.png)
Ha csöndben, türelmesen figyeled a tölgyfa leveleit, talán észreveszel köztük egy kedves, vidám arcocskát... Ő Lotti, a tölgytündér. Imád itt lakni, de ősszel neki is meleg vackot kell keresnie. Vajon a szüleinek sikerül meggyőzni, hogy muszáj lesz elhagynia szeretett otthonát?
A népszerű Ella, a fénytündér szerzője ezúttal a változástól való félelem legyőzéséről írt bájos történetet.
A Szabó T. Anna által fordított mágikus szövegből nemcsak Lotti, hanem a könyvet lapozó gyerekek is erőt meríthetnek majd.
Bájos karakterekkel elmesélt történet az elmúlásról és a természet változásáról. Ritmikus, szerethető verses mese, mely garantálja az őszi hangulatot és télre is tökéletes olvasmány!
 |
| "Icipici tölgylevélke, csöpp a keze, csöpp a térde, puha szárnya, s a hajába tűzve tölgyfa makkocskája." ~ "Miért megyünk? Muszáj menni? Ennél jobb hely nem lesz semmi! Ez az otthonom, a házam! Nem jó élni más hazában!" ~ "Szorosan az ághoz tapad. Utolsó levélnek marad." |
Az írónő legújabb meséjét izgatottan vártam, s a sok csúszás ellenére végre kézbe fogható és olvasható! Lotti, a tölgytündér tulajdonképpen Tölgy, a legkisebb levéllány, aki a szó szoros értelmében véve nem tündér, hanem a tölgyfa egyik levélkéje, aki családjával a grandiózus fán él.
A kislány, mint minden pajkos, vidám gyerek nappal játszik az állatokkal, sötétedés után pedig hallgatja az éjszaka neszeit. A csodás nyár azonban egyszer csak őszbe fordul ál, a tölgyfa hullatni kezdi a leveleit, így Tölgy szülei téli lakhelyükre költöztetik a családot. Azaz, hogy csak költöztetnék, Tölgy ugyanis megmakacsolja magát és nem hajlandó elhagyni otthonát, a tölgyfát...
Szülei egyedül hagyják Tölgyet saját gondolataival, hisz a végső döntést egyedül ő hozhatja meg.
A tölgylevélke története tanulságos, szívettépő és bájos mese is egyben, mely a költözés, az otthon elhagyása, az egyedüllét, a belátás, a belenyugvás és a ráeszmélés témakörét boncolgatja, a legkisebbek számára is érthető módon. Szép, de szomorú történet is egyben, elég, ha a zord, süvítő szélben a csupasz tölgyfaágon egymagában kapaszkodó kislány képére gondolok, akinek a saját bőrén kell megtapasztalnia a változást.
Mindenki életében eljut azokra a pontokra, mikor változás jő, de a változást senki sem szereti. Van azonban, mikor elengedhetetlen az életben, s tovább kell lépni. Tölgy már egészen pici korában megtanulja kezelni ezt a helyzetet, még ha eleinte bele is kell sajduljon a szíve.
Mese révén természetesen Tölgy élete boldog véget ér, hisz az évszakok változnak, s a tölgy is újra levélbe borul majd tavasszal. A búcsú nem örökre szól...
A tanulságos történet mellett az írónő által készített illusztrációik is varázslatosak, az őszi, majd a téli erdő a szemünk előtt elevenedik meg.
A képi világ rendkívül realisztikus és mesés is egyben, a részletgazdag rajzokat szemlélve szinte érezhetjük a süvítő szelet, a hó hidegét vagy épp a Tölgy szívét marcangoló fájdalmat.
A magyar fordítás a fordító személyéből kifolyólag nem kérdés, hogy pazar, a kötet az idei év egyik legkedveltebb darabja lehet sok háztartásban.
Tölgy története remek beszélgetésindító és ismeretterjesztő is egyben, hisz a szórakoztatás mellett fontos dolgokat tanít. Láthatjuk benne az évszakok változását, központi szerepben a tölgyekkel, de tiszteletét teszi benne sokféle állat is, akiknek az életmozzanait a képi világ lenyomata tartalmazza.
A két Lucy Fleming-kötet közül számomra Ella maradt a dobogó legmagasabb fokán, de biztos vagyok benne, hogy Tölgy meséjét is többször leveszem majd a polcról!
Ha te is Ella rajongója vagy, ismerd meg Lottit is, ha pedig a változásról és költözésről szóló mesét kerestek, itt egy ideális darab!
Értékelés:
