Sophie Schoenwald Állatkert-könyvsorozata méltán sokak nagy kedvence. A Karácsony ​az állatkertben c. legújabb kötet tavaly karácsonyra látott napvilágot a Manó Könyvek gondozásában.

A legújabb kötet egy bájos-kedves karácsonyi mesét rejt magában, melyben egy olyan ajándékozási folyamatnak lehetünk szemtanúi, ami csupán néhány helyen jelent meg eddig a könyvek lapjain, s annak ellenére ritkán dolgozzák fel, hogy remek alapötlettel és megvalósítási lehetőségekkel bír...

Dr. Száj Lehel és Márton lázasan készülődik a karácsonyra. A sütik megsütve, a karácsonyfa feldíszítve, a jászol is készen áll, ám az igazgató mégis elég gondterhelten böngészi a tennivalók listáját.

A nagybetűs probléma akkor üt be, mikor az igazgató megkérdi Mártont, talált-e valami ajándékot Nyakas Erzsi számára, aki az ajándékozási lánc első tagja? De ó, minő borzalom, Márton elfelejtett ajándékot szerezni - bár talán ebben dr. Száj Lehelnek is van némi szerepe, aki talán elfelejtett szólni a süninek???

Mártont azonban hatalmas szívvel áldották meg, s némi töprengés után úgy dönt, saját kedvenc, piros csokornyakkendőjét ajándékozza a zsiráfnak, aki biztosan boldog lesz, s örömmel nézegeti majd magát kedves tükrében. Ám az ajándékozás nem úgy sül el, mint azt Márton várná, Erzsi nem nézi magát a tükörben, s nemsoká ki is derül, miért... A tükör ugyanis már Nikinél, a vízilónál van, ami Erzsi karácsonyi ajándéka volt ajándékozottja számára!

A látványvilághoz kapcsolódva szeretném azonban egy apróbb, de úgy tűnik sokak számára sarkalatos hibára felhívni a figyelmet. Több helyen olvastam negatívumként a "Tintahal Tomi" név kifogásolását, mint fordítási bakit, hiszen az első megjelenő képen, ahol feltűnik a karakter, bizony egy polip látható... Bevallom, olvasás közben engem annyira magával ragadott a történet, hogy simán átsiklottam felette, mivel azonban nem egy véleményben olvastam kifogásolnivalóként, beleástam magam az internetbe, s megkerestem karakterünk eredeti nevét, hogy lássuk, mi a fene is történhetett. Nos, a karakter eredeti német nevén Karl Kalamar, mely bizony azt jelenti, hogy a fordításba nem csúszott hiba, ám az illusztrációba igen... A kalamar ugyanis tintahalat jelent, s bár az utolsó képen "polipunk" hosszabb, nyújtottabb fejet kapott, ami már hajaz a tintahalak külsejére, sajnos valóban eléggé polipos, tehát az illusztrálása egy kissé valóban kifogásolható. A fordító azonban nem vétett, így ezt a hibát rójuk fel Jakobsnak... 

Mártonunk ebben a kötetben is bebizonyítja mekkora szíve van. Karaktere és a dr. Száj Lehellel való dinamikája mit sem veszített erejéből, párosuk egyszerűen tüneményes! Az állatkert karácsonya pedig szó szerint varázsos, bár természetesen - ahogy lenni szokott - a történet elején némi hiba csúszik a számításba...

S ezzel el is érkeztünk a problémához, ami az állatok szomorúságát okozza, ám egyúttal hihetetlen jóságukról is tesz tanúbizonyosságot. Jelen esetben ugyanis mindenki saját, személyes használati - akár legkedvesebb, nagy becsben tartott vagy épp egyetlen - tárgyát ajándékozza el! Az ajándékozással azonban mindenki elveszti azt a legfontosabb eszközt, amire szüksége lenne ahhoz, hogy ő maga is használni tudja a karácsonyi ajándékát, hisz a végére kiderül, mindenki azért kapja azt a bizonyos valamit a másiktól, hogy végre teljesülhessen egy régóta dédelgetett álma. Ebben pedig ki más lehetne mindenki segítségére, mint egy igaz barát?

Eme láncajándékozás néhány igazán kedves, szívmelengető történetben van jelen az irodalomban, ám mesekönyvben elég ritkán találkozom vele.

A megmentő ötlet természetesen most is az igazgató úrtól és Mártontól érkezik, akik Télapónak és segédjének öltözve járják végig az állatkert lakóit. A terv végül megmenti az ünnepet és a hangulatot is, így természetesen egy boldog karácsonyeste köszönt hőseinkre!

A tavalyi év folyamán a Kolibri kiadó még egy kiemelkedő minőségű Micimackó-kötettel lepte meg a rajongókat. 

A kötet idézetek és illusztrációk gyűjteménye, melyeket külön inspiráló fejezetekre tagoltak. A különféle bölcsességeket magában foglaló könyv vizuális orgia a szemnek. A Micimackóból oly jól ismert idézetek most új fordításban kerültek kiadásra, s mi, olvasók erőt meríthetünk a bűbájos, inspiráló szavakból, melyek Milne karaktereinek száját hagyják el.

A megosztott idézetek és bölcsességek között találhatunk biztató, bölcs vagy épp humoros darabokat, s a tematikus fejezetekbe gyűjtésnek köszönhetően, ha épp segítségre van szükségünk valamilyen témában, esetleg megerősítésre vágyunk, lehetőségünk van arra, hogy azokat az oldalakat lapozzuk fel, mely szavakra éppen szüksége van a lelkünknek.

A kötet - felépítését tekintve - oldalpáronként egy illusztrációt és egy idézetet tartalmaz, így tulajdonképpen gyorsan elfogyasztható, ám mindenképpen érdemes hosszabb időre belemerülni, ízlelgetni az idézeteket és elveszni a képi világban.

Az idézeteket Brittany Rubiano válogatta, míg az illusztrációkat Mike Wall készítette. A látványvilág Milne eredetijére - s nem a klasszikus Disney-hősökére - hasonlít, s különlegessége, hogy itt már a felnőtt Róbert Gidával találkozhatunk, aki ugyanúgy barátai mellett áll és terelgeti őket, mint gyermekkorában. Róbert Gida felnőtt verziója éppoly szerethető, mint eredeti karaktere, bár talán egy picit filmfeldolgozásos "beütése" van (ettől tekintsetek el).

A nem mindennapi kötet igazi ínyencség a Micimackó-rajongóknak, ám szórakoztató és egyben releváns ismeretterjesztő történetei végett tökéletes választás azok számára is, akik az évszakokról és azok váltakozásáról szeretnének többet megtudni!

A kötet 18 mesét tartalmaz, négy évszakra bontva. A nagy "évszakfejezeteket" mindig egy rövid, frappáns versike vezeti fel, majd a mesék végén - mielőtt tovább indulnánk - mindig olvashatunk egy egy oldalas tudnivalót az adott évszakról, s csupán ez után következik az újabb évszakba való átvezetés.

A mesékben olvashatunk az izgatott, nyughatatlan Zsebibaba kedvenc téli szokásairól; láthatjuk az első hópihéket a földre hullani; megtudhatjuk, hová bújtak egyes állatok és kiknek a nyomait követi Micimackó; bekukkanthatunk Nyuszi téli éléskamrájába, ahol Mackó épp a tartalék mézet falatozza, s Nyuszinak köszönhetően azt is megtudhatjuk, mit esznek az állatok télen; olvashatunk a téli napéjegyenlőségről, a korán sötétedés miértjéről; s kereshetünk egy új, meleg kuckót Füles számára, hogy a telet biztonságban átvészelje ő is.

A két kedvenc mesém a Téli talány és az Egy téli este voltak. Előbbiben Micimackó a méheket keresve indul el az erdőben, de újra és újra rossz állatok nyomait követi, míg végül rátalál Róbert Gidára, aki elmondja csacsi öreg medvénknek, hová bújtak a méhek... Utóbbiban pedig a korán sötétedés miatt elálmosodott Mackóval fedezhetjük fel a téli világ rejtelmeit.

A tömérdek téli tudnivaló ismeretterjesztő oldalon pedig olyan kérdésekre is választ kaphatsz, minthogy hány foknál fagy és a világ mely részén van állandó tél! 

A következő fejezetben átlépünk a tavaszba, ahol elbúcsúztatjuk az utolsó hófoltokat; boldogan köszöntjük az első tavaszi napsugarakat, melyek új életet lehelnek a már ébredező tájba. Láthatjuk, miként bontanak szirmot a virágok, miként térnek vissza az állatok és készülnek a családalapításra; mit és miért csinál Nyuszi a veteményesében; mi változik meg tavasszal, s bizony Fülesnek ismét segítségre lesz szüksége, csak most a makacs eső ellen kell megvédeni nem túl tágas, nem túl fényes otthonát.

A tavaszi tények oldalon pedig olyan ínyencségek várnak, mint a tavaszi ünnepek, vagy épp a tavaszi napéjegyenlőség titka.

A nyár - a téli fejezethez hasonlóan - öt mesét tartalmaz.

Az első mese elején főhőseink ráébrednek, hogy mivel egyre melegebb és melegebb van, talán már a nyarat tapossa az idő, s e felfedezés tudatában bebarangolják a vidéket, jeleket keresve a változásokra. Megjelennek a tavasszal kikelt kiskacsák, no meg a nyári zivatar, mely elől hőseink Bagoly házában lelnek menedéket - s némi magyarázatot ^^ -, s Róbert Gida ösztönző személyének köszönhetően szemtanúi lehetünk a gyönyörű nyári, éjszakai égboltnak is. Bár talán Mackónak szüksége lesz némi nappali alvásra előtte??? 

A hullócsillagokkal és szentjánosbogarakkal tarkított éjjelt követően árnyékba tereljük az ugráló Tigrist a hőség elől, majd kertészkedünk egyet Nyuszival, miközben sokat tanulunk erről a munkáról. S még mindennél van tovább is, hisz mi van nyáron? Kutya meleg!

Olvassátok el a nyári szünetről, a Szíriusz csillagképről és a nyári napfordulóról szóló oldalt is!

Az ősz beköszöntével az elmúlás ideje is eljön a Százholdas Pagonyban és a világ minden táján. De vajon miért van ennek az évszaknak két neve? Mi történik a természettel ősszel és miként készül az ember- és állatfia télire? Miért kell annyit takarítani, mint Malacka? Mi a szép a betakarításban? Naná, hogy a betakarítási vacsora azokból az ételekből, amik már nem férnek be Nyuszi kamrájába! ;)

A fejezet végén többek között olvashatsz az aratás holdjáról, a lombhullató fákról és a fagyot nem bíró növényekről is.

Micimackó ártatlan és csacsi; Malacka félős és rendmániás; Bagoly okos-tudálékos és bölcs; Nyuszi zsörtölődő és segítőkész; Füles depressziós és hálás; Tigris ugrabugráló és zavaros; Kanga szerethető és megnyugtató; Zsebibaba játékos és kalandvágyó; míg Róbert Gida okos, lelkesítő és igazi vezető - mint mindig.

Helen Peters állatkönyvei a Kolibri kiadó gondozásában látnak napvilágot. A Jázmin-könyvsorozat eddig négy kötetet számlál magyar nyelven, s egy kislányról és az általa megmentett állatokról szól. 

A táj újra átöltözött... Elmúlt a nyár, beköszöntöttek a hideg évszakok. Történetünk elején Jázmin és Tom és egy rozoga fészert "foglal el", amit titkos bázisként és a majdani állatmenhely kezdetleges, első kis helyeként szeretnének működtetni. A pakolászást és az örömet azonban gyorsan felváltja a pánik, mikor egy felbőszült macska támad a gyerekekre és Jázmint keresztül-kasul karmolássza. 

Mint kiderül, a dühös macska csupán a fészerben elrejtett kölykeit szerette volna védeni, s anya útmutatásainak hála úgy tűnik, vissza is tér értük, miután a gyerekek biztonságos távolból figyelik a helyet és az anyamacska már nem érzi a veszélyt. 

Később, vacsora után azonban hőseink döbbenten veszik észre, hogy az anyamacska magára hagyta fekete színű kölykét, aki egyre keservesebben nyávog. A mindössze tizennyolc dekás cicát Jázmin és Tom babusgatja, anya orvosi tanácsainak segítségével, s bár a nő szigorúan megtiltja a lányának, hogy kötődni kezdjen a cicához - mert nem lehet több állata -, természetesen Jázmin reménykedik...

A négy kötettel lezártunk egy teljes évet. Gombát Jázmin az előző karácsonyára kapta, s itt most ismét beköszöntenek az ünnepek, így a körforgás teljessé vált. A karakterek kidolgozottabbak, mint valaha, s érezhető a fejlődésük is. A gyerekeké legalábbis minden kétséget kizáróan...

Jázmin picit háttérbe is szorult, azaz inkább eltörpült csip-csup kis gondjaival és könyörgéseivel az igazi problémák mellett. A szülői karakterek lágyszívűségét és a realitástól való elmozdulást már csak azért is említem meg újra és újra, mert az előző kötet kutyaharapása mellett most itt egy kóbor macska összekarmolászása, és sehol egy komoly sebfertőtlenítés, vagy egy tetanusz a gyereknek, mintha sérthetetlen lenne, holott ezekben a remek állattörténetekben arról is taníthatnák a gyerekeket, hogy nem mindent úszhatnak meg, fontos a felelősség, a mérlegesés és nem ártana vigyázni a sebekre, elfertőződésekre sem... Tudom, túlreagálom, na de a seb az seb, az állatharapás meg nem tréfa!

No, nem okozott akkora örömöt a jóslatom beteljesülése, mert ezen a ponton bár jót kuncogtam magamban, "na ugye én megmondtam"-felkiáltással, mégis inkább a fejemet fogtam Jázmin rossz döntéseit és a tilalom ellenére is megtett lépéseit olvasva. A kitörő balhé azonban az egyik kedvenc jelenteim közé tartozott, valóságszaga volt és szükség is volt rá, hogy picit helyre tegye a kölköket...

A bájos cicán és az újabb állatmentésen túl a kötet legnagyobb erőssége a barátság ábrázolása, a karácsony szellemének eljövetele, a "jobb adni, mint kapni" hangsúlyossá válása. Tom és Jázmin igaz barátok, s ez ebben a kötetben látszódik csak meg igazán. A történetben újra megjelenik a halál, s itt már nem csak az állatvilágban, de az emberek közt is, így a meseregény végére valóban ráfért a csoda a gyerekekre és felnőttekre egyaránt.

Örültem, hogy Tom a történet végére újra tudott mosolyogni, s hogy a szülei belátták a tévedéseiket. A gyönyörű hótakaró, a "törékeny" ajándék, a szomorúsággal egybekötött boldogság mind-mind az ünnepekre való tökéletes olvasmánnyá teszik a könyvet, aminek olvasása közben, így januárban egy picit még a varázslatos decemberben érezhettem magam!

Újabb négy hónap telt el az előző kaland óta. Beköszöntött a nyár és a nyári szünet, Pötty immár kifejlett kacsa és Gomba is szépen kikerekedett a rengeteg tápláléknak köszönhetően, amit nap mint nap elfogyaszt.

Jázmin három héttel későbbre csincsillákat vár, amikre vigyázhat, ám hogy bokros teendői még terebélyesebbé váljanak, sétája alkalmával különös, nyüszítő hangot kezd hallani. A kislány természetesen egészen a hang forrásáig kóborol, ahol egy csontsovány, alig lélegző kiskutyát talál a sövényben. Természetesen Jázmin hazaviszi az állatot és orvos édesanyja segítségével táplálja és gondozza azt, aki hamarosan erőre is kap.

Jázminnal együtt az olvasó is megtanulja, hogyan tarthat életben egy kiskutyát, akit kidobtak; milyen eszközök állnak a felnőttek rendelkezésére ahhoz, hogy az állatkínzót és/vagy felelőtlen állattartót felelősségre vonják; miként lehet kiképezni egy kutyát, s úgy nagy általánosságban természetesen az "egyszerűbb", általánosabb részekről, a kutyák tulajdonságairól és viselkedéséről is beszámol.

Jázmin mentőakciói és az új állatok felbukkanása mellett a családot is egyre jobban megismerjük. Az ötéves Manu hozza a szokásos hebehurgya formáját, bár talán ebben a kötetben kevésbé irritáló, mint az előző részben, azonban úgy vélem nem sok figyelmet kap a szüleitől, hisz a felnőttek sosem tanulnak a gyerek egyik galibájából sem, amiből következne, hogy figyelni kéne rá, hisz még kicsi...

Manu mellett Ella, a legidősebb lány is többet szerepel, ami jót tesz a karakterének, hisz eddig csak annyit tudtunk, mekkora könyvmoly és stréber - azaz rengeteget olvas és tanul. Ella szerethető karakter, tetszik az elszántsága és az, mennyire ki tudja zárni a külvilágot - kellenek az ilyen olvasást és tanulást népszerűsítő karakterek a kicsiknek!

Jázmin hozza a tőle elvárt formát, természetesen azonnal beleszeret a legújabb jövevénybe, majd összetörik a szíve és addig cselekeszik mindenfélét, míg a szülei be nem adják a derekukat. Ez picit ebben a részben túlontúl is kidomborodott számomra, a felnőttek picit gyenge kézzel fogják a gyerekeket és Jázmin tulajdonképpen mindent megkap, amit akar, s bár a farm nagy és ez egy mese, ami arról szól, miként ment ez a kislány állatokat, egyértelmű, hogy mindent megtarthatja; mégis, felnőtt szemmel nem tartom túl szerencsésnek ezt a folyton azonos kimenetelt. Bízom benne, hogy ha jelenik még meg rész a sorozatból, valamelyik állatot el fogja tudni ereszteni, maradjunk egy picit a realitás talaján. 

1. kiskacsa

2. kiskutya

3. malacka

A kötet önállóan is olvasható, hisz mindegyik kötet más-más mentett állatot helyez középpontba, de érdemes sorrendben olvasni, mert egy-két mondat erejéig mindig visszautal az előző rész tartalmára, amiből feleleveníthető, miről is volt szó korábban.

Gomba már négy hónapos! A tél lassan átfordult tavaszba és Jázmin tovább éli megszokott, kalandokkal teli életét a farmon, ahol épp kisjuhok születésére készülnek apával.

Jázmin, legjobb barátja Tom és Gomba épp a Tölgyfa tanya legnagyobb legelőjén sétálnak és vigyáznak a vemhes juhokra, mikor szörnyű osztálytársuk, Bella kutyája felzavarja a békés nyugalmat. A vemhes juhok szó szerint kicsinyeik életéért futnak, ám a futás nagyon veszélyes és vetélést okozhat...

Bella hanyag nemtörődömségben engedi szabadon kószálni kutyáját, akit nem hajlandó pórázra kötni és ennek meg is lesz a böjtje... A kutya megöl egy tőkés réce mamát, aki épp nemrég rakott tojásokat, s így fészke és tojásai árván maradnak. A kutya több tojást is elpusztít, amik termékenyek voltak...

Míg apa megteszi a feljelentést, addig Jázmin és Tom kikönyörgi anyánál, hadd keltessék ki saját maguk a tojásokat, amiből a huzavona végére csupán kettő marad...

A folytatásban nagyobb a tét, mint eddig valaha, s az indulatok is többször szabadulnak el. Jázmin igazságérzete és állatok iránti szeretete ebben a kötetben domborodik csak ki igazán, s a kislány határtalan szeretetről és jóságról tesz tanúbizonyságot.