Mint bizonyára tudjátok, az Aladdin élőszereplős feldolgozása május 23-án debütált a hazai mozikban, mivel azonban múlt héten csütörtökön és pénteken is más elfoglaltságom volt, csupán a tegnapi nap folyamán tudtam elmenni párommal megnézni a filmet. 

Sajnos a magyar mozikba a film csak szinkronosan érkezett, és egyáltalán nem lehetséges az eredeti nyelven való megtekintés :(, ami eleinte igencsak elvette a kedvem a mozi meglátogatásától, hiszen a szinkronos előzetes egyszerűen katasztrófa volt... Ám úgy döntöttem, adok egy esélyt a szinkronnak, elvégre egy Disney-t azért nem szoktak annyira elrontani...

Így történt, hogy tegnap, munka után, még éppen időben érkeztünk meg a Cinema City Alle 2. mozitermébe (Pizza ^^), ahol a 16.40-kor kezdődő 3D-s vetítésen egészen 16.50-55-ig csupán ketten ültünk a teremben párommal. ^^ A film kezdésére a terem már 9 főt számlált, így azt kell mondjam, hogy rendkívül jó időpontot választottunk (mikor is az emberek még dolgoztak, és nem rugdosták a hátam a gyerekek... ^^). Természetesen itt is akadt egy apuka és a teremben lévő egyetlen 12 év forma körüli leányzója, akik pont a Whole New World kezdetén voltak képesek felállni és belemászni a mozivászonba, de sajnos az efféle bunkók elkerülhetetlenek, ha emberek közé és moziba megyünk... :( 

Elöljáróban a filmről annyit szeretnék elmondani, hogy meglepően jól sikerült - a rengeteg változtatás ellenére is -, és a kezdeti félelmem immáron majdnem maradéktalanul eltűnt! :) Sajnos azonban a 21. században élünk, amikor tombol a feminizmus, így Jázmin hercegnő erősen feminista személyiséget kapott, ami teljesen hazavágta volna a filmet, ha a többi szereplő jelenléte nem lenne olyan erős, mint amilyen... De ne szaladjunk ennyire előre...

Figyelem! A poszt innentől kezdve spoileresen folytatódik!!!

A történet némiképp másképp veszi kezdetét, mint a mesében, és sajnos a jópofa árust, mint mesélőt felváltja az immáron emberi alakban élő, felszabadult Dzsinni - alias Will Smith - karaktere, aki a gyermekeinek énekli el az Arabian Night kissé torzított és újrafordított magyar változatát - ami eredetiben természetesen mit sem változott. A refrén (Vár ezeregy éj) mindenki által ismert sorának lecserélését meghallván kezdeti szívrohamot kaptam, de szerencsére nem kellett csalódnom, a későbbi taktusokban visszaköszöntek a jól ismert sorok... 

Dzsinni éneke közben mintegy lassított felvételen keresztül láthatjuk a palotát és annak minden lakóját, valamint Aladdint, Abut, Jafart, Jagot és a Kincses Barlangot... ❤

A mesével ellentétben Aladdin és Jázmin találkozását és a hercegnő palotából való szökését módosították,  ahogy a Hip-Hop (One Jump Ahead) c. dal is máshol és máshogy hangzik el... ami talán egy feldolgozásban még nem is olyan nagy probléma, hiszen egy látványos és pörgős jelenetet kaptunk. :) 

A történet eleje és a némiképp módosított, illetve kibővített történet egy lassú bevezetést kapott, így Dzsinni viszonylag későn jelenik meg a színen... 

Mint tudjuk, Jafart egy fiatal színész játssza, kinek személyisége ez által változott az eredetihez képest. Jafar természetesen Agrabaht akarja - ám szerencsére nem nyáladzik Jázmin után, épp ellenkezőleg - gyűlöli a lányt, aki - mint fentebb már említettem - erősen feminista jellemvonásokat kapott. Jázmin maga kíván a szultána lenni, és úgy érzi, tökéletesen alkalmas arra, hogy egymaga vezesse a népét. A város azonban évek óta nem látta a hercegnőjét, ahogy Jázmin sem a várost, ugyanis az édesanyja halálát követően - akit a városban öltek meg - Baba - a szultán, nem engedi ki lányát a palotából... Jázmin börtönének érzi a palotát, és a népe közé vágyik, ezért ölti magára álcáját...

A történet ezen a ponton új szereplővel gazdagodott. Dália, a hercegnő hűséges szolgálója mindenben úrnője mellett áll, támogatja és fedezi szökését, ám Jázminnal ellentétben neki nincs ellenére a házasság gondolata...

Aladdin, a piactéri incidenst követően belopózik a palotába, hogy újra találkozzon a korábbiakban magát a szolgálójának kiadott hercegnővel, ahol Rádzsa - a hercegekkel ellentétben - azonnal megkedveli a fiút. *-*
Jafar mindeközben fáradhatatlanul kutat a Csiszolatlan Gyémánt után, és Aladdin végül Jago  közbenjárása végett jut a férfi kezére...

Mondhatni itt ér véget a film bevezető része, s mi máris a sivatagban találjuk magunkat, ahol a kincses barlang előtt állva mi magunk is farkasszemet nézünk a barlang őrével... A barlangba lépve pedig lélegzetvisszafojtva várjuk  a lámpás, majd Dzsinni megjelenését... Mindeközben természetesen elbűvöl minket a gyönyörű látványvilág: a barlang belseje és maga a lámpás...


A barlangban elsőként a Kárpit bukkan fel a aranyhalmok között, aki Dzsinni mellett a film velejét adja! ❤ A varázsszőnyeg egy végtelenül cuki, aranyos karakter lett, aki örömmel veti bele magát az életbe a bezártságot követően - példának okáért homokvárat épít. *-* A Kárpit a mesével ellentétben több jelenetben látható, jelenléte erős, személyisége jobban felépített. Aranyos, bájos, segítőkész és minden kétsége kizáróan egy ölelnivaló cukiság, egy igazi barát. *-*

A történet a lámpás megszerzésétől, és az Abu okozta galibától kezdődően - az apró kiegészítésekkel, valamint plusz jelenetekkel karöltve -  tulajdonképpen követi a mese ívét. Miután Aladdin a barlangban reked, és a Kárpitnak köszönhetően megdörzsöli a lámpást, az események felgyorsulnak. Dzsini megjelenése grandiózus és felettébb látványos, a humorról nem is beszélve... ^^ Felcsendülnek a régi, jól ismert dalok, ám új köntösben, új koreográfiával, ami elkápráztatja a nézőt. 

Will Smith brillírozik Dzsinni szerepében! A film legerősebb színészi alakítását természetesen ő nyújtja, és bátran ki merem jelenteni, hogy az eredeti Dzsinni karakterét is simán lejátssza és egy jóval szerethetőbb figurát kelt életre, akit egyszerűen lehetetlen nem szeretni! ❤
Természetesen a személyiségében megjelennek a néger vonások, amiket Will Smith szépen beleépített a szerepébe, és amik - a rapes jelenetektől eltekintve - tökéletesen rendben is vannak! (A rap azonban egyáltalán nem illik ebbe a világba... :()
Ő a humor fő forrása, sziporkázóan éles beszólásai és hatalmas igazságai egyaránt belénk vésődnek, és akinek van egy csepp humorérzéke, végig neveti a jelenetei 90%-át. 

A film legviccesebb mondata is az ő szájából hangzik el...


A barlangból kijutván Aladdin első kívánsága a herceggé válás, és a fergetegesen megkomponált Prince Ali jelenettől és a zene felcsendülő dallamaitól a hideg ráz minket, olyan varázslatosra, humorosra és kreatívra sikerült elkészíteni! ❤ A palotába érve azonban a félénk és önbizalomhiányos fiú komplett idiótát csinál magából a hercegnő és a szultán előtt, minek következtében Aladdin még távolabb kerül Jázmintól, mint eddig...
A jelenet végén Dzsini fájdalmas arccal súgja ifjú pártfogoltjának:

A balul sikerült bemutatkozást követően egy új báli jelenetet láthatunk, ami szintén adott a történetnek egy pluszt.



Whole New World

Míg Aladdin a varázsszőnyeg hátán érkezve próbálja lenyűgözni a hercegnőt, addig Dzsini és Dália romantikus sétára indul, és kettejük esetlen, puhatolózó, aranyosan bájos, romantikus párosa szintén egy jó ötlet volt a rendező részéről.

Az ezt követő Whole New World pedig mi más is lehetne, mint egy gyönyörű, libabőrt kiváltó jelenet? ;) Ezt szavakkal leírni nem lehet, mindenkinek látnia kell!  ❤

Mivel azonban a történet Dzsini megjelenésétől kezdődően valóban követi a mese fonalát, nem szeretnék részletekbe bocsátkozó értékelésbe merülni, és inkább rátérnék a szereplőkre, a látványvilágra, zenére és mindazon benyomásra, amik a film megtekintése közben értek. ;)

A poszt elején említett feminista vonalon kívül a készítők nem csak új jeleneteket készítettek, hanem az eddigi homályba burkolózó rejtélyekre is igyekeztek magyarázatot adni. Az alábbiakban igyekeztem nektek összeszedni néhány érdekes információt, melybe a személyes véleményem is belefűztem:

• Jafar múltja: tolvaj volt, mint Aladdin; 
  
• Jázmin anyját a palota falain kívül ölték meg; 
• Jafar háborút akar a szövetséges állammal és egyáltalán nem akarja Jázmint feleségül venni; 
• A trónra kerüléséért más módon küzd - ami hatalmas pozitívum és végre egy okos, józan döntés a készítőktől, ugyanis a gonosz végre nem nyáladzik a bájos hercegnő után, aki konok, korántsem tökéletes és sok helyen picit erősebb karakterként is van ábrázolva, mint Aladdin... :(
• Véleményem szerint a mai feminizmus már túllépi az egészséges határokat, és maga a mozgalom, valamint a követői is igyekszik a férfiakat olyan szinten a háttérbe szorítani, ami már-már sértő rájuk nézve! Igaz ugyan, hogy Jázmin a mesében is határozott, karakán személyiség, de nem feminista! És ezt Emma Watson tragikomikus Belle alakítása óta elképesztő módon akarják a képünkbe tolni!
• Sajnos a feminizmus úgymond győz, hiszen Jázmin elnyeri apja beleegyezését, és végül ő maga lesz a szultána...
• Jázmin a feminista jellemvonásoknak köszönhetően egy saját dalt is kapott, ami nem csupán hátborzongatóra sikerült, de a mondanivalója is rendkívül tanulságos... A Speechless a film egyik leggyönyörűbb dala, ami mind a színésznő, mind pedig a magyar szinkronja előadásában gyönyörű és rendkívül erőteljes! 
• Hakim: Baba főparancsnoka, a testőrség hű vezetője külön megérne egy misét, akiről azonban igencsak nehéz lenne úgy mesélnem, hogy nem láttátok a filmet. Egy új, ízig-vérig lojális, az elveihez hű, bátor és józan döntéseket hozó karakterről van szó, kinek pozitív jellemvonásai megfordítják a történet folyását...
• Dzsinni és Dália párosáért a készítőknek újabb piros pont dukál, ugyanis amellett, hogy Dália egy igazán friss karakter, nagyon jó érzés látni Dzsinnit az esendő és csetlő-botló udvarló szerepében. :) 
• Dzsini felszabadítása a film legmeghatóbb jelenete!
• Jafar végső tombolása rendkívül látványos, ám én hiányoltam a dzsinné válása során a kultikus piros szín használatát... 
• Rádzsa maga is szerelem lett, aki a Kárpithoz hasonlóan erősebb jeleneteket kapott.
• Örök hálám továbbá a "csiszolatlan gyémánt" megtartásáért! 

Abu sajnos nem nőtt a szívemhez, s bár az ő karakterét a mesében sem szerettem, néhány jelenetben valahogy sikerült még ellenszenvesebbé tenniük őt a készítőknek. :( A legjobb jelenete minden kétséget kizáróan a tiltott kincs, a rubin megérintése és a megbabonázott szemei, amiben a "gazdagság" jövőképe csillog...

Jago ❤ Nem tudok róla rosszat mondani! A papagáj már a mesében is az egyik kedvenc szereplőm volt, és itt is hozta a megszokott habitusát, mondhatni még sokkal egyedibb, gazabb és érdekesebb volt, mint a mesebeli alakja! :) Hatalmas szerelem! A neki írt plusz jelenetet pedig szintén elképesztően látványosra sikerült - amit így, eme hosszú értékelés végén bár biztos nem hisztek el nekem, de rosszul teszitek... ;) 

A magyar szinkron a trailerhez képest meglepően jól sikerült, ám Jafar szinkronhangja borzasztó - túl lágy a gonoszságához képest... Maga a színész is benne van a bögyömben már a kezdetek óta, hiszen túl "jóképű" ehhez a szerephez, azonban tagadhatatlan, hogy a jelenetei erősek, s bár a nyúlszája néha elvonta a figyelmem és kissé komolytalanná tette, néhány jelentben azért felnőtt a feladathoz. ^^ 

Jázmint továbbra is túl bájosnak tartom, ám Naomi is jól játszotta a szerepét és nem tudok rá rosszat mondani, a magyar hangját azonban szokni kell. Mena a szívemhez nőtt Aladdin szerepében és a színészi játéka Will Smith után a legerősebb a filmben! Egyedül a szultánt sajnálom, hogy nem a megszokott, alacsony, cuki, duci karaktert kaptuk, ám a színészre nem tudok rosszat mondani - hiszen ő is jól játszotta a szerepét. 

A filmet 3D-ben néztem, és teljesen elkápráztatott. A képi világ gyönyörű, a zene pedig pont ott csendül fel, ahol kell. A poénok ütősek és a kezdeti bevezetés után a történet szépen halad. Abban azonban 100%-ig biztos vagyok, hogy az eredeti szinkronnal való megtekintés után a film még ennél is jobban a szívembe fogja lopni magát ha ez még lehetséges, azonban ez csak a hazai DVD megjelenéskor fog kiderülni... :( És az még messze van. :(
Eddig az időpontig be kell érnem az eredeti filmzene rongyosra hallgatásával, ami természetesen az eredeti zeneszerző Alan Menken jegyzett, akinek neve egyet jelent a sikerrel! ;) 

Összegzés 

Végezetül pedig azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem kell senkinek sem aggódnia a film minősége miatt, akinek a mese ugyanúgy gyermekkora óta a kedvence mint nekem. Az élőszereplős feldolgozás van, amiben jobb és erősebb az eredetinél, és van. amiben gyengébb. Mindent összevetve azonban egy gyönyörű tündérmese, ami visszarepít a gyermekkorunkba, és a lenyűgöző sivatagba, ahol ismét együtt kalandozhatunk Aladdinnal és az ő hercegnőjével, Dzsinnivel, Abuval, Kárpittal, valamint Jafarral és Jagoval!
Ha a mese a gyermekkori kedvenceid közé tartozik, ha a szívedben még ma is gyermek vagy, és szeretnél idegen tájakon járni, akkor ez a film neked való!

Értékelés: 4,5/5 lámpás