Noha a verses mese nagyon tetszett, soha nem éreztem késztetést arra, hogy belekezdjek a trilógiába is... Egyrészt, mindig volt valami más, másrészt pedig - tudom, butaság - nem akartam ismét valami olyasmiért rajongani, aminek elérhetetlenek a kötetei magyar nyelven - merthogy hiány van ám belőlük a könyvpiacon nagyon régóta...

A film előkészületeit nem követtem nyomon, sőt, mindaddig, míg meg nem láttam a plakátot, ahol a megnyerő és bájos, a gyönyörű kék szemével rabul ejtő főszereplő nézett egyenesen a szemembe, nem is érdekelt a film... Majd megláttam a plakátot - amiről ordít a történet zsenialitása -, megláttam a Netflixen a premier dátumát, és úgy éreztem, nekem ezt látnom kell...

A költözés miatt sajnos a filmet csupán ezen a héten tudtam megnézni, ám éjfélig - míg vége nem lett, nem tudtam félbeszakítani, hogy másnap folytassam - nem is eresztett, beszippantott, elvarázsolt, s nem engedett. Azóta még egyszer újranéztem a kedvenc jeleneteimet, s azt hiszem, az ünnepek alatt még le fog menni még párszor egymás utánjában ez a csodálatosan szép, varázslatos karácsonyi történet...

Természetesen a mese köré felépített, modern világban játszódó történetszál ízig-vérig 21. századi és igazi "csoki-Netflixes", de most, Haig meséjének köszönhetően még ezt az erőltetést is meg tudtam bocsájtani nekik...

🎄🎄🎄

Édesanyja meghalt, s az apa megígérte, hogy méltó mód neveli fel a fiút, akinek igyekszik mindent meg is adni, ám a család szűkösen él, nélkülözések közepette... Mint ahogy az egész ország is, kinek királya magához hívatja a népét, hogy megkérje őket, hozzanak az országba valami varázst, valami csodát, ami megtölti az embereket reménnyel...

Nikolas édesapja úgy dönt, hogy útra kel Elfhelm felé, minek legendáját Nikolas édesanyjától hallották először, s a fiú minden este megkéri az apját, mesélje el, miként is juthat el egy ember a manók városába... Merthogy egyszer nagyon régen egy kislány eljutott, s míg el nem olvadt a hó, ott is maradt, hogy aztán teletömött zsebekkel - melyek csokikat rejtettek - visszatérjen a sajátjai közé...

Nikolas bárhogy kérleli az apját, az nem viszi magával a veszélyes útra, hovatovább meghívja a húgát, hogy vigyázzon a fiára a távollétében. Miután a favágó útra kel, Nikolas élete fenekestül felfordul, ugyanis a nénikéje kidobja a házból, éhezteti, dolgoztatja, s még az édesanyjától kapott ajándékokat sem átall tönkretenni...

Ahogy az lenni szokott, az út azonban viszontagságokkal teli, s Nikolas nem is sejti, hogy az egész életét és sorsát meghatározó és eldöntő ösvényre lép, s hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint volt...

🎄🎄🎄

Soha nem szerettem az adaptációkat, a kiválasztott színészeket, s a könyvek ismerete után soha nem is néztem meg az élőszereplős változatokat, mert nem tudták azt adni, amire vártam volna... Jelen esetben más a helyzet, hisz nem ismerem az eredeti regényt, azonban a film megtekintése után - melynek köszönhetően teljesen elvarázsolódtam -, megrendeltem ill. megkértem Karácsonyra, a fa alá ajándékként, igen, azzal a gyönyörű és szemkápráztató filmes borítóval, amin az én drága főhősöm szeretnivaló arcocskája virít, s amit csupán a Netflix-matrica csúfít el, de förtelmesen... ^^ Igen, a filmes borítós kiadás jelen esetben sokkalta jobban tetszik, mint az eredeti, furcsán pálcikaemberes-rajzos borító, most már csak ki kell bontogatnom Szenteste a fa alól, hogy magamhoz szoríthassam. :3

A fiú, akit Karácsonynak hívnak egy gyönyörű karácsonyi mese. Nikolas, a főszereplő rendkívül szerethető, eredendően jó, minden gonoszságtól mentes, ártatlan gyermeki lélek, akinek sok-sok szenvedésen keresztül megy az útja, hogy megtanuljon nagyon fontos dolgokat... Nem érdemli meg azt a rengeteg rosszat, ami történik vele, s az optimizmusa és a jó szíve, a jósága, ami megmarad mindazon szerencsétlenség ellenére is, ami vele történik - példaértékű.

Édesapja, a természetéből adódóan, alapvetően jó ember, akit az élet kényszerít rosszra, aki eltévelyedik, akinek szüksége van a fia jóságára és útmutatására szintén szerethető karakterek, kinek spoiler halálát megkönnyeztem... spoiler vége

Az apa mélybe zuhanása a film legtragikusabb pontja volt a számomra, ahol teljesen összetörtem, s bevallom, eltörött a mécses, ahogy annál is a jelenetnél is, mikor a rongybaba levesként végzi. Nem értem, hogy lehet a sors ilyen kegyetlen, hogy mindig a jó embereket kínozza - s nincs ez máshogy a való világban, ma sem. Éppen ezért olyan hihető ez a mese...

A film és történet leghumorosabb és legaranyosabb szereplője Nikolas kisegere, Miika, akiről nem árulok el nagy titkot szerintem azzal, ha elmondom, természetesen meg fog szólalni, hisz nem lenne varázslat, ha nem így lenne... Miika a humor forrása, az ártatlan jókedv, a felhőtlen gondtalanság, mikor a legnagyobb probléma a sajt hiánya... ^^ No, de Miikában azért ennél sokkal több van. #marryme LOL

A Netflix idén kitett magáért, s noha azt még nem tudom, hogy a regényhez hű adaptáció készült-e el, de az mindenképp dicséretes, hogy nem lett néger a főszereplő és a többi, és a többi, amibe most nem mennék bele. A látványvilág, a zene mind-mind csodálatos, két órányi varázslat, melyet minden Karácsony-mániás "őrültnek" - mint ami én is vagyok ^^ - szívből ajánlok! ❤