A folytatás az előző kötetben már megismert Rory szobatársát, Miát helyezi középpontba, s szövi tovább az Akadémia növendékeinek mindennapjait és képzési folyamatát.

Sophie Schoenwald Állatkert-könyvsorozata méltán sokak nagy kedvence. A Karácsony ​az állatkertben c. legújabb kötet tavaly karácsonyra látott napvilágot a Manó Könyvek gondozásában.

A legújabb kötet egy bájos-kedves karácsonyi mesét rejt magában, melyben egy olyan ajándékozási folyamatnak lehetünk szemtanúi, ami csupán néhány helyen jelent meg eddig a könyvek lapjain, s annak ellenére ritkán dolgozzák fel, hogy remek alapötlettel és megvalósítási lehetőségekkel bír...

Dr. Száj Lehel és Márton lázasan készülődik a karácsonyra. A sütik megsütve, a karácsonyfa feldíszítve, a jászol is készen áll, ám az igazgató mégis elég gondterhelten böngészi a tennivalók listáját.

A nagybetűs probléma akkor üt be, mikor az igazgató megkérdi Mártont, talált-e valami ajándékot Nyakas Erzsi számára, aki az ajándékozási lánc első tagja? De ó, minő borzalom, Márton elfelejtett ajándékot szerezni - bár talán ebben dr. Száj Lehelnek is van némi szerepe, aki talán elfelejtett szólni a süninek???

Mártont azonban hatalmas szívvel áldották meg, s némi töprengés után úgy dönt, saját kedvenc, piros csokornyakkendőjét ajándékozza a zsiráfnak, aki biztosan boldog lesz, s örömmel nézegeti majd magát kedves tükrében. Ám az ajándékozás nem úgy sül el, mint azt Márton várná, Erzsi nem nézi magát a tükörben, s nemsoká ki is derül, miért... A tükör ugyanis már Nikinél, a vízilónál van, ami Erzsi karácsonyi ajándéka volt ajándékozottja számára!

A látványvilághoz kapcsolódva szeretném azonban egy apróbb, de úgy tűnik sokak számára sarkalatos hibára felhívni a figyelmet. Több helyen olvastam negatívumként a "Tintahal Tomi" név kifogásolását, mint fordítási bakit, hiszen az első megjelenő képen, ahol feltűnik a karakter, bizony egy polip látható... Bevallom, olvasás közben engem annyira magával ragadott a történet, hogy simán átsiklottam felette, mivel azonban nem egy véleményben olvastam kifogásolnivalóként, beleástam magam az internetbe, s megkerestem karakterünk eredeti nevét, hogy lássuk, mi a fene is történhetett. Nos, a karakter eredeti német nevén Karl Kalamar, mely bizony azt jelenti, hogy a fordításba nem csúszott hiba, ám az illusztrációba igen... A kalamar ugyanis tintahalat jelent, s bár az utolsó képen "polipunk" hosszabb, nyújtottabb fejet kapott, ami már hajaz a tintahalak külsejére, sajnos valóban eléggé polipos, tehát az illusztrálása egy kissé valóban kifogásolható. A fordító azonban nem vétett, így ezt a hibát rójuk fel Jakobsnak... 

Mártonunk ebben a kötetben is bebizonyítja mekkora szíve van. Karaktere és a dr. Száj Lehellel való dinamikája mit sem veszített erejéből, párosuk egyszerűen tüneményes! Az állatkert karácsonya pedig szó szerint varázsos, bár természetesen - ahogy lenni szokott - a történet elején némi hiba csúszik a számításba...

S ezzel el is érkeztünk a problémához, ami az állatok szomorúságát okozza, ám egyúttal hihetetlen jóságukról is tesz tanúbizonyosságot. Jelen esetben ugyanis mindenki saját, személyes használati - akár legkedvesebb, nagy becsben tartott vagy épp egyetlen - tárgyát ajándékozza el! Az ajándékozással azonban mindenki elveszti azt a legfontosabb eszközt, amire szüksége lenne ahhoz, hogy ő maga is használni tudja a karácsonyi ajándékát, hisz a végére kiderül, mindenki azért kapja azt a bizonyos valamit a másiktól, hogy végre teljesülhessen egy régóta dédelgetett álma. Ebben pedig ki más lehetne mindenki segítségére, mint egy igaz barát?

Eme láncajándékozás néhány igazán kedves, szívmelengető történetben van jelen az irodalomban, ám mesekönyvben elég ritkán találkozom vele.

A megmentő ötlet természetesen most is az igazgató úrtól és Mártontól érkezik, akik Télapónak és segédjének öltözve járják végig az állatkert lakóit. A terv végül megmenti az ünnepet és a hangulatot is, így természetesen egy boldog karácsonyeste köszönt hőseinkre!

A tavalyi év folyamán a Kolibri kiadó még egy kiemelkedő minőségű Micimackó-kötettel lepte meg a rajongókat. 

A kötet idézetek és illusztrációk gyűjteménye, melyeket külön inspiráló fejezetekre tagoltak. A különféle bölcsességeket magában foglaló könyv vizuális orgia a szemnek. A Micimackóból oly jól ismert idézetek most új fordításban kerültek kiadásra, s mi, olvasók erőt meríthetünk a bűbájos, inspiráló szavakból, melyek Milne karaktereinek száját hagyják el.

A megosztott idézetek és bölcsességek között találhatunk biztató, bölcs vagy épp humoros darabokat, s a tematikus fejezetekbe gyűjtésnek köszönhetően, ha épp segítségre van szükségünk valamilyen témában, esetleg megerősítésre vágyunk, lehetőségünk van arra, hogy azokat az oldalakat lapozzuk fel, mely szavakra éppen szüksége van a lelkünknek.

A kötet - felépítését tekintve - oldalpáronként egy illusztrációt és egy idézetet tartalmaz, így tulajdonképpen gyorsan elfogyasztható, ám mindenképpen érdemes hosszabb időre belemerülni, ízlelgetni az idézeteket és elveszni a képi világban.

Az idézeteket Brittany Rubiano válogatta, míg az illusztrációkat Mike Wall készítette. A látványvilág Milne eredetijére - s nem a klasszikus Disney-hősökére - hasonlít, s különlegessége, hogy itt már a felnőtt Róbert Gidával találkozhatunk, aki ugyanúgy barátai mellett áll és terelgeti őket, mint gyermekkorában. Róbert Gida felnőtt verziója éppoly szerethető, mint eredeti karaktere, bár talán egy picit filmfeldolgozásos "beütése" van (ettől tekintsetek el).