Megérkeztem a Poldark család első kötetének - Ross Poldark -, azon belül is a magyar nyelvű kiadásnak az értékelésével. A "magyar nyelvű kiadás" kifejezés jelen esetben maximális fontosságot igényel, ugyanis ebben a posztban a történet rövid ismertetését követően a magyar kiadásról fogom elmondani a véleményemet - leplezetlenül és teljesen őszintén!
Ebben a posztban meglepően sok negatív érzelemmel fogtok találkozni, és már előre szeretném elmondani, hogy a tőlem megszokottal ellentétben ez sajnos egy negatív hangvételű bejegyzés lesz! Sajnos most nem mehetek el szó nélkül a magyar kiadás tragédiája mellett... :(

Aki követi a blogomat, tudja, hogy év eleje óta rajongok a Poldark család történetéért és Winston Graham regényfolyamáért, amit mindenkinek angol nyelven ajánlok elolvasásra! 

A sorozat első kötete, a Ross Poldark hűen követi a sorozatot, vagyis, a sorozat az, ami hűen követi a cselekményt, ám - mint minden könyv/film esetében - itt kapjuk meg a teljes összképet. 

"They walked miles together, sometimes in the rain along the cliffs when the sky was hung with low clouds and the sea drab and sullen as any jilted lover, somentimes on the sand at the sea's edge, when the waves came lumbering in, sending up mists of iridescence from their broken heads."

A regény Joshua Poldark - mondhatni - halálos ágyánál veszi kezdetét, ahol, ugyan a férfi még nem az utolsó lélegzetvételeit számolja, ám tudja, hogy közel a vég... A bátyjával - Charles - folytatott beszélgetésből nagyon sok apró, rejtett motívumot fedezhet fel az olvasó ha szemfüles, melyek mindegyike kihatással lesz a cselekmény későbbi alakulására...

A rövid bevezető után rögtön láthatjuk Ross hazatérését, aki a háborúban egyaránt testi-lelki sebeket szerzett fiatalemberként jelenik meg előttünk. Ross váratlan hazatérése minden rokonára kihatással lesz, s míg a férfit Amerikában tulajdonképpen az otthon maradt szerelmének viszontlátása tartja életben, addig a lány a kezét nyújtja a férfi unokatestvérének, Francisnek. Ross úgy érzi, elárulták, így omladozó házának és immáron terméketlen földjeinek felvirágoztatásán munkálkodik - fáradhatatlanul. A munka eltereli a gondolatait, ám ebben segítségére van unokahúga, Verity is. 

Ross kemény munkával kísért napjai egyikén találkozik a szutykos, koszos és vézna bányászlánnyal, Demelzával, akit annak iszákos apjától megvédeni kívánván konyhalányként szegődtet a házhoz. 

Ross visszatérése a régi, cornwalli életéhez és a vérében lévő bányászat kiaknázása mellett tökéletes képet kapunk a 18. század végi Cornwall szegényeinek életéről, egy olyan ember szemén keresztül, akiben ott lapul a jóság, a becsület és a nemesség...

A sorozat első évadának csupán első négy részét öleli fel az első kötet, és pontosan ott ér véget, ahol Demelza bejelenti a nagy hírt Rossnak.
A történet mondhatni minden jelenete megjelenik a sorozatban, s csupán az "áthidaló" és a gyönyörű, lassú folyású cselekmény apróbb szálainak mozzanatai azok, amik nem kerültek képi megjelenítésre. Mindezeken az eltéréseken kívül sokkal részletesebb képet kapunk Jim és Jinny életéről, kiknek élete és sorsa némiképp eltér a sorozatban látottaktól - azonban semmi okunk sincs az aggodalomra... ;) 

Az eredeti - angol nyelvű - történet elrepíti az olvasót egy varázslatos, ám kemény élet színhelyére: Cornwall-ba, ahol együtt sírhatunk és nevethetünk a szereplőkkel, ahol érezhetjük az arcunkon a friss tengeri szél érintését és ahol szabadok lehetünk...

Jelen esetben a sorozathoz fogom hasonlítani a regényt, hogy lássátok a különbségeket, hiszen magyar földre az eredeti regény - egy silány változata - csak most, 2018 decemberében jutott el /cirka 73 év elteltével az eredeti megjelenéshez képest... - és természetesen ez is Aidan Turner bájának, férfiasságának és pucér felsőtestének köszönhető... ;)/.
Azt hiszem nem okozok nagy meglepetést azzal, ha elmondom: természetesen találkozhatunk apróbb eltérésekkel a regény olvasása során.

• Ross korántsem olyan dalia, mint a sorozatban...
• Demelza haja hollófekete, míg Elizabeth szőke...
• George Warleggan apja él...
• Jim és Jinny története sokkalta részletesebb...
• Az idővonal szépen felépíthető, és tökéletesen láthatjuk az évek múlását...
• Demelza eleinte korántsem olyan dalos pacsirta, mint filmbéli megszemélyesítője...

Ezekre és ehhez hasonlatos apróságokra kell számítania annak, aki a sorozat megtekintését követően veszi kezébe a regényt, ám úgy vélem, ezek egyike sem olyan húsba vágó, hogy bárkinek aggódnia kellene az eltérések miatt. :)

Sajnos a magyar fordítás kritikán aluli, modern szavakkal teletűzdelt, magyartalan szöveg lett, amivel rendkívül lassan lehet haladni, teljesen elrontja az eredeti történet nagyszerűségét, hangulatát, kifacsarja azt és az olvasó máris egy olyan könyvet tart a kezében, amiben a The Poldark Saga minden bája elveszik... :(

A kötet magyar fordítója Komáromy Rudolf személye már a Moly.hu oldalon is eléggé megosztó, és a fordításait átnézve ez volt az első olvasásom "tőle". Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a Könyvmolyképző Kiadó óriási hibát vétett a felkérésekor... Komáromy Rudolf sajnos csúfosan elbukott a Poldark fordításában - a leghalványabb mértékig sem tudta átvenni Graham lenyűgöző stílusát...  Természetesen nem szeretném végleg leírni a fordítót, mert lehetséges, hogy egy modern korban játszódó történetet kiválóan ültet át magyar nyelvre, de a kosztümös regényeket messziről el kellene kerülnie...!!!

Hibázott azonban a kötet szerkesztője is, aki nyomdába engedett egy 18. században játszódó regényt a süsü, puccparádé, muris, pampapamm szavak használatával...

A Poldark magyar fordítása sajnos hemzseg a 20.-21. században használt szavaktól, amik teljes mértékben elrontják az olvasás élményét! Ezen felül a regényben található - példának okáért - Shakespeare idézetek is a legmodernebb, Nádasdy Ádám-féle újrafordításból lettek beidézve, régi magyar nagyjaink gyönyörű, korhű szövegeivel szemben... amik - a történelmi kor végett - természetesen jobban passzoltak volna a szövegbe. Nádasy a Vízkerszt, vagy amit akartok értelmes, eredetihez hű címéből Vízkerszt vagy bánom is én (WTF) borzadályt kreált, amire reflektálva én azt mondom, bánom, hogy erre a kiadásra pénzt adtam ki! 

Komáromy Rudolf  fordításában Verity kisasszony okád ("Azután főzeteket ad, amiktől okádnom kell."), Demelza azért választ egy faliórát, mert az olyan muris, míg Ross az alábbi mondattal feddi meg nőrokonait: "Miért nem kértétek meg Judot, hogy segítsen nektek, ti süsük?"

Kérdem én. Átnézte ezt a kötetet valaki a nyomdába adás előtt? Vagy jelen esetben nem számít a fordítás minősége, mert nem egy tiniknek és a célközönségüknek szánt erotikus tartalmú és félmeztelen pasis borítójú könyvről van szó??? 

Bizonyára a legtöbb 18. századi úriember naponta kétszer is használta a süsü szót, vagy a házastársak a kb. tíz-tizenöt évvel ezelőtti magyar reklámból megismert "pampapamm" kifejezéssel vitatkoztak egymással, arról nem is beszélve, hogy a nagyon szónak egy szinonimáját sem ismeri a fordító...

Nos. Így közönségesen, Komáromy Rudolf szavaival élve: a magyar fordítás az, ami okádék...

Megértem, ha valaki nem beszél, nem olvas angolul, ez által nincs más lehetősége megismerkedni egy történettel, mint elolvasni annak magyar kiadását - légyen is az bármilyen... Nem egy emberről tudok azonban, aki "pár oldal" (50-100) után letette a könyvet, és megköszönte szépen, de ő ebből többet nem kért...
Mi következik ebből? 
Egy eredeti nyelvén csodálatosan megírt történet, ami nem fogja megtalálni itthon a megingathatatlan rajongótáborát ahhoz, hogy mind a 12 kötet napvilágot lásson... Jelen esetben azonban ilyen minőségben úgy gondolom, ne is jelenjen meg, hiszen e csodás történet egy lebutított, modernizált változatát kapták meg az olvasók ennek a kötetnek a személyében...

Komáromy Rudolf a fordításban egyetlen dolog ízére érzett rá igazán! A szegény sorból származók beszédjére, akiknek humoros mondatokat adott a szájába...

A magyar kiadást a fentebb felsorolt okokból kifolyólag nem csillagoztam a Molyon. Hiszen a történet a kedvencem, és Graham műve minden kétséget kizáróan öt csillagot ér, hiszen egy rendkívül összetett, szerethető és gyűlölhető, jól megírt karaktereket felvonultató sorozatról beszélünk. Ám a magyar kiadás borzalom... Éppen ezért a magyar kötet adatlapja nem ér öt csillagot, a fordító munkája pedig egyet sem... Így ez a kötet a Molyon csillagozás nélkül marad...

Sajnálom, ha bárkinek az érzéseit megsértettem az értékelésemben, azonban számomra mérhetetlen csalódást okozott a magyar kiadás, melyről csak itt, a blogomon tudok nektek őszintén beszélni...
A fordítónak adok még egy esélyt, mégpedig egy másik, modern korban játszótó, szintén a Könyvmolyképzőnél megjelent kötet kapcsán - de ez nem mostanában lesz... Jelen pillanatban elég volt ennyi, és erősen kérdéses, hogy beszerzem-e a magyar kiadás következő kötetét...


A Poldark család történetét minden Cornwall, romantika, kaland, történelmi romantika és kosztümös történet szerelmesének ajánlom - de kizárólag angol nyelven!
Sajnos - annak ellenére, hogy a magyar kiadás a Molyon 93%-on áll, ami számomra nem releváns, hiszen elképesztően fantasztikus könyvek vannak a béka feneke alá értékelve, míg rémrossz történetek állnak majdnem 100%-on... - a hazai kiadást senkinek sem tudom ajánlani! Lehetséges, hogy azok, akik olvasták, nem rajonganak olyan mértékben a történelmi korokért, ahogyan én a szerelmese vagyok, és nem idegesítik fel őket a modern szavak és a magyartalan mondatok a szövegben, ám jómagam azért olvasok kosztümös regényeket, mert szeretnék elszakadni a 21. század egyre inkább terhessé váló nyomorától... Ez a magyar kiadás pedig csak még jobban beletaszított...

A sorozat további köteteinek értékelésével a későbbiek folyamán folyamatosan jelentkezni fogok, ám nem gyalázom tovább azzal Grahamot, hogy nem az általa írt, eredeti szöveget véleményezem...  A The Poldark Saga 2. - Demelza értékelése várható legközelebb a blogon Graham tollából. 

Idézetek

"A kéjvágyban mindig ott a hódító és pusztító szándék."

"– Az isten szerelmére – fakadt ki ismét Charles –, mindannyian iszunk! Férfiembernél természetellenes, ha nem iszik. Böff!"

"A legnagyszerűbb dolog, ha az embert szereti valaki, és viszontszeretheti azt. Akik nem részesültek ebben, azok nem hisznek benne, pedig ez az igazság."

"–… Egy hete sincs annak, hogy Agatha nénivel a vacsoránál mindennek elmondták egymást… 

– Agatha néni győzött? 

– Jaj, az nem vitás."

"– Tudod-e, hány éves vagyok? 

Demelza a fejét rázta. 

– Kilencvenegy. Csütörtökön múlt egy hete, hogy betöltöttem. 

– Nem is tudtam, hogy ennyi idős – mondta Francis. 

– Nem tudhatsz mindent fiam. Csütörtökön múlt egy hete, hogy betöltöttem a kilencvenegyet. Te mit szólsz ehhez, Ross? 

– Nénikém minden korban elragadó – súgta a matróna fülébe Ross. 

Agatha néni élvezte a dicséretet. 

– Mindig rosszcsont voltál. Apádra ütöttél."

"– George Warleggan – mondta Francis. – Nagy ember. A végén fél Cornwall az övé lesz."

Történet: 5/5 rézérc
Magyar kiadás: 0,5/5 rézérc