Swift

Elizabeth Hoyt: Édes ​csábító (Maiden Lane 9.) - Értékelés



Elizabeth Hoyt Maiden Lane
sorozatának 9. kötete, az Édes ​csábító februárban jelent meg a General Press Kiadónál. 
A sorozatból összesen három kötet csücsül a polcomon, azonban ez volt az első, amit elolvastam. Mivel ezek a romantikus kötetek általában nem kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz, hogy önmagukban értelmetlenek lennének, hiszen a történetek a karakterek által kapcsolódnak egymáshoz (családi-, rokoni-, baráti kapcsolatok végett), egyáltalán nem fenyegeti az olvasót semmi veszély, és attól sem kell félnünk, hogy nem fogjuk érteni a cselekményt...

"– Hű! Maga nem is olyan rossz ember, pedig egy herceg húga!"

Az Édes csábító alapszituációját a fülszövege tökéletesen bemutatja. Főszereplőink már a legelső oldalakon egymásba botlanak, mikor Miss Eve Dinwoody - Montgomery hercegének húga - felkeresi a Harte vigadójának tulajdonosát, hogy az épülő színház könyvelését felügyelje. 
A történet elején még Mr. Harte - avagy férfi főhősünk, Asa Makepeace - eleinte bizony egy cseppet sem kedves és szimpatikus figura, aki észrevétlenül lopja be magát a női olvasó szívébe... ;) 
A Harte Vigadója egy korábbi tűz alkalmával égett porig, és Asa már hosszú ideje azon fáradozik, hogy újjáépítse a gyermekkora óta az élete részét képező színházat, ám Montgomery herceg hideg és távolságtartó, nem éppen szép húgának felügyelete még inkább kihozza a sodrából az amúgy is lobbanékony férfit. Mivel a herceg a színház újjáépítésének egyik fő befektetője, Asa nem tehet mást, mint megbarátkozik a fiatal nő jelenlétével, akinek értelmes gondolkodása, remek ötletei és pénztárcakímélő megoldásai hamar szövetségessé teszik őt a férfi szemében. 
A színházban azonban különös dolgok és balesetek történnek, amik arra engednek következtetni, hogy valakinek érdekében áll tönkretenni a Harte Vigadóját... Asa és Eve egymástól függetlenül szeretnének a végére járni ennek a különös ügynek, ám a titkos szálak - a tudtukon kívül - szépen összefutnak. Ha mindez nem lenne elég, a férfinak még a lányt fogva tartó démonokkal is fel kell vennie a harcot...

"Az sem lepte volna meg, ha rajtuk kívül senki más nem élt volna a földön ebben a pillanatban."

Miss Eve Dinwoody
"Már igent mondott, legalábbis bólintott. Egy úrinő pedig nem vonja vissza a szavát – még a bólintását sem."


Eve egy független, rendkívül okos nő, logikus gondolkodással. A lány a herceg másodkézről született gyermeke, nemesi rang nélkül... Végre! és szerencsére egy olyan fiatal nő a hősnők sorában, aki nem a megtestesült szépség, s bár a saját árnyékától is fél, határozott és bátran kiáll a véleménye és a bátyja érdekei mellett. /Igazi ellentmondásos személyiség!/ Saját vágyait és igazi lelkét mélyen elnyomja, hiszen az élettől nem kapott mást, mint fájdalmat és borzalmat... 
Miniatűr portrékat készít, melyek festése közben elmenekülhet a szalonja magányába, miközben felteszi magának a kérdést: "Biztosan jó ez így?"

Asa Makepeace
– Ne oktasson ki engem csak azért, mert fontos nekem a pénz. A világ is ehhez méri az értékemet!


Asa - mint fentebb írtam - a regény elején egy végtelenül ellenszenves karakter, és fogalmam sem volt róla, hogy fogom megkedvelni... Nos, bevallom sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Eve már az első pillanatban belopta magát a szívembe a különleges természetével, ám Asának keményen meg kellett küzdenie azért a bizonyos helyért ott mellette... :) A Harte Vigadójának tulajdonosa egy céltudatos, kemény, sokszor agresszív és végtelenül őszinte férfi, aki egyedül a színházának él! Aggódik a felújítási munkálatok és a támogatók hiánya, az első előadás kudarca és a szabotázsok miatt, és ekkor kerül a látószögébe az elviselhetetlenül józan Eve, akinek minden lépéséről be kell számolnia. Melyik férfi szereti, ha korlátok közé zárják? Mindezt, a 18. században... 
Ám Eve a legjobbat hozza elő a férfiból, mely rejtett tulajdonságokról Asa és környezete eddig nem is tudott... A férfi tisztában van azzal, mire van szüksége a lánynak ahhoz, hogy teljes életet élhessen, ám életében először olyan falba ütközik, amit egyáltalán nem biztos, hogy le tud dönteni... 

Az Édes csábító egy sodró lendületű, izgalmas romantikus regény - nem mindennapi szereplőkkel. Központi eleme a Harte Vigadója, az éppen épülő színház és a színházi élet, melynek fontossága révén rengeteg érdekes információt és kulisszatitkot megtudhatunk a korabeli színházak működéséről. Romantikus regényről révén szó, bizonyára nem árulok el nagy titkot, hogy főszereplőink kezdeti ellenszenve szép lassan szerelemmé alakul át, azonban ez korántsem a megszokott, klisékkel kikövezett úton történik meg... ;) 
Asa és Eve is egy különleges, egyedi személyiség, a maguk démonaival és szomorú múltjukkal, melyek elkísérik őket egész életükben. Az írónő ezeket a titkokat szépen-lassan, mintegy csepegtetve adja az olvasó tudtára, éppen csak úgy, hogy még nagyobb legyen a káosz, mire a kirakós minden darabja a helyére kerül a legutolsó! oldalakon. 
A főbb karakterek nagy része szerethető, életre való, érdekes figura, akikkel együtt nevetünk és sírunk a történet során, míg az ellenség kellően visszataszítóra és ocsmányra sikeredett, akiknek a bukását minden pillanatban epekedve várjuk.
Fél csillag levonás azonban jár a könyvnek, mégpedig azon egyszerű okból kifolyóan, hogy egy adott személyiséggel rendelkező karakter a való életben soha nem nyílna meg két másodperc alatt, és tenné meg a személyiségével szöges ellentétben álló dolgokat, mint ahogy ebben a regényben a karakterek nem egyszer megteszik... A regény végén található, indokolatlan - mintegy elvárásként szereplő - homoszexuális jelenet pedig egész egyszerűen felesleges és kínosan erőltetett...

Romantikus regények kedvelőinek a regény elolvasása feltétlen ajánlott! 

A könyvet köszönöm a Minden Nap Könyv főszerkesztőjének!

Értékelés: 4,5/5 színház

Idézetek

"Miss Eve Dinwoody olyan volt, mint a klasszikus mítoszokban a szerencsétlen főhős körül ólálkodó balsors előhírnökei. Egy hárpia, vagy valami ilyesmi. Még az orra is csőrre emlékeztetett."

"Látva a nő arcát, nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Olyan szemérmes volt, olyan könnyű volt megbotránkoztatni."

"Eve továbbra is gyanakodva nézett rá, Asa pedig nem tudta nem észrevenni a királynői pillantást, amikor úgy nézett le rá, mint egy csatornatöltelékre."

"– Igen – felelte Eve, majd zavartan arra gondolt, hogy hiszen tudja ő, hogy a férfiak mit szoktak gondolni, amikor ránéznek: átlagosnak mondták, ha nem akarták megbántani.
Csúnyának pedig a kevésbé tapintatosak."

"Nincs baja. Nem lehet baja. Nem tudta elképzelni, hogy soha többé nem veszekedhet a nővel."

"– …Hány unokahúga és unokaöccse van?
– Túl sok! Különösen Concord bátyáméknál. Valószínűleg egyetlenegy éjszakára sem hagy nyugtot a feleségének, a buja vén kecske!"

"– Biztosíthatom róla, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, milyen borzasztó tud lenni egy család – felelte Eve. – De eddig még soha nem utalt rá, hogy a családtagjai egyenesen szörnyetegek.
– Sokkal rosszabb. Vallásosak! – mordult fel Asa."

"Különleges volt számára ez a nő, az ő kis hárpiája."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images