Swift

Marék Veronika: Kéményseprő ​Kelemen - Értékelés



Marék Veronika neve az egyik, ami garantált a minőségre és a sikerre a magyar irodalomban immáron sok-sok éve. Az írónő bájos meséi idősek és fiatalok egyaránt kedvencei – nem véletlenül…
Az írónő tollából született, a szívemnek legkedvesebb történet gyermekkorom óta a Télapó és Ezüstmackó szívhez szóló, szerfelett bájos meséje, amit minden Karácsonykor újra és újra előveszek, legyen szó magáról a mesekönyvről, vagy a még ma is kapható, gyönyörű diafilmről.
Az írónő egyik legújabb kötete, a Kéményseprő Kelemen a fülszöveg szerint egy réges-régi történet - kb. hatvan évvel ezelőtt születhetett -, mely most kerül az olvasók színe elé Szegedi Katalin gyönyörű illusztrációival karöltve. A történet az én szívemet teljesen elvarázsolta...
Gyertek, nézzetek fel velem a kémények tetejére és ismerjetek meg egy nem mindennapi fiút...

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város."

Főhősünk, Kéményseprő Kelemen aranyszőke hajú ifjú kéményseprő, aki mindig csupa korom és fekete szén, s kinek valódi küllemét senki sem ismeri.

Egy kellemes, áprilisi napon Kelemen éppen a város fölött jár, a kémények maga módján csodálatos labirintusvilágában, ahonnan páratlan kilátás nyílik a városra és a tájra, mikor egy rozsdás szélkakas veszélyre hívja fel főhősünk figyelmét... A szélkakas egy közelgő viharra figyelmezteti Kelement, akinek első gondolata - miután meglátja a vészesen közelgő, óriási vihart ígérő felhőket -, hogy megsegítse embertársait.
A kémények alatt megbúvó városban az emberek mit sem tudnak a veszélyről, jókedvűen sétálgatnak, s nem figyelnek fel a magasban veszélyt jelző Kelemenre... A fiú nem tudja, mitévő is lehetne, ám amikor meglát a tömegben egy kék ruhás lányt, ragyogó, fekete hajjal, tudja mit kell tennie...
Kelemen az emberek közé dobja koszos sapkáját, mely az utcára pottyan, s az emberek döbbenten emelik fel fejüket: vajon honnan is érkezett ez a sapka? 
Ám a sapka immáron másodlagos a páratlan sebességgel kitörő viharban, ahol mindenki szalad, amerre lát...

Kelemen magára marad másodlagos otthonában, ahol az eső és a szél cudarul veri és tépázza őt, ám a fiú elhatározza, hogy mindaddig nem mozdul a helyéről, míg valaki fel nem veszi a földről a sapkáját, amivel odalenn, a hálátlan nép mit sem törődik... Ám egy pillanatban Kelemen szíve megdobban, mikor a kék ruhás lány, mit sem törődve új ruhájával kiszalad az esőbe a sapkáért, s tanácstalanul keresi annak gazdáját.
Kelemen, ezt látván már repül is a védelmet nyújtó kapualjba a neki rendelt lányhoz, aki az eső elvonultával vissza akarja adni a fiú sapkáját, aki visszautasítja azt, s megkéri a lányt, hogy várjon rá másnap a folyó mellett...

A sapkának köszönhetően a két fiatal élete összekapcsolódik, ám amikor másnap a lány a folyóhoz ér, Kelemennek csupán hűlt helyét találja...

"A folyó már felismerte a kék ruhás lányt."

A Kéményseprő Kelemen egy rendkívül bájos, szívhez szóló - és igen -, romantikus történet.A kötet az igaz szerelem, a várakozás, a reménykedés, a lemondás, az elszakadás és az újra egymásra találás története, mely az elején boldog, szinte rózsaszín ködös felhőbe bugyolálja az olvasó gondolatait, majd megszakajtja a szívét, míg végül, egy hatalmas, benn tartott levegő kisóhajtása után, ismét hatalmas, fülig érő mosolyt varázsol az arcára.


Marék Veronika újra elvarázsolt. Korai története egy szerelmetes, az árnyékban megbúvó, de a fényre és az emberek figyelmére IS vágyó, kedves, szerethető főhőst állít a középpontba, aki jószívűségével, egyszerűségével és kedvességével azonnal levett a lábamról. Kelemen, a mindig piszkos, aranyszőke hajú kéményseprő egy esős délután találja meg az élet értelmét, mikor egy, hozzá egészen hasonlóan kedves és jószívű lányt sodor az életébe a vak véletlen...
Az időjárás, mondhatni maga a sors kemény feladatát vette a hátára, illetve testesítette meg ezen az áprilisi napon és összekötötte két fiatal életét, akik egyébiránt talán soha nem találkoztak volna.

A mese egyszerű, könnyen befogadható, s véleményem szerint nem csupán a gyermekeket, de a felnőttek szívét is el fogja varázsolni! :3
Megjelenik benne a segíteni vágyás erős érzelme, mely maga mögé utasít minden józan észt, s végül az, aki megmenti sokak "életét" lesz az, akire bár rámosolyog a jószerencse, mégis, előbb megtépázza az élet... De megjelenik benne a nemtörődömség és a "majd a másik megteszi helyettem" tipikus esete is, ami az egyként hömpölygő tömeget jellemzi, amiből szerencsére mindig van EGYVALAKI, aki kitűnik a jóságával...
Kelemen és a kék ruhás lány szívhez szóló, eleinte fájdalmas perceket átélő meséje végül felemeli az olvasót, s a várt happy end sem marad el!

Marék Veronika ismét megmutatta, hogy nem véletlenül ő az egyik LEGNAGYOBB MAGYAR MESEMONDÓ piciny hazánkban!

"Mert ki jut fel a házak tetejére? Csak 
a galambok meg a kéményseprők."

A kötetet Szegedi Katalin gyönyörű illusztrációi díszítik, melyek tökéletesen illenek a szöveghez, s a képeknek köszönhetően a szemünk előtt elevenedik meg Marék Veronika lenyűgöző története. Az egyszerű, a mesében is többször megemlített, lényeges színekre koncentráló illusztrációk vonzzák a szemet, míg a karakterek olyannyira remekül eltaláltak, hogy jelen esetben az olvasónak nincs más dolga, mint hátradőlni a kényelmes fotelben és élvezni a mesét, ami sok-sok évvel ezelőtt született, s egy olyan letűnt korba repít vissza, melyben néhányan bár élni szeretnénk, erre sohasem lesz lehetőségünk, ám felmenőink még emlékezhetnek milyen volt ebben a városban, ebben a másik korban élni... 
 
A kötetet az írónő meséit kedvelőknek, valamint a romantikus, szívhez szóló történetek szerelmeseinek szívből ajánlom! :3

A kötetet hálásan köszönöm a Pagony kiadónak!

Értékelés: 5/5 kéményseprő
Kedvenc kötet












Idézetek

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város."

"Mert ki jut fel a házak tetejére? Csak a galambok meg a kéményseprők."

"- Vigyázz, Kelemen! Nézz körül, Kelemen! Csrrr!"

"A lány várt, várt."

"A folyó már felismerte a kék ruhás lányt. A kikötő kövei is ismerték őt..."

"- Galambok, galambok! Segítsetek rajtam! Nem találom a kedvesem."

"Kinn tavasz volt, friss szél fújt az utcán, és egy kék ruhás lány várta őt a folyóparton. Vajon találkoznak még valaha?"

"Kereste azt a fekete hajú lányt, aki várta valahol őt. De hol?"

"- Jól van, Kelemen! Csak így tovább, Kelemen!"

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images