Caledonia Könyvvára és Kreatív Kuckója

A hálaadás, avagy Thanksgiving Day észak-amerikai ünnep, melyet idén november 27-én ünnepelnek. Az ősi ünnep egy békés, barátságos világban jött létre, ahol indiánok és fehérek még nem háborúztak egymással...

Az első hálaadást 1621-ben ünnepelték a Mayflower nevű hajó fedélzetén. Az 1620-ban amerikai földön partot érő, e hajón bevándorló telepesek alapították meg Plymouth települését.

Az Újvilágba érkező utasok többek között az európai vallásüldözések elől menekültek, ám a hideg időjárás, az éhezés, a rideg, ismeretlen környezet már az első télen mintegy a felére csökkentette a számukat.

A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette: halászatra, vadászatra tanították őket és megmutatták nekik a kukoricatermesztés helyes módját.

Az ősz végül bőséges termét hozott a telepesek számára, ezért az életben maradt 51 fő, s vezetőjük, William Bradford nagy ünnepséget rendezett a Mayflower fedélzetén, ahová az indiánokat is meghívták. Így ünnepelték közösen indiánok és fehérek a későbbi hálaadást, melyen hálát adtak a bőséges termésért Istennek. A kemény munka után beérett gazdag termés örömöt és bőséget hozott a bevándorlók számára.

Az ünnepet az indiánháborúk során is megtartották, ezzel emlékezve az első közös ünnepre, s mind a mai napig Amerika egyik legfontosabb ünnepének számít, ami november hónap negyedik csütörtökjén tartanak.

A hálaadást George Washington nyilvánította nemzeti ünnepnappá 1789-ben, rendszeres ünnepé azonban csak Lincoln elnöksége alatt vált, 1863-ban.

Az ünnep hagyományai 1621 óta természetesen rengeteget változtak, formálódtak, s az indiánok szinte teljes kiírtása után a megmaradt túlélő inkább nevezte a hálaadást a gyarmatosítók általi hódítások, valamint a benszülöttek felett aratott győzelmek ünnepnapjának...

A háladás az USA-ban mára "négy napos ünnep" lett, a filmstúdiók nevesebb filmjeket is ezekre a hétvégékre tűzik, hisz az emberek ilyenkor tódulnak a moziba.

A hálaadás elmaradhatatlan kelléke a hálaadásnapi vacsora, melynek „főszereplője” a pulyka, ami mellett megjelenik többek között a krumplipüré, az áfonyaszósz, illetve a sütőtöktorta is.

Az ünnep után hivatalosan is megkezdődik a karácsonyi szezon, melynek első, leglátványosabb jele a hálaadást követő péntek, azaz a Black Friday napja, amikor óriási akciókkal várják a vásárlókat az áruházak és online kereskedők.

A hálaadást az Egyesült Államokban és Kanadában ünneplik, a világ többi részén nem terjedt el, ám a Black Friday világszerte népszerű eseménnyé vált... ^^

A Szívek szállodája fűszeresebb kiadásban...

Jeanie Ellis azonnal kap a lehetőségen, amikor nagynénje felajánlja neki szeretett kávézóját, a Pumpkin Spice kávézót, hiszen végre megszabadulhat szörnyen unalmas irodai munkájától, és új életet kezdhet Dream Harbor aranyos kisvárosában. Azonban a beilleszkedés nem zökkenőmentes. Éjszakánként szörnyű ricsajra ébred, és egy kicsi kávézó is nagy gondokkal járhat, főleg, ha valaki szabotálni próbálja. Szerencséjére a kávézó egyik beszállítója a segítségére siet egy szerencsétlen baseballütős epizód után - ráadásul ez a beszállító kifejezetten jóvágású.

Logan Anders legszívesebben selyemtyúkjai társaságában tölti az idejét, elvégre ők az egyetlen nőnemű lények, akik megértik őt. Nem érdeklik a kisvárosi pletykák, és még kevésbé érdekli a helyi kávézó új tulajdonosa, az irritálóan jókedvű, folyton nyüzsgő nagyvárosi lány - csakhogy valamiért képtelen ellenállni neki.

A hűvös őszi napok közeledtével mindkettőjüknek döntenie kell. Vajon megéri kimerészkedni a komfortzónájukból, és új, bizonytalan dologba vágni, aminek talán szívfájdalom lesz a vége?

A Pumpkin Spice kávézó tökéletes olvasmány a bekuckózós estékre, és azokra a napokra, amikor az ősz színeire és illataira vágyunk.

Ízig-vérig őszi hangulatú regény, ami megérdemli a világhírnevet- és őrületet, ami a megjelenés óta övezi!

Egy piszkosul szórakoztató, kisvárosi bájjal megfűszerezett történet, amiben a romantikus szál "szinte háttérbe" szorul a város működése, pezsgő élete és összetartó közössége mellett.

Átitatja az ősz minden illata és varázsa, így ideális bekuckózós olvasmány erre az időszakra!

"Megérkezett a bekuckózós időszak."

~

"És a város neve történetesen Dream Harbor - az álmok kikötője volt."

~

"Ez a város nem viccel, tényleg megvédi a sajátjait."

~

"Senki sem akarja, hogy úgy bánjanak vele, mintha szégyellnék."

~

"-Mi volt az utolsó könyv, amit olvastál?
- Nem tudom! Az olvasás előfeltétele annak, hogy Hazellel randizzak?
- Könyvesboltot vezet. Az olvasás az élete..."

A Pumpkin Spice kávézó eredeti kiadása 2023-ban pillanatok alatt elvarázsolta az olvasóközönséget. Az őrült szeretet, ami a könyv iránt azóta sem apad, a mi hazánkat is elérte és nem sokkal később, 2024-ben megérkezett a magyar fordítás.

A könyvsorozat hazai kiadója, a Pioneer Books azonban megbolondította az eredeti megjelenési sorrendet, s az első rész után idén sorban a negyedik, majd a második kötetet hozta el számunkra. Sajnos a harmadik rész, ami egy karácsonyi történet, idén már nem tudott megjelenni, de remélem, a nagy csend ellenére jövőre azért megjelenhet...

Ugyan a kötetek önálló történeteket rejtenek magukban, s így az olvasás sorrendje felborítható (nem véletlenül adott engedélyt a külföldi kiadó a hazainak), számomra mégsem mindegy a párok összemelegedésének időbeli sorrendje, hisz kivétel nélkül mindegyikük szerepet kap minden kötetben, s én nem szerettem volna lelőni a poénokat egy-egy esetleges, múltra visszautaló spoilerrel.

Emiatt döntöttem úgy, hogy az első rész olvasásával megvárom a második kötet megjelenését, s nagyon sajnálom, hogy hiába csücsül a polcomon a negyedik rész is, nem habzsolhatom be, hisz a harmadiknak nyoma sincs. /Természetesen beszerezhetném angolul, de ha már magyar nyelven kezdtem el a sorozatot, értelmetlen pénzkidobásnak látnám, hogy megvegyem, csak ezért./

A Pumpkin Spice kávézó teljesen elvarázsolt! Laurie Gilmore egy végtelenül humoros, szórakoztató romantikus regényt írt, ami tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra az őszi estéken. Története magával ragadó, könnyen olvasható, s a szerethető szereplők pillanatok alatt magukkal rántottak ebbe az álombéli kisvárosba, ahol mindenki ismer mindenkit, s a titkok előbb-utóbb napvilágra kerülnek...

Főhősnőnk, Jeanie a nagyvárosból költözik Dream Harbor idilli városkájába, ahol átveszi nagynénjétől a kávézó vezetését. A lány bizonytalan, s nem tudja igazán, hol is van a helye a világban.

Az irodai munkától kiégve, magányosan, összetörve érkezik - reményei szerint - új kezdete színhelyére. Ismerkedése a várossal és a városlakókkal kalandosan indul, a kialvatlan lány ugyanis baseball ütővel felfegyverkezve indul útjára a sötétben, a kávézó hátsó bejáratánál ólálkodó betörőre lendítve azt...

Az ajtóban azonban nem más áll, mint a tökös beszállító, akarom mondani Logan, a farmer, aki minden héten zöldséget szállít a nagynénjének a kávézó italválasztékához és díszítéséhez. A visszahúzódó, csendes férfit fejbe kólintja az új jövevény harcias viselkedése és be nem álló szája, így megismerkedésük, mondhatni maga a káosz.

Jeanie mindenesetre napok óta nem alszik a félelmetes zajoktól, s az az érzése, hogy valaki ki akarja ebrudálni új tulajdonából.

Logan meghívja a lányt a városi gyűlésre, ahol talán megoldást találhatnak a problémájára, ám a zaftos pletykákon csámcsogó lakosok szelleműzési ötlete végül addig fajul, hogy Logan kénytelen a kávézóban tölteni egy éjszakát Jeanie társaságában...

A regényt a Szívek szállodájához /Gilmore Girls/ hasonlítják, mindenesetre a marketingszövegekben sokszor bukkan fel ez a párhuzam, s teljesen érthető is, miért. Bolond lakókkal teli bájos kisváros, ami az ünnepeknek, eseményeknek, vásároknak él, saját piszkos könyvklubja van, s Logan tulajdonképpen maga a megtestesült flanelinges Luke.

De ami a legfontosabb, a város megvédi a sajátjait és örömmel fogadja, de árgus szemekkel figyeli az új jövevényeket...

A Pumpkin Spice kávézót vagy szeretik, vagy utálják az olvasók. Köztes vélemény ritka, mint a fehér holló, legalábbis én nem nagyon találkoztam vele. Az egyik tábor hajlamos az egekig magasztalni a történetet, az ellentábor pedig tűzbe dobná a könyvet, mondván az egész könyvben nincs más, csak szex...

No, utóbbiak nem tudom, mit olvastak, ugyanis szex az utolsó harminc oldalig nincs, van ellenben gyötrődés, be nem gyógyult szívfájdalom, kukkoló közösség, pajzán könyvklub, útkeresés, szelleműzés, megfélemlítés, megszégyenülés és lassú izzás.

Halálosan élveztem a történetet. Szó szerint sikerült könnyesre nevetnem magam olvasás közben az írónő humorán, a helyzetkomikumokon, a nevetséges helyzeteken és a szereplők személyiségéből fakadó gondolatokon. A könyv nem titkolt célja a szórakoztatás, hogy kikapcsoljon és elrepítsen ebből a förtelmes világból...

Az írónő mindenesetre igazi álomvilágot varázsolt, a történet minden szempontból túlidealizált, ugyanis nincs a világon olyan FÉRFI, aki tudná, milyen az a "tejszínhabszín". XD

Főhősünk, Logan igazi farmer, aki nagyszüleivel él mesebeli tanyáján, szeretett - és vicces nevű - gyöngytyúkjai és lámái társaságában. A férfi árva, tavaly karácsonykor az egész város szeme előtt bőgött le, s mindenki meg akarja őt óvni. Minden szem az új lányra tapad, aki a legújabb veszélyforrás a morcos flanelinges számára, aki feltűnően sokat tartózkodik Jeanie társaságában...

Logan szerethető főhős, a történet legkiemelkedőbb és legösszetettebb karaktere. Noah mellett személyes kedvencem. Igazi regénybeli fickó, olyan, aki csak a könyvekben létezik, s túl jó a főszereplő számára. Sebzett, árva, jobban szereti az állatok társaságát az emberekénél, s az élettörténetét ismerve nem is lepődöm meg a miérteken.

Jeanie vele ellentétben egy valódi hurrikán, akinek be nem áll a szája, sokáig bizonytalan, naiv, olykor butuska, s vajszívű. Nem értettem egyet minden lépésével, példának okáért ha halálra rémítenek és szórakoznak velem, azt én biztos nem sajnálnám meg, de úgy tűnik az írónő nem akarta felesleges drámával fűszerezni a történetét, s csupán egy kisebb nyomozási szálat teremtett két ember egymásra találásának körítésére.

A tettes személye könnyen kitalálható, ezért nem is érdemes bosszankodni a nyilvánvaló elkövető személyéhez köthető mellékszálon, hisz nem krimit olvasunk.

A romantikus szál egyrészt szépen, lassan bontakozik ki, másrészt a fülledt erotika nyomasztó érzése, az egymásnak való nem ellenállás, végig ott lóg a levegőben. A szikrák pattognak, csókok csattannak, s a beteljesedést mindig valami váratlan szakítja félbe, amiből aztán következhetnek a gondolatok, vajon jó-e az, amit csinálnak.

A főhősök egymásra találása mellett a kötet megágyaz a következő rész párosnak, akikre nagy figyelem összpontosul, ezt kimondottan imádtam, ugyanis felettébb érdekel az ő regényük.

A regény az utolsó harminc oldalig vitt magával. Remekül szórakoztam, nevettem vagy épp forgattam a szemem, s amíg csak tehettem, magamba szívtam Dream Harbor minden báját.

Az utolsó harminc oldal miatt kénytelen voltam levonni fél csillagot. Addig a pontig ugyanis egy bájos, romantikus, őszi történetet olvastam, ami pezsgett a humortól és a visszafogott romantikától, majd sajnos átváltottunk egy erotikus regényre, ahol már minden oldalon bagzanak a főhősök.

Az írónő maradhatott volna a "kevesebb néha több" elvénél, vagy legalább szépen eloszthatta volna az erotikus tartalmat a történet egészére, így azonban nekem már tömény volt. Főleg úgy, hogy ha a lány, akinek se kapcsolata, se barátai, se élete nem volt sosem, egy vadmacska tapasztalatával lépett a színre: ???.

A történet legnagyobb erőssége maga a város. Az atmoszféra, az emberek, az ott zajló élet idilli, s bizony azzal együtt szívesen élnék ott, hogy bizony senkinek nem lehet titka, mert ha lenne is, azt rövid időn belül kiderítik... ^^

A város őrült lelkesedéssel veti bele magát az ünnepekbe, ahol most az őszi fesztivált láthatjuk kiteljesedni. Igazi csodálatos varázsvilág lehet ott szalmabálákkal, halloweeni jelmezversennyel, termelők piacával, labirintussal és mindenféle földi jóval, amit csak el tudtok képzelni.

Az emberek idegesítőek, szenvedélyesek és őrültek bár, de egymásért mindenre képesek. Összetartanak, vigyáznak a sajátjaikra, s ez mélyen megérintett. Picit irigykedem is a szereplőkre a lakóhelyük miatt. Ilyen kisváros manapság már nem sok létezik, s szerencsés az olyan, aki ilyen helyen élhet.

A könyvklub érdekes egy bagázs, igazi modern olvasók gyülekezete, ahol a szépirodalomnak nyomát sem látni, itt kérem a szexregények mértéktelen fogyasztása zajlik... Ez nem igazán nyerte el a tetszésemet, s remélem, hogy a könyvesboltról szóló részben nem csupán a szennyirodalom kerül terítékre.

Szeretném továbbá pozitívumként kiemelni a gyönyörű borítót, ami tökéletesen passzol a történethez, s a gördülékeny magyar fordítást, amin érezhető, hogy nagy gonddal, alaposan készítették.

A Pumpkin Spice kávézó megadta, amire vágytam: egy kellemes őszi olvasmányt, szerethető karakterekkel, fergeteges humorral, s az ősz minden érzésével és illatával!

I ❤ Pumpkin Spice!

Értékelés:

"A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Egy nő, persze, megengedheti magának, hogy szép legyen, gondolta Hercule Poirot, abban azonban egyáltalán nem volt biztos, mit gondoljon a férfiúi szépségről. Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is."

Mrs. Drake Woodleigh Common-i házában Mindenszentek előestéjén halloween-partit rendeznek. Ez idő tájt a kisvárosban vendégeskedik az ismert krimi-írónő, Mrs. Ariadne Oliver is, aki szintén segédkezik Mrs. Drake-nek a gyerekzsúr előkészületeiben. A sürgés-forgás közben a tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal henceg Mrs. Olivernek és a többi gyereknek, hogy régebben ő már szemtanúja volt egy igazi gyilkosságnak. A jelenlévők, kivétel nélkül, csak egyszerű szájhősködésnek tartják Joyce állítását, egészen addig, míg a zsúr végén holtan nem találják a kislányt. A könyvtárszobában valaki az almahorgászáshoz használt vödör vízbe fojtotta. Mrs. Oliver régi barátjához, a zseniális Hercule Poirot-hoz fordul segítségért.

Tökéletes halloweeni olvasmány gyilkossággal, varázslattal átszőtt kerttel, hihetetlennek és értelmetlennek tűnő gyilkossági indítékkal, múltba veszett, megoldatlan ügyekkel.

Mindezt megfűszerezve a görög mitológia szereplőivel és tündérekkel, amik nyomra vezetik Agatha Christie leghíresebb nyomozóját, aki egy olyan világban próbál meg eligazodni, ahol már semmi sem az, ami valaha volt...

"- Tudom, mikor van halloween - felelte Poirot. - Október
31-én. Akkor szoktak seprűnyélen lovagolni a boszorkák..."

~

"- A múlt felől közelítjük meg a jelent..."

~

"...az a régimódi meggyőződés élt benne, hogy barátoknak vagy
személyes ismerősöknek géppel írt levelet küldeni illetlenség. Ez
egy viktoriánus korból maradt illemszabály."

~

"...a világon mindenütt akadnak olyanok, akiknek a lelke a sátáné."

~

"Nagyon is el tudta képzelni, hogy e kanyargós ösvényeken
zsákmányra éhes tündérek erednek az emberek nyomába,
vagy hogy rideg istennők szólítják fel áldozatbemutatásra."

Idén Halloweenkor végre teljesítettem egy pontot a bakancslistámról! Évek óta szerettem volna Halloween éjszakáján elkezdeni olvasni Poirot halloweeni történetét, de sajnos még addig sem jutottam el, hogy megvásároljam a könyvet. Mikor meg tudtam volna venni, hiánycikk lett, s én dorgáltam magam, miért, ó, miért nem vettem meg, mikor még lehetett.

Idén a kötet utánnyomásra került, s én nem halogattam tovább a saját példány magánkönyvtárba tételét, s az enyhébb betegségem ellenére is, de október 31-én éjjel bekuckóztam a kényelmes olvasófotelembe és belevetettem magam a boszorkányéji krimibe.

Ó, hogy milyen jól tettem, hogy nem halogattam tovább, s utolsó erőmorzsáimat összeszedve fejest ugrottam a nyomozásba!

A Halloween és halál (Hallowe'en Party) Christie egyik legutolsó Poirot-történetei közé tartozik. A regény eredetileg 1969-ben látott napvilágot, s maga a történet is a '60-as években játszódik, ami így igazán modern Poirot-kötet lett. Főhősünk már jócskán benne van a korban, de agytekervényei éppoly zseniálisan forognak, mint fiatalkorában.

A történet szépen felépített és kellően összetett, részletgazdag leírásokkal, elmélkedésekkel és kirakósdarabkák keresgélésével, melynek következtében a cselekmény lassú folyamú, de egy pillantra sem ereszti az olvasót. A kisvárosi báj és a szörnyű gyilkossági rejtély azonnal beszippantott, s egymás után faltam az oldalakat. Igazán hangulatos volt pont Halloween éjszakáján belemerülni a történetbe, minek olvasása közben szinte érezni véltem a természetfelettit és a világunkba özönlött szellemek jelenlétét.

Az írónő a party leírásával, valamint a gyilkosság megtörténtével kezdi regényét. Poirot-t, Miss Ariadne Oliver, a híres krimiíró keresi fel feldúltan, aki régi ismerőse a híres nyomozónak. Miután a nő elmeséli, mi is történt a kérdéses éjszakán, Poirot csomagol és Woodleigh Common-ba utazik, hogy felgöngyölítse ezt a borzalmas gyerekgyilkossági ügyet.

Első útja Spence főfelügyelő otthonába vezet, ahol a nyugalmazott rendőrtiszt segítségét kéri az ott élők megismerése, s a helyi gyilkosságok és pletykák begyűjtése végett, majd maga keres fel személyesen minden szemtanút és lehetséges elkövetőt.

A nyomozás közben régen elfeledett, meg nem oldott bűntények kerülnek újra terítékre, amiknek talán közük van Joyce halálához is. Végülis, a kislány nem sokkal halála előtt fennhangon kijelentette, hogy kiskorában szemtanúja volt egy gyilkosságnak...

A Halloween és halál egy remekbe szabott krimi, számomra kedvencé avatott Poirot-történet, ami teljességgel elvarázsolt. A 1960-as évek milliőjének köszönhetően érdekes volt látni a detektívünket ebben a környezetben.

Ebben az időszakban a világ mondhatni már teljesen megváltozott. Modern idők járnak, a lányokra nem vigyáznak úgy az apák, mint régen, de önmagukban véve is "bolondosabbak" kissé, zajlik a szexuális forradalom, de a régi világ utolsó, idős emberei még élnek és emlékeznek arra, milyen volt az élet, amikor nem volt ennyi deviáns, ennyi elmeháborodott.

Mindazzal együtt, hogy Poirot remekül tájékozódik ebben a korszakban, minden kedves jellemvonásával és alkalmazkodásával együtt, ő már nem ennek a kornak a gyermeke.

A megidősödött "régi" karakterek nem nagyon tudnak mit kezdeni ezzel az új világgal, amit nem is nagyon értenek, s ezek bizony mókás jeleneteket, magyarázatokat, gondolatmeneteket szülnek, amiken sokszor mosolyra húzódott a szám.

Poirot régi szokásait levetni nem tudja, ad a megjelenésére, az illemre, ami már rég kiveszőben van ebből a világból. Lehetséges gyilkosokból sincs hiány, olyannyira, hogy a történet elején, ha nem vigyázol, igencsak belegabalyodhatsz abba, ki kicsoda.

A történetet átitatja a misztikum, Poirot gyakran emlegeti a tündéreket és a koboldokat, a varázslat jelenlétét, ami az egyik kulcsfontosságű és egyben lenyűgöző szépségű helyszín jellemzője.

Olvasás közben természetesen én magam is együtt nyomoztam főhősömmel, s ki is találtam a gyilkos személyét. A nyomozás során segítségemre volt, hogy a történetet átitatja a görög mitológia, valamint Shakespeare, A Vihar, Hamlet említése, s maga Miranda, melyek/akik mind személyes kedvenceim, s ahogy Poirot elméje kezdi összerakni a tényeket, úgy áll össze az én fejemben is a tettes személye.

No, természetesen a teljes ügyet nem sikerült összeraknom, s Agatha képes volt újra elterelni a figyelmem az egyik gazemberről úgy, hogy tudtam, ő is saras, ezért megfogadtam, nem tágítok többet az első megérzésemtől, ami általában mindig a helyes irányba terel.

Az írónő zsenialitásához egyébként kétség sem férhet. A látszólag érdektelen információ, vagy elejtett félmondat is kulcsfontosságú lehet, ezek sokszor meg is ragadják az ember figyelmét, de sokszor átsiklik rajta az olvasó elme, ami alapvetően szórakozásra vágyik olvasás közben, s nem ragaszkodhat görcsösen, egy pillanatnyi felengedés nélkül a saját nyomozásához. A történet végső csavarára szintén rájöttem, s nem kis büszkeséggel tölt el a tudat, hogy 80%-ban sikerült teljesen felépítenem a rejtélyt. Ez még nagyobb katarzist adott a regény végén, amit boldogan és elégedetten zártam be.

A Halloween és halál megadta nekem, amire vágytam: egy izgalmas, torokszorító, rejtélyekban gazdag, szórakoztató krimit, s magát Poirot-t, újra. Felül is múlta minden elképzelésemet, s a görög mitológiával és Shakespeare-rel megfűszerzve igazi ínyencség volt számomra.

Más volt ez a történet, mint a korábbiak, amiket olvastam, s teljes egészében modern krimiként tudnám jellemezni, hisz ez a korszak már minden tekintetben véve fiatalos, új értékrendekkel teli, amiben a "régi nagyok" setesután, de tőlük minden telhetőt megtéve mozognak.

A nagy detektív utolsó nyomozásainak egyikét tarthattam a kezemben, ami minden dicsérő szót méltán megérdemel!

Értékelés:

Iri élete nem könnyű: új otthont és új iskolát kell megszoknia. Sosem tartozott a menő lányok közé, nehezen barátkozik, duci, ráadásul a teljes neve: Szakács Irén.

Szerencsére ott van neki Hercegcsizma és Selyemsörény, a két csoda szép képzeletbeli paripája, akiknek a lépte nyomán virágot terem a selyemfüvű mező.

De vajon milyen egy igazi lovat gondozni, etetni, megülni? Ez is kiderül, amikor a szomszédos lovarda boszorkányos gazdája megszólítja Irit...

Kiemelkedő érzékenységgel megírt, könnyekre fakasztó történet egy nem mindennapi lányról, aki az iskolai bántalmazások közepette talál rá szenvedélyére: a lovaglásra.

Magával ragadó, olykor szívfacsaró olvasmány, az írónőre jellemző gyönyörű stílusban tálalva. Történet az állatok és a természet szeretetéről és egy lány beilleszkedéséről egy új életbe.

"- Andi néni hívott, hogy szó nélkül elrohantál etika előtt. Bántott valaki?

Iri bólintott, és nyelte a könnyeit.

- A testedet bántotta vagy a lelkedet? - kérdezte anya, és elkezdte

végigtapogatni Iri arcát, karját.

- A lelkemet - súgta Iri."

"- Középiskolában... a frufrum nemcsak a homlokomat, hanem

a szememet is takarta. Gondoltam, ha nem látok, engem sem látnak."

Majoros Nóri gyönyörűen ír! Ezt mindig is tudtam. Írásaiból árad a természet szeretete, s az sem titok, hogy szabadidejében állatokat ment, fogad örökbe és rajong értük. Állatközpontú történetei az utóbbi években megsokasodtak, s most egyik szenvedélyét, a lovaglást és a lovakat helyezte regénye középpontjába.

Regényének főhőse egy fiatal lány, aki a lovaknak köszönhetően talál rá saját hangjára és ad esélyt magának a valódi, teljes értékű életre. A lovak itt gyógyító erővel bírnak, de természetesen szó sincs varázslattól. Azaz, lehet mégis csak nevezhetjük annak...

Történetünk főhősnője Szakács Irén, egy duci, visszahúzódó, ötödikes lány, aki édesanyjával és annak új kedvesével, Andrással a nyáron költözik a Duna-holtág partjára, ami természetesen szeptembertől iskolaváltással is jár.

Iri festőművész nagymamájáról kapta a nevét, akitől úgy tűnik, rajztehetségét is örökölte.

Az új osztálya egyrészt semlegesen fogadja, mintegy "nem túl sok vizet zavar" alapon, másrészt igenis érzik a jelenlétét. "Őskori" neve és testalkata miatt Iri hamar az osztály céltáblájává válik, s a lányt többször megalázzák, kinevetik és szóban bántalmazzák. Egy napon Iri nem bírja tovább...

Nórinak már a regény elején sikerült megríkatania. Érzékletes írása, s az Irit ért bántalmazás visszarepített az iskolapadba, feltépte a sebeimet, s patakzottak a könnyeim. Végtelenül szomorú voltam, sirattam Irit és magamat is, s a még kismillió gyereket szerte a nagyvilágban, aki ilyen-olyan oknál fogva kénytelen elszenvedni osztálytársai bántalmazását.

A könnyeimet Márti, a kislány édesanyja szárította fel, aki gyönyörű szavaival, teljes figyelmével és minden szeretetével fordul a lánya felé. A nő az osztályfőnökig megy a problémával, amit Iri értelemszerűen nem szeretne, azt hiszem, mindenki számára sejthető okból. Az osztályfőnök a maga szintjén próbálja meg kezelni a problémát, olvasnivalót (Az osztály vesztese) visz az osztálynak, melynek témájából a bántalmazók azonnal leszűrik, hogy ez bizony Iri miatt van... Az efféle röhögö patkányoknak ez csupán olaj a tűzre, s a közös olvasmányfeldolgozás sem úgy megy, ahogy azt a tanárok, rózsaszín ködös agyukban elképzelik.

Iri álomvilágba menekül a való élet elől, amiben nem csupán a zaklatással, de szülei válásával, valamint édesapja csodaszép új barátnőjének "szörnyével" is meg kell küzdenie. Álomvilágában gyönyörű lovakkal vágtat a mezőn és ez a világ hamarosan igazi testet is ölt...

Új otthonától nem messze lovak élnek. A Táncos-tanyán azonban egy vasvillával felszerelkezett nő, a tizenharmadik javasasszony, egy igazi boszorkány, nevezetes Györgyi él, aki sasszemmel vigyázza lovait. A nő eleinte halálra rémiszti Irit, ám a sors úgy dönt, mindkettőnek szüksége van a másikra a változáshoz...

Györgyi rendkívül mogorva, magának való és szigorú szabályai vannak, de úgy dönt, a szárnyai alá veszi a kislányt, aki így a lovak közelében lehet. Minél több időt tölt Irénke a lovakkal és Györgyivel, úgy alakul át az élete. Szépen-lassan feltűnnek a barátok, Iri megerősödik testben és lélekben és szülei válásából adódó új körülményeket is sikerül teljesen feldolgoznia.

Nóri története nem egy egyszerű, új "lovaskönyv". Bár a lovak központi szerepet játszanak benne, ahogy a szereplők életében is, ez a kötet annyi mindent rejt magában.

Segítőkönyv a bántalmazottak számára, akik erőt meríthetnek Iri történetéből.
Iránymutató és görbe tükör azoknak, akiknek az élete kisiklott, s segít elgondolkoni azon, mit kellene máshogy csinálni.
Meddig szabad hagyni, hogy az önmarcangolás rányomja a bélyegét az egész életünkre és a karrierünkre?
Honnan merítsünk bátorságot, hogy szembenézzünk a világgal?
De a legfontosabb, hogy megkísérli felhívni a reménytelen és pesszimista olvasó figyelmét arra, hogy mindig álljunk ki magunkért!

Szakács Iri története lányregény, segítőkönyv és szórakoztató kalandregény is egyben. Alsó tagazotos korú gyerekeknek kifejezetten ajánlott olvasmány, s jó lenne, ha minél több felnőtt köztudatában megjelenne a létezése, hogy a gyermeke kezébe adhassa, ha azt bántják az iskolában! Zsepit azért készítsetek az olvasáshoz!

Grantálom, hogy a történet bátorságot ad, rámutat mindazon helytelen döntésre, amik visszatartnak a cselekvéstől, elgondolkodtat, tanít, s a lovaglás szépsége mellett megmutatja ennek a hobbinak az árnyoldalait és nehézségeit is. Foglalkozik a lótartás- és gondozás nem kikerülhető, fontos feladatával, s nem fullasztja rózsaszín cukormázba a folyamatot, amin mindenki átmegy, aki szeretne megtanulni lovagolni. Felelős állattartásra hívja fel a figyelmet, megmutatja a munka piszkos részét, amivel máris kiemeli a többi vattacukorral megszórt lovaskönyv táborából, amiben a mesei vonal mindig túloz és nem fedi a valóságot.

Iri szerethető karakter, könnyű vele azonosulni az egyszerű olvasónak is, akit társai nem bántanak. Érzéseit, magányát és fájdalmát azonban az fogja megérteni igazán, aki átélt hasonlókat. Nem tagadom, olvasás közben a pokolba kívántam minden olyan mocskos osztálytársát, aki bántotta őt, s nem tudom és nem is akarom szebben kifejezni magam ebben a témában, mert ezek a nagypofájú gyerekek nem érdemlik meg a regényekben kapott jóságot és figyelmet, amit végül mind megkapnak, hisz egy gyerekkönyv célja a pozitív tulajdonságok és tettek kihangsúlyozása, amivel az írók igyekeznek megmutatni, hogy nem szabad lesüllyedni a bántalmazók szintjére, hanem feléjük emelkedve jól kell élni és annak meg lesz a jutalma. Szép gondolat, de sajnos az élet nem ilyen...

Iri mellett több szereplőt is kiemelhetnék valamilyen tulajdonsága miatt. Márti csodálatos anya, Vivien egy szerethető, próbálkozó "mostohaanya" (akinek a távozását sajnáltam is), Domi igaz barát, Györgyi rendkívüli tanár, akit az élet megcibált, Annaróza és Dorina pedig két megtépnivaló nyomorult (nem, nem tudtam sajnálni őket a legvégén sem).

A regény a komoly és sokszor nyomasztó témája ellenére is szórakoztató tud lenni, az írónőre oly jól jellemző humor itt is szépen megjelenik, szóval nem kell mély depressziós írásra számítani, mindazonáltal igen, a történet komoly témákat boncolgat.

Szívből ajánlom minden 8+ éves gyermek számára, s ha tehetik, a szülők is olvassák együtt a gyerekükkel vagy önállóan a történetet!

A kötet a Móra kiadó #BFF kiadói sorozatában jelent meg.

Értékelés:

A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!

Idézetek

"- No mi van, Irénke, tetszik a srác? - ...

- Sajnos nem vagytok egy súlycsoport - tette hozzá Dorina. - Kettétörne alattad a lova."

"- Andi néni hívott, hogy szó nélkül elrohantál etika előtt. Bántott valaki?

Iri bólintott, és nyelte a könnyeit.

- A testedet bántotta vagy a lelkedet? - kérdezte anya, és elkezdte végigtapogatni Iri arcát, karját.

- A lelkemet - súgta Iri."

"- ...Azt úgy nem lehet, hogy a szép ruhát szomorú szívre húzd!"

"A felnőttek annyira értetlenek tudnak lenni! Két tökéletes, szép és menő lány sosem fog emberszámba venni valakit, akinek a hasán diszkrét hurkák gömbölyödnek (...), és akit Szakács Irénnek hívnak."

"- ...Télen aztán tőlem olvasgathatunk bármit, akár a nagyanyám imakönyvét is, hogy jobb fejek legyünk, de ne tessék elvenni tőlünk a kinti játékidőt!"

"...ráérősen megtervezte a saját sírkövét, öt változatban. A halál oka mindegyiken szerepelt: Ifjú szívét nem ló patája törte darabokra, hanem a szívtelenség vasvillája."

"- ...Mindig elkezdeni a legnehezebb."

"- ...Pedig egyenként normálisak ám! De ha össze vagyunk zárva egy terembe, akkor mindenki belehelyezkedik a szerepébe, pont, ahogy mondod. Mintha egy regény szereplői lennénk, és nem tudnánk változtatni a sorson, amit az író kitalált nekünk. Én egy szemüveges, jó tanuló lány vagyok, aki sose szólal meg. Ja, és hétvégenként titokban pszichopata sorozatgyilkos..."

"- Alkut kötöttem a boszorkánnyal."

"- Itt csak szép lányokról szóló lovas könyvek vannak? - kérdezte indulatosan Iri."

"- Középiskolában... a frufrum nemcsak a homlokomat, hanem a szememet is takarta. Gondoltam, ha nem látok, engem sem látnak."

"- ...De mi lenne, ha egyszer kiállnál magadért? Ha nem másoknak kéne figyelni, hogy valami rosszulesik-e?..."

"- Jézusom, Réni, még jó, hogy nem vagy rénszarvas, mert felnyársalnál az agancsoddal - poénkodott Domi, és ment is volna tovább, de meglátta a kislány arcát. Maga felé fordította, megkereste a szemével a tekintetét, és aggódva kérdezte:

- Jól vagy?

Iri rázta a fejét.

- Ki bántott? Megverjem? A ló patája alá kössük?"

"- ...és ki kéne másznia a csigaházából..."

"- Látod, Iri, ebben hasonlítotok Györgyivel, mindketten összegömbölyödtök, és tüskés labdává váltok, mint a sünök - jegyezte meg Boró. - Ha valami rossz ér, akkor az a megoldás, hogy szembenézel vele!"

"Nem esett jól olyan emberekre gondolni, akik fájdalmat okoztak neki..."

"Ezt az utolsó hetet úgy akarta tölteni, hogy tökéletes legyen, hogy még telemarkolja a kezét, a szívét a tanya lószagú békéjével."

"...érezte, hogy valóságos, izzadt és erős, és hogy ez a valóság sokkal varázslatosabb, mint a szellőszárnyű képzelet. Aztán eszébe jutott, hogy ezen a tökéletes délutánon a világ legjobb dolga nem más, mint Szakács Irénnek lenni. Ezen pedig nagyon, nagyon kellett nevetni."

Végre egy nyugodt hétvége Cindon városában!

Gondoltam én... Aztán egy szövevényes bűneset mindent felforgatott a Fondor utca 13. szám alatt.

Amíg Sherlocco házon kívül volt, valaki meglovasította a híres-neves Ködmobilt - igazi mestermunka egy tolvajtól!

Tökéletes bűntény volna? A nagy nyomozó és segédje, Geronimo Stilton hajmeresztő hajszába kezd a bűnöző nyomában... hiszen a tettes nem maradhat leleplezetlenül!

Arcátlan autótolvajok garázdálkodnak Cindonban - és Sherlocco az egyik áldozat! Azt rebesgetik, hogy egy titokzatos bűnbanda, a Szarka Marka Falka áll a háttérben. Az ügy tekervényes, a nyomozás kacifántos, ám a nagy nyomozó furfangos észjárásán semmi és senki nem foghat ki!

A nyomozás ezúttal is Cindon rejtélyes városának legfurcsább nyomozóirodájából indul, amely a Fondor utca 13. szám alatt található. Itt tevékenykedik a híres-neves, különc nyomozó, Sherlocco, aki minden rejtélyt felgöngyölít - segédje pedig nem más, mint Geronimo Stilton. Gyanús körülmények, megérzések, bizonyítékok, bűnbakok... Nincs olyan ügy, amelyről ne rántaná le a leplet Sherlocco, aki egy cseppet sem fajankó!

És hogy kicsoda Geronimo Stilton?

Rágcsáliában született, Egér-szigeten.

Diplomamunkáját a rágcsálóirodalom toponímiájából és összehasonlító ősegérkori filozófiából írta. Geronimo Rágcsália legolvasottabb napilapja, a Rágcsáló Hírek főszerkesztője. Az újságot nagyapja, Világjáró Vilmos alapította. Szabadidejében Geronimo 18. századi antik sajthéjdarabkákat gyűjt, de legszívesebben nagy sikerű történetek írásával foglalatoskodik.

Könyveit 53 nyelvre fordították le, és több mint 188 millió példányban adták el világszerte.

A Vérmacska pecsétjéhez hasonlóan kalandos, sok szereplőt felvonultató meseregény, összekuszált szálakkal és egy igazán rejtélyes bűnesettel.

Lebilincselő és szórakoztató Sherlocco-krimi, amiben régen látott ellenségek tűnnek fel a színen, majd oldanak kereket újra, közben pedig jól megdolgoztatják szeretett nyomozóink agytekervényeit.

"- Nyomozósegédek gyöngye! Maga aztán
egészen reménytelen eset!"

~

"- ...Maga legszívesebben süteményt majszolna egész nap
egy kényelmes díványon, a kandalló előtt, nem igaz?
- Hiszen olyan finomak! - somolyogtam."

~

"- Nem léteznek zárt ajtók az előtt, aki az igazságot kutatja!"

A legújabb Sherlocco-kötet egy több szálon futó nyomozást rejt magában, mely szálak előbb keszekuszán tekeregnek, majd szépen összeérnek. Sherlocco és Stilton legújabb kalandja tulajdonképpen a második rész "folytatása", ahol - ha még emlékeztek rá - bűnözőink kereket oldottak. No, ez a leleményes gazemberpáros most újra felbukkan, s szegény Stiltont ugyanúgy rászedik, mint ellőtte... ^^

A Rejtély a Fondor utcában második személyes kedvenc kötetem lett a könyvsorozatból! A történet krimi a javából, míg hangulatát tekintve visszatér az első részek igazi bűnüldözős, lélegzetvisszafojtós stílusához, ami igen jót tett ennek a "felvonásnak". A negyedik és ötödik kötet egy picit mesésebb hangulatú, gyermekibb kivitelezésű volt, ami bár nem baj, hisz a célközönségnek kellenek nyugisabb részek is, az igazi gyerekkrimi olyan, mint ez a rész.

Már a cselekmény is meglepő fordulattal és in medias res kezdéssel indul, hisz Stilton már a pályaudvaron találkozik a nyomozóval, aki éppen úton van. Hősünket Miss Piccadilly várja a Fondor utcában, ám mielőtt Stilton hazamehetne, egy ismeretlen számról több furcsa üzenetet küld a számára. Stilton bőrig ázva, elgyötörten ér haza késő délután, ahol egy igen furcsán viselkedő házvezetőnő várja, aki pizzát süt neki és narancslével kínálja. Stiltont a kimerültségtől hamar elnyomja az álom, s mire felébred: Sherlocoo megérkezik, a házvezetőnőnek nyoma vész, s ráadásként még a Ködmobil is eltűnik...

Sherlocco különleges járgánya, a Ködmobil rejtélyes módon tűnik el. Egy azonban biztos, a kocsit meglovasították... A szálak a Cindonban garázdálkodó Szarka Marka Falka bűnbandához vezetnek, akik már több értékes autót elloptak a közelmúltban. Sherlocco bevonja a nyomozásba rendőr barátait, s a négyes útjába ered a tolvajbandának...

A hatodik rész egészen különleges. Már maga a cím is Sherlocco lakhelyére utal, s a második "felvonáshoz" hasonlóan, a nagy nyomozó nem csupán detektívként, de személyes érintettként is szerepet játszik a bűncselekmény kapcsán. Mintha csak megint kihívnák őt ellenfelei, s hogy ennek a macska-egér játéknak mi lesz a vége, talán előre sejthető. /Legalábbis az eredeti történetek ismeretének birtokában mindenképp.../

Sherlocco most is teret ad segédjének a nyomozás során, ám Stilton zseniálisan bamba és naiv, főleg, ha egy bizonyos, szép pocokhölgyről van szó, aki az álcázás nagymesetere.

Sherlocco természetesen mindig egy lépéssel a bűnözők előtt jár, mindazonáltal most ismét sikerül megizzaztani őt. Főhősünk méltó ellenfeleire akadt, de tekintve, hogy már csak két kötet van hátra a sorozatból, nem tudom, hová is fut majd ki ez a szál...

Az utolsó részek remélhetőleg a jövő év folyamán megjelennek magyar nyelven. Az eredeti, olasz kiadás utolsó megjelent darabja 2023-as, így valószínűleg ebből a remek gyermekkrimi sorozatból több rész nem várható már. Ennek fényében azonban érdekes a jelen történet vége, s kíváncsian várom, miként kerülnek - ha egyáltalán kerülnek - elvarrásra a szálak...

A hatodik kötet mindazonáltal egy szórakoztató, felettébb hangulatos olvasmány, furfangos bűnesettel, átverésekkel, érdekes kérdésekkel, s egy, a szokásosnál is bambább Stiltonnal. A történet mélyebb betekintést enged hőseink személyiségébe és otthonába, mélyebbre ás, s még a házvezetőnőt is kiemelt kulcsfigurává teszi. Miss Picadilly, a nyomozásban öntudatlanul is minden alkalommal segédkező hölgy, most megkapja a neki kijárt figyelmet, s mi, olvasók érdekes részleteket tudhatunk meg az életéről.

A cselekmény mindvégig izgalomban tart, feszes tempót diktál és nem ül le; az előző részekkel ellentétben egy pörgős nyomozás, könnyebben kitalálható indokokkal és tettesekkel, ami nem hogy levonna az értékéből, de beemeli az olvasót a történetbe, tudást adva a kezébe, sikeresebbé téve őt Geronimo Stiltonnál. Azt hiszem, a célközönségnek erre van szüksége! A gyerekek minden bizonnyal élvezni fogják ezt a "hatalmat".

Értékelés:

Ha csöndben, türelmesen figyeled a tölgyfa leveleit, talán észreveszel köztük egy kedves, vidám arcocskát... Ő Lotti, a tölgytündér. Imád itt lakni, de ősszel neki is meleg vackot kell keresnie. Vajon a szüleinek sikerül meggyőzni, hogy muszáj lesz elhagynia szeretett otthonát?

A népszerű Ella, a fénytündér szerzője ezúttal a változástól való félelem legyőzéséről írt bájos történetet.

A Szabó T. Anna által fordított mágikus szövegből nemcsak Lotti, hanem a könyvet lapozó gyerekek is erőt meríthetnek majd.

Bájos karakterekkel elmesélt történet az elmúlásról és a természet változásáról. Ritmikus, szerethető verses mese, mely garantálja az őszi hangulatot és télre is tökéletes olvasmány!

"Icipici tölgylevélke,
csöpp a keze, csöpp a térde,
puha szárnya, s a hajába
tűzve tölgyfa makkocskája."

~

"Miért megyünk? Muszáj menni?
Ennél jobb hely nem lesz semmi!
Ez az otthonom, a házam!
Nem jó élni más hazában!"

~

"Szorosan az ághoz tapad.
Utolsó levélnek marad."

Lucy Fleming a tavalyi év során megmelengette a szívem bájos meséjével Elláról, a fénytündérről, aki nagy örömömre ebben a kötetben is tiszteletét tette a hold fényénél szelve az eget.

Az írónő legújabb meséjét izgatottan vártam, s a sok csúszás ellenére végre kézbe fogható és olvasható! Lotti, a tölgytündér tulajdonképpen Tölgy, a legkisebb levéllány, aki a szó szoros értelmében véve nem tündér, hanem a tölgyfa egyik levélkéje, aki családjával a grandiózus fán él.

A kislány, mint minden pajkos, vidám gyerek nappal játszik az állatokkal, sötétedés után pedig hallgatja az éjszaka neszeit. A csodás nyár azonban egyszer csak őszbe fordul ál, a tölgyfa hullatni kezdi a leveleit, így Tölgy szülei téli lakhelyükre költöztetik a családot. Azaz, hogy csak költöztetnék, Tölgy ugyanis megmakacsolja magát és nem hajlandó elhagyni otthonát, a tölgyfát...

Szülei egyedül hagyják Tölgyet saját gondolataival, hisz a végső döntést egyedül ő hozhatja meg.

A tölgylevélke története tanulságos, szívettépő és bájos mese is egyben, mely a költözés, az otthon elhagyása, az egyedüllét, a belátás, a belenyugvás és a ráeszmélés témakörét boncolgatja, a legkisebbek számára is érthető módon. Szép, de szomorú történet is egyben, elég, ha a zord, süvítő szélben a csupasz tölgyfaágon egymagában kapaszkodó kislány képére gondolok, akinek a saját bőrén kell megtapasztalnia a változást.

Mindenki életében eljut azokra a pontokra, mikor változás jő, de a változást senki sem szereti. Van azonban, mikor elengedhetetlen az életben, s tovább kell lépni. Tölgy már egészen pici korában megtanulja kezelni ezt a helyzetet, még ha eleinte bele is kell sajduljon a szíve.

Mese révén természetesen Tölgy élete boldog véget ér, hisz az évszakok változnak, s a tölgy is újra levélbe borul majd tavasszal. A búcsú nem örökre szól...

A tanulságos történet mellett az írónő által készített illusztrációik is varázslatosak, az őszi, majd a téli erdő a szemünk előtt elevenedik meg.

A képi világ rendkívül realisztikus és mesés is egyben, a részletgazdag rajzokat szemlélve szinte érezhetjük a süvítő szelet, a hó hidegét vagy épp a Tölgy szívét marcangoló fájdalmat.

A magyar fordítás a fordító személyéből kifolyólag nem kérdés, hogy pazar, a kötet az idei év egyik legkedveltebb darabja lehet sok háztartásban.

Tölgy története remek beszélgetésindító és ismeretterjesztő is egyben, hisz a szórakoztatás mellett fontos dolgokat tanít. Láthatjuk benne az évszakok változását, központi szerepben a tölgyekkel, de tiszteletét teszi benne sokféle állat is, akiknek az életmozzanait a képi világ lenyomata tartalmazza.

A két Lucy Fleming-kötet közül számomra Ella maradt a dobogó legmagasabb fokán, de biztos vagyok benne, hogy Tölgy meséjét is többször leveszem majd a polcról!

Ha te is Ella rajongója vagy, ismerd meg Lottit is, ha pedig a változásról és költözésről szóló mesét kerestek, itt egy ideális darab!

Értékelés:

Happy Thanksgiving! / Boldog Hálaadást!

Laurie Gilmore: A Pumpkin Spice Kávézó (Dream Harbor 1.) - Értékelés

Agatha Christie: Halloween és halál - Értékelés

Majoros Nóra: Boszorkány a lovardában - Értékelés

Geronimo Stilton: Rejtély a Fondor utcában (Nyomozni hív Sherlocco 6.) - Értékelés

Lucy Fleming: Lotti, a tölgytündér - Értékelés

Bemutatkozás

Keress a blogon...

Facebook

Olvasók

Látogatóim

Kiemelt bejegyzés

The Thursday Murder Club/A csütörtöki nyomozóklub (Netflix) - Értékelés

Legtöbbet látogatott posztok

Címkék

Blogarchívum

Instagram profilom

Partneroldalam a Sherlock Holmes Klub

Flickr Images

Happy Thanksgiving! / Boldog Hálaadást!

Laurie Gilmore: A ​Pumpkin Spice Kávézó (Dream Harbor 1.) - Értékelés

Agatha Christie: Halloween ​és halál - Értékelés

Majoros Nóra: Boszorkány ​a lovardában - Értékelés

Geronimo Stilton: Rejtély ​a Fondor utcában (Nyomozni hív Sherlocco 6.) - Értékelés

Lucy Fleming: Lotti, ​a tölgytündér - Értékelés

Bemutatkozás

Keress a blogon...

Facebook

Olvasók

Látogatóim

Kiemelt bejegyzés

The ​Thursday Murder Club/A csütörtöki nyomozóklub (Netflix) - Értékelés

Legtöbbet látogatott posztok

Címkék

Blogarchívum

Instagram profilom

Partneroldalam a Sherlock Holmes Klub

Flickr Images

Laurie Gilmore: A Pumpkin Spice Kávézó (Dream Harbor 1.) - Értékelés

Agatha Christie: Halloween és halál - Értékelés

Majoros Nóra: Boszorkány a lovardában - Értékelés

Geronimo Stilton: Rejtély a Fondor utcában (Nyomozni hív Sherlocco 6.) - Értékelés

Lucy Fleming: Lotti, a tölgytündér - Értékelés

The Thursday Murder Club/A csütörtöki nyomozóklub (Netflix) - Értékelés