A könyvek és olvasmányélmények mellett beszélgessünk egy picit a filmekről és sorozatokról is, hiszen ebben az évben egyikből sem volt hiány. Korona-chan első támadása - avagy hulláma - alatt jómagam is home office-ba "kényszerültem", ami antiszociális és emberkerülő ember révén számomra maga volt a mennyország... ^^

Az itthoni lét, az utazás mellőzésével megspórolt idő azonban magával hozta a modern világba való belecsöppenésemet is, s bizony engem is magába szippantott a Netflix világa... No persze ebben a párom is aktív szerepet játszott, mert nélküle nekem aztán halvány lila gőzöm sem volt, mi fán terem a stream és társai... ^^ /Hát igen, ez van, én leragadtam egy korábbi évszázadban és ezt büszkén is vállalom... ^^/ 

Az itthoni filmezéssel szemben moziban egyetlen egyszer voltunk párommal még januárban, ám az kihagyhatatlan volt, hiszen akkor már ezer éve az Onward premierjére készültem, amit aznap meg is néztünk /kemény +1 fő volt rajtunk kívül a teremben, OMG bárcsak máskor is így lenne. XD/. 

Az első koreai doramám, ami pillanatok alatt belopta magát a szívembe. :3 Egyben az első Netflixes sorozataim egyike is. A könyvkiadó mindennapjaiba bepillantást engedő történet pedig még testhezálló is egy könyvmoly számára... 

Értékelésem: 

Soha életemben nem szerettem a Jóbarátokat... Egyszer sem tudtam végignézni, nemhogy egy teljes évadot, de egyetlen részt sem. De most, 30 éves koromra úgy tűnik, megértem a sorozathoz, a poénokhoz és megtanultam elvonatkoztatni és felülkerekedni a számomra elfogadhatatlan viselkedésmintákon... 

Az áttörést a XXI. század kiadónál megjelent Saul Austerlitz által írt A ​Jóbarátok-generáció c. kötet hozta meg számomra, melynek megjelenése után úgy döntöttem, újrapróbálkozom a sorozattal és nem adom fel a legelső gyenge, gusztustalan poén hallatán... Sikerült! Jóbarátok-rajongó lettem, méghozzá hatalmas! Azóta már számtalanszor újranéztem a kedvenc jeleneteimet, komplett kedvenc évadokat és egyszerűen imádom! A kedvencem a tündérbogyó Chandler lett, kinek köszönhetően be tudtam fogadni és meg tudtam szeretni ezt a különc, dilis hatosfogatot. ^^ Chandler karaktere és humora levett a lábamról, de a többieket is a szívembe zártam. Ross és Phoebe azonban nem lett a szívem csücske... XD Utóbbi sajnos eléggé lüke, míg David Schwimmer kretén, buta fejétől pedig mindig is herótom volt, bármelyik filmben is szerepelt, de a sorozatnak hála már rá tudok nézni anélkül, hogy mindenáron meg akarnám ütni... LOL

Top3 Film

Bár lehet ésszerűbb lett volna szétszednem ezt a kategóriát mesefilmre és filmre, úgy döntöttem, nem teszem. A rengeteg filmet, amit idén láttam felsorolni sem tudnám, így biztos, hogy jó pár kimaradna a megemlékezésből, azonban azok, melyeknek címe azonnal eszembe jutott, már elárulnak valamit arról, mik is azok, amik maradandó nyomot hagytak bennem... 
3. helyezett

Bár a Demóna első része is nagyon tetszett, a második rész minden várakozásomat felülmúlta és az első részt is kenterbe verte. Két kezemen nem tudnám megszámolni, hány alkalommal néztem meg a filmet, s miután egyazon napon már harmadszorra néztem egymás után, és ezt párom meglátta, ő is elvonult, hogy megnézze, mert látnia kellett, mit nézek ezen a filmen ennyit. ^^ 

 

Értékelésem: 

Végre egy igazi kaland, srácokkal a főszerepben, amiben nincs szerelem, nincs feminizmus, és a két női karakter helye is tökéletesen megvan, amiből nem jön le az, hogy most "én vagyok az erős nő, mindent tudok, nem kell nekem férfi"... 

Értékelésem: 

A Könyvbe illő szerelem után május 21-én úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a következő koreai doramával, melyet a Netflix folyamatosan felajánlott nekem. Ahogy életem legelső koreai sorozatának esetében is történt, itt is ugyanazon elveket követtem. Próbáljuk meg, és ha nem tetszik, még mindig kikapcsolhatom. Ha valaki olvasta a Könyvbe illő szerelemről szóló értékelésemet, az talán még emlékszik, mit mondtam: hogy valószínűleg nehéz lesz megugrani az első dorama szintjét és olyan sorozatot találni, ami még ennél is jobb... Nos, A szerelem siklóernyőn érkezik (사랑의 불시착 Crash Landing on You / Love's Emergency Landing / Breakdown of Love / The Crash of Love) mindent elsöpört, és nem csupán vette az akadályokat, de mélységesen le is alázta az elődjét... 

"– Ajándékként pottyantál az életembe. Annyira hálás vagyok ezért.

– Én is."

A szerelem siklóernyőn érkezik egy nem mindennapi történet. Történetünk két helyszínen veszi kezdetét és a sorozat teljes időtartama alatt a cselekmény párhuzamosan fut egymás mellett. Női főszereplőnk, a szemtelenül gazdag és ettől a ténytől, valamint a sikerességétől teljesen beképzelt Yoon Se-Ri (Hivatalos magyar átirat: Yoon Se Ri, Kiejtés: Jon Szeri) Szöül-ban, Dél-Koreában éli mindennapjait, míg Ri Jeong-Hyeo parancsnok (Hivatalos magyar átirat: Ri Jung Hyuk, Kiejtés: Ri Dzson Hjo) a történet kezdetén a 38. szélességi fokon átfutó demilitarizált zóna őrségét látja el csapatával.  

Míg Yon Se-ri a felső tízezer tagja, addig a kegyetlen Északon Ri Jeong-Hyeo a túlélésért küzd társaival... A bonyodalom ott veszi kezdetét, amikor Yon Se-Ri maga akarja tesztelni a cége által forgalmazni kívánt siklóernyő egy új típusát, ám egy váratlanul kialakuló tornádó magával ragadja... A nő egy óriási fa tetején tér magához a demilitarizált zónában, ahol a tornádó után épp terepszemlét tartó Ri Jeong-Hyeo talál rá. A férfi jeges, tartózkodó viselkedése megrémíti a nőt, aki igyekszik bátornak mutatkozni és cserfességét, magabiztosságát, nagyképűségét kihasználva próbál meg segíteni magán. Mikor Ri Jeong-Hyeo közli vele, hogy a DMZ-be érkezett és Észak-Koreába sodródott, a nő mindenáron meg akar tőle szökni. Mikor a férfi aknára lép, Se-Rinek alkalma nyílik a szökésre, melynek útvonalát, a déli katonai helyőrséghez vezető pontos vonalat Ri Jeong-Hyeo őszintén megoszt vele. Se-Ri azonban nem bízik a férfiban, így az elágazásnál jobb helyett balra fordul...
Mikor Ri Jeong-Hyeot a katonái megmentik, a csapatával együtt indul a lány nyomába, aki az északi zónában "fut az életéért". Se-Rit üldözőbe veszik a katonák, aki nem érti, miért rohannak lélekszakadva a nyomába azt ordítva, hogy nem jó felé tart. A nő végül a katonák szeme láttára ugorja át a szögesdróttal megjelölt határvonalt és a Nép Paradicsoma nevű északi katonai városba sétál, ahol Ri Jeong-Hyeo és emberei bújtatják el. A férfi nem bízik az északi védelmi erőkben és nem adja a nőt az ellenszenves és agresszív Cho Cheol-Gang (Hivatalos magyar átirat: Jo Cheol Kang) kezére, aki azonban egy házkutatás alkalmával rálel Se-Rire... A katonai parancsnok Cho Cheol-Gang mindenáron Ri Jeong-Hyeo vesztét akarja, kinek bátyjával, Ri Mu-Hyeokkal már sok-sok évvel ezelőtt titokban végezett... Ri Jeong-Hyeo minden követ megmozgat, hogy épségben hazajuttassa Se-Rit, és kezdetben ellenséges, rideg kapcsolatuk lassan szerelembe fordul... 

Mindeközben Szöül-ban mindenkit megráz a nő eltűnése, ám Se-Ri édesapján, mostohaanyján és alkalmazottain kívül senki sincs különösebben lesújtva. Se-Ri a család vállalatának örökösnője, ám bátyjai nem nézik jó szemmel húguk tündöklését... A nő fiatalabbik bátyjától - s így a vállalattól is - időközben egy szép summát emelnek el, és a csaló Gu Seung-Jung az alvilág embereinek segítségével maga is Észak-Koreába érkezik, hogy ott várja ki a bűncselekmény elévülésének idejét... Se-Ri bátyja pedig álnok felesége oldalán minden mocskos eszközt bevet ahhoz, hogy megpróbálja Észak-Koreában tartani a húgát, kinek hollétéről időközben tudomást szerez... 

A háttérben kitartóan szálakat mozgató és ezernyi gyilkosságért felelős Cho Cheol-Gang pedig minden követ megmozgat, hogy főhőseinket eltegye láb alól...

A cselekmény rendkívül szerteágazó és a sorozat rengeteg szereplőt vonultat fel. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik világossá minden korábban elejtett apró szónak a jelentése, és a részek végén található különleges jeleneteknek köszönhetően az ember agyában a mozaikdarabka szépen, magától kezdi el felépíteni önmagát. A részek végén látható jelenetek különlegesek, hiszen az adott részben látható egy-egy jelenet más szemszögből való megtekintését engedi meg számunkra, vagy éppen plusz, zseniális, a részből mondhatni kimaradt képkockákat tár elénk. :3
A sorozat cselekménye őrülten összetett és a romantikán túl komoly kérdéseket feszeget. Az ellenség kegyetlenségeitől összeszorul a torkunk, az északi foglyokkal szemben mutatott déli titkosszolgálat emberségessége ámulatba ejt, míg az apránként elénk tárt, kulcsfontossággal bíró múlt emlékképeinek csepegtetései közben csak pislogni tudunk - mennyire jól átgondolt és gondosan felépített történettel is van dolgunk. Együtt sírunk, nevetünk és lélegzünk a szereplőkkel, és ezt csak egy nem mindennapi történet tudja kiváltani az emberből... Minden apró mozzanat a helyén van, minden jelenet fontos valamilyen szempontból a történetben, nincsenek felesleges pillanatok és ha megtanulunk a sorok közé nézni és összpontosítunk, látni fogjuk, mi miért is történt...
A sorozat erőssége a zseniális, izgalmas cselekményen és a szerethető főhősökön túl a gyönyörű zene, mely átitatja az egész történetet. A Ri Jeong-Hyeo által írt gyönyörű zongorajáték - melyet a férfi a bátyjának írt - felveszi a versenyt a klasszikusokkal... 

A sorozatot mondhatni négy nap alatt daráltam le, ám ez a kifejezés nem éppen pontos, hiszen nagyon figyelmesen néztem, több szívfacsaró jelenetet újranéztem még mielőtt továbbmentem volna, idézeteket írtam ki stb. stb. Vasárnap este még két rész volt hátra a sorozatból, de mindazon érzelmi megrázkódtatás és hullámvasút után nem akartam megvárni a hétfőt, meg kellett néznem a befejező epizódot is, amit annak rekord hosszúsága miatt fél egykor, azaz hétfőn fejeztem be. Most, e sorokat is remegő kézzel és bensővel írom. Egész éjjel a sorozattal álmodtam, forgolódtam, tépelődtem, miért, miért kapott ilyen befejezést, és miért is vagyok egy picit csalódott ennyi izgalom után... Nem sokat aludtam, de ha igen, Koreában jártam... Remegett kezem-lábam és mindenem legbelül, s mikor felkeltem, muszáj voltam kisírni magam a párom vállán. Miért??? Miért így lett vége? Ennyi szenvedés után miért csak ennyit érdemelnek? De haladjunk szépen sorban... 

Mint a bejegyzésem elején is említettem, a sorozat messze túlszárnyalta a Könyvbe illő szerelmet, ami az én első koreai sorozatom volt. Maga az alapötlet, a demilitarizált zónában kezdődő cselekmény, az Észak-Koreában uralkodó állapotok mind-mind rendkívül kíváncsivá tettek, és mindamellett, hogy A szerelem siklóernyőn érkezik egy gyönyörű, romantikus és szívet facsaró történet, amellett kőkemény katonai mozi is, melyben központi szerepet játszik a katonaság, a háború, az Észak és Dél között feszülő ellentétek, a hatalmi játszmák, az árulások, zsarolások, kegyetlenségek, melyekből a sorozat első felében kapunk a legtöbbet, hiszen akkor még Északon járunk...

Ri Jeong-Hyeo parancsnok személyében ismét egy tökéletes, gondoskodó, talpig becsületes és oly végtelenül jólelkű férfit kaptam a sorstól, aki ebben a világban soha nem fog létezni, csupán a forgatókönyvíró fantáziájában... Ilyen férfiak az életben sajnos nem léteznek, ahogy a könyv lapjain élő és lélegző férfi főhősök sem... Sajnos... :( Ri parancsnok egy visszahúzódó, komoly, végtelenül szomorú és magányos férfi, aki hű a hazájához és az elveihez, mindenáron megvédi és maga elé helyezi a nőt, akit szeret, ahogyan az embereit és a családját is... Északon, a korrupciótól bűzlő világban sokan nem nézik jó szemmel a magabiztosságát és a tiszta módszereit, ám még Délen, a titkosszolgálat emberei is felismerik milyen igaz emberrel is van dolguk... 

Főhősnőnk, Yoon Se-Ri eleinte igencsak ellenszenves volt számomra a beképzeltsége és a stílusa miatt, ám ahogy jobban megismerjük hányattatott élete történéseit, nincs olyan ember, aki ne zárná őt is a szívébe. Igaz az általános igazság, miszerint a pénz és a gazdagság nem boldogít, és Se-Ri maga sem tudja milyen üres volt az élete, mielőtt megismerte álmai férfiját. A nőnek javára válik a "kaland", amelybe sodródott, hiszen magába néz, megváltozik és elismeri mások értékeit...
Ri parancsnok emberei (Pyo Chi Su, Park Kwang-Beom, Kim Ju-Meok, Geum Eun-Dong és a spicli Jung Man-Bok) is megérdemelnek pár szót, ugyanis a történet humorát és színfoltját mondatni ők adják. Esetlenségük, hatalmas szívük, értetlenkedésük vagy éppen szerencsétlenkedésük mindig a megfelelő időben érkezik, egy-egy szívszorító jelenet vagy halálközeli élmény után, így a néző egy picit mindig fellélegezhet.
A jelenetek, amik közben a szívem sokszor a torkomban dobogott, amikor beszélgettem a monitorral, amikor hangosan felszisszentem, vagy amikor éppen alig kaptam levegőt a sírástól, mind-mind az emlékezetembe vésődtek, ahogyan azok a humorral átitatott jelenetek is, melyektől sírás közben hangosan felnevettem és picit megkönnyebbültem. 

A szerelem siklóernyőn érkezik mondhatni minden pillanatban izgalmas meglepetéseket, nem várt fordulatokat tartogat a néző számára, és egy olyan csodálatos, időn és teren átívelő gyönyörű szerelmi történetet tár elénk, ami a legacélosabb szívet is megmelengeti... 

Minden örömön és könnyön- és mindazon percen túl, mikor a sorozattal együtt éltem és lélegeztem kíváncsian, epekedve és tűkön ülve vártam a történet lezárását. Happy end lesz - happy endnek kell lennie, máskülönben a rajongók szétszedik a forgatókönyvírót. De hogyan fogják megoldani, hogy az egymással ellentétes nézeteket valló és szigorúan elzárt Észak- és Dél-Koreában élő két szerelmes egyesülhessen mindörökre? Voltak tippjeim... Voltak vágyaim, álmaim... Az egyik legerősebb tippem az volt, hogy Ri Jeong-Hyeo apja megoldja, hogy fia a 11. különleges és titkos osztagba kerüljön, és ez által visszatérhessen Dél-Koreába. Abban is reménykedtem, hogy Yoon Se-Ri visszamegy a faluba, ahol mindenki olyan szeretettel bánt vele, lemond a vagyonáról és ott telepednek le... Mivel - természetesen - sokkalta jobban szerettem a falusi életmódot, ennek még jobban is szurkoltam. Sajnos egyik tippem sem jött be... 
A történet egy igencsak életszerű lezárást kapott, ami felnyitja az ember szemét arra a tényre, hogy Észak- és Dél-Korea ellenségessége oly hatalmas, hogy ezt a szakadékot átlépni mondhatni lehetetlen.... DE!!!!! Könyörgöm, ez egy romantikus koreai dráma, nem hiszem el, hogy nem tudtak volna kitalálni valami mást, vagy meglépni a lehetetlent... S bár életszerű, de ha valóban életszerű lenne, akkor már a második részben agyonlőtték volna a lányt és a parancsnokot is, de akkor vége lett volna a sorozatnak... Ri Jeong-Hyeot felmentik a katonai szolgálat alól és belép a koreai zeneművészek közé, akik fellépéseik végett elhagyhatják az országot. Visszatér Svájcba, ahol ugyan együtt lehet Se-Rivel, de nem lehet örökké ott, zenélnie kell és a lány is ingázik Szöül és a szerelme között, ami inkább tűnik egy távkapcsolatnak, ami ennyi nehézség után,  amit ők ketten legyőztek, számomra nem elég! Igen! Legalább együtt vannak, de szeretném, ha úgy lennének együtt, hogy minden reggel egymás mellett ébredhessenek! Nem házasodhatnak össze, maximum titokban... Összeházasodnak? Lesz gyerekük? A jövő, amit elképzeltek, legalább egy picit megvalósul? És miért nincs rajtuk a karikagyűrű (ígéretgyűrű), amikor Se-Ri megígérte, hogy sose veszi le!!! Ezekre a készítők jobban is figyelhettek volna, ugyanis ez hatalmas csalódás volt számomra, hiszen az utolsó részt annyira elhúzták, hogy az leírhatatlan. Sejtettem, hogy minimum egy év lesz, mire kitalálnak valamit, mire történik valami, és újra együtt lehetnek, de három év - három hosszú évet vártak az újra találkozásra és csak Svájcban lehetnek együtt. Az élet igazságtalan - és a forgatókönyvírók is!!! :( 
Igazságtalannak érzem Gu Seung-Jung halálát is, aki egyáltalán nem volt olyan rossz ember, hogy ezt a sorsot érdemelje, és magára hagyja a nőt, akit szeretett, s akivel a kapcsolatuk el sem kezdhetett kibontakozni... Egyszerűen nem értem ezt a lezárást, nem és nem... 
Spoiler vége!!!

Hányingerem van még mindig, ahogy most írom ezeket a sorokat is, annyira a sorozat hatása alatt vagyok. Ezerszer izgalmasabb volt a motoros üldözés, a harcok, a határon való átszökések torokszorító pillanatai és annyival szebbek, romantikusabbak a búcsúk vagy az egyszerű jelentek, mint a lezárás, ami bár happy end, de azért mégse... Legalábbis valami hiányzik... :( És ez borzasztóan elszomorít és sajnálom. :(
Most hogy befejeztem, üresnek érzem az életem, mint egy jó könyv után. :( 

Értékelés: 4,99/5 siklóernyő (A befejezés miatt...)

Idézetek

"– Magából egyszer remek férj és apa lesz.

– Nem is tudom. Nem szoktam a jövőre gondolni.

– Miért nem?

– Mert ha valami másképp alakul, akkor csalódok."

"Csak az idejüket vesztegetik. A súlyom 90%-át a számon lévő lakat teszi ki. Ezért nem fognak engem szóra bírni."

"Pasiztam, mert nem tudtam, hogy az igazim északon van."

"Volt egy bátyám. Nagyon szenvedtem, amikor elveszítettem. Ezért eldöntöttem valamit. Úgy akartam élni, hogy senkit se veszíthessek el. Úgy döntöttem, hogy nem fogok szórakozni. Úgy döntöttem, úgy fogok élni, hogy nem ábrándozom a jövőről. És azóta… nem volt egy nyugodt éjszakám, nem viccelődtem, nem játszottam zongorán, és nem szerettem senkit. Míg egy nap az égből a karjaimba nem pottyantál. Ilyen életet éltem. De megváltoztam. Még ha attól is kell félnem, hogy elveszítelek, azt akarom, hogy az életem része légy. És ha bele is szakad a szívem, hogy tudom, nem lehetünk együtt, akkor is egy közös jövőről álmodom. Ezért kérlek, hogy maradj életben! Maradj életben, és hallgass meg! Még annyi mindent… nem meséltem el… neked."

A gyönyörű fanartot készítette: Nikka Maxino-Bagasan

Korona-chan-nak és a miatta létrejött home officenak köszönhetően engem is beszippantott a Netflix világa... Megszámolni sem tudom, hogy a karantén alatt mennyi romantikus, illetve karácsonyi filmet néztem meg így tavasszal ^^, melyek között igazi gyöngyszemekre is bukkantam, ám az egyik legkiemelkedőbb alkotás, melynek megtekintésével elmondhatom, hogy megnéztem életem első koreai sorozatát, az a Könyvbe illő szerelem c. koreai drámasorozat volt, melyet a tegnapi napon fejeztem be...


A Könyvbe illő szerelem /Romance is a Bonus Book / 로맨스는 별책부록 (Romaenseuneun Byulchaekboorok)/ életem első koreai sorozata, melyre az előzetese, de legfőképp maga a címe miatt figyeltem fel...

A történet Koreában játszódik és egy esküvőn veszi kezdetét, mely tulajdonképpen csupán pár perc a múltból, hogy aztán tizenegy év elteltével kezdetét vegye az igazi cselekmény... 
Történetünk főszereplője Cha Unho (Hivatalos fonetikus átírás: Cha Eun Ho - Kiejtés: Csá Unó) és Kang Dani (Hivatalos fonetikus átírás: Kang Dan Yi - Kiejtés: Káng Dání), akik kora gyermekkoruktól kezdve elválasztatatlan barátok. Dani az esküvőjére készül egy mondhatni szerencsétlen félnótással, míg Unho szíve majd megszakad, hiszen titokban évek óta szerelmes a lányba... Dani megszökik az esküvőjéről, mert megijed, ám Unho - dacolva az érzéseivel - visszaveszi, így tizenegy hosszú évig nyomorúságos életre kárhoztatja önmagát...
Tizenegy év elteltével megtudjuk, hogy Dani házassága tönkrement, a férje megcsalta és elhagyta, s ő, noha kilenc éve még híres és sikeres reklámszakember, azaz marketinges volt, a kilenc év gyermeknevelés és otthon töltött kieső idő miatt senki sem akarja alkalmazni... Dani állásinterjúról állásinterjúra jár, ám sehol sem kell, ám nyomorúságos helyzetéről még Unho sem tud... 
Mindeközben Unho sikeres író és a Gjoru kiadó vezető főszerkesztője és alapító tagja, aki számtalan szívet összetört már, s bár tudja, hogy nem képtelen a szerelemre, csupán egy nő sem veheti fel a versenyt Danival...
Számtalan humoros jelenetet követően kiderül a szomorú igazság is, miszerint Dani teljesen egyedül van a világban, a férje lelépett a szeretőjével, kilakoltatták, családja, barátai nincsenek - Unhotól szégyell segítséget kérni - és a kislánya tanulmányait is fizetnie kellene, akit messzire küldött hazulról, el a szegénységből... Dani titokban beköltözik Unho házába, majd amikor a Gjoru kiadó érettségi végzettség birtokában, tapasztalatot nem igénylő álláslehetőséget hirdet a kiszolgáló csaptába, Dani összetépi a főiskolai végzettségét igazoló dokumentumokat és az ajánlóleveleket és jelentkezik a legalantasabb munkára Unho munkahelyére, aki csupán az állásinterjún szembesül a lány tettével... Dani kénytelen bevallani barátjának az előző egy év történéseit, aki lakótársául fogadja a lányt, miután az lebukik a házban...
Dani szívét-lelkit beleadja a munkába, a Gjoru kiadó kiszolgáló csapat kollégája lesz, asszonyom és anya helyett a nevén szólítják, barátokat szerez, új kapcsolatokat alakít ki, ám minden egyes előrelépésért vért kell izzadnia... Sokszor megalázzák, sokszor éri igazságtalanság, de a kiadóban mindenki felfigyel a lány nem mindennapi személyiségére és akaraterejére...



A Könyvbe illő szerelem egy romantikus, humoros, szívet melengető történet, melyben nem csupán egy életen át tartó szerelem minden szépségébe és nehézségébe pillanthatunk bele, de egy koreai könyvkiadó mindennapjaiba is, melyből rengeteget megtudhatunk a könyvkészítés folyamatáról... A sorozat egyrészt a könyvszerelmem szempontjából, másrészt a munkahelyem végett is igen izgalmas, tanulságos és lebilincselő volt, és arra biztatok mindenkit, hogy akit érdekel egy könyvkiadó belső működése, az mindenképpen nézze meg ezt a 16 részes sorozatot!

Az első koreai sorozat végett eleinte fogalmam sem volt arról, mire is számítsak pontosan, ezért úgy döntöttem, először elkezdem nézni, és ha nagyon nem csúszik, legfeljebb abbahagyom... Nos, örülök, hogy nem hagytam abba a sorozat nézését annál az egyik kezdeti jelentnél, amikor egyik szereplőnk belevág a cserepes zöldhagymába és bocsánatot kér tőle... Oh My God, Caledonia csak pislogni tud és lélekben falba veri a fejét... ^^ A korei kultúra és a színészek-emberek viselkedése, több szituációra adott válaszaik a nyugati embert sokszor pislogásra késztetik, s noha mély ismeretekkel rendelkezem a japán és a kínai kultúrából, ez a sorozat bizony igencsak sok érdekességet tartogatott a számomra. Nem mondom, néha a sok "csumdida, hamdida" és a sok női kényeskedés, rinyálás, álló helyzetben való vergődés az agyamra ment, de a sorozat közepére ezekbe is szépen belerázódtam. Számomra minden új volt, a szellős jelenetek, a bevágom magam egy pózba, a nyígás - ezek mind-mind az újdonság varázsával hatottak és rengeteg helyen pislogtam, hangosan, hasamat fogva nevettem vagy éppen fordultam el egy pici undorral, mikor azt próbálták meg egy rémesen randa és totál idióta srácról beadni, hogy milyen szexi és jóképű, aki még ezt bizonyítandó "erotikus" arcokat is vág, azaz csak akar vágni, nekem inkább hányingert okozott - még ha a koreai lányoknak a nyáluk is csorog tőle... ^^
Eleinte azt sem értettem, hogy lehet, hogy mindenki a főszereplő, nyegle-nyagla kisfiúért rajong, holott a könyvborító-tervező Dzsi Szodzsun (Hivatalos fonetikus átírás: Ji Seo Joon) - aki bár nem mellékszereplő, hiszen szerves részét adja a történetnek -, sokkalta férfiasabb és jóképűbb, és női szemmel nézve a Gjoru főszerkesztő helyettese, Szong Herin (Hivatalos fonetikus átírás: Song Hae Rin) is sokkal szebb, mint a főszereplő színésznő... Aztán megtanultam szeretni az arcokat, a viselkedést, a hangjátékot, a gesztikulációt, a humort, az agyamentséget és izgatottan vártam, mik fognak még történni a sorozatban. 


A sorozat nagy erénye, hogy tulajdonképpen nincs olyan szereplő benne, akit tartósan gyűlölni tudsz, senki sem velejéig rossz vagy jó, mindenkiben egyaránt találhatunk szerethető és utálható jellemvonást... Ez bizony egy üdítő színfolt, hiszen ilyet rendkívül ritkán látni a filmekben és sorozatokban, noha néhány könyvben előfordul...
A Gjoru kiadó vezető munkatársai közül Go asszony volt az, aki szinte a legutolsó pillanatig bizonyos helyzetekben ellenszenves volt, de nem tudtam gyűlölni. Tisztán elválasztotta a magánéletet és az érzelmeit a munkától, s noha cselekedetei sokszor kegyetlennek tűntek, bizony ott hozta helyre a dolgokat magánemberként, ahol csak tudta... A két főszereplőn túl mondhatom, hogy a kedvenc szereplőm a Gjoru kiadó vezetője, Kim Dzsemin elnök (Hivatalos fonetikus átírás: Kim Jae Min) volt, aki egyrészt egy hatalmas idióta, de egyben rendkívül okos is, és annyi humoros jelenet forrása, hogy azt szavakba nem lehet önteni... Igazi barát, okos döntéshozó, noha neki is vannak hibái.
Egy idő után kezdtem meglátni Unho arcában is a bájt, az aranyosságot, ám neki az áll igazán jól, amikor vagy teljesen önmagába fordul, vagy pedig megkötések nélkül, szabadjára engedi érzéseit... 
Az első epizódok fényében álmomban sem gondoltam volna, hogy kedvencemmé lép elő Szong Herin is, kinek személyében nem csupán egy munkájába mindent beleadó, a magánéletben csetlő-botló, hibát hibára halmozó lányt ismertem meg, de egy olyan személyt is, aki nem szúr kést Dani hátába akkor sem, mikor kiderül, hogy szerelme Unho, pont őt szereti...

Itt nincsenek kavarások, itt illem van és mértékletesség, munkamorál, visszafogott érzelmek, ami egy olyan szenvedélyes ember számára is, mint például én, eleinte rendkívül meghökkentő, ugyanis a koreaiak - legalábbis ebben a sorozatban - még visszafogottabbak mint a japánok...

A Könyvbe illő szerelem hatalmas meglepetés volt számomra, bár úgy gondolom, hogy a könyvek és a könyvkiadó témája miatt fogott meg ennyire... Biztos vagyok benne, a sorozat meghatározó lesz a jövőmre nézve, és ehhez fogható koreai sorozatot nem fogok találni - ez az átka és szépsége is egyben az elsőknek... :3

A történeten túl a sorozat gyönyörű zenei világgal is büszkélkedhet, az OST meghallgatását szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a koreai zenét - lentebb csatoltam nektek a kedvenc dalomat...

A Könyvbe illő szerelem nem csupán egy love story, de mélyen elrejtve egy óriási titkot is hordoz, melyet szépen össze is lehet rakni az elejtett motívumokból, s bár megdöbbenést nem okoz, a képernyőre ültetett szépségével sikerül könnyeket csalnia a néző szemébe...  

Kétség sem férhet hozzá, hogy én az elmúlt napokban új örök kedvencet avattam... ❤

Értékelés: 5/5 könyv

















Idézetek

"Az új könyv olyan, mint a kedvenc tárgyaimmal teli szoba."

"A borító a könyv arca."

"Csók közben minden elnémul, és egy pillanat örökké tart."

"A mások iránti érzéseinkbe a szívünk egy darabját is beleadjuk."

"Fákként magányosan növünk, és gyümölcsöt hozunk.
Gyönyörű fák vagyunk, bennünk életünk gyűrűi."

"Olyan könyvet kell keresni, ami minket inspirál, nem másokat."

"Mindig meleg a kezed.
Azt akarom, hogy ne fázz."

Kedvenc dal