Noha a verses mese nagyon tetszett, soha nem éreztem késztetést arra, hogy belekezdjek a trilógiába is... Egyrészt, mindig volt valami más, másrészt pedig - tudom, butaság - nem akartam ismét valami olyasmiért rajongani, aminek elérhetetlenek a kötetei magyar nyelven - merthogy hiány van ám belőlük a könyvpiacon nagyon régóta...

A film előkészületeit nem követtem nyomon, sőt, mindaddig, míg meg nem láttam a plakátot, ahol a megnyerő és bájos, a gyönyörű kék szemével rabul ejtő főszereplő nézett egyenesen a szemembe, nem is érdekelt a film... Majd megláttam a plakátot - amiről ordít a történet zsenialitása -, megláttam a Netflixen a premier dátumát, és úgy éreztem, nekem ezt látnom kell...

A költözés miatt sajnos a filmet csupán ezen a héten tudtam megnézni, ám éjfélig - míg vége nem lett, nem tudtam félbeszakítani, hogy másnap folytassam - nem is eresztett, beszippantott, elvarázsolt, s nem engedett. Azóta még egyszer újranéztem a kedvenc jeleneteimet, s azt hiszem, az ünnepek alatt még le fog menni még párszor egymás utánjában ez a csodálatosan szép, varázslatos karácsonyi történet...

Természetesen a mese köré felépített, modern világban játszódó történetszál ízig-vérig 21. századi és igazi "csoki-Netflixes", de most, Haig meséjének köszönhetően még ezt az erőltetést is meg tudtam bocsájtani nekik...

🎄🎄🎄

Édesanyja meghalt, s az apa megígérte, hogy méltó mód neveli fel a fiút, akinek igyekszik mindent meg is adni, ám a család szűkösen él, nélkülözések közepette... Mint ahogy az egész ország is, kinek királya magához hívatja a népét, hogy megkérje őket, hozzanak az országba valami varázst, valami csodát, ami megtölti az embereket reménnyel...

Nikolas édesapja úgy dönt, hogy útra kel Elfhelm felé, minek legendáját Nikolas édesanyjától hallották először, s a fiú minden este megkéri az apját, mesélje el, miként is juthat el egy ember a manók városába... Merthogy egyszer nagyon régen egy kislány eljutott, s míg el nem olvadt a hó, ott is maradt, hogy aztán teletömött zsebekkel - melyek csokikat rejtettek - visszatérjen a sajátjai közé...

Nikolas bárhogy kérleli az apját, az nem viszi magával a veszélyes útra, hovatovább meghívja a húgát, hogy vigyázzon a fiára a távollétében. Miután a favágó útra kel, Nikolas élete fenekestül felfordul, ugyanis a nénikéje kidobja a házból, éhezteti, dolgoztatja, s még az édesanyjától kapott ajándékokat sem átall tönkretenni...

Ahogy az lenni szokott, az út azonban viszontagságokkal teli, s Nikolas nem is sejti, hogy az egész életét és sorsát meghatározó és eldöntő ösvényre lép, s hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint volt...

🎄🎄🎄

Soha nem szerettem az adaptációkat, a kiválasztott színészeket, s a könyvek ismerete után soha nem is néztem meg az élőszereplős változatokat, mert nem tudták azt adni, amire vártam volna... Jelen esetben más a helyzet, hisz nem ismerem az eredeti regényt, azonban a film megtekintése után - melynek köszönhetően teljesen elvarázsolódtam -, megrendeltem ill. megkértem Karácsonyra, a fa alá ajándékként, igen, azzal a gyönyörű és szemkápráztató filmes borítóval, amin az én drága főhősöm szeretnivaló arcocskája virít, s amit csupán a Netflix-matrica csúfít el, de förtelmesen... ^^ Igen, a filmes borítós kiadás jelen esetben sokkalta jobban tetszik, mint az eredeti, furcsán pálcikaemberes-rajzos borító, most már csak ki kell bontogatnom Szenteste a fa alól, hogy magamhoz szoríthassam. :3

A fiú, akit Karácsonynak hívnak egy gyönyörű karácsonyi mese. Nikolas, a főszereplő rendkívül szerethető, eredendően jó, minden gonoszságtól mentes, ártatlan gyermeki lélek, akinek sok-sok szenvedésen keresztül megy az útja, hogy megtanuljon nagyon fontos dolgokat... Nem érdemli meg azt a rengeteg rosszat, ami történik vele, s az optimizmusa és a jó szíve, a jósága, ami megmarad mindazon szerencsétlenség ellenére is, ami vele történik - példaértékű.

Édesapja, a természetéből adódóan, alapvetően jó ember, akit az élet kényszerít rosszra, aki eltévelyedik, akinek szüksége van a fia jóságára és útmutatására szintén szerethető karakterek, kinek spoiler halálát megkönnyeztem... spoiler vége

Az apa mélybe zuhanása a film legtragikusabb pontja volt a számomra, ahol teljesen összetörtem, s bevallom, eltörött a mécses, ahogy annál is a jelenetnél is, mikor a rongybaba levesként végzi. Nem értem, hogy lehet a sors ilyen kegyetlen, hogy mindig a jó embereket kínozza - s nincs ez máshogy a való világban, ma sem. Éppen ezért olyan hihető ez a mese...

A film és történet leghumorosabb és legaranyosabb szereplője Nikolas kisegere, Miika, akiről nem árulok el nagy titkot szerintem azzal, ha elmondom, természetesen meg fog szólalni, hisz nem lenne varázslat, ha nem így lenne... Miika a humor forrása, az ártatlan jókedv, a felhőtlen gondtalanság, mikor a legnagyobb probléma a sajt hiánya... ^^ No, de Miikában azért ennél sokkal több van. #marryme LOL

A Netflix idén kitett magáért, s noha azt még nem tudom, hogy a regényhez hű adaptáció készült-e el, de az mindenképp dicséretes, hogy nem lett néger a főszereplő és a többi, és a többi, amibe most nem mennék bele. A látványvilág, a zene mind-mind csodálatos, két órányi varázslat, melyet minden Karácsony-mániás "őrültnek" - mint ami én is vagyok ^^ - szívből ajánlok! ❤

A tegnapi napon végre a kezembe foghattam Petra Bartíková és Magdalena Takáèová közös munkájának gyümölcsét, A fa címet viselő gyönyörű lapozót, melyet a Kolibri kiadó standján vásároltam meg a Könyvhéten. 

A lapozó megjelenését már egész korán meghirdette a kiadó, ám sajnos a megjelenés folyamatosan csúszott, míg végül a Könyvhétre szerencsésen megérkezett. ^^

A kötet viszonylag nagy méretű; masszív, kemény lapokból áll, és az első fele tulajdonképpen tölgyfa alakú, ami több rétegből áll össze. Az olvasás és lapozás során pedig egyre mélyebben hatolhatunk be a fák és azok lakóinak életébe, mintegy rétegekre bontva az erdei élőlények lakhelyét, mint a hagyma leveleit... *-*

A kötet részletesen mutatja meg, mi minden él a fa lombkoronájában, az üreges törzsekben, a fák alatt elterülő avarban és magában az erdőben. Míg a könyvecske bal oldalán az érdekes információkat olvashatjuk, addig a vele párban lévő jobb oldalon láthatjuk mindazt, amit a szöveg elénk tár. Mindezt a Magdaléna Takáčová által készített gyönyörű illusztrációkon keresztül  tárul a szemünk elé. *-*

Minden élőlény és növény mellett feltüntetésre kerültek azok nevei is, hogy a kicsik pontosan be tudják azonosítani miről is olvastak éppen, így a kötet rendkívül hasznos lehet tanulás szempontjából is. Az illusztrációk részletgazdagok és elképesztően aranyosak, igazán megéri hosszabb percekre elmerülni bennük. :)

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy egy szórakozásra és tanulásra egyaránt alkalmas lapozó jelent meg a hazai piacon, ami a gyönyörű illusztrációk szerelmeseit bizonyosan le fogja venni a lábukról! ;) 

A kötetet kisebb gyermekek számára ajánlom, akik most ismerkednek az élővilággal és érdeklődnek a természet iránt! :)

A képeket a kötet hivatalos, angol nyelvű oldaláról mentettem le, ugyanis a digitális grafika sokkal hűebben bemutatja nektek a szépségét, mintha az általam készített tökéletlen fotókat nézegetnétek! ^^

Értékelés: 5/5 tölgy

Illusztrációk: 5/5 tölgy

Dés Mihály: Ancsa ​és Pancsa meg a vadmalacok címet viselő mesekönyve az Ancsa és Pancsa c. sorozat második része, amit én - jó szokásomhoz híven - ismét hamarabb olvastam el, mint az első részt, mégpedig azon okból kifolyóan, hogy sajnos az első részt még nem állt módomban megvásárolni. :( Természetesen ezt a hiányt február folyamán igyekszem pótolni, ugyanis a vadmalacokról szóló kaland után szemernyi kétségem sincs az első rész sikere felől. :) 

Az Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok egy aranyos nyári történet, ami tulajdonképpen egy hosszabb időszakot ölel fel, mégis - legnagyobb része - a nyári szünet alatt játszódik...

A kötet elején megismerhetjük ezt a két különös, aranyos ikerlányt, nagymamájukat, Kriszta mamát és a Nagypapát, akik egy rét, és a réttel határos erdő mellett laknak vidéken. Az egyik nap Nagypapa vaddisznókat fedez fel egy ősrégi almafa árnyékában, és amint a kislányok megpillantják ezeket a különös teremtményeket, azonnal a rögeszméjükké válnak a vadmalacok. Velük kelnek, fekszenek, álmodnak, és alig várják a nyári szünetet, amikor visszatérhetnek a farmra, és malaclesre indulhatnak...

Természetesen a két kislány igen komisz, és érdeklődő fajta, akiknek senki sem ad engedélyt arra, hogy bemerészkedjenek az erdőbe, így megteszik azt egyedül - titokban. Itt kerül sor ama váratlan eseményre, amikor a látszólag bátrabbnak tűnő Ancsa sokkal kisebb lelki erőről és bátorságról tesz tanúbizonyságot, mint a félénkebb Pancsa, miközben valóra válik az álmuk, és igazán közelről megszemlélhetnek egy vadmalacot...

Dés Mihály meséje pici gyerekeknek szól. A könyv hátoldalán látható 5+ életkor jelzés nem véletlenül szerepel a könyv borítóján, a nyelvezet igen egyszerű, a történet sok helyen szájbarágós és az író rengetegszer ismétli önmagát, ami felnőtt fejjel már inkább fárasztó, mint érdekes, noha a gyerekek számára lényeges információkat ismétel... 

Ezért nem tudtam megadni a történetre az 5 csillagot, annak ellenére, hogy egy rendkívül aranyos, bájos, kalandos történetet kaptam, amit Horváth-Molnár Panna gyönyörű, élettel teli és részletgazdag illusztrációi tesznek teljessé. 

A kötet a mesén kívül tartalmaz még egy részletes bemutatkozót Kriszta mamáról és a Nagypapáról, akiket ezen rövid információhalmaz olvasása során jobban is megismerhetünk, továbbá egy mellékszálat, egy bizonyos vízipisztoly-ügyről, ami megváltoztathatta volna a történet végkimenetelét... 

Noha már azon is meglepődtem, hogy a mese tulajdonképpen csupán a kötet felét teszi ki - már ami az oldalszámot illeti -, és külön bemutató részt tartalmaz a nagyszülőkről, azok jelenlétét még megértem, hiszen teljesebbé teszi a képet a nagyszülők jelleméről, akik a konkrét történetben nem sokat szerepelnek, hiszen a mese a két kislányra fókuszál; a kiegészítő sztori jelenlétét azonban egyáltalán nem értem. Olybá tűnik, mintha csak azért kapott volna helyet, hogy a kötet ne legyen még ennél is rövidebb az oldalszámot tekintve, de igazán nagy jelentősége nincs, azon kívül, hogy humoros. 

Mindezeken tényeket összevetve a kötetet kisebb, óvodás korú gyermekeknek és szüleiknek ajánlom!

Idézetek

"Kevés gyerek van a földkerekségen, aki többet tudna a vadmalacokról, mint Ancsa és Pancsa."

"…a házukban lakó Béla bácsi úgy tudja mozgatni a bajuszát, mint egy hőscincér, és úgy morog hozzá, mint egy vadmalac."

"– Fényképezd le őket a mobiloddal! – javasolta Kriszta mama. 

– A fészkes fene tud fényképezni azzal az átkozott telefonnal – füstölgött Nagypapa. – Örülök, ha telefonálni sikerül vele."

"Közben eljött a tél, leesett a hó, a rét fehér lett, mint patyolat takaró, az erdő csupasz fáin Télapó-sapó, ilyenkor szánkózni, hógolyózni jó…"

"Csak az alkalmas pillanatot kellett kivárni, amikor kiszökhetnek az erdőbe. Az alkalmas pillanat természetesen akkor jön el, amikor Kriszta mama nincs otthon, mert ha ő otthon van, akkor még egy földigiliszta se tudna észrevétlenül kiszökni a kertből."

"A vendégeket például saját főzésű pálinkával szokta kínálni, ami pont úgy néz ki, mint a víz, csak nem lehet meginni, mert borzasztóan erős."

"Nagypapa még akkor se kóstolhatja meg a süteményt, amikor megette az isteni és nagyon egészséges levest és főzeléket, mert ő „cukros”, és aki „cukros”, az már annyi édességet evett életében, hogy többet nem ehet. Másoknak is hagynia kell. Ez így igazságos."

Történet: 4,5/5 vadmalac

Illusztrációk: 5/5 vadmalac

Sziasztok!

Ma egy zseniális, görög mitológiával foglalkozó, humoros könyvről hoztam nektek értékelést, ami az idei év egyik szenzációja! :) De vigyázzatok! Fel kell hívnom a figyelmeteket arra, hogy a kötet hasfalszaggató perceket okoz, a nevetés garantált, így csak óvatosan lépdeljünk Zeusz kompániájának társaságában... ^^

Frank Schwieger humoros, új, modern formában kalauzol el bennünket a jól- és kevésbé ismert görög mitológia bugyraiba, és 24 istent, hőst, és mitikus alakot mutat be számunkra, személyenként kb. 3-4 oldalban. 

A főhősök maguk mesélik el nekünk életüket, egy-egy hőstettüket, vagy éppen életük egy apró mozzanatát, és teszik mindezt úgy, hogy megnevettetnek, a könyvhöz láncolnak és rengeteg információt és tudást csepegtetnek belénk. :) 

A Zeusz ​és bandája Görög mitológia újratöltve c. kötet megérdemli a figyelmet, s az egyetlen fájó pont csupán az, hogy irtózatosan rövid! ^^

S most nézzük is meg közelebbről ezt a csodás könyvecskét! :) ❤

A kötet 24 fejezetet tartalmaz, és névsorrendben mutatja be a szereplőket. A kemény kötésű borító első két oldalán rögtön egy személyre szabott oldalpárt kapunk, aminek a felépítése maximálisan megegyezik a kötetben szereplő személyek bemutatkozó oldalaival.
A történetek elején minden esetben három illusztrált oldalt kapunk, ahol a szereplők megosztják velünk azokat az információkat, amiket magukról a legfontosabbnak tartanak.
Az első oldalon egy humoros és részletes illusztráció található a főhősről, amit a bemutatkozás - "Ez vagyok én" - követ. Ezeken az oldalakon megtudhatjuk, hogy az adott történet főhőse éppen halandó vagy halhatatlan, megismerjük a családját és a hazáját, valamint megtudjuk, mihez ért a legjobban és mit/kit gyűlöl mindennél/mindenkinél jobban... ;)


Első történetünk főhőse maga a nagy Akhilleusz, akinek a történetét szerintem mindenki ismeri, de most az ő szemszögéből is megtudhatunk egy-két dolgot... :)
Ebben a pár oldalban megismerkedhetünk Akhilleusz sebezhetetlenné válásának történetével, valamint azzal a kényes szituációval, miszerint lánynak öltöztetve tengette a napjait, hogy megóvják életét a trójai háború tragikus végkifejletétől, ám Odüsszeusz egy szép napon eljött érte, s így elmehetett a hőn áhított Trójába, ami mondjuk, éppen úgy ért véget, ahogy azt szerette volna, hiszen hősként halt meg, és nevét évszázadokon túl is ismerik... ^^


Aphrodité ábrázolása a kötetben picit meglepett. Mivel a szépség istennőjéről beszélünk, természetesen a hiúság elmaradhatatlan személyiségvonás, amit itt jócskán felerősítve kapunk meg. Az istennő pontosan egy olyan elkényeztetett, önelégült fruskának van beállítva, akivel a magukat gyönyörűnek titulált cicababák rögtön azonosulni tudnak. XD (Bocsánat, ezt nem hagyhattam ki, elvégre a kötet célja az, hogy a modern olvasó közelebb érezze magához a ógörög isteneket...)
Mit ne mondjak, "kicsit" egoista a csaj. A szerelem és szépség istennője a Viszály Almájának történetét meséli el nekünk, s kínosan jegyzi meg, hogy a világ legszebb nőjének szerelmét odaígérni  nem éppen volt a legbölcsebb dolog... ^^


Apollón meséje, a közte és Erósz között kialakult viszályt írja le, s az ebből fakadó viszonzatlan szerelmét a fává változott Daphne iránt. Maga a történet humoros, de nagyon szomorú is. :(


Ariadné a Minótaurusz és Thészeusz legendáját meséli el nekünk, természetesen a történetben játszott szerepével a központban, majd fél pillanat alatti szerelembe esését és házasságát a bor istenével, Dionüszosszal. ^^
Maradjunk annyiban, hogy lehet, hogy szép volt, de esze annál kevesebb, már ami a józan gondolkodást illeti...


Artemisz, a vadászat szűz istennőjének története a második legjobb ebben a kötetben - személyes kedvencem.
Artemisz Aktaión tragikus sorsát meséli el, aki vadászat közben eltéved az erdőben, s balszerencséjére a meztelenül fürdőző és napozó istennőre és kíséretéhez tartozó nimfák csoportjába botlik. Mivel a férfi szemérmetlenül megbámulja Artemiszt, akit addig soha senki nem látott még mezítelenül, szarvassá változtatja a férfit, aki ijedtében pontosan saját vadászkutyái elé szalad... A történet túlfűtött és erotikus, és végtelenül szomorú is. Én nem bántam volna, ha Artemisz legyőzi a büszkeségét, és enged egy olyan férfinak, akit láthatóan teljesen megbabonázott...



Athéné - a kedvenc istennőm - története és személyisége rettenetes mód elferdítésre került a könyvben. Erre az írásra tudom azt mondani, hogy az egyetlen, ami nem tetszett a kötetben, hiszen Athéné soha nem volt olyan pökhendi, mint ahogyan itt ábrázolva vagyon.
A történet egyébiránt a pókká változtatott Arakhné-val folytatott versengését meséli el, akinek a nevéből a pókiszony elnevezése született meg...

A következő történetekben a dicsekvő Daidalosz életét ismerhetjük meg, aki leírja fia, Ikarosz vesztét; majd Démétér istennő tulajdonképpen Perszephoné leánya elrablását és az események után bekövetkezett magányát tárja elénk. Dido az egyiptomi útját és egy új királyság alapítását meséli el, de ezek a történetek voltaképpen nem egy izgalmas sztorik...
A soron következő bor istene, Dionüszosz egy mámoros éjszaka utáni elrablásának történetét meséli büszkén, ami szintén nem volt egy lehengerlő elbeszélés, mert bár voltaképpen vicces, de sose szerettem ezt a részeges istenséget, és főleg nem a részegeket... Ez a pár oldal mindenesetre a humor teljesen kiaknázott forrása...



Európé hercegnő történetével viszont visszatérünk az izgalmasabb legendák bugyrai közé. ;) Valljuk be, hogy a bika képében elrabolt hercegnő - akinek Európa, mint földrész a nevét köszönheti - története egy vicces sztori... ^^ A Zeusz és Hermész között lezajlott beszélgetés, Európé "ártatlansága" és naivsága, Zeusz bika képében történő hódítása és magaillegetése egyszerűen zseniális. ^^

Helené meséje fárasztó. A nő Aphrodité tökéletes mása - a hiúságban... Tulajdonképpen ebben a pár oldalban el is mondja életet történetét, ami a szépsége körül forog - természetesen, hiszen a világ legszebb nőjéről beszélünk, aminek ő tökéletesen tudatában is van...


Héphaisztosz története a kötet legszomorúbb meséje, ám a férfi ötlete, amivel anyját, a gőgös Hérát sikerül megleckéztetnie, elsőrangú bosszú! :)
Meséje egyik legjobb beszólásai közé tartozik a feleségéhez fűződő gyűlölt és ellenséges viszonya, s ezekben a sorokban tökéletesen kirajzolódik, hogy ugyan a férfi kívül csúf, és a szerelem istennője abszolút nem illik hozzá, mégis annyival bölcsebb és nemesebb, mint a nő, hogy az egészen elképesztő...


Héra története azonban eléggé semmilyen... Egyik "főfájását" és haragját meséli el a csalárd Zeusz hódításai közül...


Míg Héraklész két-három hőstettét meséli el nekünk - közülük pedig az Atlasszal kibabráló csalafintasága a legviccesebb -, addig Hermész, az Apollóval köttetett barátságát hívja elő emlékeiből, ami élete második napján történt...  Fölöttébb vicces. :)


Médeia, Iaszón gyapjú iránti küzdelmét mondja el az ő szemszögéből, de életet tragikus végére már nem jut idő, ami nem is baj. Sose kedveltem ezt a nőt...

Nauszikaá ellenben eszméletlenül cuki. A hercegnő története már az Odüsszeiában is megfogott, ám itt, ha lehet, még sebezhetőbbnek ábrázolták. Epekedése és viszonzatlan szerelme Odüsszeusz iránt adja a történet magját, míg a soron következő Odüsszeusz a küklopsszal átélt kalandját, és minden szerencsétlensége kezdetét meséli el.

Orpheusz, a dalnok regéje a kötet harmadik legjobb története. Szerelme Eurüdiké iránt, hatalmas egója, tragédiája és hitetlensége egyrészt szívfájdítóan gyönyörű, másrészt kimondhatatlanul humoros... ^^


Pénelopé a várakozó feleséget testesíti meg a könyv lapjain, és ezt olyan jól ábrázolják, hogy képtelenség nevetés nélkül kibírni.


Perszeusz története a kötet legjobb története! Már a fogantatásának ábrázolása és Zeusz kaján vigyora se semmi (Zeusz aranyeső formájában hódította meg a toronyba zárt szépséget), de Medusza megölése, az Atlasz-hegység kialakítása és Androméda megmentésének története nemcsak humoros, romantikus, kalandos, de epikus, lélegzetvisszafojtva olvasós, még többet akarós sztori egy ifjú hősről, aki valóban mentes mindenféle túlzott egoizmustól, és célja az édesanyja boldogsága, a szörnyek legyőzése, és az, hogy szerelmét maga mellett tudja egy életen át... Ahww :3
❤

Egyetlen kifogásom hősünk ábrázolása, aki egyáltalán nem hasonlít mitológiai önmagára. ^^ (Na mondjuk, egy fokkal jobb, mint a ír manónak kinéző Odüsszeusz. XD) Lelkem megnyugtatása végett azonban hoztam nektek egy csodálatos képet erről a remek férfiról! ;)



Prométheusz öndicsekedése, emberalkotása és a tűz leküldése, na meg persze a hegyre történő száműzetése, és májának elfogyasztása a sasokkal nem éppen egy felemelő történet, annyira nem is élveztem. A vége poén azonban kifejezetten tetszett. :)

Zeusz A kötet végére maradt egyik legérdekesebb sztori és legérdekesebb isten, aki születésének bonyolult körülményeit, apja, Kronosz Tartaroszba való száműzetését, valamint hatalomra kerülését írja le pontosan abban az önimádó, büszke stílusban, amit elvártam az egoista és perverz főistentől. ^^




A Zeusz bandája egy remekül felépített, humorosan, a mai fiatalok nyelvén megírt szelet a görög mitológia szerteágazó s burjánzó, csodálatos világából, aminek egyetlen hátránya, hogy rövid. Igen, a kötet ugyan 238 oldalt számlál, mégis nyúlfarknyi, hiszen ez a mitológia rendkívül komplex.
Szerettem volna még tovább olvasni, és más mitológiai alakokkal együtt nevetni, sírni, kalandba indulni, de sajnos ez nem lehetséges. :( Fájó szívvel csuktam össze a könyvet miután elfogyott az utolsó oldal is, de nem vagyok szomorú, hiszen bármikor levehetem a polcról újraolvasni a kedvenc részeimet! *-*
A kötet olvasmányos, az illusztrációk minősége első osztályú, humoros, továbbá rendkívül részletgazdag!


Történetek: 5/5 aranyalma
Illusztráció: 5/5 aranyalma
Kivitel: 5/5 aranyalma

Sziasztok!

December 6-án, Mikulás napján, az új Grincs mesefilm premierjének idején nagyon szép napom volt, hiszen párommal már előre megvettük a jegyeket, hogy meg tudjuk nézni ezt a csodás karácsonyi történetet, ami a kedvenc morcos, zöld lényemről, a Grincsről szól.
Noha párom eleinte vonakodott a mesétől, a trailer után sikerült rávennem, hogy elkísérjen, és megnézze, mi is az, amiért én ennyire oda vagyok. ^^

A film minden várakozásomat megtartotta, sőt felül is múlta... Egyetlen percig sem kételkedtem benne, hogy gyönyörű feldolgozást fogok látni, de hogy ennyire jó érzéssel a szívemben fogok kijönni a moziteremből, nem sejtettem. :) 

Mivel maga az írott mese elég rövidke, így már a Jim Carrey-féle klasszikus filmfeldolgozás is kibővítette az alaptörténetet, így kétség sem fért hozzá, hogy a 90 perces műsoridőt is új jelenetekkel fogják kitölteni. Egy kerek, összetett, minden részletre odafigyelő csodálatos történetet kaptam, amiben a rímek is tökéletesre sikeredtek...

Az eredeti, angol szinkronszínészek nevét jól ismerjük, de én a magyar változattól bevallom, féltem egy kicsit, főleg a trailer után. Most, a mese megtekintése után azonban azt kell mondjam, hogy a félelmem alaptalan volt, ugyanis ritka jó szinkron készült, és nagyon jól eltalálták a karakterek magyar hangjait.

A mese története Kifalván veszi kezdetét (és itt meg is ragadom az alkalmat arra, hogy megjegyezzem, a Kifalva kismilliószor jobban hangzik, mint a mesekönyvben szereplő Kikfalva), s nem meglepő módon az emberek vásárolnak, dekorálnak, és készülnek a Karácsonyra...
Kobak hegyen pedig éppen megszólal a Grincs ébresztője, ami karácsonyi dalokat játszik, és zsémbes szőrmókunk igencsak morcosan köszönti a reggelt, aminek a szegény ébresztőóra látja a kárát... ^^


Gondos tisztálkodás után főhősünk és kutyusa, Max reggelihez készülődik, ám a tányéron mindössze egyetlen babszem csücsül, ugyanis a Karácsonyra bevásárolt élelem-adag, aminek elviekben januárig ki kellett volna tartania, elfogyott...


Hááátttt... Sokat... Így tehát, a gondos előkészületekkel ellentétben a Grincs és Max felkerekedik, hogy újra bevásároljon, ám a városkában tett látogatást igencsak rövidre tervezik...
Természetesen ez nem jön össze...  ^^


A Grincs már a város elején ingrincskedik, miközben Cindy-Lou éppen a postára siet, hogy feladja a Mikulásnak szánt levelét. A kislány édesanyjával és két öccsével él, akik ikrek, és gondoskodásra szorulnak. Az anyukája rengeteget dolgozik, így a kislány minden segítséget megad neki, amit tud.
Cindy-Lou beleütközik főhősünkbe, aki természetesen a kislány szívébe gázol, ám a parányi emberkének olyan hatalmas szíve van, hogy semmi sem szegheti a kedvét...

A Grincs hazafelé szeretné elkerülni a hegy alatt lakó szomszédját, aki éppen lázasan díszíti a házát, ám az éppen akkor felfújt óriáshóember nyakon csapja az osonó Grincset.


Emberünk közli főhősünkkel, hogy Kifalván a Karácsony idén háromszor akkora lesz, mint általában, és a főtéren álló fa méretei is felülmúlnak majd mindent, amit eddig emberszem látott...
A Grincs nyomban magányos házába szalad, és a kedve igencsak búskomor...


A Sors úgy hozza, hogy pont ez a háromszor akkora fa lesz az, amit főhősünk elsőként el akar pusztítani, de terve természetesen félresikerül és a Grincs az ünneplő tömeg közepén köt ki... A főtéren minden van, ami ebben az időszakban szem-szájnak ingere, az emberek esznek, isznak, énekelnek, beszélgetnek, a gyerekek hógolyóznak, és a Grincs fájdalmasan emlékszik vissza saját, szomorú gyermekkorára, s ezért úgy dönt, ellopja a Karácsonyt...


A Grincs elhatározza, hogy ő lesz a Mikulás, aki ajándékot és ünnepet lop, s nem hoz...


A harsogó kürt hívó szavára, ami a rénszarvasok hangját utánozza párzás idején csak egy végtelenül mutáló, apró kecske bukkan elő, aki levakarhatatlanul követni kezdi főhőseinket, de ő maga a mese egyik szívét és fő humorforrását adja...
A legmagasabb hegy tetején azonban a Grincs megtalálja azt, amit akart...


És ekkor sipító hangú kecskénk förtelmes ordításával elűzi a rénes ménest... Azazhogy nem! Egyetlen, duci rénszarvas kivételével, aki továbbra is boldogan legelészik, mind elszalad... De ez az egy... ottmarad.
Grincs és Max egy fa mögül szemléli jövendőbeli szánhúzóját...


A rénszarvas sikeres elfogása után Grincs felkészül a Karácsony ellopására. Szánkót és különféle kütyüket barkácsol, ruhát varr, gondos haditervet készít, és beállítja a stopperórát. Szenteste azonban rénszarvas nélkül marad, ugyanis kiderül, hogy az ellopott hímnek családja - felesége és kisrénszarvasa - van, ezért Grincs megmutatja, hogy tulajdonképpen ő egyáltalán nem egy rossz szőrmók, és igenis helyén van a szíve - elengedi a szarvast.
Ugyan, ez felvet némi problémát, de kinevezve kutyusát szánhúzónak végre az éj leple alatt elindul Kifalva felé...


A Grincs sorban lopja el a házak "Karácsonyát", míg végül pont Cindy-Lou sütije lesz az, ami csapdába ejti őt, s így a kislány nem is sejti, hogy kívánságával - amit eredetileg az igazi Mikulásnak szánt - milyen érzelmeket indít el főhősünk szívében s lelkében. A kislány egyetlen dolgot szeretne csupán, hogy az anyukája boldog legyen, hiszen ezt az érzést, mindenki megérdemli...

A Grincs a Kobak hegyen állva, méretes zsákmányával megdöbbenve tapasztalja, hogy a Kikek énekelnek, és nem törtek meg... Egyszerűen nem érti, hogy történhetett ez...


S így a Grincs rádöbben, hogy nem is a Karácsonyt utálta, hanem az egyedüllétet, s történetünk végén eldobja a magányos létet...

Összegzés:
Csodálatos, gyönyörű történetet kaptunk 2018 Karácsonyára A Grincs készítőitől. Az animáció gyönyörű, a zenék fülbemászóak, a Grincs alakja pedig szívet melengetően bájosra és szerethetőre sikerült. Egy ölelnivaló, édes és cuki lény lett, aki törődik az állataival, hiszen Max és a rénszarvas boldogságát sem téveszti soha szem elől. A magyar szöveg, a rímek és a poénok mind-mind a helyén vannak, és az ordítozó kos karakteréért egy hatalmas plusz pont jár a rendezőknek. Cindy-Lou aranyos, bájos kislány lett, aki szerencsére egyáltalán nem lett idegesítő.
Ezen felül, a film elején levetített rövid Minyon-film is tökéletesen megalapozza az ember hangulatát, ugyanis az is fergetegesre sikerült...

Történet: 5/5 Grincs

Animáció: 5/5 Grincs

Film: 5/5 Grincs

Zene: 5/5 Grincs
Magyar szinkron: 5/5 Grincs

Sziasztok!

Ma egy kissé rendhagyó könyvvel érkezem a Mesevilág-sorozatomba, ami ugyan gyermekkönyv, de ismeretterjesztő is egyben - méghozzá nagyon részletes, és érdekes kötet, mely az Irány a természet! Kreatív ötletek ifjú felfedezőknek címet viseli.

A kötet hat témakörre bontva vezeti be az ifjú kalandorokat a természet világába. Megismerkedhetünk a tavak, folyók és tengerek élővilágával, a vadon élő állatok világával, felfedezhetjük az erdőt, megtanulunk tájékozódni a vadonban, érdekes ismereteket szerezhetünk az időjárásról és még az éjszakai állatvilágba is bepillantást nyerhetünk. Teszi a könyv mindezt úgy, hogy játékos feladatokat és remek ötleteket is ad a szabadidő hasznos eltöltésére. 

A könyv megtanítja az olvasót az alapvető természeti kultúrára, és rengeteg hasznos definíciót ír le, mint pl. árapálytócsák: az árapálytócsák kis tavacskák, melyek a dagály után maradnak vissza a parton.

Fokozottan figyelmeztet a veszélyekre, a természet megóvására, és arra, hogy felnőtt kíséret nélkül a gyerekek ne nagyon randalírozzanak és tegyék ki magukat a veszélynek az erdőben. Mindezen információ szépen, nem általánosítva és nem dorgálón kerül megemlítésre.   

A kötetből megismerhetjük pl. a különböző állatok lábnyomait, megtaláljuk benne a morze ABC-t, és plusz érdekességként a szemaforjeleket is bemutatja. Az északi égtáj megkeresésére egy olyan módszert vezet fel, ami számomra teljes újdonsággal hatott. 

A Művészet a vadonban c. alfejezet különösen gyönyörű illusztrációkat tartalmaz és a könyv egyik legszebb két oldala, a Felhőatlasz c. fejezettel együtt, ami egyszerűen csodálatos. 

Az Éjszakai felfedezőtúra Milyen a természet éjszaka? c. alfejezetben pedig mókásabbnál mókásabb állatrajzok találhatók. 

Figyeljétek, a Csillagnézőben c. alfejezetben ezt a kis sunyi rókát. Hát nem édes? :D 

A Sütögetés a tűzön c. fejezet tartalmazott számomra egy furcsa ötletet, miszerint készítsünk kukoricát az erdőben. Hát nem tudom, ez mennyire erdőbe való étel, és hogy az hogyan is lesz finom és puha 20-25 perc alatt, tekintve, hogy főzni is ezer évig kell, de a könyv szerzői nyilvánvalóan okosabbak nálam, és van fogalmuk a VADON-ról (míg nekem nincs XD). Nem vagyok egy nagy kirándulós ember, így elhiszem, hogy 25 perc alatt ebből remek kis "lakomát" lehet csapni. :D

Összegzés:

A kötet rendkívül hasznos és érdekes gyermeknek és felnőttnek egyaránt, akár ismeretterjesztés bővítése, akár a  gyakorlati alkalmazás céljából. Az illusztrációk gyönyörűek, az állatrajzok rendkívül aranyosak, és rengeteg humoros percet okoznak. 

Ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki természetbarát, és annak is, aki nem! :D 

Tartalom: 5/5*

Illusztrációk: 5/5*

Mint azt már többször is említettem - szerény személyem hatalmas Disney-rajongó, s mint olyan, habzsolja a meséket és a mesekönyveket egyaránt. 

A Disney repertoárjából a Jégvarázs az egyik kedvenc egész estés rajzfilmem. A stúdió ezzel a történettel valami mást, valami újat alkotott, hiszen a romantikus szerelem és ábrándozás mellett megjelenik benne az  önálló, erős, női főhős is, hangsúlyosabb szerepet kap a testvéri szeretet, és kapunk egy kicsit bohókás, kicsit tökkelütött, de szerethető férfi karaktert is, a már megszokott dalia helyébe.  

Elza személyében egy erős, karizmatikus, ámde magányos hercegnőt (királynőt) köszönthetünk a hősnők sorában, míg Anna felerősítve képviseli a gyengébbik nem alap kelléktárát. Mellettük megkaptuk a világ egyik legédesebb mellékszereplőjét Olaf személyében, kinek megítélése igen megoszló az emberek körében. Van, aki szereti, és van, aki a falra mászik a hóembertől, ám ebben a történetben minden meserajongóknak lehetősége van megtalálni a saját kedvencét. 

Sokféle könyv foglalkozik a Jégvarázs világával, s most az Anna és Elza: Új történetek c. könyvről hoztam egy rövidke értékelést. 

Maga a kötet csodálatos képekkel illusztrált, aranyos történetek gyűjteménye a norvég helyszínen játszódó világból, ami igazi kikapcsolódást nyújthat a gyermekek számára, a mozgóképes eredetijéhez képest azonban kissé bugyuta, és felnőtt fejjel talán túlontúl egyszerű. A rövid mesék által azonban picit közelebb kerülhetünk Elzához és Annához, és megtudhatjuk, hogyan töltik napjaikat Arendelle királyságában. Van benne bálszervezés, ami a nép és az uralkodócsalád közti kapocs elmélyítését szolgálja, cuki rénszarvaskölyök, szomszéd királyságok felkeresése, utazás, találkozás egy kellemetlen személlyel, akit a meséből már ismerhetünk (nem, nem Hans az 😄)... A legjobb sztori azonban kétségkívül Olaf nyári napja. Nincs mese, a kis hóember annyira cuki, hogy azonnal rabul ejti az ember szívét. 

A kötet negatívumaként azt tudnám kiemelni, hogy több történetet is ugyanazzal a képpel illusztráltak, ami nem igazán szerencsés, sőt kicsit furcsa is, hiszen rengeteg grafika készült a meséhez, tehát lett volna miből válogatni.

A kötetet nagy Disney rajongóknak, de leginkább kisgyermekes szülőknek és porontyaiknak ajánlom, és ha minden igaz, remélhetőleg érkezik majd a 2. kötet, melyben a kalandok tovább folytatódnak.

Történetek: 5 hóember

Illusztrációk: 5 hóember