtjük el őket, ahogy ott lebegtek a vízben... és apát sem felejtjük el, soha."
"Megmutatta magát apa fényképének is, amit pár nappal az után tett ki anya a szobában, hogy elsétáltak a temetőbe apa sírjához."
"- És azt tudjátok, engem hogy hívnak? - kérdezte.
- Gabító néni - kiabált Ármin. - Azaz Gabi tanító néni..."
"- ...De ahogy rájöttem, hogy nincs nálam Elek és Benő, úgy megijedtem, hogy lehuppantam a földre."
"- Soha többet nem hagylak el benneteket! - tiltakozott Barni.
- Dehogynem! Egyre többször hagysz majd el minket - mosolygott elnézően Elek."
"- Te, ez a kölyök elaludt, míg mi bölcselkedtünk..."
0 comments