Swift

Wéber Anikó: Marci ​és a bűvészolimpia - Értékelés



Wéber Anikó Marci ​és a bűvészolimpia kötete a Pagony kiadónak köszönhetően került a látószögembe. Szeretem Wéber Anikó munkásságát, így a kisebb olvasóknak szánt meseregénye is felkeltette a figyelmem - s most sem kellett csalódnom.
A Marci és a bűvészolimpia egy remek, megfontolandó és követendő gondolatokkal tarkított bájos történet, mely rengeteget ad az olvasónak. A történet az egyik legjobb pillanatban talált meg, mikor nyugalomra, s valami jóra, felemelőre volt szüksége a lelkemnek. A kötetet mondhatni földöntúli nyugalommal és egy hatalmas mosollyal a szívemben zártam be.

"- Dobol itt valami a mellkasomnál - mutatott 
a pulcsijára Marci.
- Nekem is. De anya azt mondta, hogy ez csak
 lámpaláz - csuklott Csenge.
- A lámpaláz ütöget belülről? - furcsállotta Marci."

Történetünk főhőse, Marci, második osztályos tanuló, aki legjobb barátaival, Merkúrral, Bálinttal és Csengével tengeti mindennapjait.
Egy átlagos reggel az iskolában, a gyerekek osztályfőnöke, Kati néni egy korántsem szokványos hírrel érkezik, mely hatalmas felbolydulást kelt a tanteremben. Kati néni ugyanis nem mást közöl, minthogy megrendezésre kerül a városban a Bűvészolimpia, ahol a második osztályos gyerekek mérhetik össze tudásukat - s természetesen, a jutalom sem marad el. Mint ahogy az lenni szokott, a versenyen természetesen mindenki szeretne részt venni, ám Kati néni egy szomorú hírt is megoszt az osztállyal. 
A versenyen csupán két darab, négy fős csapat képviseltetheti magát, akiknek különböző ügyességi és logikai versenyszámok mellett egy bűvészmutatványt is elő kell adniuk.
A négy jóbarát természetesen egy csoportban szeretne lenni, ám amikor kiderül, hogy a matematikai és zenei tudás rendkívül fontos lehet a verseny megnyerésében, mindenki Bálintot és Merkúrt kezdi el "zargatni", hogy válassza be a csapatába. Ellenben van valaki az osztályban, akit senki sem szeretne csapattársnak, ő pedig nem más, mint Ábel, aki látszólag semmiben sem tehetséges és ráadásul nagyon ügyetlen és félénk is...

A nagy perpatvarban Kati néni tesz rendet és ő maga jelöli ki a csapatokat, elszakítva ezzel egymástól a négy jóbarátot. Marci csupán Csengét tudhatja maga mellett, ám másik két csapattársa Tibi és Ábel lesz... 
Bálint és Merkúr az ellenfél csapatába kerül, akik mellé Kati néni az osztály további két legjobbját osztja be...
Ha mindez nem lenne elég, Tibi és Ábel között hatalmas az ellentét, míg Ábel fél mindentől és mindenkitől, addig Tibi szerfelett el van telve magától, s ott bánt mindenkit, ahol tud... Marci képtelen csapatot kovácsolni a négyesből, ezért édesapja segítségét kéri...

Ahhoz, hogy megtudják, kik vehetnek részt a Bűvészolimpián, Kati néni egy elődöntőt szervez az osztálynak, ahol a csapatoknak, osztálytársaik előtt, mindent elő kell adniuk, amivel a versenyen szeretnének fellépni. 

Marcinak nincs sok ideje, ha azt akarja, hogy a csapata ringbe szállhasson a trófeáért... Vajon apa bölcsességei segítenek majd neki összekovácsolni négy, egymástól ennyire eltérő gyereket?

"- Hát, ha ebből a három gyerekből Marci egy 
csapatot csinál, akkor ő lesz a legnagyobb bűvész a 
világon - motyogta a bajsza alatt."

A Marci és a bűvészolimpia az egyik legjobb és legbájosabb magyar meseregény, ami a könyvpiacon fellelhető. A történetet átitatja valami kedves, gyermeki báj, s az olvasó a kötet végén egy igazán felemelő érzéssel zárja össze a könyvet úgy, hogy a lelkében valami nagyon szépet vitt magával... 

A Marci és a bűvészolimpia tulajdonképpen két részből áll. A történet egyik fele az iskolában tartott elődöntőt és az arra való felkészülést mutatja be, míg a rövidebb fél magáról a Bűvészolimpiáról és annak feladatairól szól. Természetesen, ahogy az lenni szokott a versenyszellem még a legjobb barátságokat is kikezdi, s a győzni akarás, az ellenfél legyőzése olyannyira pillanatnyi életcéllá válik, hogy közben hőseink elfelejtik, mi is az igazán fontos...


Wéber Anikó kitűnő történetet alkotott. Az egészséges versengés mellett a történetben megjelenik azonban a rossz is, a lenézés, a másik lekicsinylése, ami bár nem ölt súlyos méreteket, mégis, hihetetlen fájdalmakat képes okozni. Az írónőnek remek érzéke van ahhoz, hogy egy bájos, izgalmas történetbe mély mondanivalókat rejtsen el, ahogy abban is, hogy bár megjelenik némi elítélendő viselkedésminta, a történet hangulata alapvetően barátságos és jó kedélyű marad, s csupán az események végén vetik fel a fejüket azok a bizonyos gomolyfelhők, amiket valamilyen módon el kell űzni...

Szereplőink legnagyobb része szerethető, s az eleinte még oly unszimpatikus, nagyképű Tibi is kedvesebb, szerethető karakterré válik a végére. Főhősünk, Marci páratlan tehetséggel látja meg a felszín alatt rejlő igazságokat, korához képest nagyon okos, s bár nem pontosan úgy fogalmazza meg mindazt, ami a kicsi fejében megfogalmazódik, mint ahogy kellene, ott áll mellette egy remek édesapa, aki terelgeti picinyét az életnek nevezett bonyolult ösvényen. ❤ Ez az apa a történet egyik legfontosabb és legszerethetőbb karaktere (személyes kedvencem), kinek gondolatai példaértékűek, s a célközönség számára erősen ajánlottan követendőek!

A történet humoros, mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, s nincs feleslegesen hosszúra nyújtva. A kötet illusztrációért Rátkai Kornél felelős, kinek neve is már egyet jelent a minőségi, gyönyörű képekkel, amik remekül kiegészítik a történetet.
A kötet a kisebb olvasók számára kifejezetten ajánlott, akiknek nem árt, ha még egy picit jobban vannak terelgetve a világban, s mindamellett, hogy fogjuk a kezeiket, ezekből a remek történetekből rengeteg fontos dolgot is megtanulhatnak, s természetesen, a kikapcsolódás sem egy utolsó szempont, ami ebben az esetben, garantált! ;)

A kötetet szívből ajánlom mély, tartalmas és megfontolandó-követendő gondolatai miatt gyermeknek és felnőttnek egyaránt!

A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!

Értékelés: 5/5 bűvészkalap








Idézetek

"- És azt tudjátok-e, minek a jele ez az öt karika?
- Az olimpiáé! mindenféle sportban versenyeznek az országok. Apával néztük nyáron - fontoskodott Feri."

"Csak egy diák maradt a helyén, egyedül. Ábel. Vele senki sem akart lenni."

"- Akkor se nyerhetünk! - kesergett Tibi.
- Honnan tudod előre? - vitatkozott vele Marci.
- Mert Merkúr, Feri, Gréta és Bálint egy csapatban vannak. Merkúr számol a legeslegjobban. Feri a legokosabb. Gréta a legügyesebb tesiből, és Bálint énekel a legszebben. TUTI, hogy ŐK fognak nyerni - dühöngött Tibi."

"- A bűvészet lényege épp az, hogy mást látsz, mint ami történik - mondta.
- Szóval nem is varázsolok? Csak becsapom a közönséget? - csodálkozott Marci."

"- A valóságban nem minden az, aminek látszik. Te látsz valamit. Például azt látod, hogy az egyik pillanatban ott van a bűvész kezében a doboz, a következőben pedig nincs. Ezért azt hiszed, hogy eltűnt. De a bűvész tudja, hogy a függöny mögött van. A varázslat valójában úgy lesz, hogy többet tudsz a közönségnél. És rengeteget gyakorolsz, hogy valamiben nagyon ügyes legyél."

"- Hát, ha ebből a három gyerekből Marci egy csapatot csinál, akkor ő lesz a legnagyobb bűvész a világon - motyogta a bajsza alatt."

"- Mi vagyunk a Cilinderes eltüntetők!"

"- Aki nem lép egyszerre, eltüntetjük egy percre!"

"- Azt hiszed, mindenkinél jobb vagy! - háborgott Csenge.
- Nálad biztosan! - vágott vissza Tibi."

"- Amikor mindenki egyedül indul a matekversenyen, az nyer, aki a legjobb matekos. Ez olyan, mintha az győzne, akinek a legnagyobb építőkocka jutott. De a csapatverseny más. Ott többen vagytok. Mindenkinek egy kockája. Lehet, hogy az ellenfél kockája nagyobb, a tiétek pedig kisebb. De ha ti mind a négyen egymásra rakjátok a kockáitok, akkor abból magasabb torony lesz, mint az ellenfél kockája..."

"Ráadásul kezet rázott Marcival! Azzal a kezével, amivel átváltoztatta a cilindert sárkányos ládává!"

"- Gyakorolj nagyon sokat! Ha rosszul sikerül valami, próbáld meg újra! És hidd el, hogy nyerhettek! A bűvészet arról szól, hogy semmi sem lehetetlen!"

"- Bizony. A bemondó a konferanszié. Lesz mikrofonod is - ígérte anya.
- Kon-fe-ran-szi-é - ismételte lassan Tibi. Tetszett neki ez a szó. Különlegesnek tűnt. Büszkén kihúzta magát. - Vállalom! Én tényleg nem félek a nézőktől. A legjobb konferizé leszek! - fogadta meg."

"- Dobol itt valami a mellkasomnál - mutatott a pulcsijára Marci.
- Nekem is. De anya azt mondta, hogy ez csak lámpaláz - csuklott Csenge.
- A lámpaláz ütöget belülről? - furcsállotta Marci."

"Marci már nem izgult. Mosolygott a közönségre és Csengére. Tudta, hogy nem történhet semmi baj, mert nincs egyedül. A csapata majd segít."

"Marci egész héten úgy érezte magát, mint egy lovag, aki megnyert minden csatát."

"- Hát akkor hová rejtetted?
- A ruhásszekrénybe - vallotta be Marci.
...
- Miért? - kérdezte kíváncsian.
- Azért, mert a kupa tehet arról, hogy összevesztem Bálinttal és Merkúrral - panaszkodott Marci.
- Ugyan már! A kupa csak egy tárgy. Nem tehet semmiről."

"- Nincs ilyen, hogy legjobb és legrosszabb. Se legerősebb meg leggyengébb, se legokosabb és legbutább. Mindenki másban erős és ügyes. Ráadásul mindennap másra vagyunk képesek. Múlt héten ti nyertetek. Lehet, hogy egy másik héten ők nyertek volna. 
- Akkor csak a szerencsén múlik?"

"- ...A második helyezetteknek mindig fáj, hogy legyőzték őket."

"- ...de kitalálhatunk egy új trükköt is - ígérte Marci.
- Mondjuk változtassunk át minden zoknigombolyagot buktává! - javasolta Bálint, és a három barát felnevetett."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images